Eger - hetilap, 1888
1888-10-16 / 42. szám
330 vált. — Nézetem szerint Eger város népoktatásügye a közokt. kormány támogatása és az itt fellelhető nagy becsű tényezők áldoza tkészségével fejleszthető kellő színvonalra. Gyöngyös város a legteljesebb elismerésre méltó áldozatkészséget tanúsít népoktatásügye fejlesztésénél; a midőn 4 uj tanítói állomást rendszeresített, mely állomások immár be is töltettek. — Az ottani elemi népoktatási tanintézetek mai kerete teljesen elégséges arra, hogy a népnevelés a város érdekeinek megfelelő virágzó állapotba jusson. A f. tanévre összeiratott 1920 mindennapi tanköteles, kik közöl beiskoláztatott 1809. A városi hatóság itt is gondot fordít a tankötelezettség érvényesítésére, bár az eredmény még nem teljesen kielégítő. — E város kulturális czélokra évenként 20 ezer frtot áldoz. Népoktatásügyünk egyik lényeges hiánya, hogy nagyobb községeinkben az iskolák a tankötelesek törvényszerű befogadására nem elégségesek, túltömöttek. — Iskolalátogatásaim alkalmával igyekeztem az iskola-fenntartókat iskolájuk fejlesztésére rábírni, melynek eredményeként jelezhetem, hogy a f. tanévre már 14 uj iskola, illetve tanítói állomás szerveztetek, s azok legnagyobbrészt meg is nyíltak. — Névszerint uj tanítói állomások rendszeresittettek: Egerben a községi elemi népiskolánál, a f.-abonyi, m.-tárkányi, bessenyői, adácsi, n.-fügedi hatvani, pásztói kerecsendi és makiári r. kath. iskoláknál egy-egy, a gyöngyösi községi elemi népiskolánál 3 és az ottani rkath. elemi iskolánál 1. tanítói állomás. A jövő 1889/90-ik tanévre uj iskola felállítása iránt kötele- ző'.eg nyilatkozott: Karácsond, Visznek, Tarna-Eörs, Boczonád, Ecséd, Tisza-Eörs, Poroszló, Heves, Puszta-Vezekény és Tarna- szent-Miklós, összesen 10 község. Az azután következő tanévre: Fancsal, Kis-Köre, Tisza-Nána. és Sarud. — Három év elteltével teliát 28 uj iskola, illetve tanítói állomás lép életbe, a melyekkel megyénk népoktatásügye kétségtelenül nagy lendületet veend, s az eredmény az iskola-fenntartók által meghozott áldozatokkal arányban álló lesz. A f. tanévre az iparos-tanonczok törvényszerű oktatását szerveztem: Tisza-Füreden, Hevesen, Hatvanban és Pász- tón, hol az iparos tanoncz iskolák megnyittattak. Ezeken kívül alsófoku kereskedelmi iskolát szerveztem Gyöngyösön. A f. tanévben újonnan épített iskolai épület adatott át rendeltetésének : Adácson, Bessenyőn, M.-Tárkányban, N.- Fügeden és Kerecsenden; jelentékenyebb javítások eszközöltettek: Halmajon, Erken, Zaránkon és Detken. A jövő évben uj iskolai építkezés történend: Zsadányban, Gy.-Püspökiben, Ugrán, Horton, Szűcsiben; az azt követő évben Csányon. A f. tanévre a tankötelesek a legtöbb községben kellő időre és pontosan összeirattak; ma már a vármegye összes e részbeli adata rendelkezésemre áll, s jelenthetem, hogy az 1888/9-ik tanévre összeiratott 30054 mindennapi és 9694 ismétlő, összesen 39748 tanköteles; mig az elmúlt 1887/8-ik tanévre 28539 mindennapi és 9337 ismétlő, összesen 37876 tanköteles volt. — Az e tanévi létszám 1872 emelkedést mutat, a mi egyfelől a pontosabb összeírásnak, de a kielégítő népesedési viszonynak is tulajdonit ható, mert megyénkben a tankötelesek a lakosságnak 19%- át teszik. — Az egész megyében a beiskolázás eredménye felöl a jövő hóban tüzetes adatokkal fogok szolgálni. Eger, 1888. okt. hó 1-én. Halász Ferencz. kir. tanfelügyelő. Egri dolgok. Ki fizeti meg ? Ezt a kérdést vethette föl magában minden higgadtan gondolkozó, s városunk javát őszintén, igazán szivén viselő városatya, midőn a múlt szept. hó 25-én tartott városi képviseleti ülésben Eger város tiszti számvevőjének a városi árvagyámpénztái számadási vizsgálatára vonatkozó előterjesztését végighallgatta Ez a jelentés képviselőtestületünk részéről mindenesetei több s komolyabb figyelmet érdemel vala, mint amennyiben része sült, hogy tudniillik a képviselő testület egyszerű tudomásul vette s napirendre tért fölötte. Valóban különös, hogy mikor arról van szó: eladjunk-e eg pár rongyos városi épületet vagy ne ? — a képviselőtestület őrá kig elvitatkozik fölötte; mikor pedig arról van szó, hogy a város árvagyámságnál a sikkasztási összeg hogyan szaporodik föl évri évre újabban fölfedezett sikkasztási összegekkel, s ezeknek ki mataival, — akkor egy árva hang se szólal föl, hogy valamely« javaslatot tegyen arra nézve, hogy e már is megdöbbentő m gasra szaporodott összeg, mely elvégre is a mi édes mindnyájun zsebét égeti, a további fölszaporodástól a lehetség szerint me; óvassék, s a födözetéről való gondoskodásnak mielőbb valai útja módja ejtessék; mert hogy az árvák pénze el nem vészbe s azt meg kell fizetni, az egyszer bizonyos; — de hogy kim és miként? — az a kérdések kérdése, — mely fölött a mi jó v rosi képviseletünknek kisebb gondja is nagyobb annál, semho törje rajta a fejét, hanem jóformán meg se hallgatva, tudomás veszi a jelentést, — s napi rendre tér fölötte. Pedig hát úgy látszik, jó volna e tekintetben mielébb s mot vetni magunkkal, s komolyabb figyelemre méltatni a szí vevő hivatalos jelentését, melynek adatai valóban méltó aggot makat kelthetnek városatyáink kebelében. Tekintsük csak meg közelebbről, mit mond e számve jelentés. Egy magyar színésznő. (Ma már hihetetlen történet a század elejéről.) Irta: Balázs Sándor. *) Hej de csak más világ volt ezelőtt csak nyolezvan esztendővel is szép Magyarországon ! Akkor ez a szép ország csakugyan ázsiai ország volt, az ázsiai népek minden erényeivel és bűneivel. Azóta nagyot fordúlt a világ. Polgárosult európai országgá lettünk! Ministereink vannak, vasutaink vannak, tanfelügyelőink vannak! Kiállításaink vannak! De a sok van mellett még több a nincs, a mi akkor meg volt. Hová lett az a régi jó, őszinte becsületesség, a mi akkor még teljes gazdagságában virágzott, mely lehetett nyers, durva, olykor talán egész a kíméletlenségig nyílt, de a melyre mindig teljes biztonsággal lehetett építeni?! Hová lett példabeszédes lovagiasságunk, vendégszeretetünk ? Hová lett keresetlen, egyszerű életmódunk, s ártatlan, házias erényeink ? Igaz, hogy a fejlődésünk útját álló előítéleteink is eltűntek egymás után, de mit használ, ha annak helyére közöny és mivel sem törődés lépett. Nem hiszem, hogy ez kisebb baj lenne reánk nézve. Az előítéletes ember legalább erősen ragaszkodik örökölt meggyőződéséhez és szokásaihoz, mert azokat — lehet hogy tévesen, de lehet hogy joggal — jobbnak tartja a divatos eszméknél és válto*) Szerencsétlenül elhunyt beszély-irónk hátrahagyott müveiből. zásoknál, de a közönyös ember mivel sem törődik, tétlenül, < kedvűén nézi a világ folyását, s nem bánja, akármi tört« körülötte. Ennek az állapotnak az országútja pedig az anyagi és i lenti tönkremenetelre, s az ezzel együtt járó rabszolgaságra vi Közszellem, hazafias érdeklődés a közügyek iránt, s a telességérzet azon tulajdonságok, a melyekre mindenek szüksége van az élni akaró nemzeteknek! Kivált ha oly csekély számuak, mint mi vagyunk, s a ellenségeink vannak, mint a mennyi nekünk van! Na de hová csapongók? Hisz nem akarok én vezércz írni, csak egy rövid történetet elbeszélni a század elejéről lyet ma már különben kevesen fognak elhinni, vagy csak színűnek is tartani, pedig megesett, igaz történet ám. Bevezetéséül csupán csak annyit kellett volna mondi hogy a mai embereknek fogalmuk sincs arról az előítéletről, lyel akkor a színészek, vagy az akkori stilus szerint bes; az aktorok és komédiások iránt viseltettek. Pedig nem volt igazuk; az első színészeket igazi ha lelkesedés vitte a színpadra, igen csekély kivétellel mind j mesi famíliákból való férfiak és nők voltak, s társadalmi és esi tekintetben kifogástalan életmódot folytattak. Nem is az egyének iránt volt tulajdonképen az az let, hanem a foglalkozás iránt, melyet tisztességtelennek éí becstelenitőnek tartottak. „Magán-életünk ellen csakugyan nem is lehetett kifog mondá nekem a néhai jó öreg Székelyné, az akkori idők és leghíresebb színésznője, kitől e történetet hallottam, -
