Eger - hetilap, 1888
1888-04-10 / 15. szám
114 álló eszközt felhasználni. Hogy pedig némi jelét adjam a benső örömnek s a hálás érzelmeknek, melyeket lelkemben Exczellen- cziád nemes elhatározásának megújítása keltett, az 1875. julius 14-én általam megajánlt tiszteletdijat 200 db. aranyra emelem fel s azon esetre, ha a mű kiállítása egri lyceuuii nyomdámra bízatnék, a kiállítási költség fedezését is szívesen magamra vállalom, akkori levelemben nyilvánított ama kérelem fentartásával, hogy közzététele előtt a mű véleményezés végett velem is közöltessék. E kérelem, úgy hiszem, az iró szabadságát egyáltalán nem feszélyezheti. Mert az csak azon meleg óhajtásom kifolyása, hogy az életrajz Írója gondos figyelmére méltassa ama szempontokat, melyek irányadása nélkül csökkenne a mű belső értéke és meghiúsulna kétségtelenül Exczellencziád nemes czélzata. Azon visz- szásság kikerülésének szüksége lebeg szemem előtt, mely nemcsak a történelem tanulmányozásánál, de hasonló élet- és korrajzok írásánál is lépten-nyomon felmerül, hogy az emberek a múltat az eszmék és intézmények mai alakjához mérik. Más idők embereit rendszerint úgy fogjuk fel, mint magunkat. észrevétlenül megosztjuk velők nézeteinket, szokásainkat, sőt még kedélyállapotainkat is, és ha az embereket, a kik csak képzeletünkben találhatók fel, megalkotók, azt követeljük a valóság embereitől, hogy épp úgy gondolkozzanak s cselekedjenek, mint a képzeletünkben élők. S ha e képtelen követelésünkkel a tények ellenmondásába ütközünk, azt, a mi ama korban szabály- szerű és rendes volt, mint félszeget és oktalant kárhoztatjuk s elvetjük. Pedig csak a gyermekes türelmetlenség az, a mely nem veszi számba az időt s nem tud lemondani azon kívánságról, hogy mindent nézetünk szerint találjunk megalkotva, mindent tetszésünk szerint lássunk végrehajtva. De van még e mellett egy, amitől kivált az élet- és korrajzok irói ritkán menekülnek, s ez az a szerfölötti fontosság, melyet szereplőiknek tulajdonítani hajlandók. S ez rendszerint tév- utakra vezet. Mert egyes ember életrajzában is a szemnek nagyobb tért kell átfognia s figyelemmel kell kisérnie az eszmék zajtalan fejlődését és az eseményekre gyakorolt befolyását. Csak ha a szereplőket az eszmék és események folyamának medrében hagyjuk működve : nem jelölünk ki szellemök s akaratuk erejének nagyobb hatáskört annál, mely számukra kiméretett, s nem tulajdonítunk egyéniségüknek, a nélkül, hogy müveiket azért kevesebbre becsüínők, túlságos jelentőséget azzal, hogy meg nem érdemelt dicséretet halmozunk rájok, vagy méltatlanul gáncsos- kodunk ellenük. Fogadja Excellencziád nagybecsű leveleért ismételt köszö- netemet s kiváló tiszteletem őszinte nyilvánítását, melylyel vagyok Excellencziád nak Egerben, 1888. április 1. alázatos szolgája Dr. Samassa József, egri érsek. Az „EGER“ tárczája. Ricorso alia Vergine nelle tentazioni. (Menekvés a bold. Szüzhöz a kisértések idején.) — XIII. Leó pápa költeményeiből 1871. — Ha minden ármányos, bűnös cselével Reátok ront az undok szörnyeteg, Hogy bűnre késztő, csábos ingerével Halálos tőrbe ejtse lelketek. Ha sziveteknek tündöklő zománczát A bűnnek árnya már bemocskolá ; Imára fel! s imátok rózsalánczát Tegyétek le a Szűznek zsámolyán. Az áhitat s a bűnbánat könyárja Öntözze végig hervadt arczotok, S a szűz Anyához — hisz anyátok Marja — Fiúi szívvel folyamodjatok. És e könyörgő, ájtatos sóhajban Mondjátok el hő esdeklésteket; „Ments meg hatalmas szűz Anyám e bajban. Hiszen hatalmad mindent megtehet.“ Az árvíz megyénkben. Az árviz megyénk területén, a múlt heti tudósításunk óta nemhogy alábbhagyott volna, sőt a lefolyt héten egyre növekedett veszélyességében, daczára azon kedvező körülménynek, hogy a Tisza apadásnak indult. Az ár még folyvást terjedőben van. Azóta ismét több község határát borította el, s a lázas erélylyel folytatott gát- és feltöltési munkálatok, csekély kivétellel, siike- retleneknek bizonyultak. Az ár az egészen elöntött Sarudon, rohanó folyamként, még most is két ágban száguld tova, oly erővel, hogy a töltések körül megszorult hullámár, helyenkint 3—4 méternyi magasságra tornyosult tel. Azóta Tarnaszent-Miklós, Pély, Hid- vég stb. határait özönlötte el. Hidvégen, a tanyai épületeken kívül, alig pár száz holdnyi terület áll ki, apró szigetként az ártengerböl. Pélyen pedig már a község külső házait nyaldossák a hullámok. A megye, a kiküldött katonaság, s a műszaki csapatok, valamint a lakosság — no, meg a kormány is, minden lehetőt elkövettek a veszély elhárítására, vagy legalább tovaterjedésének megakadályozására, de a bősz elem ellenében hasztalan volt minden emberi erőfeszítés, minden önfeláldozás. Az ártéren, különösen Sarudon működő műszaki csapatok parancsnoka, már néhány nap előtt jelentette fönhatóságának, hogy minden további erőfeszítés sükeretlen; a további munkálatok nemcsak eredményre nem vezetnek, de sőt a csapat embereire nézve veszélylyel járnak. A kormány egymásután küldötte ki az ártérre teljhatalmú ministeri biztosait s műszaki tanácsosait. E mellett küldött négy pontont, melyek Föld vár y Kálmán, megyei I. aljegyző, mint volt tengerész vezetése mellett küldettek a vész színhelyére. Azonkívül Baross minister az utóbbi napokban sürgöny utján tudatta megyénk alispánjával, hogy Szegedről, Hadzsy hajózási biztos vezetése alatt, két gőzöst rendelt a vész színhelyére, melyek egyike Sarudra van utasítva. Legutóbb Fekete műszaki biztos érkezett a kormány részéről a vész helyére, azon utasítással, hogy a további teendők és intézkedésekre nézve, az ott működő szakközegekkel egyetértőleg végleges határozatot hozzon. A múlt szombaton, f. hó 7-én estve, hozta a helyszínéről akkkor érkezett Keleti Izsó, hevesmegyei kir. segédmérnök, az alispánnak a jelentést, hogy a további töltési munkálatok, mint teljesen siikeretlenek beszüntetése ment határozatba. Baross minister, a vett értesülések alapján sürgöny utján hívta fel megyénk alispánját, hogy az élet- és vagyonmentés, valamint a kirendelt katonaság biztonsága szempontjából saját hatáskörében a legmesszebb terjedő rendőri intézkedéseket haladék nélkül tegye meg. A minister e fölhívására egyébként, annál kevésbbé volt „Óh égszülötte, mennynek szent lakója, Ki messze állsz az angyalok felett, Azt, hogy szivünket szent karod megója, Azt megígérted, azt so’se feledd. „Ments hát meg a rút szörnyetegtől minket Óh Szentléleknek tiszta jegyese, S védj meg, hogy érted lángoló szivünket Ne érje a bűn csepnyi szennye se!“ ________ K. V. Z arándok-utunk Rómába. Egy egri zarándoktól. (Folytatás.) Nagyot nevettem Pali kandiságán és gyönyörködtem vele együtt a szebbnél szebb épületóriásokban, mígnem rövid fél óra alatt a tetthelyen voltunk. „Albergo di Cavour“. Itt volt csak még egyszer zűr-zavar. A zarándokok már itthon eleve vették szobáik számát, de mily nagy volt meglepetése többeknek, midőn előre kijelölt szobáikba tartottak, s ott már más tulajdonosokat találtak. Lett ebből ismét lárma, egy kis összeszólalkozás; de a gondos rendezők végre is lecsendesitették a kedélyeket, biztosítván mindenkit estére a kellő kényelemről, mi meg is történt. De legyen elég a viszontagságteljes utazásunkról. Fordítsuk már figyelmünket az örök városra, Rómára. Hat napot töltöttem Rómában. Sajnos, nem valami kedvező
