Eger - hetilap, 1888
1888-05-29 / 22. szám
171 valamely háznál, első sorban is adó-executornak tekintik és — különösen fóldmives népünk rendesen eltitkolja előtte a valót. Egy másik és mindenesetre legfigyelemreméltóbb érv az összeírás meg- bizbatlansága ellen az, hogy ezen összeírás nyárban történik, rendesen a nagy szünidő alatt, amikor a szülők külső munkáikat végezik. És ilyenkor egy-egy suton-guggoló nagy-mamától, vagy a gyermekek társaságában játszó rokkant vén-apó titkolódzó vallomásaiból össze-szedett, adatokkal kénytelen beérni az összeíró. Mi sem természetesebb, mint hogy a tankötelesek összeírásának télben kell történni, amikor a szülők otthon vannak és a tankötelesek összeírása tekintetében mégis biztosabb adatokat lehet gyűjteni. Azonban még a pontosabb összeírás által sem vagyunk képesek egyedül orvosolni a bajokat, a 700-as szám ijesztő képe alig fog némileg szelídülni, ha megtűrjük a szabad iskola-vándorlási jogot. De hát mit tegyünk?! Van erre két mentő körülmény. Az első az, hogy a tankötelesek lajstromát első sorban adja ki az illető hatóság a belvárosi fiú- és leányiskoláknak minden tanév szeptember 5-éig, azon meghagyással, hogy a már akkor befejezett, elkészített behatási, úgynevezett felvételi naplókkal — melyek, a jelenlegi szokás szerint, tekintet nélkül valamely iskolai kerületre, csak az esetről-esetre bármely városrészből jelentkező tankötelesekkel telnek meg — hasonlítsák össze a tanitók és tüntessék fel azon tanköteleseket, kik a város különböző részeiből nálunk behatásra jelentkeztek. Az ily megjegyzéssel ellátott tankötelesek lajstroma minden tanév 15-ig valamenyi külvárosi iskolához továbbittassék, hogy ezek tanítói rendezhessék felvételi naplóikat az addig beiratásra jelentkezők jegyzéke és a lajstrom nyomán. Nyilván való dolog, hogy az ügynek ily módon eszközölt rendezése a 700-as szám apasztására kiválóan előnyös leend, s ha Eger-város elemi tanügyi érdeke a puszta számok rendezésével beérhetné, úgy itt már megállapodhatnánk. Az alaki czél elérése azonban nem elégséges; a tárgyi czél a fódolog; az pedig nem más, mint a város tanügyi érdekében való intensivebb munkálkodás. E tekintetben főtényező, de nem egyedüli, lehet mindenesetre az egri tanítókból egyáltalában nem hiányzó szak-készültség és a hivatás-szeretetből forrásom szorgalom; de éppen ezen megkivántató tulajdonságoknak fokozottabb mérvben való érvényesithetésére nézve iskola-kerületekre van szükség, és a külvárosi iskolákat a lehetőség határa között osztott iskolákká kell átváltoztatni. Legyen már egyszer vége ennek a falusi berendezésnek és a velejáró primitiv állapotnak. Hadd tudja minden tanitó, kik az ő tanítványai; hadd elégíthesse ki eddig cserben hagyott ambitióját; hadd tanulják meg már a szülők gyermekeik tanítóit becsülni, tisztelni; eiég volt már az odiosumokból. Tehát legégetőbb szükség iskola-kerületeket alkotni és a Zolti bácsi még abból a korból való ember, amikor még csak a hátul-rugó puskát ösmerték, de nem a hátú 1-töl tőt. Hát. biz az ő ősz fejének sok uj dolgot kellett megérnie, a mitől aztán meg is fájdult a feje. De legeslegjobban megfájdult a vadászati törvénytől, meg a fegyveradótól. Abba még csak bele tudott nyugodni, hogy a hídon vámot fizessen, hogy a földjét keresztülgázolja a „gőz-kocsi“, s hogy dohányzsacskójába beleüsse az orrát a fináncz. Hanem hogy ne legyen neki szabad az ő erdejében akkor lőni nyulat, mikor akar, meg hogy a puskájától is épen úgy adót fizessen, mint a saját feje után, — az már sehogy sem fért a fejébe. Nem is hederitett semmit az „ostoba“ törvényre, hanem vállára vetette a puskáját és — négy darab tapsi fülessel tért haza úri rezidencziájába. De bezzeg megjárta; a finánczok nyakára mentek, és el- konfiskálták a puskáját, — csak nagy birság árán tudta visszakapni. Két hétig hevert a puska érintetlenül a városban — egyszer aztán nyomtalanul eltűnt. Zolti bácsi pedig minden áldott és áldatlan nap kiment az erdőbe — botjával, és visszatért mindennap három-négy nyúllak A finánczok neki rohantak megint s keresték a puskát — de hiába, nem volt ez sehol a házban. — Hát mivel lőtte a nyulakat ? — kérdezték Zolti bácsitól. — Ezzel ni! szólott ő s felemelte furkós botját. Erre az argumentumra a szaglász urak elkotródtak, hanem külvárosi iskolákat osztottakká minősíteni. Ez a második mentő körülmény ;a szabad iskola-vándorlási jog folytán keletkezett zavarban. És ez a fő. A beiratások rendezésével csak azt tudjuk meg mindössze, kik és hová vándoroltak, de az iskola-kerületek és az osztott iskola által egyszerre megszűnik a vándorlás. Az általam fennebb elmondottak, lehet hogy valaki előtt kivihetetlen idealismusnak fognak feltűnni és a 700 tudatlan érdekében tett eme rövid sorok megírása körüli fáradságomat „legalább is fölöslegesének fogja találni; én azonban az idők folyamán nagyon is megérett dolognak tekintem az ügyet; maga a czél pedig teljes valójában gyakorlati irányú. Szerény czikkem- nek még azon egyetlen részét sem tartom kivihetetlen idealismusnak, hogy Egerbenegy-jellegüek,t.i. rom. kától, jellegűek legyenek azon iskolák, melyekben a tanulók többsége rom. kától, vallásit. Hogy mi módon lehetne ezt, keresztülvinni, arra nézve véleményt nyilvánítani nem az én feladatom. De erős reményem van. hogy Eger-város anyagi helyzetével való küzdelmei folytán a helyesebb iránynak felismerésében meg fogja találni a módot is arra nézve, hogy jolfelfogott, érdekében mit és hogyan kell tennie. Ennyit elmondani a 700 tudatlan érdekében abból származó kötelességem parancsolta, hogy t. i. az egri állapotokat, az elemi iskolák körül észlelt tapasztalataim folytán, meglehetősen ismerem. E sorok közlését pedig időszerűnek találtam akkor, amidőn az újonnan kinevezett kir. tanfelügyelő úr minden törekvését oda irányítja — mint a közigazgatási bizottságban előadott programmjában jelezte, — hogy Eger-város tanügye mintaszerü- ség nívójára emeltessék. Adja Isten! Szőke Sándor. Posta és távírda. A közmunka és közlekedésügyi miniszter egy értesítést adott ki, melynek értelmében a postai csomagok, pénzes levelek és táviratok, jövőben levéljegyekkel fognak bérmentesittetni. E szerint a postai küldeményekért és táviratokért eddig a feladáskor készpénzben fizetett dijak: pénzes levelek , csomagok és táviratok után, a mennyiben ezen dijak 10 irtot, meg nem haladnak, 1888. évi junius 1-től kezdve frankojegyek (posta- és távirdai értékjegyek) felragasztása által fizetendők meg. E czélból úgy a postai, mint a távirdai dijak lerovásánál, az eddigi 2, 3, 5, 10 és 20 kros és az ezek kiegészítésére egyúttal forgalomba hozott 1, 8, 12, 15, 24, 30, 50 kros, 1 és 3 frtos frankojegyeket kell használni. A régi és uj frankojegyek kaphatók minden posta- és távirdahivatalnál és az eddigi fran- kojegyáru sitóknál. A frankojegyeket a küldeményre és táviratra magának a feladónak kell felragasztani, még pedig: közönséges és ajánlott a mint másnap megint kiment Zolti bácsi vadászni a — botjával, utána lestek vagy tizen. Észre vette Zolti bácsi, hogy lesik, de nem törődött vele, sőt hogy még jobban bosszantsa a linánczokat. elvitte vadászkürtjét is. meg valamennyi vizsláját, s úgy parádézott el a silbak- juk előtt. A tíz fináncz pedig néhány száz lépésnyire kifeszitett orrlyukakkal követte a botos vadászt. Mikor aztán az erdő sűrűje elfódte őket, Zolti bácsi — aló! vesd el magad! -- neki vágtatott a sűrűnek, csak úgy ropogtak lábai alatt a száraz gályák. A fináncz-had elvesztette szemei elől a puskátlan vadászt, de ez volt oly udvarias, hogy jelt adott magáról, merre járt? Egy puskalövés döreje skitette meg a finánczok füleit s ezek lélekszakadva futottak fel a hegynek arrafelé, ahonnan a lövést hallották. Hanem persze Zolti bácsi nem várta be őket, s az ő lábai jobban hozzá voltak szokva a hegymászáshoz, mint a finánczoké, nagy előnyben volt felettük. A finánczok műértő orra hosszúra nyúlt, midőn a lövés kívül mic se foghattak; — hanem egyszerre csak megszólal magasan a fejük felett a vadászkürt hangja, a mint a kutyákat hívogatja. — Megvan! kiáltották a finánczok s szaladtak fel a heg3r tetejére. Mire felértek, még ott találták az égő fojtást. Ezt egész hivatalos komolysággal leköpdösvén, corpus delicti gyanánt letartóztatták, konfiskálták és zsebre vágták. *
