Eger - hetilap, 1888
1888-10-09 / 41. szám
323 semmi érzéke nincs még a művészi szép iránt. Úgy tesznek azok, a kik rossz könyveket olvasnak, azoknak vastag, idegrázó jelenetek kellenek, csak azt bírják élvezni, a többi iránt még nincs érzékek; azért kell fejleszteni az Ízlést, hogy minden ember a valódi szép iránt legyen fogékony, és akkor a ponyvairodalom senkinek sem fog többé kelleni. A pápai leány-egyesületnek már 180 tagja van, s szerzett magának zongorát meg egy száznyolczvan kötetből álló kis könyvtárt. A munkák, melyeket megszereztek, mind értékkel biró müvek, mi nem is lebet máskép, mivel az elnöknőt, özv. Rosenthal Hornét, valódi hazafias buzgalom lelkesíti, s az alelnöknő, György Etelka, ki maga is igen komolyan képzett, művelt nő, kinek irányát teljes biztonsággal lehet követni. Ez az egyesület testvériesen befogad mindenkit, aki arra éi'demes, és igy nem kell attól félni, hogy klikk válik belőle, a mi aztán ismét meddővé tesz minden igyekezetei, mert sem egy egyén, sem egy társaság nem szigetelheti el magát büntetlenül, nem szakíthatja magát ki az emberiség nagy családjából anélkül, hogy az keservesen meg ne boszulja magát később. Reméljük, hogy a pápai leány-egyesület teljes sükerrel fogja folytatni szép működését, és példát fog adni a többi városoknak abban, hogyan kell alkalmat nyújtani ama fiatal leányoknak, kik tanulásukat már befejezték, arra, hogy magukat önerejük által tovább fejleszszék. De Gerando Antonina. Különfélék. Felhívás előfizetésre. Azon t. ügybarátainkat, kiknek előfizetésük a múlt szept. hó végével lejárt, tisztelettel kérjük előfizetésük idejekorán való megújítására, nehogy lapunk elküldése fönnakadást szenvedjen. Előfizetési díj: Egész évre 5 frt. Félévre 2 „ 50 kr. Évnegyedre . • • • • 1 n 30 „ Egy hóra ■ - „ 45 „ Közs. jegyzők és néptanítók lapunkra fél-áron fizethetnek elő. Dolog, — mert hát én voltain az inas. Szegény hajós inas! . . . Esőn a gyermek — Mondják — nagyot nő; no ha ez igaz, Úgy én nyugodtan mondhatom magamról, Hogy ütlegeknek sűrű záporában Nőttem fel. — Lépten, nyomon megriadva Ugrottam félre, fölkapván karom, Hogy elhárítsam a rám mért pofont. — És senki, senki sem volt irgalommal Irántam. Hej!. . . de rossz napok valának! Még akkor úgy növeltek tengerészt A gyermekből, hogy minden pillanatban Félholtra verték. — Végre beleszoktam. A bánat könnyeimet visszafojts; Kész voltam elpusztulni a nyomorban, — S ekkor egy jó barátom megvigasztalt. Isten, — mert a ki tengeren van, óh! Az hisz az Urban! . . . Mondom hát, az Isten Akarta úgy, hogy a rossz emberek Között egy hűséges kutyát találjak. Ép olyan bánásmódban részesült E szegény állat is, mint én magam, S mi jó barátok lettünk nemsokára. — Black uj-fundlandi volt, és fekete. Okos szeme fénylett, mint az arany. Egy perezre sem hagyott el! mint az árnyék Nyomon kisért. Szép nyári éjszakákon, Midőn az égbolt milliárd csillagával Tündöklőit a fejünk felett s csupán Az őr virrasztóit a füdélzeten, — Valami rejtett zugban, én s az eb Zaj nélkül, csöndben megvontuk magunkat. T. gyűjtőinknek minden öt előfizető után egy tisztelet- példánynyal szolgálunk. Az „Eger“ kiadóhivatala. pflP” A hivatalos hirdetések, egyszeri közlésre bélyeg díjjal s lappéldánynyal együtt, az „Eger“ lapban ezentúl 1 frt 30 krért vétetnek föl. Miről a hirdető t. közönséget s különösen a t. ügyvédi kart ezennel tisztelettel értesítjük. A t. közönség kényelmére a f. é. okt. hótól kezdve a Szolcsányiféle könyvkereskedésben (Piacz-utcza, Alapítványi ház) hirdetési fiók-irodát nyitottunk. T. Szol- csányi Gyula könyvárus úr minden, az „Eger“lap hirdetési s nyílttéri rovatába szánt hirdetményt, s közleményt szives lesz átvenni, az azokért járó dijakat a szükséghez képest nyugtázni, a beadott hirdetmények azonnali megjelenéséről, s a szükséges támlapok kézhez juttatásáról gondoskodni. az „Eger“ kiadóhivatala. — Sz. Ferencz napját, mint I. Ferencz József osztrák császár és magyar király ó felsége névünnepét a mait csütörtökön, f. hó 4-én a székesfőegyházban szokott áhítattal ünnepelte meg városunk kath. közönsége. Az ez alkalomból dr. S a mássá József egri érsek ő exja jelenlétében tartott ünnepi istentiszteleten, fényes papi segédlet mellett, Porubszky József apátkanonok ő nsga pontificált. Az egyházi ajtatosságon a polgári s katonai hatóságok testületéin, a tanári karok által vezetett tanuló ifjúságon és sorkatonaságon kívül, a nagy közönség köréből is számos ajtatoskodók veitek részt, hogy buzgó imát bocsássanak a királyok királyához, dicsőségesen uralkodó szeretett királyunk népei javának szentelt hosszú, boldog éltéért, és szerencsés kormányzásáért. — Mise alatt a műkedvelők, s katonai zenekari tagok által is erősbült székesfóegyliázi ének- és zenekar ft. Zsasskovszky József papnő velőintézeti lelki atya, ideigl. karnagy vezetése alatt Re i man n F. igen szép kompozicziójú D. dur miséjét teljes szabatossággal adta elő. Betétek voltak: gradualera: egy soprán- solo Nesverától; offertoriumra: „Salvum fac regem,“ vegyes kar, Hauptmanntól. Ez utóbbit, a székesfőegyházi énekkar tagjai, s több műkedvelő énekesnők és énekesek által oly meglepő s meg. ható előadásban hallottuk, minőt székesfőegyházi kórusunkon él_ A két karommal átfogtam bozontos Nyakát, . . . szivem kitárult, ... és szabad Folyást engedve súlyos bánatomnak, Könnyben, sóhajban enyhülést találtam. Szememnek árja mosta arezomat, Tenger hulláma ringató hajónkat, S Black nyalta kezemet. — — — Szegény barátom, Black !... Öli mily számtalanszor gondolok rád!... Egy este borzasztó nagy volt a hőség. Vén kapitányunk — ki bár durva ember Volt, — ám mint tengerész értette dolgát, Kedvetlen arezot vágva, gyanúsan Szólott a kormányoshoz: „Nézz oda! . . . Az a tenyérnyi felhő! ... Furcsa vendég!“ „Sötét a magja s gyorsan közeleg.“ Felelt amaz. „Készüljünk hát, fogadni. Hahó! . . . Vitorla le! . . . Árboczra fel!“ Már késő volt. Gyorsan jött a vihar. Hiába rángatták a sok vitorlát. A tenger furfangját kijátszani Nehéz, s hajónk, a régi, ócska lom, Tánczolni kezd, mint szélben a pehely. Munkába kap kiki . . . süvölt az ár . . . S midőn a küzdelem már hasztalan, — Mert vízzel telve a hajófenék, — A menekvésre gondol minden élő. Vakon, bőszülten és a csontig ázva, Oldjuk le a mentő sajkát, de im Egy szörnyű roppanás, . . . recsegnek a Hajó bordái, . . . összecsap az ár Fejünk felett, ... és minden elmerül! *
