Eger - hetilap, 1888
1888-08-21 / 34. szám
269 a férfiaknál, s betöltött 16 év a leányoknál, mi hiteles okirattal bizonyítandó. Szükséges továbbá annyi műveltség és iskolai képzettségről szóló bizonyítvány, mennyit, a megjelölt korban, minden müveit ifjntól megvárhatni. Azok, kik nem szülőik, vagy gyámjaik kíséretében jönnek, a szülők, vagy gyámok írásbeli beleegyezését tartoznak magúkkal hozni. A jelentkező növendékek csak törvényes családi nevükön írathatják be magukat. Arra pedig előre is figyelmeztet az igazgatóság mindenkit, hogy a bei- ratási és fölvételi dij 6 frt a beiratásnál azonnal lefizetendő, fölvétel esetén pedig az évi 30 frtnyi tandíj első részlete 10 frt, melynek fizetése alól első éves növendék föl nem mentetik. Végül szükséges megjegyeznünk, hogy az operai szakra oly jelentkezőket veszünk föl, kik a kir. zeneakademia magánének tanfolyama III-ik osztályának elvégeztéről bizonyítványt mutatnak fel, vagy a fölvételi vizsgálaton annyi készültségről tesznek tanúságot, a milyen ezen osztályokat végzett növendékektől megkívántatok, mely esetben magánvizsgálat alapján az orsz. szinésziskola I. operai osztályába fölvehetők. Budapesten, 1888. aug, havában Dr. Váradi Antal, az orsz. zene- és színművészeti akadémia színészed osztályainak titkára. Színház. Hétfő aug. 13-án. A társulat egyik kiváló komikusa és operette-buffoja Mikei Lajos jutalmául, az „Eleven ördög,“ Konti csinos zenéjű operetteje. Mikei Desperieres eleven tréfás szerepében elemében volt, mihez nagyban megadták az impulsust a szép számú közönség elismerő tapsai és kihívásai, úgy jutalma- zottal, mint a többi szereplőkkel szemben, kik a társulat legelevenebb kis ördögétől, Örley Flóra (Letorieres) k.-a.-tól kezdve, ki ma is, mint rendesen, hóditott kedves pajzán játékával és kellemes hangjával, egytől-egyig dicséretre méltó sikerrel és ügyességgel töltötték be szerepeiket. Kövési Róza k.-a. (Hermina) jókedvvel énekelte s játszotta szerepét, különösen a tüsz- szentő couplet-ét, melynek Ízléstelen refraije igen tetszett a — galériának. Angyal Ilus (Marianna) is sok ügyekezettel játszott. Hangja szépen csengő, de még simit.atlan érez, mely pallérozás által felette értékessé válhatik, különösen ha sikerül meg- szabadúlnia a tremolotól. Takács Jolánt (Margit) is hallottuk ma énekes szerepben ; gyenge ugyan még, de idővel szintén jelentékeny erő válhatik belőle. A karok is jól megadták helyüket, a zenekar is kifogástalan korrektséggel játszott, szóval az egész zenei reminisczentiákkal nagyon is bővelkedő darab, csinos dallamaival és coupleeival, melyek közül különösen az I. felvonásbeli -ötös szépen volt előadva, igen pompásan sikerült. Kedd aug. 14. Közkívánatra másodszor az „Egér“. Szerda aug. 15. „A nebán tsvirág“ harmadszor. Csütörtök aug. 16. Offenbach szép zenéjü látványos nagy operettéje: „Orpheus a pokolban.“ A franczia zeneiskola örökké szép s nagybecsű terméke, klassikai régiókban járó gyönyörű szép zenei részletekkel. Orley Flóra mint Euridike ragadta el a szép számú közönséget nemcsak utólérhetlen kedvességű eleven játékával, de ma még énekével is. Páratlan szeretetremél- tósággal énekelte zümmögő kettősét Jupiterrel mint dongóval. K ö v e s i Róza Dianna szerepében szokott kedvességgel énekelt, úgy ezzel mint kecses tánczával és bájos alakjával, azt hisz- szük, nem közönséges zavart idézett elő az illetékes férfi-szivek és agyvelőkben. A koloratur-ének — mint ezt már előbb is tapasztaltuk — nem tartozik ugyan az erősebb oldalához, bizonyítják ezt rendkívüli elővigyázatos, úgyszólván félénk futamai és apróbb figurettái, de a kantilenát annál tisztábban és biztosabban kezeli. Szépen énekelte Hunfi (Orpheus) is kettősét Euri- dikével, meg Takács Jolán is a maga kis solo-dallamát, ki mint Amor v. Cupido, aranyos kis jelensége volt ez estnek. S mig ezek az énekrészekben, addig Gondáné mint Juno, Mi kei mint Jupiter és különösen Vendrey az ő spanyolviaszképű Styx Jankójával a komikai oldaláról zsákmányolták ki a darabot, egészséges, jóizü humorukkal és kaczagtató alakításaikkal. Sikeresen járultak még az ensembléhez Kiss Ferencz (Plútó,) Angyal Ilus, (Közvélemény), Lovászi (Mars). Mátrai Margit (Minerva) és — the last but not the least — Somogyi Nelli (Venus.) Péntek aug. 17. Kükemezei Vilma, a társulat egyik legkiválóbb drámai színművésznőjének jutalómjátékáúl, Zilahy Gyula újon szerződött, a Krecsányiféle társulat volt tagjának első fölléptével „Váljunk el“ (Divorcons,) Sardou kitűnő vigjátéka. Cyprienne szerepét Kükemezei Vilma k. a. játszotta, ez idén az első nagyobb szerepét színkörünkben s határozottan mondhatjuk, hogy e sok routint, és kiváló tanulmányt igénylő szerep sikerült neki úgy, mint Rákosi Szidi asszonynak, kit még alig pár hónapja látott e szerepben közönségünk. A k. a. jelenleg egyike a vidék legjobb salon-vígjátéki színművésznőinek. Szerepeit — mint ezt ma is fényesen beigazolta — nem csak tudja, de nagyon tudja. Játéka finom, sok elegantiával párosult, jellemzése, jellemábrázolása, egyéuitése, alakítása, színművésznői igényeinek teljesen megfelelő. Arczjátékának azonban nagy hátrányára szolgál a k. a.-nak már régebbi időkből megmaradt ama hibája, (miről már hiúságból is lemondhatna), hogy oly erősen festi magát, különösen a szemei körül, ami pedig úgy szemeire nézve, mint főleg a jellemző kifejezések, érzés, érzelem, lelki állapotok nuanceirozásánál, melyek többnyire a szemekben nyernek kifejezést, fölötte káros hatású. Zilahi (Des Prunelles) megnyerő külsejű, kellemes hangú, könnyed, otthonias modorú, s úgy látszik, igen ügyes színművész, a kit első ominosus szereplése alkalmával sem a kánapé lábainak törékenysége, sem a Somogyi Nelli (Brionné) szép szemei nem hoztak zavarba. ZiAz elérzékenyültség elfojtá a kapitány utolsó szavait; egy nagy könycsepp gördült alá arczáu s mintha szégyelné magát az asztaltársaság előtt ily jelét adni megindultságának, melyet katona létére nem tartott magához illőnek, gyorsan fölkelt székéről, egy ablakmélyedésbe vonúlt, hogy ott összeszedje s nyugodtságra erőltesse magát. Midőn néhány pillanat múlva visszafordúlt, az egész asztal- társaság már eltűnt volt. Visszavonulásuk által újabb jelét adták udvariasságuknak s gyöngédségüknek. Nem akarták a kapitányt szülőire való visszaemlékezéseiben háborgatni s elérzékenyültsé- gében feszélyezni. A kapitány mélyen meghatva emlékei által, melyeket a családi boldogságnak imént látott képe idézett föl lelkében, fölin- dultságát csillapítandó, a szabadba vágyott. Ugyanazon az utón, melyen jött volt, távozott a palotából; az utczán egy bérkocsiba dobta magát s órákon keresztül kocsiké zott össze-vissza Bécs elragadó szépségű környékén. Egyik kiránduló helyről a másikra vitette magát s csak az est beálltával kocsizott vissza a „Hotel Erzherzog Karl“-ba. Másnap délelőtt Károly főherczeg első hadsegédje jelentette be magát gróf Mac Mahon Móricz franczia kapitánynál. A bemutatási udvariasságok után a következő szavakkal fordúlt Mac Mahonhoz: „0 császári fensége, Károly főherczeg, kit ön tegnap azon szerencsében részesített, hogy családi asztalánál reggelizni szíveskedett, Bécsb n tartózkodása idejére szívesen látja gróf urat vendégül asztalánál, melyhez önt tegnap bizonyára csak a véletlen szeszélye vezette, — ha ugyan uraságodnak Ízlését az ott talált társaság és a bécsi házi-koszt kielégítette.“ Mac Mahon kapitány kezdetben nem tudott hova lenni a bámulattól, nem talált szavakat meglepetésében. Időbe került, mig a két férfi közös akarattal megfejtette a mulatságos tévedés talányát, melynek okozója az udvarias cicerone félreértése volt. A kapitány még ugyanazon nap tisztelgett a hős Károly főherczegnél s a főhadvezér egyenruhája alatt ugyanazon szivet s lelket találta, melynek nemessége s nagysága előtte való nap annyira elbájolta volt. Az osztrák hadsereg generalissimusa 'csillogó egyenruhájában ugyanaz volt, mint az egyszerű barna polgári kabátban. Mac Mahon Bécsben tartózkodása alatt még több Ízben volt hivatalos a nemes főherczeg családi asztalához. Az ott töltött órák elfeledhetetlen benyomást gyakoroltak lelkére, nrndig örömmel s meghatva gondolt vissza a nyájas szívességre, a vendégszeretetre, melylyel őt e magas körben fogadták. S ha évtizedekkel később Francziaország Maréchal-ját, Mac Mahon tábornagyot valaki tréfásan kérdezte, hogy hol étkezett Bécsben tartózkodása alatt, ő vígan felelt vissza: „A 1’ arIndue Charles.“ Németből fordította: Szabó Samu.
