Eger - hetilap, 1888

1888-09-18 / 38. szám

301 — A hevesmegyei nöegylet részéröl f. hó 23-ára hirdetett közgyűlés bizonytalan időre elhalasztatott, miről az egylet tisz­telt alapitó és rendes tagjait ezennel értesíteni kötelességének tartja az elnökség. — Gyászhir. Jámborffy Károly, horthi plébános, élete 40-ik évében, rövid szenvedés után f. hó 10-én elhunyt. A boldo­gult temetése Horthon, híveinek s a környék kath. közönségének tömeges részvéte mellett, f. hó 12-én ment végbe. — Szmida Viktor, a kiváló műveltségű egri egyházmegyei áldozó pap, pár év előtt az egri érs.-lyeeumi jogakadetnia tanára, ki az utóbbi éveket, mint Károlyi Alajos gróf, volt londoni nagy­követünk gyermekeinek nevelője, Londonban töltötte, ottani állá­sától megvált, s a napokban egyházmegyéjébe, Egerbe visszatért. Egri érsek ö exja azonnal Hortra rendelte a derék papot, a néh. -Jámbortfy K. ottani plébános halálával megürült parokhia ideig­lenes administrációjára. — Az egri székesföegyháznál megürült karmesteri állást az «egri mélt. főkáptalan egyik utóbbi konferencziáján töltötte be. — A mélt. főkáptalan, a pályázatra meghívott három jelölt közül, a véleményadásra fölkért négy bizalmi férfiú egyhangú javas­lata alapján, — szintén egyhangúlag, egri főszékesegyházi regenschorivá Hausmann Venczel, német-bródi egyházi kar­mestert jelölte ki. Hausmann Venczel az egyházi zeneirodalom terén kiváló helyet foglal el, s neve, mint derék egyházi zene­szerzőé, s társadalmi tekintetben is előkelő műveltségű férfiúé, messzekörben ismeretes, miként ez a pályázat alkalmával is kitűnt. Megválasztatása tehát kétségkívül nyereség úgy az egri székesfóegyházi zene- és énekkarra, valamint városunk zeneművé­szeti életére nézve is. Ezzel kapcsolatban Pokorni János «egri székesfóegyházi zenekari tag, s szintén égjük tehetséges pá­lyázó, tekintettel az ezen állásában évek során át tanúsított buz­galma-, s jó szolgálataira, ugyanez alkalommal a mélt. főkáptalan által, eddigi javadalmazása egyharmadának emelése mellett, he­lyettes karmesterül jelöltetett ki. Dr. Samassa Jó­zsef egri érsek ő exja e kijelöléseket e napokban megerősítette, Hausmann Venczel székesfóegyházi karmesterre nézve egy évi ideiglenesség mellett azon föltétellel, hogy pályázati Ígéretéhez képest ezen év lefolyása alatt a magyar nyelvet elsajá­títani tartozik. — Az egri kath. legényegylet f. hó 9-én tartott szinelőadása alkalmával az egylet czéljaira következő felülfizetések történtek: Begovcsevich Köbért kanonok 5 frt., Michalek Manó 1 írt 60 kr. Vincze Alajos 1 frt., Dr. Zudar Sándor 1 frt., Kontra László 1 frt, Tancsa Lajos 80 kr., Dr. Kerekes Arvéd 60 kr., Katinszky •Gj'ula 60 kr.. Juhász János 60 kr., N. N. 40 kr., Koncz Lajosné 20 kr., Dallos Mihály 20 kr., Majoros Sándorné 20 kr., Sallay Sándor 20 kr., N. N. 20 kr., N. N. 15 kr., összesen 13 frt 95 kr. Fogadják a jószívű adakozók az egylet hálás köszönetét. Jön a néni is. „Kedves kis öcsém, legtávolabbról sem akar­lak pályád választásánál befolyásolni, de ha csak egy kicsit sze­leted nénikédet, úgy költő lesz belőled.“ A papa jó barátja azt mondja: „Legyen orvos!“ A háziorvosunk azt mondja: „Legyen kereskedő!“ Nagyon természetes, hogy ily körülmények között az ember felcsap — képviselőnek. Alig várjuk, -- sőt mások is alig várják, -— hogy a képviselőházban elmondhassuk szüzbeszéd linket, s a lehető legimponálóbb szónoki páthoszszal tudtára adjuk az egész világnak politikai hitvallásunkat: „Az én individuális politikám essentiája specialiter abban kulminál, hogy mindazon dilemmák, differencziák, konfiagrácziók megszűnjenek, melyek az európai kooperáló kabinetek kollektív akcziójának resultatumaképen a garantirozott híreket az offenzív és defenzív alliáuzot nullificálják. Az ellenséges agitácziók annyira demoralizálták a már úgy és abnormális aspii'ácziókat, hogy a praeponderánssá vált fakto­rok makhinácziója illuzóriussá tett minden, a konszolidáczió és reorganizáczióra czélzó konzervatív tendencziát. Tisztán látom tehát, hogy a katasztrófák demarkaczionális lineájához elértünk, hol a malkontentus opposicziók inváziója a paczifikaczionált pozicziókat problematikussá teendi, hacsak az ■efemer konglomerácziók helyett konkrét és konjekturális konstel- lácziók nem konstatálják a stagnácziót. Dikszi! Csakhogy ezzel aztán magunkra haragítjuk a papát, a ma­mát, & bácsit, a nénit, a kereskedő urat s az orvos urat. És ezt nevezik pályaválasztásnak! Kérem, nekem sohasem volt kedvem semmiféle pályához. De hát mit csináljak ? — — Bucsuzás. Mindazon kedves ismerősöknek, kiket parádi tartózkodásom ideje alatt volt szerencsém megismerhetni, s a kik­től, a liptószentmiklósi állami polgári iskolához történt kinevezte- tésem és sürgős elutazásom folytán személyesen nem vehettem búcsút, tapasztalt szives jó indulatukért ez utón mondok köszö­netét s egyszersmind Isten hozzádot. kérve, hogy tartsanak meg szives emlékükben továbbra is. Liptó-szt.-Miklós 1888. szept. 15. lstvánffy Gyula. — A hevesmegyei tanítók testületé XV. évi rendes nagy­gyűlését f. hó 24—25-ik napjain fogja tartani Gyöngyösön, az ottani városház termében. A nagygyűlés tárgyai: Emíékbeszéd Trefort Ágoston, néh. vall. és közoktatásügyi magy. kir. minister ölött, tartja Derszib Rudolf, egri közs. elemi iskolai igazgató- tanitó. A tanitó-körök évi jelentése. Pénztárnoki jelentés, és szá­madás-vizsgálat. Az „Eötvös-alap“, és az orsz. tanitó-árvaház ügye. Javaslatok, indítványok, véleményes jelentések iskolai köny­vek fölött. Végül a gyöngyösi közs. elemi iskolák meglátogatása s azokban a tanítók által tartandó gyakorlati előadások meg­hallgatása. — Tánczmulatság. Az egri ifjúsági olvasókör, f. hó 22-én saját könyvtára, javára a „Széchenyi-kávéház“ helyiségei­ben Palócz Kálmán népzenetársaságának közreműködése mellett zártkörű tán ez múl at ságot rendez. Beléptidij, személyjegy 1 frt, családjegy 2 frt. Föliilfizetések köszönettel fogadtatnak s hírlapikig nyugtáztatnak. — Helyreigazítás. Wahl Ferencz bodnár-mester fiatal pol­gártársunk Széchenyi-utczai csinos uj házánál a fölszentelés egy­házi szertartását nein — mint lapunk utóbbi számában tévesen közölve volt, Tokody Emészt, min. atya (ki pár hó előtt elhalá- lozván, ez egyházi funktió teljesítésére a túlvilágról meg nem jöhetett), — hanem nt. Supka Béla, egri minorita rendi ház­főnök teljesitette. — Szinelöadás. Az itt működő színtársulat, ma este, a szín­kör javára, a „Kertészleány“ ez. kedves zenéjű operettet fogja előadni. Az élvezetes szini estére, a czél iránti tekintetből is, fölhívjuk művelt közönségünk pártoló figyelmét. — Színház. Az utolsóhét, a melyen a szegedi szintársu- lat befejezi egri működését. Kedden lesz a színkör javára „A kertész-leány“ közkedveltségül operette. — Szerdán „Egy párisi regény“ franczia színmű a legjobbak közül, a divatos és érdekfeszitő fajtából, Du mástól. — Csütörtökön P á 1 f f y n é Haraszti Her min jutalom játéka „Kornélia“ eredeti szín­mű Toldi Istvántól. — Pénteken „A suhancz“ közkedvességü operette. — Szombaton utolsó előtti előadás: „A királyfó- gás“ operette. — Vasárnap utolsó előadás „Színházi képte­lenség“ énekes bohózat elő és utójátékkal; ez a bohóság csinált a budai színkörben e nyár folytán legnagyobb hatást, s több mint húsz előadást ért el folyton telt ház előtt a közönség nagytet- * És önök azt hiszik, hogy ez minden ? Ühüm! Majd mondok én még egyebet is. * Most jön a hadd el hadd! Szerelmesek leszünk. A szivünk szorul, a szemünk tágul. A hijját érezzük vala­minek. Eleinte úgy vagyunk, mintha elvesztettünk volna valamit, teszem azt, az egyik czipőt a lábunkról. Vagy mintha a ruhán­kon nem volna egyetlen egy zseb sem. De tessék elhinni, ez nagyon furcsa állapot! Egyszer csak aztán találkozunk egy leánynyal. Mit mond­tam? Leánynyal? Az ám, angyal! Tündér! Szent! . . . Fényes hozománya van, és még fényesebb szeme, melyet azonban illedel­mesen lesüt. Beszélünk vele, és ő elpirul, nagyon elpirul, — ez jó jel, hanem idővel elmúlik. Utánjárás, izgatottság, beszélünk a mamával; beszélünk a papával stb. végre a mienk ő is, a hozo­mány is, és apósunk révén egy tisztességes hivatalocska, például miniszteri fogalmazóság. Csakhogy kedves feleségecskénk nem azért ment férjhez, hogy négy fal közzé temetkezzék. Mi kénytelenek vagyunk nyílt házat tartani. így volt ez a mamánál is, a nagymamánál is, igy van nálunk is. Csöndes házi nyugalmat reméltünk, és a helyett fogadjuk a városnegyed apraját-nagyját. Vannak ott főméltóságok, tudósok, katonák, — igen katonák is, — és mi tánczolunk a zongora hangjainál. Zongora!! Brrr! És ezt nevezik családi tűzhelynek! Kérem, nekem sohasem volt kedvem a családi tűzhelyhez!

Next

/
Oldalképek
Tartalom