Eger - hetilap, 1888
1888-07-24 / 30. szám
238 40 kr., Tranger Irma 1 frt., Szentkirályiné 40 kr., Eötvös Jó- zsefné 4 0 kr., Plank Gézáné 40 kr., Dr. Végh Jenőné 1 frt., Glósz Károly 70 kr., Szávits Katalin 70 kr., Scheidl Ágostonná 70 kr., őz. Köllner Lőrinczné 70 kr., Kaszap Bertalan 70 kr., Biró Zoltán 70 kr., Kemény Alajos 1 frt 40 kr., Kolossy Gusztáv 40 kr., Gotli Ráfaelné 70 kr., Csécseiné 40 kr., Simkovits 70 kr., N. N. 10 kr., N. N. 70 kr., N. N. 70 kr., Yavrik Sándor 70 kr., Szederkényi Nándor 70 kr., Zalár József 70 kr., özv. Nánásy Gyuláné 80 kr., Dalia Riva liadn. 70 kr., N. N. 10 kr., Fenyvesy Sándor 1 frt., Farkas Vincze 70 kr., Dr. Grün Miksa 70 kr., Horváth Gyula 30 kr., Dr. Akantisz Jusztin 2 frt., Matekovics Mór 20 kr., özv. Gyulay Pálné 2 frt., özv. Farkas Ferenczné 2 frt., özv. Dr. Frantz Alajosné 2 frt., Buday Károly 1 frt 50 kr. Ezen kegyes adakozók fogadják az árvák nevében az egyesület hálaköszönetét. — Az egri önkéntes tüzoltóegylet által f. évi junius 29-én tartott nyárimulatság alkalmával pótlólag felülfizetni szíveskedtek : Szolcsáuyi Gyula 2 frt., Sajóssy Alajos, Jankovics Adolf, Ringelkann Imre, özv. Barát Jánosné, özv. Morvay Mérné, Perlgrund Lajos, Buday Károly, Neuman Mór és Lang László 1—1 fr tot. Radler Frigyesné, Kandra Kabos, dr. Kokn Jágó, Grünbaum Sándor 50—50 kr, — és Kelemen Gyula 10 krt. Fogadják a nemesszivü adakozók az egylet legmélyebb köszönetét. Egyidejűleg van szerencsém közzétenni, hogy a megejtett leszámolás folytán ezen mulatság bevétele 1229 frt 94 krt — a kiadás 718 frt. 92 krt — a tisztajövedelem pedig 511 frt 02 krt tesz. Eger, 1888. juliushó. Fógel Ágoston, pénztáros. — Jókai legújabb regényének „A lélekidomár“-nak Révai testvérek kiadásában megjelenő füzeteiből most kaptuk a 3. és 4-iket. A mit már az első két füzet megjelenésénél is örömmel említettünk, azt most még szívesebben erősítjük meg, hogy a koszorús iró rendkívül termékeny és mindig jót teremtő tollából a „Lé lek idomárához hasonló regény csak akkor került ki, midőn még Kárpáthy Zoltán és az Egy magyar nábob remek szépségeiben gyönyörködtünk. Páratlanul érdekes mese, mely egészében, mint a szövés részeiben egyaránt nagyszabású, érdek- feszitő; regényhősök, kiket magunk előtt láttunk és kiknek működését bámulattal kisérjük; ragyogó nyelvezet, mely szivünket ragadja meg, keblünket dagasztja, lelkesít, lehangol a szerint, a mint a szerző élénkebb, vagy komorabb helyzeteket fest; bonyodalom, mely az epizódok tömkelegé daczára szerves összefüggésben áll a főcselekménynyel, szép, érdekes, vonzó mint az előbbi; — mind oly tulajdonok, melyek Jókai minden regényében megvannak ugyan, de az elmaradhatatlan siker elérését sehol nem biztosítva oly mérvben, mint az a mostani regényben történik. „A lélekidomár“ egy mesteri tolinak, egy lángszellemnek, egy Istentől megáldott irói tehetségnek remek alkotása, mely minden európai nyelven megjelenendő fordításaival meghódítja az egész világ müveit olvasóit. A dicsőség pedig, mely ebből a magyar névre háramlik, a mi dicsőségünk és azért kétszerte büszkék vagyunk rá. Dicsekedjék a külföld az ő Íróinak légióival, — nem a szám, de a minőség dönt és a minőségben a legjobb, a legelső mindenesetre Jókai. — Ismételve figyelmeztetjük olvasóinkat, hogy ez a regény ép úgy, mint Jókai legújabb regényei kivétel nélkül Révai testvérek kiadásában füzetekben jelenik meg, a mi által lehetővé tétetik, hogy 20 krjával a legszegényebb ember is megvehesse a magyar regény-irodalom gyöngyeit. Hiszen a legselejtesebb rémregények többe kerülnek. — már pedig a magyar olvasó közönség finom olvasóitól méltán el lehet várni, hogy Jókai müvei otthonra találjanak minden magyar ember házánál, ki édes anyanyelvűnk szépségeiben sohasem gyönyörködhetik úgy, mint ha Jókait olvassa. — Előfizetés iránt legjobb egyenesen Révai testvérekhez fordulni, (Budapest, IV., Váczi-utcza 11. szám.) de kaphatók a füzetek minden hazai könyvkereskedésben. — Öngyilkosság. Kinos sensatiot keltett városunkban folyó hó 17-én Póts Antal köz- és váltó ügyvéd öngyilkossága. Nevezett ugyanis a megelőző nap reggelén azon kijelentéssel távozott hazulról, hogy a „Sikhegyre“ megy egy szőlőbe körülnézni, melyet dolgoztatott, magával vive a kunyhó kulcsát is. Miután ezt gyakran megcselekedte, környezetének fel sem tűnt, csak midőn a következő nap sem tért vissza, kezdtek gyanakodni, hogy alkalmasint valami végzetes lépésre szánta el magát. E végből utána mentek a kérdéses szőlőbe, hol megütközve tapasztalták, hogy a kunyhó ajtaja be van csukva. Ezen körülmény még jobban megerősítette gyanujokat, különösen, midőn a kunyhóban, melyet egy oda hivott lakatossal felfeszittettek, hátrahagyott kabátjára akadtak. Ekkor a történtekről jónak látták értesíteni a rendőrséget is, melynek segélyével nemsokára rábukkantak a boldogtalan férfiúra, amint egy fa alatt, jobb halántékán keresztüllőve hanyatt feküdt; mellette hevert revolvere is, melyből csupán egy töltény hiányzott. Az előzetes vizsgálat kiderítette, hogy a szerencsétlen férfiú fekvő helyzetben, eltökélt szándékkal lőtte meg magát és nyomban kiszenvedett. Boldogtalan tettének oka kétségkívül ama megbélyegző, s egész jövőjét tönkretevő gyászos sorsnak megelőzése volt, mely a még röviddel előbb köztiszteletben állt férfiú s keresett ügyvédre várt ama fegyelmi eljárás folytán, mely általa, mint az egri takarékpénztár ügyésze által, az intézet részére behajtott, de oda el nem számolt tetemesebb összegeknek, zilált viszonyai következtében, meg nem engedhető czé- lokra való fordítása miatt ellene legközelebb elrendeltetett. — Tűz. Sze r e 1 e m Alfréd hevesmegyei nagybirtokos puszta-alatkai birtokán, f. hó 14-én, a cseléd vétkes gondatlansága folytán két kazal széna meggyűlt s leégett. A kár 3000 írtra rúg. — Rendőri hírek. Lopás. A legutóbbi heti vásár alkalmával a főpiaczon Cz. Zs. egri földbirtokos nejének 150 forintot, és egy értékes gyémánt-köves arany gyűrűt tartalmazó tárczája ellopatott. — Az eset akként történhetett, hogy a kabátja zsebében lévő tárczát vásárlás közben kirántotta, az a földre esett s mire észrevette, már hűlt helye volt. — Gyanúja kizárólag a közvetlen mellette volt vidéki asszonyok ellen irányúi, kik közül valamelyik a földre esett tárczát megpillantva, idejekorán felkapta és elsikkasztotta. — Kutbaesett a minap a „Korona“ vendéglő udvarában egy jómódú alföldi paraszt korcsmáros; s hogy bele nem fúlt, csupán az abban lévő vízmennyiség csekélységének köszönheti, a melyben talpra állott és úgy kiabált segítségért. így azonban szerencsésen kihúzatott s a fején kapott zúzódásokon kívül egyéb baja nem történt. — Talált tárgy. A város területén egy széles fonott ezüst karperecz elveszett. A becsületes megtaláló a rendőrségnek át- szolgáltathalja. — Színészet. Hétfőn jul. 16-án Pailleronnak az “Egér“ czimü vígjátékét adta a városunkban időző szegedi színtársulat, Páy Béla fordításában, feltűnően kevés számú publikum előtt. A sok helyit franczia pikantériával fűszerezett, különben ügyes me- séjü vígjátékban a czimszerepet (Moisand Márta) Kükemezey Vilma játszotta a tőle már megszokott szeretetreméltó naivitással. Kitűnő volt a Siposné Rimbaut Pepája is, ki a kissé sikamlós helyeket kellő mérséklettel alakítva, a közönség derült kedélyhangulatát egész előadás alatt fen tudta tartani. Ügyesen adták egyébként az összes szereplők általán véve szerepeiket, csak az volt kár, hogy alig volt a színházban, a ki élvezhette volna az összevágó, korrekt előadásban bemutatott kedélyes, és hozzá még új darabot. Különben ezúttal vau ami közönségünk egy részét kimenti, a mennyiben e napon az intelligentia színházba járó nagy része nyári mulatságon volt, de azt hiszszük, hogy egy második úgynevezett „közkívánatra“ rendezett előadásban talán nagyobb számú közönség nézné végig a kitűnő darabot. Kedden jul. 17-én Planquette regényes operetteje „Rip van Winkle“ adatott. Ripet Kiss Ferencz igen szépen énekelte sok helyen, — igy a III. felv. 20 év utáni kútjeleneténél is — mélyen átgondolt és átérzett, beható tanúlmányról tanúskodó sikerrel játszotta — de azért még sem tudta egészen feledtetni Csatárt, e szerep első bemutatóját és megteremtőjét színpadunkon. Kövesi Róza (Lisbeth-Alice) — á la Pálmai Ilka kisebb kiadásban, — ma hangja és játéka minden előnyeit érvényesité. Levéldalát és bordalát, mint kék hegyek szelleme igazivervevel adta elő. Hun fi Imre (Adrien) tenorista, hatalmasan vagdalta az „a-kat“ b-ket, szóval igen terjedelmes hanganyaggal rendelkezik, kár, hogy hangja valószínűen a hűvös, szeles idő behatása folytán — kissé fátyolozott volt. Angyal IIus (Katrina), Mikei (Derrik), Sz. Németh (Nick) és Vendrei (Vander Bilt) mind játék mind alakítás tekintetében jól megálltak helyöket. Szerdán julius 18-án Gabányi Árpádnak a „Kókai ház“ czimü vigjátékát érte megint az a szerencsétlenség, hogy épen olyan közönség előtt került szilire, mint előzői. Megfoghatatlan az a közöny, melyet közönségünk a jobbnál-jobb vígjátékokkal szemben tanúsít, pedig ezek sokszor nagyobb közönséget érdemelnének, mint egyik-másik operette. A Csiky methodusában irt s kitűnő kompozicziójú darabban Vendrey excellált, ki oly jó izü Kókai Tamást állított elénk, hogy az ember csakugyan oda képzelte magát a Kókai házba, jóiziieket nevetve az öreg Tamás bácsi fonákságain, elannyira, hogy nem csak a kis számú közönség volt folyton a legvigabb kedély-hangulatban, de magok a szereplők is ugyancsak tartották magukat, hogy szerepeikből a kitűnő kollega alakítása folytán kitörni akaró nevetés ki ne verje őket. Csak
