Eger - hetilap, 1888
1888-08-21 / 34. szám
34-ik szám. 27-ik év-folyam 1888. Augusztus 21-én. Előfizetési dij: Egész évre . 5 frt •- kr. Félévre . . 2 „ 50 „ Negyed évre. 1 „ 30 „ Egy hónapra — „ 45 „ Egyes szám — „ 12 „ Hirdetésekért minden 3 hasábozoit petit sorhely után 6, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30, nyilttérben egy petit- sorhelyért 15 kr. fizetendő. Politikai s vegyes tartalmú hetilap. Megjelenik minden kedden. Előfizetéseket elfogad: a kiadó-hivatal (lyceumi nyomda), a szerkesztőség (Széchenyi-utcza 30. sz. Szabóféle ház) és Szolcsányi Gyula könyvkereskedése, s minden kir. postahivatal. — A hirdetési dij előre fizetendő. Egri dolgok. Proximus ardet Ucalegon. . . Tiz nap múlva megkezdődnek az egri főgymnásiumnál a beiratások. Határozottan ki van mondva, sőt a vall. és közokt. miniszter által is szigorun meghagyva, hogy a gyrnn. I. osztályára — s a többi, eddig 1 ült öntött osztályokra is — hatvan tanulónál több semmi szin alatt nem fog fölvétetni. Es pedig az I. osztályra való fölvételnél első sorban egri születésű, Egerben iskolázott rom. kath. tanulók fognak figyelembe vétetni. Azután jőnek a vidéki kath. tanulók, kik csupán a beiratások utolsó napján jelentkezhetnek, h ahogy számukra hely marad. így szól a főgymn. igazgatóság közzétett értesítése. Ha már most tekintetbe vesszük, hogy magában Egerben, a rom. kath. hitfelekezeti s községi iskolák IV. osztályát végzett növendékek száma 150-160 felé jár — nem is említve az izr. hitközség elemi iskoláinak IV. osztályát végzett, s ama vidéki tanulók szintén nem jelentéktelen számát, kiknek szülői az itteni viszonyok felől kevésbbé lévén tájékozva, — szintén ide fognak seregelni a gymn. I. osztályára való beiratkozásra, — elképzelhetjük azt az óriási zavart, s levertséget, melyet e körülmény városunkban e hó utolsó s a jövő szept. első napjaiban elő fog idézni. Nemcsak sejtették, de előre be is látták ez állapotok bekövetkezését városunk ama komolyan gondolkozó polgárai, kik Eger kulturális fejlődését szivükön hordják, s kik épen e fölötti aggodalmukban, idejekorán sürgették Egeiben egy polgári iskola, s ez iskola I. osztálya már a küszöbön álló iskolai évkezdetén való fölállításának elkerülhetetlen szükségességét. A Halász Ferencz, hevesmegyei kir. tanfelügyelő által javasolt, középkereskedelmi iskolával egybekapcsolt polgári iskola felállításának ügye pár hó előtt, tehát még elég idejekorán került városi képviselőtestületünk tanácskozása elé, hol aztán a komoly, s az itteni, főkép financzialis viszonyokat számbavevő, higgadt megfontolás helyett-, a vitába a nálunk már csaknem az elszomorító nevetségességig elharapódzott nagyzási hóbort kezdett imponáló hangjával beleéktelenkedni, midőn a szerény polgári iskola helyett egy reáliskola felállításának merész tervével lépett elő, s képviselőtestületünkben az üdvös egyetértés helyett nyomban fölidézte a szakadást, minek az az átkos következménye volt, hogy bár a képviselőtestület többsége a javaslatba hozott, s középkereskedelmi iskolával egybekötött polgári iskola felállítását, s e két irányú iskola külön külön első osztálya még a küszöbön álló iskolai év kezdetén való megnyitásának szükségességét elhatározta, s a további intézkedések megtételét tekintélyes bizottság kezeibe tette le: a jobb sorsra méltó ügy, ismert indo- lencziánkon ismét megfeneklett. A bizottság egy ülésben megállapította teendőit, s megkezdette működését. Mint annak idején e lapokban említve volt, iisztel- kedett dr. Samassa József egri érsek ur őexjánál, ügyünk hathatós párifogását kérve, és pedig, mint tudjuk, kedvező sükerrel. Tervbe volt véve, hogy küldöttség megyen Trefort Ágost Vallás és közoktatásügyi miniszter ő exjához is anyagi támogatást kérni. Mi az oka, hogy e deputáczió elmaradt? — nem tudjuk. De arról már annál szomorúbb szivvel értesültünk, hogy a bizottság által a felállítandó polgári iskola ügyében közönségünkhöz intézett lelkes fölhívás kapcsolatában szétküldött adakozási ivek legnagyobb részt üresen kerültek vissza a bizottság elnök éhez. Ennyire vagyunk ma. Polgári iskolánk tehát nem njilik meg, s a küszöbön álló iskolai év elején bekövetkezendő, beláthatatlan következményű zavar immár elodázhatatlan. Csodálatos nép vagyunk mi, jó egriek. Valakinek, nagyzási hóbortjában eszébe jut, hogy Eger városa, mint a felfújt béka, kövesse előkelő, gazdag városok példáját, s „jó geschäft“ reményében indítványozza, s megszavaztatja a városi képviselettel az — aszfalt gyalogjárókat, s most tüzzel-vassal hajtják a háztulajdonosokat, házaik előtt az aszfaltjárda elkészítésére. A polgári if kola felállítását pedig évek előtt meghozott törvény szigora parancsolja. De nálunk a városi szabályrendelet a törvény, melyet végre kell hajtani, törik-szakad; a törvény ellenben csak bliktii, melyre még a füle bojtját se hajtja senki se. Bizony bizony tartani lehet tőle, hogy — bár gyakran történt már tiltakozás az ellen, hogy a legelőről behajtott ökrök és tehenek az aszfaltjárdáról tiltassanak el, — ezentúl még több ökör és tehén fog azokon járni, mint eddigelé, s könnyen teljesülhet rajtunk az írás szava: „elvesz az én népem, mert tudomány nélkül való.“ A regale-megváltás ügyében. Mint értesülünk, Szederkényi Nándor orsz. képviselő, a vasárnapi városi képviselő-gyűlésen, a nagyfontosságú regale-meg- váltás ügyére fogja a város figyelmét fölhívni, melyre vonatkozólag, most készül a kormány kebelében a törvényjavaslat. Ezen benyújtandó előterjesztés szerint, ez ügy városunkat rendkívül érdekli. A kormány által tervezett regale-megváltás ugyanis nem a regale megszüntetését, s a bormérés szabaddá tételét czélozza, hanem az állam magához váltván a jogot, az italmérési engedélyt meghatározandó dijakért, közegei utján ő adná meg. Vagyis az italmérési jog állami monopóliummá tétetnék. E tervezetben, a mi Egei városát érdekli, a következő: Egervárosában, régibb törvények alapján, az. italmérési jogot Szentgyörgytől Szentmihályig a volt kettős uraság gyakorolja. Szentmihálytól Szentgyörgyig pedig, a volt uraságokkal együtt, a város termelő közönsége. Kétség sem fér hozzá, még a kormánytervezet indokolása is elismeri, hogy e jog úgy a volt, kettős földesuraságra, mint a város termelő közönségére nézve, magán tulajdon természetűvé lett, melyet állami érdekből megszüntetni, csak megfelelő kárpótlás mellett lehet. A kormányjavaslat — elösmervén e magán-tulajdon természetét — úgy kerüli meg azt, hogy megfelelő kárpótlást csak azon jognak helyez kilátásba, mely után „jövedelmi adó“ fizettetett, miután a fizetett adóösszeg húszszorosát javalja kárpótlási összegül a tulajdonosoknak kifizettetni. A többiekre nézve pedig a tulajdonosok kezéből egyszerűen kivevőn a jogot, minden kárpótlás nélkül, épen úgy, mint a megváltott, jogot állami joggá tévén, az italmérési engedélyt bizonyos dijak fizetése mellett egész évre, a pénzügyi közegek által, a kormány adná ki. így azon városok s községek lakosai, kik félévi szabadbormérési tulajdon illetéküket, nem bérbeadás, hanem közvetlenül a termelőnek fentartott s általok gyakorlott szabad bormérés utján értékesítették, mely értékesítés az egyes polgárok magán-kereseti s jövedelmi adója alakjában jövedelmezett az állami
