Eger - hetilap, 1888

1888-07-03 / 27. szám

212 „Már most — végzi Bóta polgártársunk hozzánk küldött érdekes levelét, — kérem aláss an igen t i s z te 11 B. H. u r, mivel hihetőség szerint az egyletnek tagja, úgy egyszersmind okleveles szőlész és borász, igen szívesen nézünk, sok ismeretlenek, a szeme közé, hogy ha jó tanacsaival és példájával igyekezni fog az egyletnek, s városunk szőlőbirtokos és föld mi­velő polgárainak hasznára lenni.“ Különfélék. M?" Felhívás előfizetésre. Azon t. ügybarátainkat, kiknek előfizetésük a múlt jun. hó végével lejárt, tisztelettel kérjük előfizetésük idejekorán való megújítására, nehogy lapunk elküldése fönnakadást szenvedjen. Előfizetési dij: Egész évre 5 frt. Félévre 2 ., 50 kr. Évnegyedre . 1 „ 30 „ Egy hóra . „ 45 „ Jfp^1- Közs. jegyzők és néptanítók lapunkra fél-áron fizethetnek elő. T. gyűjtőinknek minden öt előfizető után egy tisztelet- példánynyal szolgálunk. Az „Eger“ kiadóhivatala. A hivatalos hirdetések, egyszeri közlésre bé- lyegdijjal s lappéldánynyal együtt, az „Eger“ lapban ezen­túl 1 frt 30 krért vétetnek föl. Miről a hirdető t. közön­séget s különösen a t. ügyvédi kart ezennel tisztelettel értesíti az „Eger- kiadóhivatala. — Dr. Samassa József egri érsek ő exja hosszabb tartóz­kodásra ma az emsi gyógyfürdőbe utazott.- Dr. Samassa József egri érsek ö exja e napokban ismét újabb jelét adta az egri koszorús dalkör iránt gyakran tanúsított magas érdeklődésének. Ismeretes dolog ugyanis, hogy az egri dal­kör erősen készül a f. é. aug. hó végén Szegeden tartandó or­szágos dalversenyre, hogy ott eddig kivívott diadalaihoz nj babé­rokat fűzzön. De mint a legtöbb dalárda, ngy ez idő szerint az egri is, közös bajban: vezér tenor ista hiányában szenved. E várniuk, mig egybekelhettek. Végre a fiúnak adott az anyja ágy­neműi közöl egy matráczot; a leány anyja hasonlóképen cselekvők, s ekkor, miután a kicsike nagyon szerelmes volt, a gyárban gyűj­tést rendeztek számára, amiből valahogyan csak kitellett a laka- dalmi költség. A menyasszonyi öltözetet egy barátnőjétől kölcsönözte, a fátyolt a fodrásztól bérelte, — s egy szét reggel gyalog neki indultak, hogy összeházasodjanak. A templomban várniok kellett, mig néhány gyászmisét elvégeztek ; a bíróságnál megint csak vár­niok kellett, mig néhány előkelő házasság megköttetett. Ekkor férje elvezette őt a külvárosban, egy cseréppel födött szomorú kamrácskába, egy bosszú, sötét folyosó végén, melybe még több ily szennyes, füstös, zajos kamrácska nyílott. Nagyon alkalmas kamrácska volt arra, hogy a szegény fiatal asszonyt idejekorán megismertesse a házas élet nyomorúságával! . . Boldogsága nem is tartott soká. Férje, folytonos érintkezésben korhely czimborák- kal, maga is csakhamar iszákossá lett. Az asszonyka, miután többi asszonytársait is csak sírni látta, minden bátorságát elvesz­tette ; s miközben férje a csapszékben ült, felesége a szomszéd- asszonyoknál időzött, részvétlenül, megalázva, végtelen panaszok közt ringázva sovány karjain gyermekét. Nem csuda hát, hogy elrutult, s hogy a műhelyekben a „majmocska“ gúnynevet adták neki. * A kis árny még mindig ott jár a csapszékablakok előtt, föl s alá. Hallani lassú lépteit az utczai sárban, s tompa köhé- cselését, mert az est esős, és hűvös. . . Meddig fog még várni? Kétszer, vagy háromszor már reáillesztette kezeit a csapszékajtó vezértenoristát a dalkör intéző férfiai Rácz Gyula szinész- tenoristában vélik föltalálni, kinek erőteljes hangát pár Ízben tör­tént itteni föllépéséből eléggé ismeri közönségünk. Rácz Gyula azonban csak oly föltétel alatt hajlandó a színészi kötelékből ki­lépni, s Egerbe tenni át lakását, ha itt valamely, habár szeré­nyebb, állást nyerhet, mely existentiáját biztosítja. Miután pedig Rácz Gyula az éneklés mesterségén kívül egyébhez nem ért, az egri székesfőegyházi kóruson rendszeresítendő egy másik tenoris- ta-állomáson kívül más existentiális mód nem kínálkozik számára. Rácz Gyula tehát egy egri székesfőegyházi tenorista-állás elnyer- hetéseért, nyújtott be jól fölszerelt kérvényeket egri érsek ő exjá- hoz, s az egri mélt. fökáptalanhoz. E kérvényeket, az egri dal­kör pártoló tagjai által tartott közgyűlésben nyert megbízatásuk­hoz képest, Szederkényi Nándor orsz. képviselőnk vezetése mellett Csiky Sándor, Hám Gyula, Kaszap Bertalan, Maczki Emil, dr. Maczki Valér, Petravicli Bertalan, Szabó Ignácz, Kapácsy Dezső, mint az egri dalkör alelnöke, Grónay Sándor stb. tagok­ból álló disz-küldöttség nyújtotta át érsek ő exjának, és Lengyel Miklós püspök nagyprépost ő mlgának, mint az egri mélt. főkáp­talan fejének. Dr. Samassa József érsek ő exja a küldöttséget szokott kegyességgel s nyájassággal fogadván, Szederkényi Nán­dor tiszteletteljes előterjesztésére kijeeíntette, hogy ez ügyben a kezdeményezés a mélt fokáptalant illeti, ő exja feladata aztán a káptalani előterjesztés elfogadása s megerősítése. Mindenek előtt tehát a mélt. főkáptalant ügyekezzünk ügyünknek megnyerni. 0 exja maga részéről, mint aki az egri dalkör, mint kulturális té­nyező, diadallal kivívott jó hírnevének s további fejlődése s elő- haladásának ügyét melegen szivén viseli, nemcsak hogy nem fog a küldöttség kérelmének teljesülése elé akadályokat gördíteni, sőt {igyekezni fog annak sükerét alkalmilag a kanonoknál is előmoz­dítani. — Lengyel Miklós püspök, nagyprépost ő mlga szintén kitüntető sziyességgel fogadta a kérvényt átnyújtó küldöttséget, s nagy mértékben méltányolva az egri dalkörnek a főszékesegy­házi ünnepi istentiszteletek emelése körül több Ízben tanúsított szives közreműködését, s a dalkörnek az országos dalversenye­ken kivívott diadalait, mert — úgymond, — még élénk emléke­zetében van az a nagy dicsőség, melyet a hírneves pécsi dalárda Svájezban, a luzerni hires dalkörrel szemben kivívott magának, s melynek ő mlga szemtanúja volt, — megígérte, hogy a küldött­ség kérelmét, illetve a benyújtott kérvényt a mélt. főkáptalan leg­közelebbi conferentiáján azonnal előterjesztendi, s készséggel fogja az ügyet pártolólag a conferentia figyelmébe ajánlani. — Ordinaczio, és primicziák. Dr. Samassa József, érsek főpásztor ő nmlga, a múlt hó utolsó napjain összesen tiz pálya­végzett növendékpapot — ezek közt két minorita-rendi s egy ferenczrendi szerzetesnövendéket, — szentelt föl áldozó papokká. Ezek közöl a közelebb múlt napokban négyen mutatták be Eger­ben az Urnák első miséjüket, névszerint jun. 27-én az angolkis­kilincsére, de nem merte fölnyitni. Végre azonban a gondolat, hogy gyermekeinek nincs mit enniök, bátorságot önt szivébe. . . De alig lépett a küszöbre, oda szögezi őt egy iszonyú gunykaczaj... „Bálint! itt jön a majmod! . . .“ Csakugyan nagyon is rut volt esővíztől csurgó rongyaiban, a hosszú ácsorgástól és izgalomtól halotthalvány ábrázatával. — Bálint, itt jön a majmod! — Remegve, kétségbeesve állapodik meg az asszonyka a küszöbön, mereven, mozdulatlanul. Férje dühödten ugrik fel. Hogyan? ez a némber elég vakmerő vala őt itt, e helyütt fölkeresni! őt pajtásai becsülésében lealázni!.. Megállj! Megállj! . . . Mindjárt meglátod! . . . És iszonyatosan, ökölre szorított- karokkal rohan felé Bálint. A boldogtalan nő rémülten fut előle az utczai sárban. A férj becsapja maga után a csapszék ajtaját, s két ugrással eléri feleségét az utczafordu- lónál. . . . Minden fekete! . . . környöskörül egy lélek sem lát­ható ! . . 0, te szegény majmocska! . . De hát . . . még sem. A czimboráktól távul a párisi mun­kás még sem rósz. Amint szemtől szembe állanak, a férj egy­szerre ellágyul, alázatossá, bűnbánóvá leszen. . . S ime, csakha­mar együtt, karöltve távoznák tova; s miközben igy haladnak, az asszonyka hangja, amint az éjben széthangzik, haraggal telt, panaszos, könnyektől elnyomott. . . így boszulja meg magát a „majmocska.“

Next

/
Oldalképek
Tartalom