Eger - hetilap, 1887
1887-02-08 / 6. szám
44 tou bálodban sem látogatnak meg? . , . , Karton-bálod pedig majdnem a legjobb helyet foglalta el az egész farsangi idényben, a mennyiben elég találóan a hónap második napjára lett helyezve. Mi hát az ok? . . Talán ha tombolát, talán ha bazárt ké- szitettél volna számunkra, többen lettünk volna ? — Nem hiszem, hisz’ még magam is azelőtt, ha kartonbálba készültem, mindjárt tárczám laposságára gondoltam. . . . Kartonruhát ? . . azt oly keveset láttam, hogy ha nem tudtam volna, hogy kartonbálban vagyok, — hát biz’ én soha se hittem volna, hogy ez kartonbál. No de mindegy, volt „aniino“-, vagy az se volt? . . . tudja az isten! ............. H anem ott voltak a szépek legszebbikei, kik 32—34 párból álló colonneokban lejtették a négyeseket. Apropos négyes! ez nem kevesebb, mint öt darab Volt. S mivel szépeink legszebbikei voltak ott, okvetlenül rámondhatjuk, hogy egyike volt a legelegánsabb báloknak az idén. Szünórakor a terem egyszerre étteremmé alakult, rögtönzött asztalok támadtak, s boldog volt a ki melléjük — de nem is any- nyira ezek, mint inkább a ragyogó szemek mellé kerülhetett. S hogy kik voltak e ragyogó szemek tulajdonosai ? . . Megsúgom : Bubna Ella, Brösztlné, Danielik Románka, Erdélyi Gizella és Marianna, Frantz Etelka és Piroska, Gariup Irma, Gáspárdy Coeleszta és Margit, Gröber Anna és Irén, Günst Hermin, Jámbor Hedvig (Recsk), Klemm Irma (Körmöcz), Kovács Kálmánná, Kösztler József drné, Mészáros Kornélia, Menner Etelka és Ida, özv. Nánássy Gyuláné, Petravich Bertalanná, Petravich Irénke, Petravich Ilona, Ringelkann Mariska, Rózsa Paula, Staud Ilona és Mariska, Szuhányi Anna, Tormássy Eszter (Bpest), Vas Ilona stb. úrhölgyek. A gardedámok közül ott láttuk: Bubnáné, özv. Erdélyi Jó- zsefné, özv. Frantz Alajos drné, Gáspárdy Gézáné, Gröber Fe- renczné, Jámborné, Kürthy Ferenczné, özv. Mészáros Istvánná, Ringelkann Imréné, Rózsáné, Staudné, Szuhányiné, Tormásyné, Vassné stb. úrnőket. S a bálkirálynő? . . ott tánczolt, aunyi bájjal, annyi kéjjel, hogy Terpsichore istennő létére is elbújhatott volna mellette meg is mondanám, hogy ki volt, mert hiába a legszebbek között is akad egy angyal, — de tudom, hogy megint ellenem fordul a „nagy ház.“ Csak meg ne járja egyszer az a „nagy ház.“ —ö. akasztottak oda, a hol előbb a védő Priapos szobra állott. A chinaiak, kik a borzalmas álarczok kitalálásában minden más népet felülmúlnak, szintén hiszik, hogy az év utolsó napján tartani szokott álarczos menettel elijesztik a himlő-betegség démonát, ki az év utolsó napján szemeli ki magának a jövő év áldozatait. Ennek a hajdan az egész világon elterjedt és mindenütt ugyan abból az alapnézetből kiindúló elrettentési szertartásnak egy igen tanulságos, mert kezdetlegesebb alakja tartotta fen magát máig a Csendes-tenger szigetein, a hol, mihelyt valamely országos csapás, pl. rossz termés, járvány sat. áll be, vagy csak fenyegeti is a szigetlakokat, bizonyos időközökben az u. n. duk-duk-ot szokták megtartani, a mely abban áll, hogy egy bizonyos, asketikus életmód által megszentelt személyt (mert a démonokkal való harczot mindenütt veszélyesnek tartják), sokféle czerimóniák között, tető- től-talpig fellomboznak és álarczczal látnak el, hogy, hasonló jelmezekbe bujtatott benszülöttektől kisérve, az egész országot vagy szigetet bejárja, az ilyen alkalomkor szokásos ünnepies tánczot mindenütt eljárja, kegyes adományokat gyűjtsön, és egyúttal azt a gonosz szellemet, ki a csapás okozója, az ország minden részéből kiűzze. Hasonló szertartásokra akadunk az észak-amerikai, ausztráliai és afrikai népeknél; de még az ó világrészben, Európában is bebizonyithatólag hasonló álarczos menetek és tánczok voltak gyakorlatban a mindenféle csapások elhárítására. Gondoljunk csak a germánok és kelták tavaszi ünnepségeire, melyek sok helyütt még manap is megtartatnak. Ezeknél ünnepies körmenetben fel- lombozott személynek kell a szigorú telet, vagy a betegséget kiűzni. Hasonló diszmenetek meg, úgy látszik a népben folyvást élő régi emlékek alapján, kivált Ínséges időkben újittattak meg, mint pl. a müncheni kádár-táncz- (Schäfflertanz) és mészáros-ugrásnak (Metzgersprung) nevezett népünnepek, melyeknek fömozzanata a kádárok és mészárosok ünnepies körmenete. Mondják, hogy azok Különfélék. — Az egri érseki lyceumi nyomda felügyelőjévé Érsek Ő nagyméltósága Stephanovszky Sándor ez. kanonokot nevezte ki. — Képviselő-választók értekezlete. — Eger város ellenzéki választó polgárai, a központi bizottság egri tagjainak falragaszokon történt fölhívása folytán, a múlt vasárnap, f. hó 6-án délutáni 4 órakor tartották meg szervezkedő értekezletüket a törzskaszinó éttermében, mely ez alkalomból a szorongásig megtölt az egri polgárság minden osztályából egybesereglett választó közönséggel annyira, hogy egy részök be sem fért, hanem künn várta meg az eredményt. Az értekezletet Petravich Bertalan ügyvéd nyitotta meg egy lelkesítő hazafias, és számos éljenek által kisért beszéddel, mely után az értekezlet elnökéül Csiky Sándor, jegyzőjéül pépig dr. Alföldi Dávid fiatal ügyvéd választattak meg közfelkiáltással. Az értekezlet, a közelgő képviselőválasztás alkalmából, az egri egyesült ellenzéki párt szervezésére 100 tagú központi bizottságot választott, s egyszersmind megalakította városnegyedenkint az egyes albizottságokat is azon kijelentéssel, hogy azok saját kebelükben szervezkedjenek, tetszés szerint egészítsék ki magokat, válaszszák meg el nökeiket s ezek helyetteseit, s a párt összetartására nézve legjobb belátásuk szerint tegyék meg a szükséges intézkedéseket. Ezek befejeztével, az egybegyült ellenzéki választó polgárok általános óhajtásának engedve. Szederkényi Nándor, városunk jelenlegi országos képviselője tartott egy hosszasabb, közhelyesléssel, s éljenzéssel kisért beszédet, melyben hazánk jelen politikai viszonyait ecsetelve, saját álláspontjából éles bírálat alá vette a mostani kormány eljárását; kimondta, hogy a jelenlegi kormánypárt további uralma mellett hazánk bajainak orvoslása nemcsak nem várható, de félni lehet, hogy e szomorú állapotainkban mind mélyebbre fogunk sü- lyedni. stb. — Az értekezlet Szederkényi Nándornak, mint Eger város jövendőre is megválasztandó országos képviselőjének éltetésével a legpéldásabb rendben oszlott szét. A 100-as központi bizottság következő tagokból áll. Elnökök: Csiky Sándor, id. Fekete Károly, Petravich Bertalan, Vavrik Endre, Polonkay Endre, Gröber Ferencz, Gyubek Lajos. Jegyzők: dr. Alföldi Dávid, dr. Végh Jenő, dr. Fränczl János, dr. Liptai Gyula. Tagok: Med- nyánszky Sándor, Ledniczky Ipoly, Gáspárdy Géza, Luga László, Hubert János, Braun Károly, Barsi József, Braun József, Francz Lajos, Domán József, Glósz Károly, Simkovics Imre, Greiner Arnold, Károly Károly, Matékovics Mór, Horváth József, Neuman Márton, Plank Géza, Polereczky Gyula, Ringelhann Imre, Rótschild Armin, Polereczky József, Sztupka János, Éliásy Ferencz, Godál régente, pestises időkben, valószinűleg a csapást elhárító szertar- tásúl, jöttek divatba. — Az ilyen ünnepies felvonulásokat hajdan nem ritkán fegyvertánczokkal és jelképies viadalokkal kötötték egybe, melyekkel a démonokat elrémithetni vélték. A harezos sírjánál eljárt fegyvertáncz, a zivataros felhőknek nyilakkal való megfenyegetése, miként ez a skytháknál szokásos vala, az előbb említett példákkal közös vonásokat tüntetnek fel. Hasonló értelmet kell tulajdonítani a halotti álarczok régente nagyon elterjedt használatának is. Mint Pinard, hírneves utazó, mondja, az aleuti szigetek lakói, mint ők magok határozottan álliták, azért látják el halottaikat álarczokkal, hogy a túl- világi útjokban velők találkozó démonok ne árthassanak nekik. Az ó-egyiptomiak is azért tettek halottaik sírjába álarezot, hogy az alvilág kapuját őrző szellem mellett bántatlanúl elmehessenek. A Schliemann által 1876-ban, Mykenae, a Pelopidák székvárosának helyén eszközölt ásatások alkalmával a királyi sírokban feltalált arany álarczok, a perui régi temetők halottjainak ezüst és fa álarczai, a fkarthagói sírok polychrom agyag, és a mexikói fa és vörösréz álarczok mind ugyanarra a gondolkodás- módra vallanak. — De másrészről az álarczok az élőknek arra is szolgáltak, hogy velők a holtakat elriaszszák, kikről úgy vélekedtek, hogy vissza-visszatérnek egykori otthonaikba, hogy ezek új lakóit megfélemlítsék. A földnek majdnem minden részében találhatunk olyféle szertartásokat, melyeknek czélja az elköltözöttek egykori birtokukba visszavágyó leikeinek az elriasztása, s ezeknél megint csak az álarcz játsza a főszerepet. (Vége köv.) Dr. F.
