Eger - hetilap, 1888

1888-09-04 / 36. szám

36-ik szám. 27-ik év-folyam 1888. Szeptember 4-én. Előfizetési dij: Egész evre . 5 frt — kr Félévre . . 2 50 Negyed évre. 1 n 30 „ Egy hónapra — n 45 „ Egyes szám — ,7 12 * Hirdetésekért minden 3 hasábozort petit sorhely után 6, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30, nyilttérben egy petit- sorhelyért lő kr. fizetendő. Politikai s vegyes tartalmú hetilap. Megjelenik minden kedden. Előfizetéseket elfogad: a kiadó-hivatal (lyceumi nyomda), a szerkesztőség (Széclienyi-utcza 30. sz. Szabóféle ház) és Szolcsányi Gyula könyvkereskedése, s minden kir. postahivatal. — A hirdetési dij előre fizetendő. Egri dolgok. A városi képviselő-testület legutóbbi közgyűlésén, ha jól em­lékszem, már másodszor került szőnyegre bizonyos, a város tu­lajdonát képező ingatlanok végeladásának kérdése. Ez ingatlanok legnagyobbrészt többé-kevésbbé rósz karban levő épületek, me­lyekről ki lett mutatva, h.jgy nagy részben olyanok, melyek közepes értéküknek megfelelő jövedelmet épen nem hoznak, fen- tartásuk időnkint oly tetemes költségbe kerül, hogy e kiadás több évi jöyedelmöket fölemészti, s igy egyátalán nem hogy hasz­nára, de úgyszólván kárára vannak a városnak. Mikor ez ingatlanok örök áron való eladásának indítványa a képviselő-testület közgyűlése előtt első ízben került szóba, ak­kor annak tárgyalása az utóbbi közgyűlésre halasztatott el, ré­szint azért, mert akkor a városi képviselők ama közgyűlésben nem voltak jelen a törvény által megszabott olyan számmal, hogy ez ügyben érvényes határozatot hozhattak volna, részint azért, hogy a városi képviselőknek idő és alkalom nyujtassék e fontos indítvány tanulmányozására. Hogy azonban az ilyetén ügy kellőképen tanulmányozható legyen, elkerülhetetlenül szükséges, hogy magának az indítvány­nak mibenléte, s megokolása, valamint az ügy állása teljes rész­letességgel nyilvánosságra hozassák. Hogy az eladásra kijelölt kérdéses ingatlanok financziális mérlege, bevételi s kiadási szám­lája közhírré tétessék. S azt hiszem, e közzétételnek legalkalma­sabb közege a nyilvánosság orgánuma: a sajtó. Mert a lapot sokan olvassák, s azt hiszszük, hogy olvasó közönségünknek nem szokta kikerülni a figyelmét semmiféle közlemény, mely a város ügyes-bajos dolgait szellőzteti. Mig más részt a városi képviselők közöl édeskevésnek van ideje arra, ha még tudomással bir is fe­lőle, hogy egyik-másik fontos ügy mivoltának, s részletes adatai­nak megtekintésére a városházára fáradjon fel, s ott fűtői-fától kérdezősködjék, vájjon a kérdéses ügyre nézve melyik hivatalban nyerhetne kellő tájékozódást s fölvilágositást. E mulasztás esett meg a kérdéses ingatlanok eladására vo­natkozó indítvány utóbbi tárgyalására nézve is. Az ezen ügyre vonatkozó javaslat, s vélemény, indokai- s adataival együtt a képviseleti gyűlésben felolvastatott ugyan, de mig egyrészt a mi városi közgyűléseinket sajátságosán jellemző zaj és con amore diskurzus közepette e felolvasás is, mint rendszerint a többi, leg­nagyobb részében meghallgatás nélkül hangzott el, másrészt kí­vánni sem lehet, hogy a képviselők feje káptalan legyen, mely egy hallásra felfogja s emlékezetében tartsa a számadatok egész halmazát. Ez volt az oka, hogy — mint közgyűléseinken rendesen történni szokott, — sokan és hossza dal másán szólották a tárgyhoz, de kevesen alaposan és meggyőzőleg. Hallot­tuk egyebek közt az indítvány ellen azt az argumentumot is, hogy miután a mérleg-kimutatásból nem tűnik ki, hogy az eladásra szánt ingatlanok kiadása több, mint a bevétele, s igy mégis hoznak jövedelmet, ha a képviselő-testület eladásukat határozná is el, a megye e városi közvagyon elidegenítését semmi szili alatt se hagyná helyben. Megvallom, ez okoskodás ellen fel akartam szólalni, s meg­mondani, hogy ha kimutatható, hogy a kérdéses ingatlanok el­adási árából annyi összeg jő be (mint ez egy külön jegyzékben be is Ion a képviseleti közgyűlésnek mutatva.) hogy ez összeg évi kamata a kérdéses ingatlanok évi jövedelmét teljesen födözi s biztosítja, — tekintve azt, hogy a város azonnal megszabadul a további fentartás beláthatlan költségeitől, s adójától, mig más­részt, — mint ez érv igen helyesen, fel is emlittetett, — e kívül a városnak, a vevő részéről fizetendő pótadó által még jö­vedelmi többletet is biztosit, — nem képzelünk oly furcsa megyei hatóságot, mely ily érvek s adatok kimutatása mellett, a képvi­selő-testület eladási határozatát visszautasította volna. Sajnos, hogy ezeket elmondani nem volt alkalmunk, mert a tárgyhoz szóló okos emberek nagy sora és hosszadalmas szónok­lata csaknem órákon át annyira elposványositotta az ügyet, s dél felé járván az idő, annyira kifárasztotta az éhes gyomrok képvi­selőit, miszerint alig várták, hogy az indítvány fölött — 70 szó­többséggel 20 ellen, — elverhessék a port. Kétségtelen, hogy ez elbukott, jobb sorsra méltó ügy fölött ünnep után k á n t á 1 n i, eső után köpenyeget ölteni, kissé komikus dolog. De azért még is koczkáztatunk mellette pár szót, — talán nem fogunk vele egészen borsót hányni a falra. A praktikus ember, — mint mondani szokták, — még a rajta való ingét is eladja, ha megadják az árát. Azt hiszszük, sokkal bölcsebben, legalább praktikusabban határozott volna a városi képviselő testület, ha a kérdéses ingatlanok e 1 a d á- sát elvben elfogadja, az ügy fölött való további intézke­dést ahhoz értő bizottsághoz utalja, s határozat ilag kimondja, hogy minden egyes ingatlan .eladására nézve — fontartván e jogot magának, — csak akkor adja végérvényes beleegyezését, ha az illető bizottság annak idején beterjesztendő jelentéséből meggyőződik arról, hogy a kérdéses ingatlanok oly áron értéke- sithetők, hogy az eladási árösszeg évi kamata teljesen födözi az eladott ingatlanok évi közjövedelmét. Az eladásból bejött pénz biztos elhelyezésére nézve pedig a képviselőtestület gondoskodha­tott volna akként, hogy az örök időkre hozzáférhetetlen legyen, s más czélokra soha ne fordittathassék. így áll ez a dolog a legpraktikusabb, — s azt hiszem, egy­szersmind leghelyesebb felfogás szerint. Az, hogy a városi képviselőtestület többsége az indítványon elverte a port, s a kérdéses ingatlanok eladásába nem egyezett bele, talán nem épen nagy baj. Mert meggyőződésem szerint, ha az ügy még egyszer a képviseleti közgyűlés elé kerül, a male informato ad melius informandum, bizonyára a kérdéses ingat­lanok eladását fogja, egyelőre elvben, határozati- lag kimondani; még pedig annálinkább, mert ez épületek el­adását, a hasznosságon kívül, aesthetikai tekintetek is sürgetik. Ha ugyanis ez épületeket megveszik, e vevő bizonyára nem hagyja azokat a mostani gyarló állapotukban, hanem czéljainak legjobban megfelelő módon fölépiti, vagy legalább is tisztessége­sen kijavíttatja azokat, minek folytán reményünk lehet, hogy az eladásra kitűzött épületek közöl, például az úgynevezett „Hosz- szupincze“ s „Kacsa“ épületek, melyek igen kedvező helye­ken feküsznek, vállalkozó szellemű kezében, vámunkat teteme­sen díszítő derék épületekké fognak átalakíttatni. Egy városi képviselő.

Next

/
Oldalképek
Tartalom