Eger - hetilap, 1888
1888-09-25 / 39. szám
307 ott azonnal felveheti. Lejáratkor törlesztenie nem kell, azonban ha pénze van, visszafizetheti nyugodtan részben vagy egészben is a kölcsönt, nem kell attól tartania, hogy néhány hét vagy hónap múlva, ha szüksége lesz pénzre, ahoz csak sok költség és utánjárással juthat. A Gyöngyösi Bank-nál hitele mindig nyitva áll, mig csak a községi egylet azt meg nem szorítja és ott a pénz neki, váltója vagy kötvénye ellen bármikor folyósittatik. 2. Az ily hitel mellett megszabadul a szegény tapasztalatlan ember a nagy összeget kitevő óvási költségektől. Rendetlen, késedelmes adóst nem tűrnek sehol. Ily embernek nem lehet hitelt adni, úgy a Gyöngyösi Bank, mint a községi egylet érdekében sem. De hányszor megesik, hogy egyik feledékenységből mulasztja el a lejárati napot, másik pedig épen a lejárat napjára nem tudta összeteremteni a törlesztésre és kamatfizetésre szükséges összeget, — 5—6 nap múlva képes lett volna fizetni. — Mind hiába; az intézet kénytelen volt a váltót megovatolni, és a szegény adós fizethetett mintegy 5 forint óvás költséget. — A Gyöngyösi Bank a hitelegyleti tagoktól nemcsak tőketörlesztést nem kíván, hanem a késedelmes adóst meginti és még a kamatra is vár néhány napot, a nélkül hogy a csekély és törvényes késedelmi kamaton kívül az adósnak nagy költséget okozna. 3. A hitelegyleti tagnak, hacsak maga az egylet, valamely tagjánál azt feltételül ki nem kötötte, — tehát rendszerint — több váltóaláiróra vagy kezesre szüksége nincs. Ez jelentékeny előny, mert minden szívesség viszonszivességet igényelhetvén, ha én, pénzre lévén szükségem, felkértem valamelyik jóbarátomat váltóm aláírására, erkölcsileg kötelezve vagyok vele szemben hasonló kérését teljesíteni. Hány ember megjárta már ezzel és fizetett a szomszéd vagy jóbarátért. A hitelegyletnél minderre nincs szükség, mert mindenkinek személyi hitele van, a a hitelegylet gondos vezetése mellett pedig a tagokat veszteség nem érheti annál kevésbbé, mert mint alább látni fogjuk, a Gyöngyösi Bank is gondoskodott arról, hogy a tagokat veszteség ne érje. 4. A hitelegyletek alakulása által jobban kihasználhatja mindenki hitelét. Falusi házat, szőllőcskét a pénzintézetek nem igen vesznek tekintetbe, holott rendszerint ezek képezik a szegény falusi ember első szerzeményét. A falubeliek előtt ezek is gyakran nem kis értéket képviselnek, tehát némi hitelt kétségtelenül érdemelnek ezek is. 5. De végre igen sok időt is megkimé. az egyleti tag, mert nem kell neki gyakran 3-szor is fél- vagy ha messzebb lakik egész napot is eltölteni mig a kölcsönpénzt végre fölveheti, hanem összes kölcsön-müveleteit elvégezheti falujában és csak a pénzért jön be a bankhoz. Mindezek átgondolása után kétségtelenül tiszta színben fog állani mindenki előtt egy községi hitelegyletnek fontossága. Létezzék lehetőleg minden községben egy közeg, mely által eléretik, S bár mondta tegnap, hogy meghal velem: Magam fekszem a sírban odalenn. Bűn igy beszélni? nincs hűbb nála? Oh! Ha igy van, mért nem várt meg e szobában ? Nem képzelődés: szomorú való, Felingerelni — az volt szándokában. Bár szeme, ajka, válla üdvadó : Hogy felkeressed, egy lépést se, lábam! S te nyugtalan szív csendesülj le, mint A ház előtti bokrok odakint. Már alkonyúlt, megnőtt az árny, a fákon Kezdett elülni a pinty s a veréb. Átszállt szemem a szürkülő homályon, És mint a földre hűllt virágcserép, Úgy eltört bennem a dacz. Kis leányom! Talán baj érte? Óh! jaj mit nyerék Hogy itt busongtam? Mint forrást a vad, Hamar keresd meg a kedvest, magad. Kiléptem, meghüsíté homlokom Az esti légnek szűzi frissesége. Már semmi fény az ifjú lombokon, Csend lett a természet nagy műhelyébe. Futok, futok, s már nem okoskodom; A felkelő hold fényes szövetébe Burkolva, mint kifáradt emberek, A völgy s hegy békésen szendergőnek. hogy a községbeliek kölcsönügyletei azok közreműködése által in- téztessenek el, kik az ő viszonyaikat legjobban ismervén, azt legigazságosabban eszközölhetik és kik szellemi fölényüknél és vagyoni állásuknál fogva leghivatottabbak arra, hogy községbelieknek hiteligényeik kielégítésénél tanácsadói, útmutatói legyenek és őket egyszersmind minden visszaéléstől különösen az uzsora pusztításaitól megmentsék és kölcsön felvétele végett oda utasítsák, hol ügyök legolcsóbban s rájuk nézve legkényelmesebben fog elintéztetui. Az egyetemleges felelősségtől a hitelegyleti tagoknak megfelelő gondos vezetés mellett nincs mit tartaniok, mert: a) Minden egyleti tag hitelét maga a hitelegylet állapítja meg. A községbeli lakosok pedig mind ismerik egymás vagyoni állását, adósságait, szorgalmát, munkásságát életmódját — tehát hitelképességét is. Ezekhez mérten állapítsák meg egymás hitelét, kerülve minden barátságot, de ellenségeskedést is. b) A hitelegylet tagjai nem kereskedő vagy vállalkozó emberek, kiknek ma százezrei lehetnek, holnap pedig már kénytelenek adósággal visszavonulni, hanem földmives emberek, kiknek tönkrejutása nem történik rohamosan, évekkel előbb lehet azt már észlelni. Ily esetekben joga, sőt kötelessége a hitelegylet bizottmányának az ily tagok hitelét megszorítani vagy egészeu megvonni, nehogy a többi tagok általa veszélyeztetve legyenek. c) Végül figyelembe veendő, hogy a Gyöngyösi Bank maga is kettős alapról gondoskodott, melyek első sorban fedezetül szolgálnak a netaláni veszteségekre és csak amennyiben ezek elégtelenek volnának, lenne csak a tagok részéről további veszteség- pótlásnak helye. Ezen két alap egyike a biztosítéki alap, vagyis a tagok által engedélyezett hitelüknek befizetett 5°/0'a és ennek kamatai, másika pedig a Gyöngyösi Bank által önkényt képezett alap, melyet a tagok által fizetett kamatok 5%-átiak átengedése által képez. Ezek folytán hazafiui tisztelettel felkérjük mindazon előkelőségeket, kik a közügy iránt lelkesedni, érdeklődni tudnak és akarnak, de különösen az egyes községek igen tisztelt lelkészeit, jegyzőit és a többi elülj áróit, kik fontos állásuknál fogva hivatva is vannak községük érdekeit minden tekintetben előmozdítani, hogy velünk egyetértőleg a falusi gazdák hitelviszonyainak rendezésére már országszerte nélkiilözhetlennek elismert községi hitelegyletek megteremtésénél ezen általános érdekű hazafias munkálkodásból az őket jogosan megillető osztályrészt kivenni, vagyis minket e téren támogatni méltóztassanak. A Gyöngyösi Bank-Részvény-Társaság. Ott állt, a fák közt, mozdulatlanul, Meghajtva szép fejét, kissé sötéten. Könyes szemére a hold fénye hűli, Frissen szedett bokréta volt kezében. „Nem jön — susogta — mindent eltanul Rossz férfiaktól; . . . tűnik már reményem. Könnyen hivő én, hogy hittem neki, S másra ragyognak égő szemei! „így elmaradni, édes Istenem! Tán más leányhoz szól zengő szavával! Ha csalfa mind, azt hittem hogy te, nem. Sírjak ? busongjak ? magam megalázzam ? Hűséged, esküd elmúlt hirtelen. Mint csillag a borongós éjszakában, Szerelmed úgy fénylett nekem; de most Uram-Teremtőm! én most meghalok.“ Ne halj meg édes! — más utón jövék ; Meglepni vágytalak — nos, megígéred? „Enyém vagy — súgta halkan — nem övék? Enyém szemed s hullámzó ifjú véred ?“ — A szép szem nem titkolta örömét — „Te nem vagy úgy-e, mások a ledérek ? Ósztatlanúl enyém-e még szived? Enyém vagy? senki másé?“ ... A tied. Tied! Előtted senkit sem szerettem, S utánad, drágám, senkit sem fogok.
