Eger - hetilap, 1888

1888-05-22 / 21. szám

164 áldozatokra a főkáptalannak rég elhunyt és még életben levő tagjait is. így Téglássy Józsefet, kinek casulája ragyogó szép művű; Táj er Györgyöt, ki szinte a Dobronyai-féle motívumot akarta kö­vetni misemondó ruhájában, de feltűnően kisebb sikerrel; Rajner Károlyt, Német Mihályt, Mariássy Gábort, kinek góthizléssel ékí­tett casulája finom selyem hímzéseivel, gyönyörű alakjaival, szé­pen tagolt architektonikájával általános tetszést nyert. A hímzés és kivarrás művészetét azonban leginkább a Len­gyel Miklós nagyprépost Martiniféle vörös casuláján bámulták meg a műértők; valóban ez olasz mű domborodásaival, kikelései­vel, nuance-aival messze túlhaladja még a mi iparunkat. Ugyancsak ki volt állítva a nagyprépost ur fehér díszes ca­sulája is és egyéb templomi szerei is, ki székesegyházunk díszé­nek emelésében úgy a nagybecsű ötvös-munkákkal, mint a Mária kápolna művészi átalakításával oly nagy érdemeket szerzett. Ezeken kivűl tekintetbe jöhetnének még a Gianiféle ornatus correct rajzai, stylszerű mintái, sajnos azonban, hogy a kivitel nem tartott lépést a conceptióval, nem különben a sárga és vörös ornatusnak aranynyal áttört finom szövetei, egyes újabb és régi csipke-minta, szőnyegek, szebbnél szebb infulák sat. Mindez azonban csak annyit jelent, hogy él ugyan köztünk Krisztus lelke, hogy nem aludt el az isteni tisztelet buzgalmának lángja; de még sok pótolni valónk maradt a nagy pusztulás után arra nézve, hogy Eger dicső múltjához, egyháztartományi jelentő­ségéhez képest székesegyházának fényében, az isteniszolgálat díszében, a tudomány, művészet és ipar emelésében a többi met­ropolissal versenyre léphessen. Erre segítsen bennünket a jó Isten: „Cui omnis honor et gloria!“ B. Különfélék. — A pünkösdi ünnepeket f. hó 20—21-én szokott ajtatos- sággil üllötte meg városunk kath. közönsége. Vasárnap, az ünnep első napján a kathedrális templomban regg. 9 órakor tartott ünnepi misén dr. Sainassa József érsekünk ő exja, fényes papi segédlettel pontifikáit. Miseközben Vincze Alajos tanitó-képző- intézeti igazgató, székesfóegyházai hitszónok tartott a nagy szám­mal egybesereglett hívekhez egyházi beszédet. — Az ünnep má- sodnapján, Pünkösdhétfőn érsek főpásztor ő nmlga a bérmálás­szentségében részesítette a fiatal hívek seregét. Ez alkalommal a helybeli hivek kozol 947-en, a felsőtárkányi hívek kozol 356-an, összesen 1303-an vették föl a bérmálás szentségét. Remekelt testének közép táján redók valának Mintha az ifjú kor lépcsőt készített vön Rámának. (39) Barna bimbós, duzzadt, sárga emlői ölelköztek, ügy hogy a lótosznak rostja sem fért volna el köztök. (40) Két karja tán a sir isa-virágnál is gyöngébb volt, Minthogy Káma abból csinált Siva nyakára békót. (41) As zóka-rügynél csillogóbb körmeiről fény omolt, Mely mellett fölösen pazarlá fényét a sarló hold. (42) Emlőkkel hullámzó melle s azon a gyöngy gömbölyék Adva-nyerve fényben egymást kölcsönösen emelék. (43) Hold-fény mellett látosz-fényt nem élvezhet a csapodár Laksmi, de az Umá arczán mindkettőre rátalál. (44) Virág, csilló üde sarjon, vagy gyöngy, korallhoz tapadt, Utánozná vig mosolyát, mely rózsás ajkán fakadt. (45) Ambróziát csepegő hangja mellett, ha megszólalt, Lehangolt húr zörgésének vélnéd a fülmile-dalt. (46) Szélrázott kék liljom-szerü szeme fürge járása, Tán nőstény gazelláénak, vagy ez annak volt mása ? (47) Játszi szemölde szép, hosszú, mintha húzta vön ecset; Hogy azt látta, Káma többé nem talált iján becset. (48) Baromban szégyen ha volna, U m á haját tekintvén, Nem lehetne fark-szőrére oly hiú a Yak-tehén. (49) Megfelelő mintákra igy remeklé az alkotó, 39) Azon redők, melyek hajlott ülő helyzetben a köldök fölött képződnek. — Káma a szerelem istene. 41) Káma a leggyöngédebb virágokból stb. szokta készíteni szivet ostromló nyilait, s innen következteti a költő, mily finomaknak kellett lenniök Urna karjai­nak, melyek megbilincselték Sivát. 44) Laksmi a szépség istennője ha a holdban tartózkodik, nem élvezheti a lótos egy fajának: a nelumbium speoiosum-nak szépségét, fényét, mert ez csak nappal szokott virítani, mig ha Umá arczára szállott, mind a hold, mind a ló- tosz szépségét egyszerre élvezhette, mert mindkettőnek báját egyesítette az magán. — Bérmálás. Dr. Samassa József, egri érsek ő exja ma kedden, f. hó 22-én kezdette meg egyházmegyéjében ez idei bérmautját, és pedig Heves-Bátor községében, hová ő exja, kísé­retével, korareggel indult A járás határáuál Ivády Miklós és Drizsnyei Béla járási szolgabirák fogadták s kisérték ő exját Heves-Bátorba, hol a kegyes főpásztor a templomba térve kenet­teljes beszédet intézett az egybegyült hívekhez, kik közöl ez al­kalommal mintegy 400-at részesített a bérmálás szentségében. — Rendkívüli megyei közgyűlés. Gr. Keglevich Béla, He­vesmegye főispánja ő mlga, némely fölöttébb sürgős ügynek elin­tézésére, Hevesmegye közönségét f. é. jun. hó 4-ére, rendkívüli közgyűlésre hívja össze. — Beniczky György, hevesmegyei nagybirtokos, megyei köz­életünk egyik kiváló férfia, a hevesmegyei árvízkárosultak fölse- géllésére 120, szóval: egyszáz busz forintot adományozott, (és nem 20 frtot, mint az a lapunk múlt számában olvasható III. kimutatásban, sajtótévedésből közölve volt, mit ezennel készséggel igazítunk helyre.) — „Jó szív.“ A hevesmegyei árvízkárosultak javára szer­kesztőségünknél újabban adakoztak: W u r m brandt Ernestine comtesse 5 fit. Szabó Ilonka kisasszony 5 frt. összesen 10 frt., mely összeget a segélybizottság elnökségének czéljához jut­tatás végett átszolgáltattuk. — Nevezetes és kedves vendége volt városunknak a pün­kösdi ünnepek alatt. Sipos Antal, hírneves zongoraművész és zeneszerző hazánkfia, a róla nevezett bpesti magánzeneakademia igazgató-tulajdonosa, az országos dalárszövetség igazgató-tanácsá­nak egyik kiváló tagja, — megyénk jeles szülötte, egri barátai s jó ismerősei látogatására a múlt szombaton, f. hó 19-én váro­sunkba érkezett, s dr. Fekete Ferencz egri jogakademiai tanár, lapunk egykori derék szerkesztőjének, jelenleg kiváló mun­katársának volt ritka, kedves és tisztelt vendége. Az egri koszo­rús dalkör, szombaton estve, az uj-kaszinó helyiségeiben szépen sükerült serenáddal tisztelte meg kedves vendégünket, Sípost, ki bensőbb barátai körében ott estelizett. Művész hazánkfia ez úttal a dalkörhöz intézett üdvözlő szavaiban újból kifejezést adott abbeli örömének, hogy az egri dalkör oly fényes diadallal vívta ki a pécsi országos dalversenyen a legkitüntetőbb pályabért; ama meg­győződésének, hogy az egri dalkör e pályázaton kiemelkedő ver­senytársa lön a hazánkban eddigelé legelsőnek tartott pécsi dalárdának: s végül azon óhajtásának, hogy az egri dalkör a szegedi országos dalárversenyről még az eddigieknél is fokozot­tabb dicsőséggel hozza haza az „egri“ nevet. Művész hazánk­fiának az egri dalkörhöz intézett eme lelkesítő s buzdító szavait Kapácsy Dezső t. barátunk, az egri dalkör társelnöke, s egyik Tán hogy mindaz, mi szép benne, együtt lenne látható. (50) Nárada, ki kénye szerint jár-kel, látván egyszer őt, Mint majdan Siva nejének jósolt neki szép jövőt. (51) Más vőre hát nem is gondolt atyja, bár felnőtt a lány; Szent áldozat más fény-testet nem, tüzet illet csupán. (52) De ha Siva nem tesz lépést . . . hogy lesz a terv sikeres ? Ki veszteni nem akar, jó ügynek is támaszt keres. . . (53) Hogy bujában a szépfogu Szati tűzhalált hala, Azóta a barmok ura vágy s nő nélkül élt vala. (54) Ganges partján egy havasnak, mely szellem-daltól zengett, Pézsma-lehes, fenyves síkján bőrruhában merengett. (55) Népe N a m é r u-fej diszszel, testük b hú r d z sa-héj födvén, Mirenytől pirosán ült a hegy-orom nafta-földén ; — (56) Arszlán-hangtól bőszült pézsma-bika a jégboritott Sziklát tépte s ünőit is megrémítve ordított. (57) Tüz-alakját letévén, ki vezeklő-jutalmat ád, Titkos vágyból Siva is vezeklésre adta magát. (58) A hegy-király ajándékokkal tisztelvén a dicsőt, Lányát küldi, hogy szolgálja és nyerje meg neki őt. (59) Megy az, s bár ima-veszélyző, fogadja az erény-hős; Mert kit kisértet sem ejt meg, az az igazán erős. (60) Oltárt tisztit; áldozat-vizet, kuszát virágot hord. S ha ernyed, üdíti a Szent homlokán sugárzó hold. (61) 52) Miként áldozatot a tűzön kivűl egyéb fényes test p. o. arany stb. nem. érdemel, úgy Umá is csak Sivában nyerhetett méltó férjet. 51) Narad a nagyhírű régi indus vezeklő, ki mindenütt ott terem, hol akar. 53) Lásd a jegyzetet a 21-ik strófához. 58) Sivának nyolez alakja van; ezek egyike a tűz. Ugyanő a vezeklők kegy­ura, ki megjutalmazza őket. 61) Kusza — poa cynosuroides, fű, mely áldozatoknál alkalmaztatik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom