Eger - hetilap, 1888

1888-12-11 / 50. szám

398 1 frt, Frantz Alajosné 1 fit. Gröber Ferencz 1 frt, Gallasy József 20 kr., Glósz Károly 50 kr., Györgyényi Ign. kanonok 10 frt, özv. Gótli Keszlerfy Mária 50 kr., Halász Ferencz, kir. tanfel. 1 frt, dr. Hubert János 1 frt, Horánszky Istv. 50 kr., Horváth József 50 kr., Jablonczy Miklós 20 kr., Juhász Norbert 3 frt, Juhász Sándor 50 kr., Janovics Szávics Katalin 1 frt, Kászonyi Antal 50 kr., Kánitz Lipót 1 frt, Kozma Károly kanonok 10 frt, özv. Köllner Lőrinczné 1 frt, Kemény Alajos 1 frt. (Folyt, köv.) — A csász. és kir. helyőrség a tűzoltásnál. Wessely cs. és kir. ezredes, az itteni helyőrség parancsnoka, közelebb napi pa­rancsban kiadta, hogy tűzveszélyek alkalmával a helyőrség le­génysége ezentúl nemcsak katonai, hanem tűzoltó szolgálatot is kö­teles leend teljesíteni. E czélből a katonai csapatokat a rend­szeres tűzoltásra az itteni önkéntes tűzoltó egylet fcgja kiképezni, s e katonai tűzoltó csapatok, az ezred saját fecskendőivel vész alkalmával mindenkor tartoznak a tűzoltók segítségére kivonulni, — A városházát nem építjük ki! Az egri ósdi városház ége­tőn szükségessé vált czélszerü, s a modern ízlésnek megfelelő ki­építésére vonatkozó, régóta keservesen vajúdó kérdés, végre, két ízben történt elhalasztás után, a f. hó 7-én ad hoc egybehívott városi képviseleti ülésben valahára eldőlt. Sorsának szomorú for­dulatát azonnal lehetett látni azon körülményből, hogy a gyűlésre igen nagy számmal sereglettek egybe azon városi képviselők, kik örökké a fillokszéra fölött jajgatnak. Hosszas meddő vitatkozás után végre szavazásra került a dolog, s a képviselő testület a városi tanácsnak a kiépítésre vonatkozó javaslatát jelentékeny szótöbbséggel elvetette. Tehát nem építünk városházát, — mert hát ha majd ezt is megeszi a szilokféreg! Hanem hát továbbá is gyönyörködünk a mostaninak a remekségében. Miután pedig ki van mondva, hogy a mostani helyiség kevés, és igy építenünk még is csak muszáj, — hát majd építünk hozzá megint egy darabot, istálló- vagy granárium-formára — drága pénzen. 8 ezt úgy híják a mi „nem épi tő“ bölcs városatyáink, hogy - Je-á, kar ékosság! y/— Haladunk! (?) Uj építkezések Egerben. Városunk kmUetén a most folyó, s immár vége felé közelgő 1888-ik évben 'a következő újabb építkezések történtek. Nevezetesen : egészen újból épült házak: Balkay István géplakatos földszinti háza, a Káptalan-utczában, (építette Windt István épitészmérn.). Kupfer Károly földszinti háza a Kossuth-utczában, (építette Stand, építő­mester). Wahl Ferencz bodnármester földszinti háza a Széchenyi- utczában, (ép. ugyanaz.) Nagy Ferencz földszinti háza aszalóki útban, (építette Tóth József kőmüvesiparos). Kisebb-nagyobb épü- let-átalakitások s épülettoldások több helyütt történtek. — Uj makadamutak készültek: a Mecset-, Torony- és Kossuth- utczákban. — Uj aszfalt-gyalogjárók készültek és pedig mindkét oldalon: a Kossuth- és az Almagyar-utczákban; egy oldalon: a Mecset-téren, az Irgalmas-, a Torony- és a Káptalan-utczában; ezeken kívül a Széchenyi utczában az eddigi kő-gyalogjárók a legtöbb helyütt asphaltjárdával helyettesittettek: a még hátralevők a jövő tavaszon fognak ugyancsak asphalttal helyett esittetni. — A kocsi utak közöl k ik a vies olt at­tak s részben kövezett vízfolyással láttattak el az Arnyék-Szala, a Czifra-part, az Ovoda-utcza, és a Czigány-part kocsiutjai. — Ha tekintetbe veszszük. hogy a közlekedési utak elkészítésére s jókarban tartására a városi budget 5000 frtot ád, ennek megfe- lelőleg az elkészült munkálat elégségesnek mutatkozik; s ha a haladás ily arányban foly, a városi építészmérnöki hivatal számí­tása szerint 3 év alatt valamennyi kocsi- és gyalogjáróink jó karba lesznek helyezve — a belvárosban. Legsürgősebbnek látszik azonban mindenekelőtt a Dobó- és Servita-utczák jókarba helyezése, hol a gyalogjáró még mindig a nyaktörés veszélyeinek van kitéve, a kit pedig sorsa arra kárhoztat, hogy ezeken az utczákon kocsin kell keresztülmennie, ez alatt még a purgatórium kínszenvedéseit is átéli. Szintén sürgősen kívánatosnak látszik még a lyceum délnyugati sarkától a Zsendovicsféle kanonoki lakig terjedő átjáró elkészítése is, miután ez egyike a legnagyobb forgalmú gyalogközlekedési utaknak. Mindezekre nézve igen czél­szerü kész terveket láttunk a városi építészmérnöki hivatalban. — A dijnokok és l848/9-iki honvédek jubileumi ünnepe. Az „Országos dij no kse gél yegy let“ tagjai, mint józan gon- dolkozásu dijnokok; — úgy az 1848/9-iki honvéd bajtársak nagy része e mai tanácskozás értelmében Morzsányi Sándor elnö­köt 70 éves életkorának, úgy 40 éves honvédségének alkalmából; — valamint az országos dijnok-segély-egyletnél, — hol a kelle­metlen viszonyok, — súrlódások, és fondorkodások daczára, mi­dőn egy elnök sem volt képes 6—7 hónapnál tovább és pedig minden siker nélkül az egyletet vezetni; — 5 évi kitartása s az egyletnek 1200 alapitó és pártoló tag szerzése, sőt ritka ta- pintaiossággal — csakis az egylet jólétéért törekedő szerencséd működésének megünneplésére a jövő hó (1889. jan.) folyamán ju­bileumot rendezni készül; minek tiszteletére már a fővárosi nyom­datulajdonos Heissler J. ur az egyletnek 600 diszokmányt ajándékozott, hogy ez által az egylet alaptőkéjét gyarapithassa. — Az említett elnök iránti érdeklődés, ki a dijnokok szomorú, sorsáról felhívásaiban mindig legmelegebb részvéttel szokott meg­emlékezni, már is oly nagy mérvű, hogy az utolsó hónapban az egyházi tekintélyek, m. k. kúriai, Ítélő táblai, kir. törvényszéki bírák, járásbiiák, szolgabirák, kir. ügyészek, jegyzők, állam-épi- tészeti és mérnöki hivatalok, bánya kapitányságok, erdő felügyelő­ségek, városok, takarékpénztárak stb. részéről reményen felüli számmal szaporodott a tekintélyes adakozók névsora. — Ezen ünnepélyre az elnök egy — a dijnokok szomorú sorsát képviselő Memorandumot készít, melyben úgy a dijnokok vagy is szellemi napszámosok, mind pedig az 1848/9-iki honvédek elhanyagolására és méltatlanságaira vonatkozó igen érdekes felfedezéseket közlend egyszersmind az „országos dijnok-segélyegylet“ adakozóinak névsorát a füzet kinyomatásáig összeállítja, de még azon adako­zók kimutatásával is pótolja, kik a-Jmdai vár bevételénél elesett honvéd-szobor kiállításához bármily csekély összeggel járultak. — A füzet ára előfizetés utján 30 krajezár, mely az „Országos dijnok-segély-egyletnek“ Bpestre I. k. Tabán, kereszt-uteza 6-ik sz. a. 1889. január közepéig már azon okból is beküldendő, mivel a füzetek száma, csakis az előfizetett számhoz aránylag lesz nyo­matva. A tiszta haszon az „országos dijnok-segélyegylet“ alaptő­kéje növelésére fordittatik. 10 gyűjtött példányra 1 tiszteletpél­dány jár. — A beküldött pénzért és füzetekért az elnökség felelős. — Gyöngyösről Írják lapunknak: A „Gyöngyösi keres­kedelmi csarnok“ a mostani téli évadban is meg fogja tar­tani, évenkint szokásos és kedélyességéről ismert táncz estély­it éit, melyek rendszerint élvezetes és jól sükerűlni szokott hang­versenyekkel kapcsolkoznak. Az első ily társas estélyt a múlt szombaton, f. hó 8-án tartotta, mely alkalommal az egylet zene­kedvelő tagjai, klassikus zeneszerzőktől (Mendelssohn, Volkmann, Weber, Chopin stb.) igen szépen sükerűit négyeseket s hármaso­kat adtak elő A múlt szombatin kivül ez évadban még két estélyke lesz; 1889. febr. 19, és márcz. 2-ik napjain, szintén vá­lasztékos műsorú hangversenynyel, egybekötve. Beléptidij szemé- Iyenkint 1 frt. — A „Gyöngyösi lapok“ szerkesztője, a „Csömör contra Rigó“ sajtóperben f. é. nov. 22-én tartott tárgyalás alkal­mából — mint lapja „Giardinetto“ ez. humoreskjében írja, — a sajtóbiróságnak következőleg mutatta be magát: „Neve : Signore Aloisio Rigoletto, autore di Giardinetto. Harminczhárom éves netto. Páduában született, három évig makaróni-furó volt Udiné- ben, majd kremonai kucséber lett, azután pedig az „első nápolyi macskahizlaló szövetkezet“ igazgatójává avanzirozott. Egész életé­ben szalámit kiabált, most pedig úr Gyöngyösön. Olaszul beszél, magyarul káromkodik, s folyvást csehül van! — Elgázolta a vaspálya. F. hó 5-én Hatvan közelében a bpesti omnibusz-vonat Novák nevű pályaőrt elsodorta, s dara­bokra szaggatta. Novák — állítólag — öngyilkos szándékból maga dobta magát a vonat elé. — Rendőri hírek. Öngyilkos katona. Folyó hó 6-án Győrfi Gyula 60-ik gyalog-ezredbeli tényleges szolgálatban álló katona a „Gólya“ kaszárnyában saját fegyverével agyonlőtte magát. Tettének oka ismeretlen. — Talált hulla. A „Feketesas“ környékén, az úgynevezett „csákó“ szántóföld között elfolyó patak medrében, folyó hó 8-án délután egy félig az iszapba temetett, avúlt polgári ruházatú férfi-hulla találtatott, mely mintegy tizenkét órán át heverhetett a helyszínén. A zsebeiben talált iratokból kitűnt, hogy az illető Szentgyörgyi István egri születésű 62-éves elzüllött volt porosz- lai községi jegyző; de hogy mily körülmény között jutott a kér­déses patak medrébe — miután rajta semmiféle külerőszak nyomai nem látszottak, — csupán a rendőri vizsgálat fogja ki­deríteni. Minden valószínűség oda mutat, hogy a boldogtalan öreg ember a városnak tartva, a patakon akart átgázolni, miközben gutaütés érte és meghalt. — Lopás. V. I. helybeli építészmérnök „Csank-közben“ lévő lakásáról múlt hó 30-án ismeretlen tettes álkulcs segélyével 146 frt készpénzt ellopott. A rendőri nyomozat folyamatban van ; a tolvajt azonban kézrekeríteni mindeddig nem sikerült. — Véres verekedés. Czerda András balajti illetőségű ko­vács-segéd folyó hó 6-án a mester-legények szállójában az asz­

Next

/
Oldalképek
Tartalom