Eger - hetilap, 1888

1888-12-11 / 50. szám

395

Ha már a nógy hang-kiválasztás is mindjárt kezdetben meglepte a figyelmes közönséget, annál nagyobb mértékben fokozódott a meglepetés a gyönyörű előadás által, melyről, minden chablonszerü dicsérő frázisok helyett csak annyit mondunk, hogy teljesen méltó volt a mesterműhöz. Annál méltóbb tehát, hogy a derék előadók neveit megismertessük. Ezek voltak : Jancsó Andor VIII. o. (soprán), Tóth György VII. o. t. (alt). Szepessy Antal IV. é. hittanh. (tenor), és Veress Antal Ili é. hittanh. (bassus) A valóban szép és megható ünnepély befejeztével Szele Gábor püspök érs. helyettes ő mlga elismerő s buzdító szózatot intézett agy az ünnep előadóihoz, mint a növendékpapokhoz. — Az ünnepet az intézeti elüljáróság vendégszerető szívességéből, délben, mintegy 25 terítékű gazdag lakoma zárta be. melyen e derék intézetünkhöz bensőbb viszonyban álló vendégek vettek részt. Az intézet buzgó elöljáróságára, s az ünnepélyben közreműködő növendék-papokra Horváth József intézeti ügyész mondott talpra esett, s közlelkesedéssel kisért pohárköszőntőt.

Az egyházirodalmi társulat beléletére vonatkozó jegyzői jelentésből kívonatilag közöljük a következő adatokat :

— A múlt évben a társulat összesen 18 gyűlést tartott; ezen gyűléseken jelöltettek ki a beérkezett dolgozatok bírálói; a szerzők itt olvasták fel megbírált dolgozataikat, az előterjesztett indítványok itt lőnek megvitatva és a társulat folyó ügyei e gyűléseken nyertek elintézést.

A társulat tagjainak száma volt: 54. akik közöl tényleg működtek 28-an, a többiek részvényes tagok voltak.

A működő tagok beadtak összesen 40 dolgozatot, melyek közül eredeti: 31; fordítás 9; a prózai dolgozatok szánta 32, a verses müveké 8.

A jutalomhoz kötött kitűzött 7 pályatételekre beérkezett 17 dolgozat; jutalmat nyert 5, dicséretet kapott 4.

A társulat könyvtárában van jelenleg 1492 mű, 3241 kötetben. A társulat járat 4 lapot és 14 folyóiratot.

Ami a társulat pénzbeli, vagyoni állapotát illeti: évi bevétele volt összesen: 355 fr, 48 kr. 12 drb. csász. és kir. arany, évi kiadása volt: 244 fr. 08 kr. 11 drb. ,. „ ,. „

A társulat pénzbeli vagyona jelenleg: 1173 fr. 40 kr. 9 drb. csász. és kir. arany.

— Az egri növ. papság irodalmi társulata által rendezett Mária-ünnepély alkalmából: Szele Gábor püspök, érseki helyettes ur őmltsága hat db. cs. aranyat, Babies János prépost-kanonok ur ő nsga három db. cs. aranyat, Györgyényi Ignácz prépost-kanonok ur ő nsga egy db. cs. aranyat, Ludányi Antal apát-kanonok ur ő nsga négy dr. cs. aranyat, Eperjesy Ferencz apát-kanonok ur ő nsga három db. cs. és egy db. 20 francos aranyat, dr. Juhász Norbert kir. tanácsos, nyug. tanker.

nem árulja a pislogó életszikrát, bátran koporsó után lehetett volna nézni. Az erős eczet hatástalannak bizonyult; — orvos nem volt az egész környéken, a legközelebbi város Laval, onnan hiába kérnek orvost, úgy se jön ki. Egyik kuruzsoló szer a másikat követte, de persze haszontalanul. Egyszer azonban a beteg nagyot lélekzett s szemeit egész váratlanul felvetette.

— Hol vagyok, volt első kérdése.

— A kastélyban asszonyom, válaszolt a mellette álló dajka.

E két szó után, mintha egy rémet akarna elkergetni, homlokát törülgette végig, melyen a verejték csöppek kezdtek mutatkozni s mintha azzal, hogy otthon van, minden rendben volna, szeszélyesen hányva vetve magát befordúlt, s úgy látszott alszik. Rövid negyed óra múlva kitört rajta a láz oly mérvben, hogy a körül állók sírva fakadtak. A szavak, a miket elejtett, a miket folyton mozgó ajakáról leolvashattak néha-néha sejtették ezt a zűr-zavart mely e nő fejében kavarog.

— Hol van az a veres fő, a melyiket eldobtam .... itt elmosódott a további gondolat.

— Ifigenia, karmold ki a szemét.............

— Férjem ne bánts, hiszen szeretem. . . .

— Nem látjátok azt a két angyalt a vízben. . .

— János azt a tisztet kergesse el

............

I

lyenek és ezekhez hasonlók voltak a szegény anya elejtett szavai; magok a hallgatók megborzadtak olykor, mikor egy-egy rémképet eléjök tárt. Egymást váltották fel ágya mellett nőcselédei, sőt a falubeliek is.

Margit igy feküdt vagy négy-öt, napig, azután gondolatai mind jobban rendezettek lettek, de valami félelmes rózsa jelentfőigazgató ur ő nsga pedig ötven forintot voltak kegyesek az említett társulat czéljaira adományozni.

— A hevesmegyei kir. tanfelügyelő kitüntetése. A „hevesmegyei általános tanítótestület“ f. é. szept. hó 24. és 25. napjain Gyöngyösön tartott nagygyűlésében szeretete és kiváló tisztelete jeléül Halász Ferencz urat, Hevesmegye érdemekben gazdag kir. tanfelügyelőjét, egész lelkesedéssel diszelnökévé választotta s az ezen kitüntetésről szóló díszoklevél elkészíttetésével s átnyuj- tásával az egri közs. tanítótestületet bizta meg. A testület ezen megbízatás folytán a diszokmányt Kiss Alajos akadémiai jeles festő s ipariskolai rajztanár ur által elkészíttetvén, annak ünnepélyes átnyujtása czéljából f. hó 3-án tisztelgett a t. tanfelügyelő úrnál, hol is Derszib Rudolf elemi s ipariskolai igazgató, mint a „hevesmegyei ált. tanítótestület“ által megbízott küldöttség elnöke, a következő lendületes beszédet intézte az ünnepelthez : „T. kir. tanfelügyelő úr! Kartársaim bizalma folytán engem ért az a szerencse, hogy tek. kir. tanfelügyelő úrnak, mint a „hevesmegyei általános tanítótestület“ által f. év szeptember 24-én tartott nagygyűlésén megválasztott diszelnökének a kinevezett küldöttség élén a diszelnöki okmányt átnyújthatom. Nem a szokásos, rideg kötelességérzet, hanem őszinte nagyrabecsülésünk, változatlan ragaszkodásunk és tisztelettel párosúlt szeretetünk ösztönöz bennünket arra, hogy ezen ünnepélyes alkalommal a hála, szeretet és tisztelet adóját lerójjuk. Tek. kir. tanfelügyelő úrnak a tanügy és kulturális intézmények fejlesztése körül már eddig kifejtett áldásos működése is állandó emléket biztosit számára; hiszen egész tanfelügyelői pályája nyitott könyv, melynek minden lapja kiváló tehetségének, lankadatlan szorgalmának és lelkiismeretes eljárásának egész lánczolatát foglalja magában. E tudatban, midőn megbízatásunkhoz képest a díszoklevelet, melynek minden betűjéhez a megyei tanítótestület minden egyes tagjának egész szeretete, legnagyobb tisztelete, elismerése fűződik, ezennel tiszteletteljesen átadjuk, ezen magasztos pillanatban a hevesmegyei tanítótestület őszinte örömét nyilvánítjuk és azon óhajtásának adunk kifejezést: adjon az isteni gondviselés tek. tanfelügyelő urnák viruló egészséget, hogy a népoktatás és nevelés terén öntudatos erélylyel kifejtett eddigi tevékenységét, melynek üdvös hatása nemcsak itt a székhelyen Egerben, hanem Hevesmegye minden részében már is kétségbevonhatlanul mutatkozik, még igen sokáig zavartalanul folytathassa, mi pedig őszinte tisztelettel kérjük, bőgj' a tanítótestületet szives jóakaratában továbbra is megtartani méltóztassék.“ — Ezután a diszokmányt tanfelügyelő úr átvevén, az átadó beszédére tett válaszában diszelnökké történt megválasztatása fölött örömét, a testületnek iránta tanúsított megelőző szivélyességeért pedig köszönetét fejezte ki s kijelenté, hogy főfeladatául tekinti megyénk tanügyét a lehetőségig előmozdítani, bizton remélvén, hogy a tanítók e nagy feladat megoldásánál, valamint eddig tették, úgy a jövőben is hathatósan

kezeit arczán, melyet az orvosok a hagymáz jegyének ismernek. Azonban végre szerencsésen jobbra fordult és bár elcsigázva, de mégis könyebben érezte magát. Óvták minden felindulástól. Ha gyermekei után kérdezősködött nem vezették be hozzá őket, csak megszólaltatták a szomszéd szobába s ez az aggódó anyának elég volt. Ha Ifigeniáról tudakozódott, az öreg János tudott kitérőn, és ha lehetetlen volt egyenesen felelni, megnyugtatón válaszolni.

Egy hónap múlva annyira épült, hogy megengedték neki, hogy felkelhessen. Egy hét még és már teljesen jól érezte magát.

— János, — szólitá meg egy alkalommal az öreget Margit, — láthatja, most már semmi bajom sincs; feleljen tehát őszintén arra, a mit kérdezni fogok. Alaga tapasztalt, okos ember, szolgáljon tanácscsal annak, a ki nem lesz hálátlan érte.

— Asszonyom, szólt az öreg könybe-lábadt szemekkel, a leereszkedő, bizalmas szavakra, parancsolj velem, én őszintén válaszolok.

Mondja meg mit tart testvérem Ifigenia sorsáról!? Mondott ugyan biztató szavakat betegségemben is, vigasztalt azzal, hogy védője akadt testvéremnek, egy elesett kokárdás tiszt bátyjában, de igazán mondta-e ezt vagy pedig csak azért, hogy egy beteget kíméljen.

— Jó úrnőm, a falu birájától hallottam, ki azt mondta, szemtanúja volt, mint vette La-Rochejaquelin az elesett tisztet be egy paraszt házba, azután hallotta mint beszélt az neki, hallotta azt is mikor La-Rochejaquelin Ígéretet tett neki, hogy tudatja végakaratát a haldokló bátyjával. La-Rochejaquelin pedig amit megfogad, annak szavát állja.

*

T