Eger - hetilap, 1888

1888-06-05 / 23. szám

179

13. kilépésének (végelbocsátásának) éve;

14. vájjon részt vett-e és mely hadjáratban ?

15. volt altisztek részéről, hogy a szolgálati nyelven való vezénylés czéljából a 6 napi szolgálatot melyik honvéd zászlóaljnál teljesít ették;

16. volt tisztek és altisztek részéről, a jelentkezés alkalmával a „kilépti bizonyítvány“, illetve a végelbocsátó okmány eredetiben, vagy hitelesített másolatban beadandó, mely okmány annak idején, az illetőknek vissza fog szolgáltatni.

(Vége köv.)

Különfélék.

— Dr. Samassa József egri érsek őexja f. hó 9-én a várko- nyi egyházkerületbe bérmálási útra indul. Ez alkalommal a vár- konyi, arlói, domaházai, sátai, sajónémethi és nádasdi híveknek fogja a bérmálás szentségét kiszolgáltatni; 13-án székhelyére visszatér.

— Szele Gábor kisprépost őmlgát a f. hó 1-én tartott con- sistoriumban pápa 0 Szentsége areopoüsi püspökké in parti- bus praeconisálta. (Areopolis, Palesztina szomszédságában, Sziklás- Arabia városa.) Felszenteltetésének napja még nincs megállapítva.

— Űrnapját, a kath. egyház ez egyik legmagasztosabb ünnepét, a múlt csütörtökön, f. é. máj. 31-én szokott fényes egyházi szertartással ünnepelte meg városunk kath. közönsége. Az ünnepet — pár hét óta gyöngélkedő érsek-főpásztorunk ő exja helyett, — ezúttal Lengyel Miklós püspök nagyprépost őmlga vezette. A 80 évet túlhaladott aggastyán főpapot azonban a huzamos és fárasztó egyházi functio végén elhagyta physikai ereje, s helyette a szertartást P. E. apát-kanonok őnsga fejezte be. — Az ünnepi körmeneten a cs. és kir. helyőrség, a magy. kir. honvédség, a megyei, törvényszéki, városi stb. tisztikarok, az egyletek, s a tanintézeti ifjak ünnepi díszben, testületileg vettek részt.

— Veszprémi püspökké Hornig Károly báró, minist, tanácsos, a kultuszministeriumban az I. (kath. ügyek) vezetője neveztetett ki. Helyébe a kultuszministeriumban hir szerint Széchenyi Jenő orsz. képviselő, nemes-militicsi plébános van kiszemelve.

— Kinevezés. A magy. kir. igazságügyminister, a gyöngyösi járásbiróságnál, Kállay Árpád albirónak egri kir. törvényszéki biróvá történt kinevezése által megürült albirói állomásra Uj- szászy Gyula egri kir. tszéki jegyzőt nevezte ki.

Hanem aztán hogy a tél beköszöntött, fürdőnk ismét megélénkült. Seregestől jöttek a vendégek, pedig a télen, higyje el Asszonyom, ez a kis palóczia beillett volna Szibériának is miniatűr kiadásban. Egen-földön, hegyen-völgyön egyebet sem láttunk, mint havat egész márczius végéig. És, mondom, mégis voltak vendégeink, az igaz, hogy egyszerűek s szokásaikban, ruházatukban oly egyöntetűen egyformák, mint hacsak az Észak-Ameriká- ban élő mormonok álladalmi institutióit tanulmányozták volna. Egy részök padlásszobában töltötte az egész telet és kosztra nem a Butky kitünően szervizozni szokott asztalához, hanem az uradalmi granariumba járt; másik részök pedig, valami hóbortos dr. Nagyhó rendeletéből éjjelenkint jött. a fürdő-parkjába curára és egyúttal a kertész uramnak nem kis bosszúságára, mert hát tudja Asszonyom, mégis csak udvariatlanság az, mikor az embernek egy-két évig féltve dédelgetett nemesebb fajú csemete-fáin még mutatónak is alig hagynak a héjából; pedig a park ezen éjjeli ambulánsai ily czélokból, nem csak a vendégjog határát, hanem a postamester uram csász. kir. kerítését is átugrálták nem egy holdvilágos és holdvilágtalan éjszakán.

Persze a fürdő-igazgatóság nem hogy kedvében járt volna aztán e vendégeknek, hanem megindította ellenök az irtóháborút, és volt is eredménye. No de nem csoda Asszonyom, mikor olyan is akadt az irtok között, a ki nagy buzgalmában s a téli alkony ködös homályában ott is nyulat látott, a hol nem volt. Az illetővel történt — megbocsát ha nevét nem súgom meg — egy estve a parkban oda gyújt egy arra tévelyedett füles jószágra az én nagybajúszú fegyveres czimborám, és midőn oda^fut, nem kis meglepetésére, látta, hogy nyulat ejtett el, de „Ótott nyulat“, még pedig a fürdőnél érdemekben megőszült vizhordó lajtos szamár személyében.

Aztán — hogy a fürdő múltjának följegyzéseiben a történeti hűség meglegyen — jött a kikelet, midőn a nap első szerelmes csókja mosolyt varázslóit a föld arczára s a lombfakadás, virágnyilás szebbé, kedvesebbé tette a fürdő képét. Ekkor is— Kápolnai honvéd-emlékünnep. A hevesmegyei 1848/49-iki honvéd-egylet múlt hó 28-án, hétfőn, daczára azon körülménynek, hogy az ünnep fényének nagymértékűéin emelésében már több éven át szép sikerrel közreműködött egri és gyöngyösi dalárdák közül — valószínűleg legyőzhetlen akadályok közbejötté miatt — ez idén egyik sem jelenhetett meg, — szép számú közönség részvéte mellett üllötte meg, az 1848/(9-iki kápolnai csatában elesett dicső honvédek emlékünnepét. Több rész jutott azonban ez ünnep fényéből és sikeréből a gr. Károlyi Gyula uradalmai derék és hazafias érzelmű tisztjeinek — de különösen az ünnepségen helyből és vidékről részt vett szép hölgyközönségnek, — mely sikerről méltán elmondhatjuk, hogy előre ki nem számított lelkes hangulat, határtalan lelkesültség és fesztelen jókedv szülte. A tulajdonképeni ünnepély komolyabb része a délelőtt, élénkebbje a délután volt, mely reggeli 10 órakor, a község meglepően szép templomában, az ünnepélyre összejöttek és a helybeli ájtatos hívek részvéte mellett, az elhúnyt honvédek lelki üdvéért tartott gyászisteni tisztelettel vette kezdetét, melyen ft. Klampaczky Alajos szihalmi plébános, celebrált. Mise végeztével a közönség, mely útközben a községbeliek nagy számával is szaporodott, zászlók alatt vonúlt ki a 48/49-iki honvédek síremlékéhez, hol a Hymnus eléneklése után, Szabó Béla joghallgató tartott emlékbeszédet a kápolnai csatában elhúllt honvédek fölött, majd a Szózat eléneklése után Sándor Szilárd jogb. szavalta el emelkedett hangulattal, Jókai Mór „Vértanúk emléke“, ez. az ünnep méltóságához illő költeményét, mit ismét a Hymnus követett. Ezután mintegy 80—90 terítékű banquette tartatott a vendéglőnek udvarán kizárólag ez ünnepély alkalmából készített és zöld gályákkal díszített nyári mulató helyiségben. Már a banquette alatt is, de különösen az után nagy számban eredt meg a hivatalos és félhivatalos toasztok sora. Osiky Sándor a hevesm. 1848/49. honvédegylet elnöke Kossuth Lajosra, Cserey 1848/49. honvéd ezredes özv. Gr. Károlyi Sándornéra, mint a szabadság- harcz honvédhölgyére, Maczky Emil egri j. főszolgabíró Csi- kyre, majd Kápolna község elöljáróságára, Klampaczky Alajos szihalmi plébános Csereyre, Kapácsy Dezsőre mint az E. M. K. E. kiváló tagjára s a jelenlevő Károlyi-tisztekre, akiknek részéről Kosa Miklós válaszolt, Kapácsy Dezső árvaszéki jegyző s az egri dalkör alelnöke Klampaczky Alajosra, Jettléryre, az ünnep két ifjú szónokára, Klasánszky László megyei aljegyző a 48/i9-iki szabadságharcz még élő s jelenlevő tagjaira, Farkas Gyula hevesi szolgabiró a hölgyekre stb. stb. mondtak az ünnep keretébe illő szellemes pohárköszöntőket. Banquett. után aztán

mét újabb vendégeink érkeztek, kiket az ember néhány nap múltával legalább is a középkori kíméletlen van dal-hordák ide tévelyedett maradékainak hitt; mert olyannyira fenekestül fölforgatták a fürdő épületeit, hogy élivei állott ott minden.

Pedig hát dehogy voltak azok Asszonyom vandal-utódok. Kenyérkereső szorgalmas, munkás kezek tették azt olyan fölfor- dúlttá. A fürdő-igazgatóság figyelmes gondossága odaállította a temérdek

Ácsot, pictort, bádogost,

Kőmivest és kárpitost,

Gépészt, fűtőt, üvegest (A kik közül ritka rest)

Szoba-súrlót,- messzelőt, mint évekkel az előtt,

hogy hozzák rendbe és tisztába radikálisan az egész épületet kívül belől. A mi sikerült is; mert ma már oly kényelemmel és tisztasággal találkozik itt Asszonyom, a mit ma napság még nagyon sok hasonló rangú fürdőben sem lehet feltalálni.

Es remélhető biztosan, hogy az Igazgatóságnak ez irányban kifejtett, gondoskodása és fáradhatlan igyekezete — valamint a rá fordított költség is — meghozza a maga gyümölcsét, a menynyiben kényelmes vasúti közlekedésünk kilátást nyújt arra, hogy a parádi fürdő már ez évad alkalmával is látogatottabb lesz, mint az előző években.

Sejti a fürdő nagyobb jövőjét maga a tulajdonos földes úr gr. Károlyi Gyula őexcellentiája is, a ki — mint a fáma beszéli — közeljövőben nagyobb mérvű átalakításoknak akarja alávetni az egész fürdőt. A villanyos világítás, telephon-hálózat behozatala, a fürdőépületbe vezető fedett folyosók, különálló kényelmes villák építése stb. stb. vannak tervbe véve, és valószínűleg — ismerve a kegyelmes grófnak ily nemes és közérdekű czélokra eddig is hozott nagy áldozatait, — e tervek a megvalósúlás stádiumától sincsenek messze.

*