Eger - hetilap, 1888
1888-09-04 / 36. szám
283 a hatvani, pásztói, adácsi, nagyfügedi, bessenyői, mezőtárkányi, füzesabonyi és kerecsendi rom. katli. iskoláknál egy-egy, összesen 13 új állomás. — A deputáczió. A lapunkban is sokszor emlegetett egri polgári iskola ügyében a múlt héten ismét történt — egy mozdulat. Grónai Sándor, tevékeny h. polgármesterünk a múlt csütörtökön, f. é. aug. 30-án ismét értekezletre hívta egybe polgárságunk néhány tekintélyét, s előterjesztette, hogy itt a végső pillanat — tegyünk valamit. Halász Ferencz, kir. tanfelügyelő, szokott jobb sorsra méltó buzgalmával, ismét erélyesen sürgette a polgári iskola I. osztályának legalább ideiglenes felállítás á t, hogy a szörnyű bajon csak némileg is segítve legyen. Legjobb akaratú törekvése süket fülekre talált. Az értekezleten fölmerült hangokból nyilvánvaló volt, hogy Eger városa a törvény által is követelt polgári iskolát p e r h orr escá lj a, — mert a mi fiainknak csak gymnásium kell! S volt okos ember, aki azt állította, hogy a cistercitáknak kötelességök az egri főgymnásiumnál parallel-osztályt fölállítani, tehát menjünk, és kérjük — nem! követeljük — parallelosztály fölállítását. Hiába volt egy másik okos ember az a nyilatkozata, hogy ily kérelem, — pláne: követelés — egyenes absurdum. Diktum, faktum, deliberátum! Az értekezlet nyomban megalakította saját kebléből a tekintélyes deputáczió t, mely épen a beir at ások első napján, az egri főgymnásium igazgatója elé járult, s tiszteletteljes kérelmet terjesztett elő az itteni főgymnásiumnál egy parallel I. osztály fölállítása iránt. Ft. Szvorényi József főgymn. igazgató, legnagyobb elfoglaltsága közepette, szokott előzékenységével fogadta az előkelő küldöttséget, melynek kérelmére, minden udvariassággal, de kategorikus határozottsággal azt válaszolta, hogy ily parallel-osztály fölállítására a rend sem pénzzel, sem he 1 y 1 ye 1, sem tanerővel nem rendelkezik. — Ott vagyunk tehát ismét, ahol a mádi zsidó. De még ott se! — Jutalomjáték. Zilahy Gyula, a vidéki színészet s az itt működő szegedi színtársulat egyik legkiválóbb drámai művészének közelebbről tartandó jutalomjátékát melegen ajánljuk színházlátogató müveit közönségünk becses figyelmébe. Ez alkalommal „Petőfi és Bem“ czimü, érdekes látványos színmű kerül előadásra, s a jutalmazandó egyszersmind el fogja szavalni E. Kovács Gyula „Petőfi ébredése“ czimü gyönyörű drámai költeményét. Akik Zilahytól a Coquelin-monologok pompás előadását hallották, tudják, hogy ez estén is nagymértékben élvezetes színi előadásra számíthatnak. — Helyi hirek. Angyal Ilus jutalomjátékát nagyban teszi érdekessé Zilahy Gyula monológja, melyet a fiatal színművésztől már a „Párisi“ előadásakor is élveztünk. Közkívánatra Zilahy a „Desperat“ urat ismét előadja s ez alkalommal még két érdekes uj monologot fog eljátszani. —■ Egyik Az élet (La egyetértés további fönállására, s az ünnepelt bírók nyugalmi éveinek hosszantartó teljes boldogságára üríti poharát. A szépen átgondolt köszöntőre, az egri bírói kar részéről Szabó György egri kir. törvényszéki biró, egy igen talpraesett rögtönzetben válaszolt. Mondtak még toasztokat: Gáspárdy Géza ügyvéd, ki az ünnepeiteket mint társas életünk kiválólag kedvelt alakjait éltette, — Wer n e r Gyula, megyei árvatárrendező, ki politikai elmefuttatásoktól áradozó, ifjúi hévtől lelkesült, s gondosan szerkesztett beszéddel, az egri fiatalság nevében köszöntötte föl az ünnepeiteket, stb. A lakoma, — melynek Ízletes fogásai a ven- déglősnének, Bronts Endréné asszonynak dicséretére váltak, — Palócz Kálmán népzenetársulatának szivvidámitó nótái mellett, — fokozottan derült kedélyhangulatban a késő éjféli órákban ért véget. — Az egri községi iskolaszék, melyet a városi képviselőtestület az utóbbi képviseleti ülésen választott meg, — a múlt hó 28-án tartotta alakuló gyűlését. Ez alkalommal megválasztattak: elnökül Eiszen mann Oszkár, az iskolaszék eddigi ügybuzgó elnöke; jegyzékül dr. Végh Jenő és Fehér Béla, gondnokul Baranyai Sándor. — Tanitó-választás. Az egri közs. iskolaszék a múlt, hó 28-án tartott alakuló gyűlésén választotta meg a városi képviselet által a makiári II. negyedben újabban rendszeresített, s a folyó iskolai évben megnyitandó községi népiskola tanítóját. A közel 30 pályázó közöl megválasztatott Grónay Endre, borsodivánkai segédtanító, ki a tanitó-képezdét, az egri tanitó-képző intézetben jeles képesítéssel végezte. — Az egri polgári iskola I. osztálya legközelebb meg fog nyittatni. Az osztály ideiglenes helyiségére, s egyébb tudnivalókra nézve falragaszok fogják az érdeklődő t. közönséget értesíteni. Az iskola vezetésével Sarudi György budapesti egyetemi bölcsészet hallgató van megbízva, ki az iskolát a beiratásokkal azonnal megnyitja, mihelyt erre nézve az engedély megérkezik a vallás- és közoktatási minisztériumtól, melyhez az egri polgári iskola ügyét megyénk központi bizottsága tegnap tartott ülésében pártolólag terjesztette fül. — Iskolai értesítés. A miskolczi kir. katli. algymnasium párhuzamos I. és többi osztályaiba még sok tanuló vehető fel f. év szeptember 10-ig. Polgár György, kir. igazgató. —■ Az alsófokú kereskedelmi iskolába a beiratás a jövő 1888/9. tanévre f. évi szept. hó 9-én, délelőtt 9—llVj, délután 2 — 4 óráig történik. A rendes előadás kezdetét veszi szept. 15-én. Beiratásnál felmutatandó a születési, iskolai, oltási bizonyitvány és tanonczszerződés. Helyiségül szolgál a lyceumi V. VI. osztály tanterme. Kelt Egerben 1888. évi szept. 1. Szőke Sándor, igazgató. — Hevesvármegyében az 1888/9-ik tanévre új tanítói állomások rendszeresittettek: az egri községi iskolánál egy, a gyöngyösi iskolánál három, az ottani rom. kath. iskolánál egy, továbbá tak, sőt még előbb látták annak teljesülését, mintsem gondolták. Nem bízta el magát soha, hanem tanúit azután is szerényen, el- vonúlva. Az ilyen szabású tehetségek nem kapdosnak a fővárosi napilapok, többnyire kierőszakolt, egekig magasztaló reklámjain, s nem szeretik, hogy „urbi et orbi“ hirdessék minden mozdulataikat. Láttuk öt a művészet lépcsőjének első fokán, s látjuk ma oly jelentős magasságban, hogy minden hízelgés nélkül elmondhatjuk róla, miszerint ama nagyon kevés énekes-művészek közé tartozik, kik nemcsak énekelnek, de játszanak is. Számos alakításai közül, mint: Vicomte Letoriéres („Eleven ördög“) melylyel először lépett fel színpadunkon, — „Koldus- diákija, Beatrixe („Nap és hold"), Szerpolettje („Kornevillei harangok“) — Szóraja („Gasparone“) „Lili“-je, „Csókon szerzett vőlegénye,“ „Boccaccio“-ja, Adéle-je („Bőregér“) „Euridikéje“ (Orpheus) Yum-yum-a (Mikado), melyeknek mindenike mintegy visszahívja a másikat, — elég csak az újabbakra hivatkoznunk, mint a „Suhancz“ és a „Nebánts-virág“ — mely utóbbiakban kedvessége egész arzenáljával zsákmányolja ki saját részére a közönség tetszését. S a mi még az örökszép müvészetvilágban is a ritkaságok közé tartozik, az Örleynél mintegy vele született isteni adomány, az tudniillik, hogy soha sem köznapi, mindig fenn, a lélek és eszmények tiszta aetherében lebeg az ő géniusza, azért oly nemesen földerítő a hatás, amit, bármily kicsi legyen is a szerep, melyet tőle hallunk és látunk, lelkünkre tesz. Jó kedvvel — hogy ugymondjuk — igazán szívből játszik és énekel; ■— s ez fejti meg a lélekemelő hatást, mit művészetével elér. Hallhatunk hangot, láthatunk szobrot, vagy olvashatunk verssorokat, melyek bár úgy alak-, mint szabályosságra egyformák, mégis hidegen hagynak, és pedig azért, mert szerintünk „csak ,ami a szívből jő, találhat ismét a szívbe.“ És csak most látom, hogy kevés is a tér mindannak föl említésére, ami szépet és jót róla mondhatnánk. * A minap is annyira interessált kecses piróuettjeivel, hogy ismét kész voltam fölszaladni a színpadra, gratulálni neki, s bizonyára meg is teszem, de. . . A följárónál T. bácsi, a színpad őrmestere, a felügyelő állt elém, s azzal fogadott hogy: — Idegeneknek tilos a bemenet! . . S igy belenyugodtam abba, hogy e helyett — minden tiltakozása daczára, — én is inkább a jutalomjátékáról irok valamit a „Budapesti hírlapnak“ .... ha t. i. lesz jutalomjátéka, — mert úgy látszik nálunk csak ezt tartják dicsőségnek. X. A szomszédok. — Elbeszélés. — Vacano után: Milesz Béla. A két jó barát czellájába nemrégiben még egy harmadik laktárs is költözött: Hangai József fiatal népénekes, czitera- s okarina-játszó. Na, már neki nem volt helye az ágyban, tehát az ágy előtti gyékényen hált, melynek töredezett fonásai, mint dühös vaddisznó sertéi meredeztek fölfelé. Nagy jövőnek nézett *
