Eger - hetilap, 1888

1888-08-14 / 33. szám

260

történni. Molnár Samu, és Greks a Kázmér cist. r. tanárok, és Tömlő Gyula világi tanár más tanintézetekhez mennek, s helyüket az egri főgymnásiumnál Piros Barna, Mócs Szaniszló és Reis zer Ottó cist. r. tanárok fogják elfoglalni.

— Figyelmeztetés. Az 1883-ki isk. XXX. Törv. ez. értelmében, a közelgő 1888—89. tanévre egy-egy osztályba csak korlátolt számú tanulók jegyeztetnek be. Ebből folyólag a nm. vall. és közokt. kir. minister urnák f. é. julius 17-éu 28915. sz. a. k. intézvénye, mint szintén a méltányos igazság szerint is, I-ső osztályra, valamint a többi netalán túlnépesedő osztályokra is első sorban csak a múlt évben is Egerben iskolázott tanulót vebe tjük fel; a másutt iskolázott jelentkezők pedig, csak ha számukra hely marad, a beírások utolsó napján, szept. 3-án, vétetnek figyelembe

Az egri cist. r. főgymn. igazgatósága.

— »Jó szív.“ Valahol a „makiári lióstya“ egyik nyomorék viskójában él egy elzüllött „kapás asszony,“ „bagó-hiten“ az „urával,“ kit időnkint úgy szokott cserélgetni, mint a bocskor- talpat. Ha aztán szapora természeténél fogva az egyiktől gyermeke lesz, azt az utóbb hozzá kerülköző uj gazda, a „mostoha apa“ nem szívelheti, minek folytán a szegény párát a szívtelen anya is gyűlöli. Ilyen szomorú sorsra jutott a polygam-némber idősbik fia, egy 6-7 éves gyermek, kit anyja már-már halálra kiűzött, s éheztetett. Ezt a körülményt egy „jó szivü“ zsidó elpanaszolta, egy másik, széles körben ismert „jó szivü“ keresztény embernek, akinek az a sajátságos szokása van, hogy napi sétái közben, mely alkalommal a külváros szegényes utczáiban is gyakran meg szokott fordulni, — különös előszeretettel érdeklődik az elhagyott, elszegényült özvegyek és árvák után, s gyakran saját odúiban személyesen is fölkeresi az Ínséget és nyomort, így tőn most is. Alapos tudomást szerzett magának az említett apátián árva szomorú sorsáról, magához vette, s az irgalmas nénék árva-intézetében helyezte el a halálra üldözött szerencsétlen gyermeket, ki most már vidáman ugrál árva-társai között. A nemeslelkű férfiú pedig, kinek „jó szive“ a boldogtalan árvát pártfogásába vette, — a jótékonyságáról messzekörben ismert egri mélt. fókáptalan egyik tagja, kit e téren mindnyájan annyira ismerünk, hogy nem szükség őt megneveznünk.

— Kápolna-szentelés Görgényben. A görgényi vár romjai között diszes kápolna épült, melyet aug. 5-én szenteltek fel nagy ünnepséggel. A kápolnát néh. Kovacsóczy István egri kanonok és ez. nagyprépost emeltette nagyszerű elődeinek, a két Kovacsóczy erdélyi kauczellárnak emlékére, a kik a XVI. és XVII. században Gürgéuy várát és uradalmát bírták. A kápolna másik alapítója Györgyényi egri kanonok, a ki Görgéuyrol származik. A kápolna-szentelést Kovács Ferencz marosvásárhelyi apátp'.ebános végezte, a ki erre az ünnepélyre Szádeczky Lajos dr. társaságában érkezett Görgénybe, mint a ki a Kovacsóczyak történetének

róná látta, hogy az én nagyságám mennyit, sápad, soványodik. Kérdezősködött tőle, a világért el nem árulta volna. Belehal, ha fölfedezik, hogy a lába nagyobb a czipőjénél. Egyszer azonban a báróné észrevette a fürdőben az én asszonyom tyúkszemeit. Azonnal ajánlotta neki a fiatal orvost. A nagysága nagyon megijedt, hogy egy fiatal ember fogja látni tyúkszemeit, de hát a tyúkszemei nagyon fájtak s elhatározta magát a tyúkszem vágatáéra. Elhivatta a fiatal orvost, az el is jött . . . hanem már nagyon sokat is beszélek.

— Dehogy beszél, dehogy beszél. Egy fél meszelyt a 40-es vörösből.

— Köszönöm, talán még nincsen késő. . . Csak nyolez, mert nagysága akkor jön haza az opératioból.

— Minden nap operálják ?

— Igen is mindennap. Az orvos úr csak otthon operál, különösen egy idő óta gyakran.

— Egy idő óta?

— Igen, mióta a kaszaiját lefoglalták.

— Mi köze ennek a tyukszemvágáshoz ?

— A kaszainak ?

— Igen, a kaszainak.

— Óh annak nagyon sok köze van. Mert tetszik tudni Gnő’ lierr, mikor a múlt hónapban a nagysága tyúkszemeit vágta. Mert ez a tyúkszem terjed ám, — hirtelen kopogtattak az ajtaján. A doktor úr nem tudta máshová rejteni a nagyságos asszonyt, mint a kasznijába. Tessék csak aztán meghallani, ami későbben történt. Foglalni jöttek hozzá. Felírtak a szobában mindent. Mikor a kasznira került a sor, a doktor úr elébe állt s nem engedte

megírásával foglalkozván,, felhasználta ez alkalmat a görgényi vár és uradalom megtekintésére. Az ünnepélyen részt vett Gör- gény-Szent-Imrének és környékének lakossága. Szomszédos községek székely lakossága proczesszióban zarándokolt fel a várba. A kápolna-szentelö apátplébános szép beszédben ismertette a vár történetét és nevezetes voltát s kegyelettel emlékezett meg az alapítókról. A szertartást, melyen több ezer ember vett részt, bucsu-lakoma követte a görgényi plébánián, melyre a megboldogult Kovacsóczy István kanonok hagyatékából egy hordó bor is érkezett Egerből. Este bál volt a kápolna fentartási alapja javára.

— Sajósy Alajos, akad. festész műtermében ismét egy sikerült mű volt látható. Boldogult Kovacsóczy István prépost-kanonok arczképe, melyet az általa alapított tiszaszajoli plébánia részére festetett a kegyelet. A kép ülő alakban, az elhunytat azon momentumban tünteti fel, midőn a plébániai alapítólevelet aláírni készül. Mind a színezés, mind az élethüség annyira sikerült, hogy akik e képet megszemlélték, a legnagyobb elismeréssel adóztak a művész ez újabb alkotásának. A művész jelenleg egy oltárképen, (Szent-Háromság) dolgozik, mely a zemplénmegyei Szécs- polyánkai templom részére van megrendelve.

— Bankett. Az egri kir. törvényszéknek közelebbről nyugalomba lépett két bírája, Kászonyi Antal, és Turcsányi Mátyás tiszteletére, az ünnepelt férfiak barátai és tisztelői ma, kedden f. hó 14-én estve, a „Korona“ vendéglő helyiségeiben társas estélyt rendeznek. Reméljük, hogy a rendezők ez alkalommal, az egri kir. törvényszéknek egy szintén nem rég nyugalomba lépett kitűnő birájáról: Öllé Lászlóról sem fognak megfeledkezni.

— Kinevezés. A magy. kir. igazságügyminiszter, az egri kir. törvényszékhez Szabó László ottani joggyakornokot aljegyzővé nevezte ki.

— Egyházi jogtan. Dr. Demko György, egri theologiai tanár, nagybecsű egyházi jogtana „Jus ecclesiasti cum, pe- culiari respectu habito ad Hungáriám. Tomus I.“ e napokban hagyta el az egri érs.-lyc. sajtót. A csinos kiállítású, 596 lapra terjedő mű ára 3 frt 80 kr.

— Scossa Dezső, kir. segédtanfelügyelő, kit nemcsak mint szorgalmas és termékeny Írót, hanem csak még nem rég is, mint az egri „arany fiatalság“ egyik kiváló, kedvelt tagját, ismerte müveit közönségünk, „Az élet iskolája“ czim alatt, egy uj regényt irt, mely Burger Gusztáv szegedi könyvárus kiadásában, e napokban hagyta el a sajtót. A 228 lapra terjedő, érdekes és vonzó tartalmú szépirodalmi mű ára 1 frt. 20 kr., s könyvárusi utón szerezhető meg.

— Jutalomjáték. Az Aradi Gerő igazgatása alatt itt működő szegedi színtársulat egyik legkiválóbb drámai művésznője, s közönségünk kedvencze, Kükemezei Vilma k. a. jutalomjátéka

felnyitni, hanem ezek a Gerichtsleutok nem tréfálnak, szépen félretolták, kinyitották az ajtót s ott volt az én asszonyom. . . .

— A tiz forintos?

— Igen. Meg is becsülték, azután ismét rázárták az ajtót s lepecsételték. Képzelni lehet a doktor úr zavarát; az eljárási költségekkel együtt 72 frtot kellett volna fizetnie, de a fiatal urnák annyi pénz nem hevert a ládájában. Gondolkodva járt fel s alá a szobában, mi tévő legyen, ha feltöri a pecsétet, akkor bírói zártörést követ el, ha fül nem töri, az asszonyom ott akár éhen is meghalhat. Végre mégis az asszony találta meg a szabadulás eszméjét. Elküldött értem. Én elmentem. Szép jó napot kívántam.

— Mivel szolgálhatok doktor úr? kérdéra.

— Mindjárt megtudja, nyertem válaszul tőle.

Ekkor kopogtatott a szekrény ajtaján s halkan, azt hiszem szerelmesen oda szólt:

— Angyalom, itt van Lőni. . .

Miért mondhatja ez a kaszainak, itt van Léni, talán be van rúgva, vagy az a csontváz támadt föl, ami ott szokott állni s a frakkját akasztja rá, hogy össze ne gyúródjék.

— Léni . . . hallom a kaszniból az én asszonyom hangját. Keresztet vetek, összecsapom kezeimet. Uram! bocsásd bűnöm, hogy kerül ez ide? Talán káprázott a fülem? Nem káprázott, újra hallom :

— Maga van itt? Majd a föld alá sülyedtem. A szobában voltak a törvényurak még, s az én asszonyom ott van. Az egyik ember toporzékolt.