Eger - hetilap, 1888
1888-11-27 / 48. szám
380 j — Bucsu-lakoma. Cserey Iguácz^volt 48-as honvédezredes, Hevesmegye tiszti árvagyámja, mint tudva van, közelebbről a bpesti liotivédmenedékMz parancsnokává neveztetett ki, s tegnap távozott el körünkből, hogy uj állomását elfoglalja. Ez alkalomból a múlt vasárnap, f. hó 25-én, barátai s tisztelői a „Korona- vendéglő“ helyiségeiben b u csu-es t ély t rendeztek tiszteletére, melyen mintegy 40-en vettek részt. Lakoma alatt nem hiányzottak a szebbn d szebb pohárköszöntések, melyeknek sorát a hevesmegyei 48-as honvédek tisztelt elnöke, Csiky Sándor talpra esett felköszöntője nyitotta meg, éltetve a körünkből távozó, közkedvelt „Cserey apánk“-at. Majd Kap ácsy Dezső, megyei árvaszéki jegyző s előadó emelt poharat Osereyért, mint volt tiszttársaért. Ünnepelt Cserey apánk meghatottan köszönte meg az iránta nyilvánult ovácziót. A lakoma, folyton növekvő derült kedv mellett, a késő éjbe nyúlt bele. — Hymen. Dusárdy Etelka kisasszonyt, Dusárdy József, városunk derék főjegyzője s lapunk szorgalmas belső munkatársának művelt és szeretetreméltó leányát a múlt csütörtökön f. hó 22-én vezette oltárhoz Sebők Géza kir. posta-és íávirdai felügyelő Kassán. Nászasszony volt özv. Juhász Jánosné ö usga ; násznagyok : dr. Van d r as eh e k Jenő, kassai gyakorló orvos, és Lefevre Antal városi tanácsos; koszorú-leány a menyasszony nővére: Dusárdy Mariska k. a.; vőfélyek ugyanannak fivérei: Dusárdy Lajos, m. kir. honvédhadnagy, és Dusárdy István, jogakad. hallgató. Az esküvőt az örömszülék házánál barátságos lakoma követte, mely után a boldog pár a vőlegény állomáshelyére, Kassára utazott. — Gaá! Béla, városunk helyettes rendőrfőkapitánya, f. hó 20-án váltott jegyet Farkas Vincze h. városi árvagyám szép és kedves leányával, Margittal. Tartós boldog frigyet! — Köszönet. A hevesmegyei 48-as honvédek egylete, tudvalevőleg a kápolnai csatában hőslialált. szenvedett bajtársak emlékére 1869. évben Kápolnán közadakozásból egy díszes emléket állított, mely mindeddig csupán rozzant s az idő viszontagságai által is erősen megrongált fakerítéssel körülvéve, a rongálásoktól alig vala megvédhető. Ennek megakadályozására a nevezett egylet elhatározta, hogy az említett honvédemléket, közadakozás utján, díszes vasrácsozattal keritteti el, s e czélját el is érte, amennyiben ma már az emlitett kápolnai honvédszobrot díszes vaskerítés veszi körül, s óvja a balesetektől, rongálásoktól. Egyletünknek e czélja elérésében hathatós pártfogója s támasza volt Kaszap Bertalan, megyénk buzgó, s ttgy közérdekeinkért, mint minden szép, nemes és jóért egyaránt lelkesülő alispánja, ki fölkérésiinkre, ügyünket is kezébe véve, buzgalmának rövid időn azon kedvező eredménye lett, hogy a megyei tisztviselők közreműködése folytán, a nevezett, czélra csakhamar 511 frt. 86 kr. folyt be, s ez összeggel a tervezett díszes vaskerítésnek 900 frtot haladó költsége teljesen födözve s biztosítva 0+ lévén, a terv azonnal foganatosíttatott. A díszes vaskerítés tehát már íönáll; az elkészülés s fölállítás költségeire vonatkozó számadások átvizsgáltattak, a számlák a legutolsó fillérig kielégit- tettek, s a kerítés a szakértők felülvizsgálata által is helybenha- gyatott. S igy most csupán ama kedves kötelesség van hátra, hogy ama tisztelt honleányok- és honfiaknak, kik e czélunk elérésében bennünket szives adományaikkal támogatni siettek, egyletünk s honvédbajtársaink nevében is hálás köszönetét mondjak. Eger, nov. 25. 1888. Csiky Sándor, s. k. a hevesmegyei 48-as honv.-egylet elnöke. *** Az Issaszeghen 1849 iki april. hó 6-án vívott fényes győzelmi) szabadságharczban elesett honvédeknek állítandó emlékkőre Kapácsy Dezső hevesmegyei árvaszéki jegyző 177-ik számit gyűjtő-ivén, uj abban következők voltak szívesek adakozni: Polonkay Endre ügyvéd, Mednyánszky Sándor ügyvéd, Volf Károly egri kegyes-alapítványi ügyész, Katinszky Gyula képezdei tanár, Zudar és Kontra lyceumi tanárok, (együttesen) Vincze Alajos képezdei tanár. Dr. Ambrus István theologiai tanár, Dr. Böhm János papnöveldéi aligazgató, Juhász Sándor városi adó-pénztárnok, Plank Kálmán városi pénztárnok 1 — 1 frtot, vagyis, összesen: 10 frtot, mely összeget hozzá adva a lapunk f. é. 45, 46 és 47-ik számaiban emlitett 170 írthoz, a fennebb emlitett czélra ezen gyiijtő- iven eddigelé összesen: 180 frt Íratott alá. (Folyt, köv.) — Városi ügy. A folyó hó 25-én tartott városi képviselő ülésben a li. polgármester előterjesztette, bogy a fogyasztási adóbér fejében követelésbe vett 56,566 frt 58 kr. évi összegből, a pénzügyminisztérium 566 fit 58 krí. elengedett, és igy 56,000 frt erejéig a szerződés a képv. testület jóváhagyása reményében meg is köttetett, melyet legközelebb bemutatni fog; ez elnöki előterjesztés lielyeslőleg tudomásul vétetett. Ezt követte az 1889-ik évi költségvetési előirányzat tárgyalásának folytatása a szükségleti czimek és rovatokra nézve kezdetvén meg, a „közegészség- ügy“ czimen felvett szükségleti rovatig elintéztetett. — Chanuka-tinnepély. Az egri izr. liitf. elemi iskola f. é. nov. hó 28-án az iskola nagy termében Clian uka-ünnep ély t tart a következő programmal: 1. Miucba ima. 2. A Chanuka-gyer- tya meggyújtása. 3. a) „Moaur czur“. b) „Leborulunk előtted.“ Énekli a tanulók énekkara. 4.r Alkalmi beszéd egy tanítótól. 5. „Fényben lakik az Isten“. Énekli a tanulók énekkara. 6. Egy lengyel anya; Tóth Kálmántól. Szavalja Szegő Elemér, IV. oszt. tanuló. 7. „A puszta télen“ Petőfi Sándortól, szavalja Czeizler Margit IV. oszt. tan. 8. Egy jó tanuló gondolatai. Szavalja Műnk István IV. oszt,, tan. 9. Ruhakiosztás a szegény tanulók közt. 10. Köszönő beszéd; elmondja Fried Etel IV. oszt. t. 11. „A magyarok Istene“ Petőfi Sándortól. Szavalja Grünfeld Arany IV. oszt. tan. 12. Hymnus, Kölcsey Fereucztől. Énekli a tanulók énekkara. 13. A vallásos nevelésről. Felolvasás egy tanítótól. Kezdete d. u. rnesebb szivii testvér, — osszuk meg fekhelyünket, én se félek úgy magam; — aludjunk együtt, legalább te is én is baráti szivet hallunk dobogni. — Asszonyom, engedjen a földön pihennem. Istenem, szegény gyermekeim! Atyátok a bretonok közt harczol, anyátok a sir szélén áll. Zokogva szoritá a szegény nő arczát, tenyerébe, s a legnagyobb fájdalom azon csukló, fuldokló hangja közt, mi a szivet repedéssel fenyegeti, rogyott, Ifigenia lábaihoz. — Ne sirj! szegény anya! Jó az Isten, gondot visel gyermekeidre és talán még nincs is minden elveszve. — Nem, ne altasson; én meghalok, tudom, mert a köztársaság katonáit a minapában tévútra vezettem. De könyörüljön gyermekeimen, ha kegyed megszabadul, tudja, hová való vagyok. Kisasszony, kegyed, szép, fiatal, űri, lehetnek pártfogói, megszabadulhat. — Szegény anya, — kétszeres okom van a haláltól épen e miatt félni. De reméljünk, gyere imádkozzunk ! Ifigenia előmondta, a breton anya hiven követte és ima után megkísértették az alvást; az asszony csakugyan el is aludt, de Ifigenia szemeire nem jött álom. Nagy szivek, lángoló elmék csapása az, hogy sokszor a legnagyobb kimerültség közben sem képesek elszenderedni, kép-kép után kergeti elméjükben egymást, és bár szemök le van hunyva, de az lát; vérök lázasan fut, zúg ereikben, bár tagjaik pillanatra megnyugodnak, de feszengve változtatják nem sokára helyüket, — miut. a lázas beteg. Mirabeauról beszélik, hogy mikor halálos ágyán feküdt is, képtelen volt elméjét megpihentetni; mint a felhúzott óra-koloncz, ha elveszik azon kereket, mely legjobban akadályozza, gyorsan lepereg; úgy az ő elméje is-az utolsó pillanatig azon roppant izgatottság hatása alatt volt, mely nyilvános életét kisérte. Hasonló állapotban volt Ifigenia is; de nem soká tartott e kinos helyzet, mert tiz óra felé léptek zaja verte fel a különben félreeső, csendes folyosót, és kevés váltatva egy durva kéz nem annyira nyitotta, mint inkább szakította fel az ajtót. — Mit szunyókáltok, polgártársak; ébredjetek, mert nem soká látjátok a napot! — Kiáltott be a czellába durván a jövevény, ki a kezében csörgetett kulcs után börtönőr lehetett, mert semmi egyenruha nem engedett más különben az állására következtetni. Ifigenia felköltötte az alvót és szótlan engedte kezeit összekötözi etui és fogoly társához lánczoltatni magát. A porkoláb e műtét közben, mit különös müértelemmel és élvezettel látszott teljesíteni, a mint mimikájából és érthetlen, morgott szavaiból ki lehetett venni, egy pár oly megjegyzést tett e két nőre, mi csak piszkos söpredék szájából jöhet s a nemes bretagnei úrnő undorral fordította félre arczát. — Na de megpittyezti ajkát a kisasszony; tán azt hiszi, különb mint az én lányom, a ki mosogató szolgáló; várjon csak, egy óra múlva szívesen felvenné az én beszédemet, de ujjaes- kája majd a vérben kaparász a guillotinon, mikor a feje után keresgél. Ifigenia megborzadt; a veszély, mely közvetlen jelentkezett előtte, megfagyasztá vérét „és bátorsága, a mely eddig el nem hagyta, gyengülni kezdeti. 0 tudta azt, hogy ártatlan; ártatlan "T
