Eger - hetilap, 1888
1888-05-15 / 20. szám
156 12 éves nemzetiségi és cultur-harczaiban kitűnt jeles vitézek ők, a dicső gárda tagjai, kikkel és kik által ott a ruthen-elem fölött uj tanfelügyelőnk a magyar-nemzeti eszmék suprematiáját kivívta. Közembereknek vallották magukat, de mégis sarzsit viselnek mindnyájan; mind néptanító Beregben, névszerint ezek: Sárkány Gábor, Almássy Sándor, Kozma László, Zágonyi Károly, Katoska István, Orlovszky István, Mészáros István és Porcsalmy Lajos; ámbár kettő közülök lapszerkesztő, egyik tanár, másik igazgató, de egy sem hiú sajátlagos czimére. Róluk dicséretet mondani talán szerénységük tiltja, de annyi bizonyos, hogy ha már Beregmegyében is ily képzett és sokoldalú műveltséggel biró néptanítói vannak már hazánknak, akkor méltán gratulálhatunk mi magyarok önmagunknak, az édes haza jövője biztosítva van; de gratulálhatunk magunknak mi hevesmegyeiek is, hogy ily jeles tanitó-testületnek, milyent az itt járt beregiek képviseletében megismerni szerencsénk volt, egykori fővezére, H a- 1 á s z Ferencz ur, ma már a mi megyénk tanügyének fővezére. — Honnan jöttek a beregi tanítók? — Budapestről a Gönczy- jubileumról, a mely alkalommal a beregmegyei összes tanítóknak képviseletében disz-okmánvt nyújtottak át a szerény tanítóból lett államtitkárnak. — Mit kerestek itt? — Tudva levő dolog, hogy a kir. tanfelügyelő ur 3 községi tanítóval szintén ott volt a Gönczy-jubileumon, a hol „Bereggel találkozott Eger“, a találkozásnak az lett az eredménye, hogy a beregiek szivük vágyainak engedve, hazamenőben befértek Egerbe, hogy viszontlássák volt szeretett tanfelügyelőjüket, és hires Eger-város nevezetességeit megtekintsék s hirt vihessenek haza rólunk — egriekről. Közbe legyen mondva, kedden délután a „föld alatt“ is jártak. Eisenmann Oszkár közs. isk. sz. elnök, házigazdái szívességéről általában ismert egri előkelő polgár a késő éjjeli órákig tartotta együtt a beregieket az egriekkel vacsora, 'egri bor és czigány- zene mellett a földalatti szemlélgetés- és tanulmányozásban. Most meg arra a kérdésre is teljes örömmel felelek meg, hogy mit vittek el magokkal a beregiek ? - - Elvitték sziveink felét, de helyébe a magukéinak felét hagyták helyette. „Éljen Bereg! . . . Éljen Eger!“ Ezekkel a szavakkal vettünk egymástól búcsút; én is azzal zárom be soraimat : Éljen Bereg ! ! Sz. S. — Az iparostanulók pünkösdi rajz- és munkakiállitása. A t. ipartanodái felügyelő bizottság határozata folytán az iparostanulók 1888. évi rajz- és munkakiállitása a belvárosi községi iskola nagytermében (Rózsa-utcza sarkán Simonyi-féle házban) pünkösdkor fog megtartatni. Képviselve lesznek a fémipar, a faipar a ruházati ipar, a bőripar, a vegyesipar és a szabadkézi rajzok. A kiállítás május 19-én nyílik meg, s ugyanazon hó 22-ig tart. A kiállítás naponkint d. e. 9—12-ig és d. u. 3 —6-ig van nyitva, s megtekintése mindenki részére szabad és ingyenes, a szombati és rá következő pünkösdi vasárnap kivételével, amikor 20 kr. belépti dijat kell fizetni. A begyült összeg a kiá llitásban résztvett növendékek jutalmazására fog fordi itatni. Hisszük, hogy a jövedelem czéljának megállapításában a közohajt találtuk el. A pénztári teendőket Barna Manó, Glósz Károly és Sztupka János jó hírű iparosok és felügyelő bizottsági tagok fogják teljesíteni. A kiállításra a t. ez. színe fölött megállhattam nagy lihegve a pokoli szörny, a főkra- ter oldalán, melynek perifériája vezetőnk állítása szerint 120 méter, átmérője 50 méter. Rettenetes volt az a dübörgés, csörömpölés, mit a kráter bensejébeu levő sziklalapok vittek végbe. A kráter szintén lávával van kerítve. A lecsapódott óriási füsttömegtől semmit sem láttam a kráter bensőjéből. Vezetőnk csalogatott, hogy menjünk be a kráterbe a megengedett határig, nekünk azonban nem volt kedvünk oldalán sem hallgatni azt a pokoli zajt, mit a szörnyeteg kifejtett, hanem kissé kipihenvén magunkat, siettünk lefelé. Nem jó volt ott lenni. Mikor már a siklón is lejöttünk szerencsésen, túl voltunk minden veszélyen és most egy kellemes út várakozott reánk. A fentebb dicsért kilátás folyton szemünk előtt volt, kocsink csak úgy gurúlt a szobapadlóhoz hasonló úton lefelé. Délután négy órakor már Nápoly maka- roni-gyárai között jártunk. Körülbelül egy órát még a városban kocsiztunk. Megnéztük még azokat, miket meg nem nézni hiba lett volna. Körülbelül % 6 órakor egész setéiben állott meg kocsisunk hotelünk előtt. Mondja aztán valaki, ha nem kényelmes megtekintése volt-e ez a Vezuvnak ? ! Igazán szinte megsajnáltam dr. Tóth János barátomat, mikor a „Katii. Szemlédben olvastam életveszelyes kiiándúlását a Vezuvra Pompejiből. Még az nap este megfordítottuk a rudat. Hazafelé indúltunk. Soha útban még nem fogott el annyira a honvágy, mint a téli római útban. Január 4-én reggel már ismét Rómában voltunk, s közönség, különösen pedig az ipar fejlesztését szivükön viselő ügybarátok tisztelettel meghivatnak. Eger 1888. május 12-én, Derszib Rudolf, ipariskolai igazgató. — Á hangversenynyel egybekötött nyári mulatság, melyet a helyben állomásozó cs. és kir. Appel-gyalogezred zenekara, a katonai karmesterek nyugdíj-alapjának javára, múlt áldozó-csütörtök ünnepén, f. hó 10-én az érsekkertben rendezett, úgy elite-közön- ségünk, valamint a polgári s földmives osztály részéről is oly tömeges pártolásban részesült, hogy a süker minden várakozást fölülmúlt, s a tetemes kiadások mellett is száz forintot haladó tiszta jövedelmet hozott a nemes czélnak. Nagy kár, hogy a kerti mulatság érdekét igen emelő kerékpárversenye az egri jeunesse d’ orée-böl alakult zártkörű sport-club d'erék tagjainak nem múlhatott el némi malheur s pár lebukás kellemetlen epizódja nélkül, mi légióként a kellő rendőri felügyelet hiányának róható fel, holott ily alkalmakkor a rendőr közegek napi dijat húznak, tehát elvárható volna tölök, hogy az ilyetén versenyek alkalmával, a megtörténhető balesetek kikerülése végett, szigorú rendet s fölügyeletet tartsanak. Csak a gondviselés különös kegyelmének köszönhető, hogy ez úttal nagyobb szerencsétlenség nem történt. — Köszönet. A csász. és kir. katonai karmesterek nyugdíjintézete javára múlt Áldozócsütörtökön, f. hó 10-én általam az érsek-kertben rendezett hangverseny alkalmából, úgy a m. tisztelt közönségnek nagymérvű szives pártolásáért, a t. fölülfizetők- nek (kik névtelenül kívántak maradni), kegyes adakozásukért, valamint az egri zártkörű sport-club m. t. tagjainak, az általuk rendezett kerékpárverseny által kitüntetett szives fáradozásukért, a jótékony czél nevében, hálás köszönetét mond. Eger, máj. 11. 1888. Waranitsch m. k. a cs. és kir. 60 sz. Appel-gyalogezred zenekarmestere. — Városi közgyűlés. Eger város képviselő-testülete a múlt vasárnap, f. hó 13-án, a városház tanácstermében közgyűlést tartott. A tárgysorozat sok érdekes elintézni valót foglalt magában, de ezek közöl csak egy került tárgyalás alá, az első: t. i. a közokt. ministerium leirata egy Egerben felállítandó alreál- vagy polgári iskola felállítása, s már a jövő 1888/9-iki isk. évben való megnyitása tárgyában, a hevesmegyei kir. tanfelügyelőnek e tárgyban beterjesztett (s lapunkban már egész terjedelmében közölt) nagyérdekű memorandumával, s az ugyanez ügyben a h. polgármester által szakférfiakból egybehívott enquete javaslatával kapcsolatban. A most említett memorandum, s javaslat a polgári iskola fölállítását véli városunk jól felfogott anyagi s kulturális érdekeivel szemben keresztülvihetőnek, s czélszerünek. Ennek ellenében Kovács Kálmán kir. főmérnök képviselő egy reáliskola fölállítását hozza javaslatba. Utána azután megeredt a szóár, — miként ez nálunk régi szokás; — hozzászólt tömérdek ember, akár értett hozzá akár nem, — végül lett belőle egy olyan chaosz, hogy az elnök alig bírta a csendet némileg hely reállitani. Ekkor aztán szavazásra került a dolog azon kérdés fölött: elfo- gadja-é a képviselő-testület a tanfelügyelői memorandum s az enquete javaslatának alapján a polgármester jelentését, vagy az miután csak déli 12 órakor voltunk továbbmenendők, bementünk még egyszer a városba, különösen az épülő új-Rómában barangoltunk össze-vissza; aztán búcsút véve .talán örökre az örök várostól, siettünk hazafelé Flórenczen keresztül, hol egy napot töltöttünk az alabastrom-külsejű székesegyház és a világ legnagyobb képtárának megtekintése végett. Útközben többször a megakadás rémével ijesztettek. Hazánkból vert a hír, hogy 24 fokos hidegben fagynak az emberek, a közlekedés szünetel országszerte. Mit mi hajlandók voltunk elhinni, mert ott is fáztunk. Bolognában visszajövet másfél méteres havat találtunk. Mikor a határra értünk, Nabresinában már itthon képzeltük magunkat, bár még teljes 24 órai út volt előttünk. Végre 1888. jan. 8-án este szerencsésen haza érkeztünk. Sokat fáztam, nélkülöztem, sok viszontagságon mentem keresztül, mig Róma, örök város! megláthattalak; de miként falaid között, úgy itthon is szívesen elfelejtem a viszontagságokat, s mint munka után édes a nyugalom: oly édes nekem emlékeden a merengés. Emléked, miként neved, szívemben örökké élni fog! TI
