Eger - hetilap, 1888

1888-10-16 / 42. szám

332

tés és kezelés a számvevő teendői közül kivétetik, és az alszám- vevőre ruháztatik, elfogadtatott és jóváhagyás végett a megye- bizottságához felterjesztetett. A város közházánál tervbe vett építkezésre vonatkozó bizottsági előterjesztés tárgyalása, — tekintettel arra, hogy a községi törvény 110, illetve 112. §-ában megkívánt általános többség nem volt jelen, újabban f. év novera- berlió 18-ik napjának d. e. 10 órájára tűzetett ki. Az egri önkéntes tűzoltó egylet parancsnokságának előterjesztése egy mentő- készülék és egy villany-lámpa beszerzése iránt elfogadtatott s megrendelésével h. polgármester megbizatott. A katona-beszállásolással megbízott küldöttség véleményéhez képest szükséges laktanyául a Tarjányi-féle ház, hol 82 egyén elhelyezhető, 1100 fit évi bér fizetése mellett kibérel tetett, s egyúttal jelentést tevő küldöttség utasíthatott, hogy a Zettner-féle háznak, katonai be- szállásolási czélokra leendő megszerzése iránt, intézkedjék. A kolera-kórház bérbeadására nyilvános árverés hirdeti etett s foganatosításával a vár. tanács megbizatott. Végül Gáspárdy Géza vár. képviselő azon indítványa, hogy a helybeli rab-dolgozó bodnár-műhely további működésének folytatása miatt a kir. igazságügyi ministeriumhoz felirat intézhessék, szótöbbséggel a napi rendről levétetett.

— Térzene. Az Egerben állomásozó csász. és kir. 60. sz. Appel-gyalogsorezred t. parancsnokságának szives intézkedése folytán a nevezett ezred zenekara, inig az idő kedvező lesz, minden vasárnap déli 11% —12V® óráig térzenét log tartani az E s z t e r h á z y-1 é r e n. Mióta helyőrségünk a hadgyakorlatokról visszatért, a zenekar e térzenét már az előző két vasárnapon is megtartotta.

— Vértesi Arnold, a magyar irodalom egyik legtermékenyebb s legkedveltebb beszélyirója, e napokban fejezte be ezredik elbeszélését, melyet a Kisfaludy-társaságnak a múlt vasárnap, f. hó 14-én tartott ülésén személyesen mutatott be. A Kisfaludy-társaság e napon Vértesi Arnold rend. tagja, a derék iró tiszteletére , s ezredik novellájának bemutatása alkalmából a bpesti Írói körben társas estélylyel egybekötött jubilaeumot rendezett. Vértesi Arnold jeles irótársunk e megtiszteltetésében nekünk egrieknek is van részünk, mert Vértesit magunkénak, földünknek mondhatjuk, miután Vértesi Arnold, tudtunkra, egri születésű. Édes atyja, Viklida Antal, a 40-es években, főelemi tanító volt Egerben, és az angol kisasszonyok nevelő intézetével szemben fekvő, jelenleg Rónai-féle házban lakott, mely Viklidának sajátja volt. Fiai: Ferencz és Arnold is itt végezték alsóbb iskolákat. Később a család Miskolczra költözött át, hová a családfő tanitó-képezdei tanárnak lön kinevezve. — Vértesi Arnold előbb az orvosi pályára készült, de e pálya foglalkozása gyöngédéi)!) természetébe ütközvén, félbeszakította azt, s azontúl határozottan az írói pályának szentelte magát, melyen igen szép s tisztelt nevet vívott ki magának. Vértesi jelenleg

A leány el is olvasta a levelet, mely igazi szemtelen levél volt, mely mutatta, hogy nem ám házassági czélból akart volna megismerkedni a leánynyal.

Ez rendkívül felháborította a virtusos leánykát, ki nyomban visszaküldte az ékszert egy szintén nyitott levél kíséretében, mely ugyancsak lehordta és megpirongatta az elbizakodott fiatal embert szemtelenségeért.

Ez a kudarcz annyira dühbe hozta az űrfit, hogy egy nemtelen boszuállásra határozta magát. Más nap — jól emlékszem épeit, s a „Csörgő sapkát“ adtuk, — midőn Zsuzsika kilépett a büh- nére, piros tojásokkal dobáltatta meg, sőt hogy megtudja, hogy kitől eredt a dolog, még ő maga is dobott egyet a szegény leányra.

Zsuzsika nyomban elájult ; a kortinát leeresztették, s nem is végezhettük be a darabot, mert a közönség is szétoszolt.

A szegény leánykát alig tudtuk magához téríteni. Akkor meg elkezdett sírni és zokogni, s megesküdött, hogy irtózatos boszút fog állani megaláztatásáért.

Meg is tartotta a szavát a boldogtalan.

Másnap, a mint a próbára ment, szembe találkozott P. urfi- val, a ki elég szemtelen volt ott őgyelegni a theátrum környékén.

De most nem sütötte le szemeit, hanem bátran és elszántan P. űrfi elé lépett és igy szólt:

— Az úr nekem piros tojásokat dobott, illik hát, hogy én meg megöntözzem érette.

Ezzel felkapta a készen tartott üveget, s vitriolt öntött arczára és szeme közé.

P. űrfi feljajdult, s a szegény szerencsétlen leány felfutott a színházba s magára zárta az öltöző ajtaját.

Debreczenben lakik, mint a Debreczeni Ellenőr szerkesztője. — V értesi Arnold, valamint most kollégája, — úgy régenten is kor- és iskolatársa, s gyermekkoruk óta hű barátja e lapok szerkesztőjének, ki, ezredik elbeszélésének jubilaeuma alkalmából, a következő sorokban üdvözölte az ünnepelt irót: „Vértesi Arnoldnak Budapest. Kedves régi barátom! Most, midőn irótársaid körében, baráti estélyen, ezredik novellád bőrére iszol, engedd emlékezetedbe hoznom, hogy első novelládat egy éjjel nálam Írtad Budapesten, magyarutczai lakásomon. Estve, együtt sétálva, találkoztunk Vas Gerebennel, ki tőlem, lapja számára, — melynek én akkor szintén egyik nagyreményű bátram ózd itój a voltam. — novellát sürgetett. Nagyon meg lehetett szorulva Gereben bátyánk akkor kézirat dolgában, mert elkövette azt a hallatlan csoda-dolgot, hogy a megígért novellára öt forintot előlegezett, melynek mi, annak rendi és módja szerint, azonnal a nyakára is hágtunk tisztességesen. Azután haza mentünk. Te pedig ott nálam mindjárt meg is Írtad helyettem, — első novelládat. Valamint akkor az első sükerének, — úgy most az ezredik jubilaeurnának örömére szívből üdvözöl, Eger okt. 14. 1888 régi barátod, Szabó Náczi m. k. — Mikor e levelet a banketten felolvasták, Kőrösy fölugrott, s stentori hangon kiáltott: „Halljuk a vádlottat!“ — Vértesi elismerte a levél tartalmának valódiságát, de miután e kérdéses beszélye alatt nem jelent meg a neve, nem ettől számítja elbeszéléseinek elsejét.

— Az egri városház tervbe vett kiépítésének ügye, mely végleges határozathozatal végett városunk képviselő-testületének a múlt vasárnap, f. hó 14-én tartott közgyűlésén volt tárgyalásra kitűzve, — miután e közgyűlésen a városi képviselők az ily határozathozatalra a törvény által megszabott számban nem voltak jelen, — végeldöntés végett ismét 30 napi halasztást szenvedett, s a jövő nov. hó közepén tartandó városi képviseleti közgyűlésen fog — ekkor talán már majd véglegesen eldöntetni.

— Szakáll Antal országszerte előnyösen ismert tragikus és Shakespeare-recitator, ki művészetét egy Ízben már nálunk is bemutatta, — mint értesülünk — második körútját, teljesen uj és szerfölött érdekes műsorral, városunkban szán- dékszik megkezdeni. Bővebb értesítéssel részint lapunk jövő száma, részint a falragaszok fognak szolgálni.

— Czimbalom-hangverseny. Pintér Pál, országosan ismert czimbalom-müvész, a budapesti népszínház czimbalmosa, lapunk múlt számában jelzett c z i m b al o m-h an gver senyét városunkban, a törzskaszinó nagy termében, ma kedden, f. hó 16-án tartja meg. A hangverseny 7‘/g órakor kezdődik. Belépti dij: 1 frt. 80 és 50 kr. Az érdekes hangversenyre újólag fölhívjuk zenekedvelő t. közönségünk pártoló figyelmét.

— Gyászhir. Koczka Nándor építész, élete 68-ik évében, hosszas szenvedés után, f. hó 8-án Egerben elhunyt. A boldogult

Mikor két-három óra múlva eljöttek érette a pandúrok, hogy börtönbe vigyék, s betörték az ajtót, — halva találták a szerencsétlent.

Arzenikummal végezte ki magát a boldogtalan. Harmadnapra el is temettük a temető árkába, mert akkor az öngyilkosokat nem engedték szentelt földbe temetni.

Még a pap se szentelte be koporsóját.

P. űrfi is eléggé meglakolt. Soha sem nyerte vissza szeme világát.

Id. Lendvay Márton: „A nönövelésröl.“

Közli: íd. Murányváry János.

Második leányom születése alkalmából az akkoriban dívott szokás szerint 1844-én Békeffy Lipót és Gáhy Antal kedves sógoraim s barátaimmal úgynevezett „poszrikot“ lilénk ; — s amint igy kedélyesen együtt mulatnánk, egyszer csak nyílik az ajtó és Lendvay Márton barátom lép be mindnyájunk örömére, mondván : „Értesültem kedves városunkban, hogy örvendetes esemény következett be házadnál, kedves Janikám. Nem mulaszthattam el, hogy én is részt ne vegyek örömetekben s eljöttem. Hát széna-e vagy szalma ? —-és mi neve az uj szülött kicsikének. ?“ „Bizony szalma az — felelém; most tanakodánk sógoraimmal, minek keresztel- tessük ? — De kedves Marczim, Isten hozott; köszönöm családom iránt megemlékező figyelmedet, — foglalj helyet s mulassunk.“ Folyt is a mulatság egész odáig, mig a nagy kokiukinai kakas harmadikat nem kukorikolt.