Eger - hetilap, 1888
1888-09-25 / 39. szám
39-ik szám. 27-ik év-folyam 1888. Szeptember 25-én. Előfizetési díj: Egész évre . Félévre . . Negyed évre. Egy hónapra Egyes szám 5 frt — kr 2 rt ÖO V 1 30 n — n 45 » — 77 12 7) EGER* Hirdetésekért minden 3 hasábozort petit sorhely után 6, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30, nyílt térben egy petit- sorhelyért 15 kr. fizetendő. Politikai s vegyes tartalmú hetilap. Megjelenik minden kedden. Előfizetéseket elfogad: a kiadó-hivatal (lyceumi nyomda), a szerkesztőség (Széchenyi-utcza 30. sz. Szabóféle ház) és Szolcsányi Gyula könyvkereskedése, s minden kir. postahivatal. — A hirdetési dij előre fizetendő. Tiszafüredi gyümölcsészeti egylet. Alakult 1881-ben. Okot adott reá azon körülmény, miszerint Tiszafüred gyümölcs-termelése — a múlthoz mérve — nagyon alá- szállt. Ugyanis a régi termőfák mind künn a kocsi tanyákon, mind benn a városi szőlő- s gyümölcsös kertekben a szárazság, kifagyás, talajvíz és elvénülés miatt kipusztultak, újak helyettük nem ültettettek, vagy a régiek helyére ültettetvén nem sikerültek ; amiből aztán az lett, hogy a közönség a gyümölcs jókora évi jövedelmétől elesett, a kunsági szekerek megszűntek innen gyümölcsöt szállítani. Mindinkább érezvén a közönség a reá mindig jobban sulyosb- bodó állami s más közterhek miatt a gyümölcstermés jövedelmeinek hiányát, egyesek után indulva, vadfáit kezdte beneraesitgetni, kezdett hitegetni, de kellő siker munkáját nem követvén — beállott a pangás. A megye szabályrendeletekkel sürgette a községet faiskola felállítására, az egyházi hatóságok szinte azt tették az egyházakkal. A község aztán állított faiskolát csupa akáczfákból, az egyház pedig gyümölcsfákból. Az első — természetesen — semmit se lendített a jövedelmező gyümölcstermelésen, a második pedig igen keveset, mert a szükséglethez képpest parányi területen s nagyon hiányosan működött, csak a kezdet kezdetén állott, mint akkor — a mostani faiskola-cultushoz mérve —- minden faiskola. Főhaszna abban állott, hogy az iskolás gyermekek a nemesítésben oktatást kaptak s egy-egy fácskát a faiskolában való működésükért jutalmul nyertek. A nálunk intézkedő, előrelátó s minden szép, jó és hasznosra áldozni kész, korral haladó birtokos s intelligens osztály, látva az e téreni kevés sikerű működést, kísérletet, tett egyleti, azaz társulási utón eszközölni a jövedelmező gyümölcstermelés megalapítását, mely tekintetben megalakította 1881-ben a „Tiszafüredi gyümölcsészeti egyletet.“ Ez az egylet államkormányilag megerősített alapszabályok mellett a második 6 éves cyklust kezdte meg a múlt évben, eddig évenkint 1100 drb. ojtványt bocsáj- tott a közönség rendelkezésére, részben a tagok közötti osztalékul, részben az iskolás gyermekeknek jutalmul, részben tagoknak 15, nem tagoknak 20 krért darabonként. Működése nem volt magára az egyletre nézve se áldástalan, mert építtetett egy őrzőlakást és gyűlésiemet magában foglaló épületet, szerzett egy 130 írtba került műaszalót, résztvett. két országos gyümölcskiállitáson s mindkét Ízben éremmel s elismerő oklevéllel lett kitüntetve, s most a szept. 9-én tartott választmányi gyűlésen elhatározta, hogy építtet, az aszalójának külön heyiséget, az aszalás mesterségére a kert őrzőjét betanítja, hogy az aztán — díjért — az aszalni kívánóknak segítségére lehessen, elhatározta, hogy épülete elébe huzat egy kilencz öles hosszú, egy öl széles belvilágu, zsindellyel fedett, oszlopon nyugvó tornáczot. Gyűlésiemét gyűlési czélokra a temetkezési és méhészegyleteknek átengedte; a most, alakult Gazdakör pedig olvasó helyiségül, illetve gazdaköri helyiségül nyerte azt meg. A gyümölcsészeti egylet működése nem volt háládatlan a közönségre nézve sem, mert mindig tudott szolgálni a talaj és égalji viszonyokhoz jól megválasztott gyümölcsfajok annyi oltványaival. mennyi csak ki- vántatott. Sőt még ezenkívül a járás némely faiskoláit, is ingyen segélyezte s a helybeli szegények közt is ingyen ojtványokat osztott ki. A község iskolakötelezett növendékeit pedig felekezeti különbség nélkül a gyümölcsfakertészetre taníttatja, a község faiskoláját kezelteti, belőle ingyen helybe és vidékre ojtóvesszők- kel szolgál. Most ez az egylet faiskolájában rendelkezik mintegy 3000 (háromezer) drb., 2 méter és magasabb vezérága, kiadható ojt- vánnyal és pedig almákból: Asztragáni piros, nyári Rambaur Wan Der Laan, Sóvári, téli Arany parmén, Sikulai, Török Bálint, Jonathán, Carmelifák reneije, téli piros Pogácsa-alma, Londoni pepin Batul. Pónyik, Kewi Ízletes, Franczia szürke renet, és Királyi kurtaszáru almákkal; — Körtéből: nyári Kálmán-körta. Egri, Sterchman vajoncza, Kis Margit, Villási magoncza, Őszi szürke vajoncz, Montiqui vadoncz, Clairgean vajoncza, Victorie William-nevű körtékkel; — Kajszikból: Ambrózia, Nagyszombati, Magyar kajszi, Kaisch nevű kajszikkal; — C seres nye és meggyekből: Monstreus de Mere], Baltavári ökörszem cseresnyékkel, Debave, Bettenburgi és Körösi meggyekkel, Dupla Amarellával; papirhéju diókkal, nagyszemű köszmétékkel (London); Franci (Ageni) és hazai berczenczei szilvákkal. Ezen mennyiségből, a szept- 9-ki gyűlés határozata szerint ad a tagoknak osztalékul 10—10 drbot, a községi lakosoknak, tagoknak és nem tagoknak a fenmaradt mennyiségből adja drbját 5, mond öt krajczárérf, az innen is fen maradiakat ingyen a szegények és iskolás gyermekek közt osztja ki, és kajszi alanyokul használható szilva-vadonczokért elcseréli, A rendes, IV-dik fordában levő mintegy 1100 drb. (ezerszáz) ojtványt, pedig 15—20 krjával helybeliek és vidéki vevőknek eladás által, hogy az építkezési költséget beszerezhesse — kívánja értékesíteni. (E fordában vannak a legszebb ojtvány-példányok.) Az osztalék-kiadás és mindennemű eladás ez őszön veszi kezdetét s az előírások már meg is kezdettek. A IV fordából vásárlók azon kedvezményben is részesülhetnek, hogy kiválasztott s kifizetett ojt,ványaik tavaszig, az egylet faiskolájában maradhatnak. Tiszafüreden 1888, Szept. 10. Bartha Ferencz, egyleti tag. Alakítsunk hitelegyleteket! „Alakítsunk szövetkezeteket“ czim alatt mintegy három évvel ezelőtt egy füzetkét bocsátott közre a gazdasági egyesületek nagygyűlése, melynek elején igy szól : „Mindnyájan .tudjuk, hogy a mezőgazda milyen nehezen jut kölcsönpénzhez. De nemcsak nehezen jut hozzá, drágán is kell megfizetnie.“ Ez tény, melyet, mindnyájan ismerünk. Rá lehet ez igazságot olvasni középbirtokosainkra is, de különösen kisbirtokosainkra áll ez teljesen. Vétkes mulasztást követnek el mindazok, kiknek értelmi fensőbbségüknél, de különösen azok, kiknek állásuknál fogva kötelességük vagy legalább módjukban volna e bajon segíteni, és mégis tétlenül nézik, hogy a mai olcsó pénzvilágban is, mennyire ki vannak a népek ezrei téve az uzsora garázdálkodásának, még pedig — sajnos — nem ritkán a vidéki pénzintézetek részéről is. A vállalatoktól már rég idő óta idegenkednek tőkéink, és azon nagy pénzmennyiség, mely különösen az utolsó évtizedünket jellemzi, mind kölcsönadási czélokra fordittatik. De ennek daczára a szükségelt hitelösszegek még sem jutnak el a vagyonilag bár szegényebb, de kis vagyonkája, szorgalma és becsületessége
