Eger - hetilap, 1888
1888-09-11 / 37. szám
295 a lámpák elé. Játékából annyi szeretetreméltóság nyájas arczá- ból annyi érzés és szelíd fényű szép fekete szemeiből annyi hév sugárzott ki, hogy egy kissé makacsabb nagymama kőszivét is képes lett volna meglágyítani mint a Siposnéét (Barmout asz- szony) kit szintén csaknem nyílt jelepetben tapsolt ki a közönség. Művészi alakitásokat, láttunk a Follinuszilé Henriettejé- ben a Csiszér. Darasnel Hektorában, Zilahi Beaulieu Oskárja és Pálffy Silly Györgyében, sőt ma még Somogyi Nelli is rátalált a szerepére az ő Karoline-jában, s ha mégis lehet valami csekély észrevételünk az előadásra nézve egészben véve, az, hogy nem ártana, ha a férfi szereplők kissé több időt illetve több figyelmet fordítanának szerepeiknek betanulására. A darab után Zilahi Gyula adott elő ismét két monológot „Az élet“ C oquelin tői és „A hajótörés“ Coppeetől, mely utóbbiban oly megragadóan, és oly nagy hatással ecsetelte a hajótörés borzalmait, mintha valóban egy öreg tengerész lett volna előttünk. Péntek szept. 7. Reczipe: végy egy nagy csomó valzert, egy jó csomó polkát és mazurkát, adj hozzá egy jó adag „Uff királyt“ aztán keverd össze az egészet „Mikádó-“val, s kapsz egy zenei kotyvalékot = „Peking rózsája“; nem szükség óránkint leveses kanállal szedned, elég ha egy negyed órában beveszesz belőle egy kávéskanálnyit, s bizonyos lehetsz benne, hogy elálmosodol, ha egészen el nem alszol tőle. Nem tudjuk, ha vájjon nem érezte-e meg ezt előre színházlátogató közönségünk finom érzéke, de hajlandóbbak vagyunk elhinni, hogy ez előadások mindenike a Yendrey jutalomjátékát sínyli, — melyről azóta csak folytonos neheztelést kell hallanunk az igazgatóság iránt azoktól, kik jelen voltak, és fogják is sinyleni, mindaddig mig Orley nem fordít megint egyet a dolgon. (?) Peking rózsája nem annyira a szerény tehetség, mint inkább a fennhéjázó fitog- tatás müve. Regényessége daczára regéje mit sem ér, mert meséje nincs. Zenéje, hangszerelését tekintve mutat némi gyakorlottságra, de egészben véve nincs benne semmi eredetiség, sőt még a zenei reminiscentiák között is alig akad egy-kettő fülbe mászó. Annál több azonban benne a körmenet és hosszmenet, bevonu'ás, kivonulás, táncz stb. és más e féle monoton aktus. A főbb szerepeket Kövesi Róza (Adelma), Hun fi (Hasszán), Mi kei (Pa-csu-li) 'Sz. Németh (Jan-cse-kia) Gondáné (Szkirina) Kis Ferencz ■(Altaiim) Lovászi (Barak) és Angyal Iluska (Zuzumi) — ki feltűnő kedvességgel énekelt madárdalával még a színkör éjlehunyt szülőimnek egyetlen leánya; gyámom a világon a legjobb ember s minden szeszélyemet teljesiti. Hogy miért van mindez ? — elmondom. Egykor a barátnőmmel voltam s megláttalak ott, Károly. Te akkor egész megvetőleg beszéltél azon férfiakról, kik csak a gazdag hozományt becsülik, szeretik, mig a szegény, de szorgalmas leányokat meg sem látják. Barátnőm tréfásan azt kérdte tőled: „Hátha ön egy gazdag leányba szeretne?“ Akkor kerülném őt, mig oly állásra nem küzdeném fel magamat, hogy képes volnék egy nőt, családot tisztességesen eltartani s ezen szerelmet szivem fenekére zárnám.“ „De ha a leány szeretné önt, s nyilvánvalóvá tenné, hogy önt férjéül választaná ?“ „Ezt sértésnek venném s elutasitnám ez ajánlatot, mig pályám biztos jövőt nem nyújtana nekem,“ — viszonzá ön erre. Én szegény gazdag teremtmény ott ültem az ablakmélyedésben, az esti félhomálynál, s te megtetszettél nekem, megszerettelek, mert oly büszkén, oly őszintén beszéltél, már akkor csak tied óhajtottam lenni, de tudtam, hogy mint gazdag leányhoz, nem fogsz közelíteni s a kihívás még messzebb vinne tőlem. Alig láttál futólag s igy nem ismerhettél rám; én pedig kerestem s megkötöttem az ismeretséget kedves Klárámmal, ki most hidegen s szemrehányólag néz rám. Kiadtam magamat szegény munkásnőnek, körötökben éltem, te Károly megtanultál engem ismerni, szerencsére meg is szerettél, s jövendőbelidül választottál. Tudom, hogy ez eljárásomért elitéltek, mert alakoskodtam közietek, de csak a szegénységet színleltem, hűségem s barátságom irányotokban valódi igaz; mindezt azért tettem, hogy szivedet ily úton megnyerhessem, Károly. Lehet, hogy e színlelést nekem nem fogod megbocsátani s készen vagyok rá, hogy engem most száműzetni fogtok körötökből. Most, midőn a jó öreg Béniámin bácsival ily szigorúan bántatok el, lápéit is kicsalta odúiból — tőlük kitelhető ügyességgel és kedvvel töltötték be. Szombat Szept. 8. ugyanez. Vasárnap szept. 9. „A pel es kei nótárius“ Gaál kitűnő- bohózata, melyben különösen Mi kei (nótárius) Kis Ferencz (Baczúr Gazsi) S z. Németh (Hopfen) Zilahi (vasasnémet és mint Hermann) Gondáné (Tóti Dorka) Szarvasi, Pálffi, Folli- nuszné, Lovászi, Kövesi Róza, Agliy, Angyal Ilus, stb. stb. idéztek elő mulattató estét ügyes alakításaikkal. Sz. Nyílt tér #) F. évi aug. 30-án ejtetett meg, az előzőleg már kifejtett nagy mozgalom folytán érdekessé vált kántor-tanítói választás Bessenyőn. Az elhunyt bold. eml. Lazur Lajos, megyénk egyik egkitünőbb hangú kántorának utódját jelölte ki a besenyői közbirtokosság tekintélyes részéből álló iskolaszék. Eredmény gyanánt közöljük, hogy első helyre Lazur Béla, az elhunyt fia, ti- bold-daróczi ideiglenes tanító, a második helyre F ark as László, egyidőben már volt besenyői kántortanitó, a harmadik helyre Szabó Antal kápolnai tanító jelöltetett. Az egész választás különben ecclatáns bizonyítéka volt annak, hogy mig egyrészről az elhunyt iránti kegyelet behunyt szemmel rótta le háláját, másrészről ezen választás is újabb bizonysága lett annak, hogy úgy itt is, mint általában kevés kivétellel a legkevésbbé mérlegelik azt, hogy milyen a megválasztandó egyén erkölcsi élete. Épen ezért a tanügy és népnevelés érdekében nagyon üd- vösséges, hogy a kinevezés érsekünk őnmlga minden kortézián felül álló bölcs ítéletétől függ, hogy a jelöltek közül ily nem kis fontosságú állásra milyen népnevelő lesz kinevezve, illetve a 3 közül megerősítve. Tekintettel a hely jelentékenységére, az eredményt igen sok tanügy-barát a legnagyobb érdeklődéssel várja. Bessenyő, szept. 9-én 1888. Több isk.-széki tag. *) Ezen rovat alatt közlőtökért felelősséget nem vállal a Szerk. Felelős szerkesztő: Sza/bó Ignácz. tóm, hogy eljárásom sok tekintetben igaztalan volt. Ha teltetitek5 bocsássatok meg s tulajdonítsátok tettemet önzetlen szerelemnekRóza elhallgatott s könnyekben tört ki. Károly elhalványult» visszahátrált a leánytól s úgy nézett, mintha valami élénk álom' ból ébredt volna fel. A többiek is félénken, idegenen bámultak e szokatlan leleplezésre. Klára azonban nem gondolkozott sokáig, hanem nyakába borult barátnőjének s a két lány örömzokogásban tört ki. Béniámin bácsi pedig egyet-kettőt köhintett, mintha torkán akadt volna valami, aztán félig tréfásan, félig komolyan mondá: — Na, Károly, ha még most sem szereted Rózát, akkor nincs méltó leány számodra a világon. A történet vidám befejezéssel végződött. A szomszédokból két boldog pár lett. Károly csinosan berendezett belvárosi lakásán nem sokára keresett orvos lett, Gábor pedig hírneves fényképész, mert Rózának minden fővárosi és vidéki ismerőse ő nála vétette le magát minden anyósával, pólyás gyermekével, dadáival, pesztráival egyetemben. Magától értetődik az is, hogy ezek befolyása következtében igen sokan vettek cziteraleczkéket József úrtól. S ezek a vidám emberek oly szívesen társalogtak egymással ezentúl is, s úgy szerették egymást, mint mikor szegények voltak. Egy kis nyomor, egy kis baj, sanyarú küzdelem az ifjú években még egy embernek sem ártott; sőt ez teszi igazán élvezetessé a későbbi kényelmes életet, mig a szivet továbbra is ifjan, érzékenyen, hálásan őrzi meg mindenkorra.
