Eger - hetilap, 1888

1888-11-27 / 48. szám

382 a városnak átengedni. Ha tehát a magas kir. pénzügyminisztérium a városnak ez ügyben hozzá intézett s küldöttségileg átnyújtott kérvényét nem lesz hajlandó figyelembe venni, — mit a philloxe- .rának óriási mérvű pusztításával szemben alig találnánk a mél­tányossággal megegyeztethetönek, — akkor a város azon szomorú helyzetbe jő. hogy a közönség beláthatatlan zaklatásainak kike­rülése végett, kényszerülve lesz. saját megerőltetésével, az egri fogyasztási adót az 56,000 frtnyi összegért is kibérelni. — Nyilvános számadás az egri hatvan-külvárosi gyermek- menliáz bevételéről 1888-ban: — Égy gyermek-ápolásért fizette­tett egy napra 1 kr. Volt pedig ápolás alatt áprilisban 150, má­jusban 118, júniusban 254, júliusban 289, augusztusban 163, szeptemberben 131, októberben 20; összesen 1305. Bejött tehát 13 frt 5 kr. ami a takarékpénztárba alapitványképen betétetett. Vas János, pénzkezelő. — A puszta gazdasági gyűlések, mint minden év végével, úgy a folyó évben is, mind három esetben a városház nagy ter­mében, reggeli 10 órakor fognak megtartatni, nevezetesen: a hat­vani kettős negyedbeli f. évi nov. hó 30-án. a felső járást ille­tőleg decz. hó 1-én, és a makiári kettős negyedbeli decz. hó 3-án; melyre az érdekelt gazdák tisztelettel meghivatnak. Eger, nov. 26-án 1888. Petravich Ferencs, g. felügyelő. — Uj táviró állomás Hevesmegyében. Hevesmegyei Kápol na községében, az ottani postahivatalnál távi ró-áll omás is rend- szeresittetett, mely f. nov. hó 10-étől nyittatott meg a közfor­galomnak. — Itt van 0! Hazafi Keresztesi Pál, „koszorús költő és a haza apostola“ — amint önnönmagát titulázza — miután a múlt napokban Gyöngyös városát szerencséltette, — most vig Eger városát tisztelte meg magas látogatásával. Hazafi Keresztesi Pál, méltó verseny- és vetély-társa a másik derék nemzeti költő- és apostol: Hazafi Verái Jánosnak. — Hazafi Keresztesi Pál néhány év előtt még elég szerényen, kopott falusi szűrben, mezítláb tette nálunk látogatását. Ma — mint futó­lag az utczán láttuk, — kipödört bajuszszal, atillában, sarkan- tyus csizmában, panyókára vetett lebernyegben, tollas süveggel a fején, sétálgat nagy délczegen végig, vállán átvetett tenyérnyi széles szalagöve büszkén leng utána, s hóna alatt egész biblioté­kát czipel. Hazafi Keresztesi Pál, — mint mestere, Verái János — szintén folyvást kádencziákban beszél, s állítólag eddig már 1895 verset fábrikált. Az 1896-ik alkalmasint itt fog megszületni, vig Egerben, ha a „koszorús költő- és haza apostolának“ bő alkal­ma lesz az „egri bikavérétől kellő inspirácziót szerezni. Ekkor aztán — jaj nektek egri poéták! — Megnyugodott az Ítéleten. — Folyó évi szept. 30-án, Bogár Varga, József baktai lakos földműves egyik egri káplánt amint az Árnyékszalában a halottas házhoz haladna, min­- . ~-------------- 11 - ....... v-■ ■ . ---------------­— Kisasszony megtudja nem sokára, legyen türelemmel. Mig szabadulnak meg Ifigenia kezei, a breton nő, ki eddig kísérője volt, térdre omlott előtte és kezeit csókkal, könynyel borítva, mindenre, mi hivő szív előtt szent, kérte, gondoskodjék gyermekeiről. — Mondtam ugy-e, hogy meg fog asszonyom menekedui. Gondoljon gyermekeimre. Isten úgy áldja meg. Alig tudta kimenteni magát Ifigenia a kezeit görcsösen szo­rító nő csókjai közül és egyrészt a szívszaggató fájdalom, más­részt az idegen férfi jelenléte, kétes szándéka, még jobban fel­zaklatták. — ígérje meg, Ígérje meg, rimánkodott a breton anya. — De jó asszony, hisz magamat se tudom kimenteni. — ígérje meg; ugy-e megígéri!? — folytatta könyörgését fuldokolva a kétségbeesett anya. — ígérje meg, súgta halkan az újonnan érkezett kokár- dás férfi. — ígérem, jó asszony, — de hol a reménység, hogy tel­jesíthetem ? — Áldja meg a szegények, árvák atyja — zokogta az asszony és a fuldokló fájdalom hasonló örömre változott, melyet lerajzolni nem lehet. A kokárdás férfi félrevezette Ifigeniát egy ablakmélye­désbe és ott a következőket mondta neki: — Most kaptam levelet La-Rochejaquelintől, — e szót oly halkan ejtette ki, hogy csak a közel álló Ifigenia érthette meg. Tudatta velem öcsém Claude József akaratát, ki kegyedet ősi kas­den ok nélkül útjában megakadályozván istentelen káromló szavakkal illette; ezen nyegle henczegést az egri t. kir. járásbí­róság 3 heti fogság s 20 frt pénzbírsággal büntette meg. Embe­rünk megnyugodott az Ítéletben, s most a börtönben elmélkedik meggondolatlan tette fölött. —■ Tűzvész és öngyilkosság. — Tegnap, f. hó 25-én reg. 81,2 óra tájban félre verték a harangokat. Fülöp N. kádármester háza gyűlt ki, mely, mire tűzoltóink a helyszínére értek, a szomszéd ház­zal együtt leégett, s igy tűzoltóinknak nem maradt egyéb dolguk,, mint a vész tovaterjedését meggátolni. A szomszédok, kik leg­először siettek a kigyalt házhoz, hajmeresztő jelenetnek lőnek, tanúi. Észrevették ugyanis, hogy az égő ház pinczéjében szinte világosság van; s midőn azon hitben, hogy ott is dúl a pusztító elem, a pinczébe lepillantottak, egy hordón égő gyertya mellett nyitott imakönyvet, s ezzel szemben egy lajtorját, pillantottak meg. melynek egyik fokán, ott csüggött, elkékült s eltorzult ábrázattal — maga a házi gazda, egy fürészmadzagra fölakasztva. Csak sok idő múltán érkezett oda egy kéményseprő, ki a bárnész néptömeg közöl elég bátorsággal birt a szerencsétlent levágni. De már késő, mert az oda érkezett orvos már csak a halált konstatálta. Azon elterjedt hirt, hogy a szerencsétlen, háborúban,, maga gyújtotta föl a házát, s lön öngyilkossá, — a rendőri vizs­gálat lesz hivatva földeríteni.-- Terményüzlet. (Sonnenschein V. terménykereskedő r. tu­dósitónktól). Hetivásárainkon a behozatal, valamint a vételkedv is folyvást tartós és növekvő. Utóbb jegyzett árak t. búza 7 — 7.20 vaggonrakománynál 7.20—7.40; rozs és kétszeres 5.10— 5.30; árpa (takarmány) 5.50—6.50; kukoricza 4—4.20; zab 4.70 — 4.80 mmkint. — Rendőri hírek. Gondatlan anya. Folyó hó 22-én Pa­gonyi Ignáczné egri lakos öt éves Ignácz nevű gyermekét a szo­bában egyedül hagyta, aztán a házból egy kis időre eltávozott; távolléte alatt azonban gyermeke a gyufát előkeritette s azzal magát játszás közben úgy összeégette, hogy visszatérő anyja már félig haldokló állapotban találta. — Az ártatlan teremtés szen­vedett súlyos égési sebei következtében másnap reggel iszonyú kínok között kimúlt. — Vétkes anyja ellen a fenyitő eljárás meg- indittatott. — Elveszett kopók. — B. csehi földbirtokos kopó-kutyáinak, (két vörös és egy fekete szőrű,) a mátrai erdőségben hajtás közben nyoma veszett. — A ki nyomukra vezetné, vagy pedig átszoigáltatná általa illő jutalomban fog részesittetni. télyából a vérengző kormány parancsára elhurczolta. Öcsém meg­halt s akarata szent előttem ; ő pedig azt akarta, hogy kegyedet megmentsem. Mindent megfogok tenni, hogy sükerüljön; életemet is koczkára teszem, úgy sincs mit féltenem rajta, előbb utóbb is felszínre tör az a gyűlölet, mely e lelketlen banda iránt bensőmet eltölti. Kisasszony, kérjen legelőbb védő ügyvédet maga számára, mert e mészáros-csoport igyekszik külső látszatát megadni annak, hogy törvényesen jár el. Én itt leszek a tárgyalás alatt, mely nem sokára megkezdődik s mint (ismerősét, engem jelöl ki védő­jének. Én csak arra való leszek, hogy e piszokfészekből kiment­sem kegyedet és Parisba tétessem át, hol egy kis csel könnyen kimentheti a börtönből, mert e városban oly iszonyú a rettegés, hogy nincs egy ajk, mely egy vádlott védelmére kelne, egy ujj, mely szemébe hullott haját eligazítaná. Ott még nem oly szo­morúk a viszonyok, és a girondislák még élnek, bárha vezéreik­ben leölve is. Most ne többet! Az én nevem, majd elfelejtettem, Claude Ernő. Viszontlátásig, — hallom már a törvényszék elnö­kének a szavát. Alig pár másodpercz alatt csakugyan megnyílt a refectorium ajtaja s azon komoly méltósággal lépett be egy hajporozott paró- kás vén ember, hosszú talárban, minőt a franczia ügyvédek és bírák nyilvános tárgyalásaik alkalmával még ma is viselnek, ót követte a többi biró, hasonló öltözetben, legutoljára pedig a tör­vényszék jegyzője jött, hatalmas könyvet és egy összehajtott iv papirt czipelve. (Folyt, köv.) T

Next

/
Oldalképek
Tartalom