Eger - hetilap, 1888

1888-01-31 / 5. szám

36 kitudnunk síikéiül t, az estély programmja ismét egy uj, rendkívül mu­lattató számmal gazdagult. Ez pedig nem más, mint egy „Pár­beszéd volapiik nyelven“, melyet két nagyhírű utazó vo- lapü k-nyel vine ster fog tartani mindnyájunk gyönyörködteté­sére, kik a bohócz-est élyen részt fogunk venni. A vo lap ük­nyelv, tudvalevőleg, legújabb keletű világnyelv, melynek már Egerben is több lelkes és ügybuzgó követője van. A volapük-nyelv különben épen olyan szép hangzású, mint könnyen meg­tanulható, sőt, ha alaposan beszélik, azonnal meg is ért­hető, mint azt a nem rég közlött következő példa is bebizonyí­totta: „Pepi papa papi pupu pipi popo.“ Nincs kétség benne, hogy a két hires nyelvmester tréfás párbeszédét mi is mind­nyájan meg fogjuk érteni. — Hymen. Dr. Koller Károly, a gyöngyösi nyilv. köz- kórház igazgató fő-orvosa, f. hó 22-én vezette oltárhoz Gyöngyö­sön, Csal a Mária kisasszonyt, Csal a Sándor gyöngyösi elő­kelő polgár csinos és müveit leányát. — Gyászhir. Veress Sarolta, özv. Veress Lajosné, szül. Nagy Irén úrnő leánykája tavasz-élte 14-ik évében, f. hó 28-án tüdősorvadásban elhunyt. A boldogult hamvait a gyászoló család, s a jó ismerősök és barátok mély részvéte, f. hó 29-én kisérte az örök nyugalom helyére. — Színészet. Miklóssy Gyula jól szervezett dráma-, népszínmű- s operet.te-társulata, mely most Mármaros-Szigeten tart előadásokat, a jövő febr. hó közepén városunkba érkezik, s itteni előadásainak sorát a törzs-kaszinó nagytermében, febr. hó 15-én nyitja meg a „Koldus-diák“ ez. operettel. A társulat mint­egy 24—30 előadást szándékozik városunkban tartani, liahogy müveit közönségünknél kedvező pártolásra talál, ami semmi eset­re se marad el, ha a társulat az egri müveit közönség igényeit kielégíti. E részben előzetes, közvetlen véleményt nem mondha­tunk, miután a társulat tagjainak legnagyobb része egészen ismeretlen előttünk, egriek előtt. Ez azonban csak javára szolgál­hat a társulatnak, miután tagjait nálunk az „újdonság“ nim­busza is környezendi. Különben a társulat kiválóbb tagjainak név­sorát itt közöljük: Vanzely Irma, operette-primadona, Újvári Te­réz, Soubrette, Kovacsicsné Sarolta, népszínmű- énekesnő; Rónay Karola drámai hősnő, Borzsovay Erzsi, oper. és társalgási színész­nő; Várady Emma, és Miklósy Ilonka szendék; Homokainé, anya. Réti István tenorista, Kömley Gyula (egri fi) bufíó és komikus ; Borsodi Miklós népszínmű- s operette-bariton ; Miklósy Gyula, igazgató, Dál noki Gál Gyula, Kovács Sándor, Bányai János, Mik­lósy Gábor, Ürményi Lajos stb. színészek; Bauer Ferencz, kar­mester. A társulat első előadását, s egyéb tudni valókat már fal­ragaszok hirdetik. — Gáhy Endre, tolnamegyei ozorai gyógyszerészről a múlt napokban az a hir járta be a bpesti lapokat, hogy hazulról nyomta­lanul eltűnt. Most Gáhy Endre maga nyilatkozik a lapokban, hogy neki bizony esze ágában sincs eltűnni, mert itt tartózkodik Egerben, szüleinél, Ozorának pedig, „családi rósz viszo­nyai ni j a t t“ fordított hátat. — Gáhy Endre, Gáhy Ferdinand pol­gártársunk fia. Neje : Lőrinczfy Paula, Lőrinczfy (Laurencsik) Já­nos, a hírhedt egri közgyám leánya. — Az egri önk. tüzoltóegylet tánczvigalma alkalmából a t. feliilfizetők névsorából tévedésből kimaradtak: Babies János ka­nonok 10 frt, Zsasskovszky József, Végh Jenő és dr. Pásztor Bertalan 2—2 frt. Mit ezennel helyreigazítunk. Fógel Ágoston, pénztáros. — Az egri kath. legény-egylet f. hó 21-én tartatott táncz­mulatsága alkalmával következő felülfizetések történtek: Dr. Samassa József egri érsek őexcellentiája 25 frtot., Mélt. és főt. Lengyel Miklós püspök nagyprép. és Szmrecsányi Pál kanonok úr 10—10 frtot, nsgos és főt. Szele Gábor, Kovacsóczy Istán, Babies János, Zsendovics József, Begovcsevics Róbert és Kozma Károly kanonok urak 5—5 frtot, N. N. 5 frtot., nsgos és főt. Györgyén}1 i Ignácz kanonok úr, Chalaupek Domonkos űr 3—3 frtot, Buday Károly, Kovács József és Nincsmár István urak 2—2 frtot; Stephanovszky Sándor, Dr. Kerekes Arvéd, Dr. Zudar Sándor, Samassa János, Dr. Pásztor Bertalan. Dr. Böhm János, Markasoly Vilmos, Sebestyén István, Tóth Sándor, Fekete Lajos, Bau jr N., Timkó János, Pálinkás Istán, Mátyássy, György, Kaj- dacsy N-né, Adler Ferencz, Hamza István, Poncsák Lajos, Szö- gedy Mihály, Füstös Bern át, Kalinovszky Józsefné, Vörös Lajos, Strausz Sándor, Hornyák Lajos, Keller Józsefa, Tóth András, Schvartz József, Czettner Rudolfné, Csáka Róbert, Dalos Mihály, Rabb Lőrincz, Brozecsovich Ferencz, Recse Dezső és K. J. 1—1 frtot, Hasselbauer Antal, özv. Bélák N-né, Artfeld Károly, és Pap György 50—50 krt. — Összesen: 128 frt., azaz: egyszáz- huszonnyolcz frtot. — Fogadják az igen tisztelt feliilfizetők a jótékony czél érdekében tanúsított ezen áldozatkészségükért az egyesület hálás köszönetét. — A egri hatv. I—IV. negyed földműves osztálya templomi szent zászlójára adakoztak: dr. Samassa József érsek ő exja 50 frt; Samassa János 10 frt; Ludányi Antal 6 frt. 40 kr; Szele Gábor 5 frt; Györgyényi Ignácz 3 frt; Imre Miklós 2 frt 70 kr. Babies János, Kozma Károly, Juhász Norbert, Szvorényi József, Szmrecsányi Pál, Szmrecsányi Lajos, dr. Párvy Sándor, Luga László 2—2 frt; Brrtalos Gyula, Zudar Sándor, Katinszky Gyula, Babies Béla, Zsasskovszky József, Polonkay Endre, Szederkényi Nándor, Tavasy Antal, dr. Alföldi Dávid, Vavrik Sándor, Sinko- vits István, Lieb Károly, Argauer József, Begovcsevich József, H. E. id. Simonyi Károly, Petravich Bertalan, Szolcsányi Gyula, R.emenyik Károly, Simáczius Gusztáv, Sinkovits Imre, Pozsgai Antal, dr. Frenzl János, Kovács Demjén, Sajósy Alajos, Vincze Bade r. Ahol a jó vörös bor terem: Egerbe. Tiszttartó. Mi a neve? Bader. Bader Jeremiás, szolgálatára. Tiszttartó. Hány éves ? Bader. 1813-ban születtem. Tis z ttartó. Malum omen (Rószjel!) Hány iskolát végzett? Bader. Hetedíelet. Tiszttartó. Hol a bizonyítványa ? Bader. Itt van a három ujjam közt. (E közben a három ujját fölemelte.) Tiszttartó. Van-e olvasható Írása? Bader. Van-e? Meghiszem azt. Bécsben a Schőnsraj- bernek sincs különb ! Tiszttartó. Mutassa be az Írását. Üljön le. Ott az asz­talon a papiros. írjon tele egy egész árkust, tetszése sze­rinti tárgyról. Bader. Nemzetes uram, minek arra vesztegetni egy egész árkus papirost ? Elég ahhoz egy olyan nagyságú is, mint egy harmincz k raj ez áros vas. (Tudnunk kell, hogy a régi két garasos, úgynevezett suszter-tallér, azon időkben harmincz váltó krajezár értékkel birt.) A tiszttartónak Baderünk ez őszinte, tréfásan nyílt felelete, úgy látszik, igen megtetszett; de meg kiváncsivá is lön, hogy vájjon mit irhát le olyan piczi papírdarabra? Magára hagyta hát irnok-aspiránsunkat a kanczelláriában. Körülbelül egy óra múlva azonban visszatért, hogy az eredményt megnézze. Mily nagy volt azonban a tiszttartó meglepetése, midőn a régi két garasos nagyságú kerek papirdarabkán egészen tisztán, rendkí­vül apró ugyan, de azért szabad szemmel is bátran ol­vasható betűkkel, az egész Miatyánkot, Üdvözle­tét, és Hiszekegyet látta leírva! — Brávó, öcsém, — kiálta a tiszttartó, kedvteléssel veregetve meg Baderunk vállait, — Írnok vagy! Ily módon jutott tehát Baderünk gazdasági irnoki állásba. De a mezei gazdasággal való foglalkozás nem igen füllött a fo­gához, mert ha a szántás-vetéshez kiküldte főnöke felügyelőnek, s Baderünk egy tapsi fülest megpillantott az árkok közt lappan- gani, ott hagyva mezei munkát és munkásokat, addig üldözte a nyulat, mig el nem ejtette azt. — E passiójának aztán az lett a következménye, hogy másfél év múlva azon tanácscsal, miszerint legalkalmasabb lesz neki az érd eszi pályára lépnie, — az uradalomból elbocsáttatott, — de a legjobb bizon yitvá ny­íl yal, mert a tiszttartó nemcsak azért, mivel gyönyörű Írásáért rendkívül kedvelte, hanem azért is, mivel Baderünk teljesen meg­bízható s tiszta kezű lévén, a Darius kincsét is bátran rábízhatta volna, — őszintén fájlalta kényszerű távozását. S méltán, mert jó Bader bátyánk, leszámítva makranezos, önfejű természetét, szögletes modorát, a társas körök vitatkozásaiba tolakodó kot­nyeleskedéseit, s hihetetlen Háry-féle állításainak körömszakad- tig való makacs védelmezését — a szó legnemesebb értelmében páratlan becsületességű férfiúnak ismertetett. Baderünk tehát, a tiszttartó tanácsát megfogadva, az erdé­szeti pályára lépett, és sok évi szolgálat után, végre — kegye­lemből, — csekély évi járúlékkal nyugdijaztaíott. De halljuk már ama nevezetes viselt dolgait, melyek által e Tárczában való megörökítésre s halhatatlanitásra érdemessé tette magát.

Next

/
Oldalképek
Tartalom