Eger - hetilap, 1888
1888-12-11 / 50. szám
398 1 frt, Frantz Alajosné 1 fit. Gröber Ferencz 1 frt, Gallasy József 20 kr., Glósz Károly 50 kr., Györgyényi Ign. kanonok 10 frt, özv. Gótli Keszlerfy Mária 50 kr., Halász Ferencz, kir. tanfel. 1 frt, dr. Hubert János 1 frt, Horánszky Istv. 50 kr., Horváth József 50 kr., Jablonczy Miklós 20 kr., Juhász Norbert 3 frt, Juhász Sándor 50 kr., Janovics Szávics Katalin 1 frt, Kászonyi Antal 50 kr., Kánitz Lipót 1 frt, Kozma Károly kanonok 10 frt, özv. Köllner Lőrinczné 1 frt, Kemény Alajos 1 frt. (Folyt, köv.) — A csász. és kir. helyőrség a tűzoltásnál. Wessely cs. és kir. ezredes, az itteni helyőrség parancsnoka, közelebb napi parancsban kiadta, hogy tűzveszélyek alkalmával a helyőrség legénysége ezentúl nemcsak katonai, hanem tűzoltó szolgálatot is köteles leend teljesíteni. E czélből a katonai csapatokat a rendszeres tűzoltásra az itteni önkéntes tűzoltó egylet fcgja kiképezni, s e katonai tűzoltó csapatok, az ezred saját fecskendőivel vész alkalmával mindenkor tartoznak a tűzoltók segítségére kivonulni, — A városházát nem építjük ki! Az egri ósdi városház égetőn szükségessé vált czélszerü, s a modern ízlésnek megfelelő kiépítésére vonatkozó, régóta keservesen vajúdó kérdés, végre, két ízben történt elhalasztás után, a f. hó 7-én ad hoc egybehívott városi képviseleti ülésben valahára eldőlt. Sorsának szomorú fordulatát azonnal lehetett látni azon körülményből, hogy a gyűlésre igen nagy számmal sereglettek egybe azon városi képviselők, kik örökké a fillokszéra fölött jajgatnak. Hosszas meddő vitatkozás után végre szavazásra került a dolog, s a képviselő testület a városi tanácsnak a kiépítésre vonatkozó javaslatát jelentékeny szótöbbséggel elvetette. Tehát nem építünk városházát, — mert hát ha majd ezt is megeszi a szilokféreg! Hanem hát továbbá is gyönyörködünk a mostaninak a remekségében. Miután pedig ki van mondva, hogy a mostani helyiség kevés, és igy építenünk még is csak muszáj, — hát majd építünk hozzá megint egy darabot, istálló- vagy granárium-formára — drága pénzen. 8 ezt úgy híják a mi „nem épi tő“ bölcs városatyáink, hogy - Je-á, kar ékosság! y/— Haladunk! (?) Uj építkezések Egerben. Városunk kmUetén a most folyó, s immár vége felé közelgő 1888-ik évben 'a következő újabb építkezések történtek. Nevezetesen : egészen újból épült házak: Balkay István géplakatos földszinti háza, a Káptalan-utczában, (építette Windt István épitészmérn.). Kupfer Károly földszinti háza a Kossuth-utczában, (építette Stand, építőmester). Wahl Ferencz bodnármester földszinti háza a Széchenyi- utczában, (ép. ugyanaz.) Nagy Ferencz földszinti háza aszalóki útban, (építette Tóth József kőmüvesiparos). Kisebb-nagyobb épü- let-átalakitások s épülettoldások több helyütt történtek. — Uj makadamutak készültek: a Mecset-, Torony- és Kossuth- utczákban. — Uj aszfalt-gyalogjárók készültek és pedig mindkét oldalon: a Kossuth- és az Almagyar-utczákban; egy oldalon: a Mecset-téren, az Irgalmas-, a Torony- és a Káptalan-utczában; ezeken kívül a Széchenyi utczában az eddigi kő-gyalogjárók a legtöbb helyütt asphaltjárdával helyettesittettek: a még hátralevők a jövő tavaszon fognak ugyancsak asphalttal helyett esittetni. — A kocsi utak közöl k ik a vies olt attak s részben kövezett vízfolyással láttattak el az Arnyék-Szala, a Czifra-part, az Ovoda-utcza, és a Czigány-part kocsiutjai. — Ha tekintetbe veszszük. hogy a közlekedési utak elkészítésére s jókarban tartására a városi budget 5000 frtot ád, ennek megfe- lelőleg az elkészült munkálat elégségesnek mutatkozik; s ha a haladás ily arányban foly, a városi építészmérnöki hivatal számítása szerint 3 év alatt valamennyi kocsi- és gyalogjáróink jó karba lesznek helyezve — a belvárosban. Legsürgősebbnek látszik azonban mindenekelőtt a Dobó- és Servita-utczák jókarba helyezése, hol a gyalogjáró még mindig a nyaktörés veszélyeinek van kitéve, a kit pedig sorsa arra kárhoztat, hogy ezeken az utczákon kocsin kell keresztülmennie, ez alatt még a purgatórium kínszenvedéseit is átéli. Szintén sürgősen kívánatosnak látszik még a lyceum délnyugati sarkától a Zsendovicsféle kanonoki lakig terjedő átjáró elkészítése is, miután ez egyike a legnagyobb forgalmú gyalogközlekedési utaknak. Mindezekre nézve igen czélszerü kész terveket láttunk a városi építészmérnöki hivatalban. — A dijnokok és l848/9-iki honvédek jubileumi ünnepe. Az „Országos dij no kse gél yegy let“ tagjai, mint józan gon- dolkozásu dijnokok; — úgy az 1848/9-iki honvéd bajtársak nagy része e mai tanácskozás értelmében Morzsányi Sándor elnököt 70 éves életkorának, úgy 40 éves honvédségének alkalmából; — valamint az országos dijnok-segély-egyletnél, — hol a kellemetlen viszonyok, — súrlódások, és fondorkodások daczára, midőn egy elnök sem volt képes 6—7 hónapnál tovább és pedig minden siker nélkül az egyletet vezetni; — 5 évi kitartása s az egyletnek 1200 alapitó és pártoló tag szerzése, sőt ritka ta- pintaiossággal — csakis az egylet jólétéért törekedő szerencséd működésének megünneplésére a jövő hó (1889. jan.) folyamán jubileumot rendezni készül; minek tiszteletére már a fővárosi nyomdatulajdonos Heissler J. ur az egyletnek 600 diszokmányt ajándékozott, hogy ez által az egylet alaptőkéjét gyarapithassa. — Az említett elnök iránti érdeklődés, ki a dijnokok szomorú, sorsáról felhívásaiban mindig legmelegebb részvéttel szokott megemlékezni, már is oly nagy mérvű, hogy az utolsó hónapban az egyházi tekintélyek, m. k. kúriai, Ítélő táblai, kir. törvényszéki bírák, járásbiiák, szolgabirák, kir. ügyészek, jegyzők, állam-épi- tészeti és mérnöki hivatalok, bánya kapitányságok, erdő felügyelőségek, városok, takarékpénztárak stb. részéről reményen felüli számmal szaporodott a tekintélyes adakozók névsora. — Ezen ünnepélyre az elnök egy — a dijnokok szomorú sorsát képviselő Memorandumot készít, melyben úgy a dijnokok vagy is szellemi napszámosok, mind pedig az 1848/9-iki honvédek elhanyagolására és méltatlanságaira vonatkozó igen érdekes felfedezéseket közlend egyszersmind az „országos dijnok-segélyegylet“ adakozóinak névsorát a füzet kinyomatásáig összeállítja, de még azon adakozók kimutatásával is pótolja, kik a-Jmdai vár bevételénél elesett honvéd-szobor kiállításához bármily csekély összeggel járultak. — A füzet ára előfizetés utján 30 krajezár, mely az „Országos dijnok-segély-egyletnek“ Bpestre I. k. Tabán, kereszt-uteza 6-ik sz. a. 1889. január közepéig már azon okból is beküldendő, mivel a füzetek száma, csakis az előfizetett számhoz aránylag lesz nyomatva. A tiszta haszon az „országos dijnok-segélyegylet“ alaptőkéje növelésére fordittatik. 10 gyűjtött példányra 1 tiszteletpéldány jár. — A beküldött pénzért és füzetekért az elnökség felelős. — Gyöngyösről Írják lapunknak: A „Gyöngyösi kereskedelmi csarnok“ a mostani téli évadban is meg fogja tartani, évenkint szokásos és kedélyességéről ismert táncz estélyit éit, melyek rendszerint élvezetes és jól sükerűlni szokott hangversenyekkel kapcsolkoznak. Az első ily társas estélyt a múlt szombaton, f. hó 8-án tartotta, mely alkalommal az egylet zenekedvelő tagjai, klassikus zeneszerzőktől (Mendelssohn, Volkmann, Weber, Chopin stb.) igen szépen sükerűit négyeseket s hármasokat adtak elő A múlt szombatin kivül ez évadban még két estélyke lesz; 1889. febr. 19, és márcz. 2-ik napjain, szintén választékos műsorú hangversenynyel, egybekötve. Beléptidij szemé- Iyenkint 1 frt. — A „Gyöngyösi lapok“ szerkesztője, a „Csömör contra Rigó“ sajtóperben f. é. nov. 22-én tartott tárgyalás alkalmából — mint lapja „Giardinetto“ ez. humoreskjében írja, — a sajtóbiróságnak következőleg mutatta be magát: „Neve : Signore Aloisio Rigoletto, autore di Giardinetto. Harminczhárom éves netto. Páduában született, három évig makaróni-furó volt Udiné- ben, majd kremonai kucséber lett, azután pedig az „első nápolyi macskahizlaló szövetkezet“ igazgatójává avanzirozott. Egész életében szalámit kiabált, most pedig úr Gyöngyösön. Olaszul beszél, magyarul káromkodik, s folyvást csehül van! — Elgázolta a vaspálya. F. hó 5-én Hatvan közelében a bpesti omnibusz-vonat Novák nevű pályaőrt elsodorta, s darabokra szaggatta. Novák — állítólag — öngyilkos szándékból maga dobta magát a vonat elé. — Rendőri hírek. Öngyilkos katona. Folyó hó 6-án Győrfi Gyula 60-ik gyalog-ezredbeli tényleges szolgálatban álló katona a „Gólya“ kaszárnyában saját fegyverével agyonlőtte magát. Tettének oka ismeretlen. — Talált hulla. A „Feketesas“ környékén, az úgynevezett „csákó“ szántóföld között elfolyó patak medrében, folyó hó 8-án délután egy félig az iszapba temetett, avúlt polgári ruházatú férfi-hulla találtatott, mely mintegy tizenkét órán át heverhetett a helyszínén. A zsebeiben talált iratokból kitűnt, hogy az illető Szentgyörgyi István egri születésű 62-éves elzüllött volt porosz- lai községi jegyző; de hogy mily körülmény között jutott a kérdéses patak medrébe — miután rajta semmiféle külerőszak nyomai nem látszottak, — csupán a rendőri vizsgálat fogja kideríteni. Minden valószínűség oda mutat, hogy a boldogtalan öreg ember a városnak tartva, a patakon akart átgázolni, miközben gutaütés érte és meghalt. — Lopás. V. I. helybeli építészmérnök „Csank-közben“ lévő lakásáról múlt hó 30-án ismeretlen tettes álkulcs segélyével 146 frt készpénzt ellopott. A rendőri nyomozat folyamatban van ; a tolvajt azonban kézrekeríteni mindeddig nem sikerült. — Véres verekedés. Czerda András balajti illetőségű kovács-segéd folyó hó 6-án a mester-legények szállójában az asz