Eger - hetilap, 1888

1888-06-12 / 24. szám

187 a fegyveres hatalom személyeinek, a minden katonától megkí­vántaié tiszteletet és tisztelgést megadni tartoznak. A ki ezen szabályok ellen vét, vagy a fegyelem ellen valami kihágást követne el, magától értetőleg a tanfolyamból azonnal elbocsáttatik és ennélfogva a népfölkelő tiszti állásra minden igényét elveszti. 4. A tanfolyam hallgatói a kincstár részéről a lehetőséghez képest uj honvéd legénységi ruházattal, lő- és oldalfegyverrel és teljes fölszereléssel, a lovassági tanfolyambeliek egy-egy fölszerelt szolgálati lóval is el fognak láttatni ; ez utóbbiak kiképzésük czéljából saját lovaikat csakis azon esetben használhatják, ha ezek alkalmasak és kifogástalanul szabályszerűen vannak föl­szerelve. Azon hallgatók, kik mint volt katonák saját kérelmükre a tanfolyamba fölvétetnek és ha bevonulásuk alkalmával a felmu­tatandó végelbocsátási okmányukkal beigazolják, hogy előbb vala­mely a legénységi állományban rendszeresitett rendfokozattal fel­ruházva voltak, ezen rendfokozatot megillető kitüntetési jelvé­nyeket viselhetik. A hallgatók az oktatási időn kívül tetszésük szerint, pol­gári ruhájukat is viselhetik; ha azonban egyenruhában jelennek meg, akkor teljesen szabályszerűen öltözve kell lenniök. Azoknak, kik az egyenruhát és esetleg szerelvényt saját költ­ségükön beszerezni óhajtják, ez megengedtetik; minden egyes egyenruha- s szerelvénydarabnak azonban szabás, szin és egyéb kiállítás szerint teljesen szabályszerűnek kell lennie. Ezen tulajdon egyenruha viselése az oktatási idő befejezte után tiltva van. Ily tulajdon egyenruházati czikkek annak idején, ha az illető népfölkelő tisztté kineveztetik, csekély átalakítás mellett ismét használhatók. 5. A tantárgyak, melyekből úgy a gyalogsághoz, mint a lo­vassághoz jelentkezett hallgatóknak, különös tekintettel az illető fegyvernem tulajdonképeni hivatására, gyakorlati vagy elméleti oktatás adatik, a következük: a) az osztrák-magyar monarchia fegyveres ereje és szer­vezete, főbb vonásokban ; b) a honvédségi szolgálati szabályzatnak kivonata; c) megfelelő kivonat a (gyalogsági vagy lovassági) gya­korlati szabályzatból; d) a harczászat és harcztéri szolgálat elemei; e) a népfölkelés lőfegyvereinek ismerete; f) egyszerűbb utászmunkálatok táborozás és menetek alatt, és a futólagos erőditészet alapvonásai; g) lőgyakorlatok; h) tájékozás a terepen és térképolvasás; i) a legszükségesebb ismeretek a vonat, élelmezési és had- táp-szolgálatból a hadrakeit seregnél; zett“ kereskedőnek készül, s most annak az akadémiáját járja. Többen csak nevették, vagy pedig megvetőleg sajnálkoztak felette, de egy pár öregebb és komolyabb ismerőse melegebb részvétet érzett ii’ánta, s jóakaratúlag figyelmeztette őt új életmódjának lehető gyászos következményeire. 0 megköszönte a jó indulatot, s azt felelte, hogy soha se búsuljanak rajta, tudja ő mit csinál. Tudta is ! Nem volt ő bolond, hogy keservesen szerzett va­gyonát könnyedén elpazarolja. Igaz, hogy kényelmes, úrias életet élt, de azért épen nem pazarolt. Igaz, hogy néhány hónapig nem szaporította tőkéjét a takarékpénztári kamatoknál gyümölcsözőbb úton-módon, de még igy nyert jövedelmét sem költötte el egészen. Felét sem költötte el, mert az igazat megvallva, felülment három- százezer forinton a tőke, mi a takarékpénztárban volt elhelyezve, s ott volt még a háza jövedelme is, mely maga szintén szép ösz- vegecskére rúgott. Aztán meg nem egészen czéltalanűl töltötte ő napjait, sem­mit tevésben, hanem ellenkezőleg egy fontos, nagy czélja volt vele, melyet törik, szakad, minden áron el akart érni, s melyet csak ily módon tartott elérhetőnek. Hogy mi volt ez a nagy czél? azt ő nem kötötte senkinek az orrára, de mi tudjuk, s mindjárt meg is mondjuk. Meg akart házasodni. De hát azért mért kellessék valakinek semmittevővé, nap- lopóvá válni? kérdheti a gondolkozó olvasó. Arra is meg tudok én az ő nevében felelni. A leány, a kit kiszemelt magának, a kibe fülig bele volt j) a népfölkelő tisztek fölszerelése, öltözete és illetéke a hadi szolgálatra való alkalmazásuk tartama alatt. A lovassági népfölkelő tisztképző-tanfolyam hallgatói, a lo­vaglásban való ügyességük és a lóismében való jártasságukra nézve, a tanfolyam kezdetével megvizsgáltatnak. Minden tanfolyamban, az elméleti és gyakorlati oktatásra, naponként legalább 7 óra leend kitűzve. 6. A tanfolyam bevégeztével minden hallgatónak, az általa elért összeredmény, az annak megállapítására hivatottak által tudtul fog adatni. A tanfolyamnak jó sikerrel való bevégzése mindenkit, a kit a zárvizsgát megtartó bizottság a népfelkelő tiszti állásra alkal­masnak tart, a népfölkelő hadnagyi állásra képesít és ezen képe­sítés az illetők népfölkelési kötelezettségének egész tartamára kiterjed, feltéve, hogy személyükre nézve időközben valami oly változás nem állana be, melynél fogva a tiszti állásba való kine­vezésre egyáltalán igényt többé nem tarthatnának. A népfölkelő tisztképző-tanfolyamban elnyert minősítés alap­ján azonban a hadseregben vagy a honvédségnél a tiszti rangot igényelni nem lehet. 7. A népfölkelő hadnagyi kijelölésre és kinevezésre azon­ban mindazok, a kik az I. B. pont alatt említett gyakorlati kiképzésben is részt vesznek, mindig elsőbbségben részesülnek. Előjegyzés, kinevezés, beosztás behívás és gyakorlatok. 1. A népfölkelő tisztekül alkalmasoknak talált állampolgá­rok már béke idején a hadi szolgálatra kijelöltnek, mint népfel­kelő tisztjelöltek ajánlati lapokkal elláttatnak, és a népfölkelés felhivása esetén azon mérvben, a mint a tényleges tiszti szük­séglet ezt követeli, 0 csász. és apóst, királyi Felsége által népfölkelő tisztekké kineveztetnek. Azok, kik tiszti rendfokozatot elébb nem viseltek, hadna­gyokká lesznek kinevezve. A népfölkelésről szóló törvény 9. §-ában foglalt határozat­nál fogva a népfölkelés felhívásának polgári állásból bármely nép­fölkelő tiszti rendfokozatba történt kineveztetés, csakis a nép­fölkelés mozgósitottságának tartamára terjed és annak feloszla­tásával megszűnik. Csak oly egyének, kik vitézségük, vagy más hadi szolgálat által magukat kitüntették, tarthatják meg, — a honvédelmi mi­niszter utján benyújtandó kérelmükre Ő cs. és ap. kir. Felsége engedelmével, — tiszti rangjukat béke idején is. 2. A népfölkelő tisztjelöltek részéről, a honvédség őszi fegy­vergyakorlatain vagy egyéb szolgálaton való résztvehetés iránt benyújtott kérvények mindig az illetők tartózkodási helye nép­fölkelő járásparancsnokságához küldendők. A kérvényben azon csapat, melynél a gyakorlatot (szolgálatot) teljesíteni óhajtják, mindig feltüntetendő. szerelmesedve, olyan regényes gondolkozásu, gőgös és nagyralátó teremtés volt, hogy soha az életben nem ment volna egy marha­kereskedőhöz, készebb lett volna inkább aggszüznek maradni. Fehér Tamás tudta ezt, s bár józanabb gondolkozásu volt, hogysem eszébe jutott volna valaha nyereséges mesterségét szé­gyeneimé, még is lemondott róla. Meglehet, hogy nem végkép, hanem csak ideiglenesen, de lemondott, hogy regényes gondolko­zásu leányok füleiben tetszetősebben hangzó rangot és czimet szerezzen magának. Magánzó és háztulajdonos! Ez elég tetszetősnek látszott előtte, s legkönnyebben is volt megszerezhető. Nem kellett hozzá diploma, qualifikáczió, kinevezés, csak pénz, az pedig volt neki. Aztán azt is tudta, hogy a leány sokkal műveltebb nálánál, s nem akarta, hogy a felesége majd piruljon miatta, sem pedig hogy ő piruljon a felesége előtt, azért elhatározta, hogy mielőtt bekopogtatna a háznál, hát kiműveli magát, s megtanulja az úri magaviseletét. Nem is töltötte tehát idejét semmittevéssel és naplopással, hanem ugyancsak hozzálátott önkiképzéséhez. Tanult vívni, tán- czolni, francziáúl, eljárt színházakba, hangversenyekbe, beíratta magát a kaszinóba, s megfigyelte és elleste az urak magavisele­tét, s csak mikor oly fokú külső műveltségi mázt szerzett magá­nak, hogy zavar és botrányos félszegségek nélkül jelenhetett meg a társaságokban, csak akkor merte magát imádottjának bemu­tat; atni. Nagy, lovagias szívre mutató áldozat volt, a mit a derék exmarhakereskedő „szerelmének“ hozott, de meghozta. *

Next

/
Oldalképek
Tartalom