Eger - hetilap, 1887
1887-07-05 / 27. szám
214 Horkay Etel k. a. (Zsófi leánya), Engel Hermanne (Csinos Julcsa), Horkay Vilma k. a. (Szemes Borcsa), Meiszter Etel k. a. (vén leány) és Braun Anna k. a. (Panni) szerepeikben derekasan helyt, álltak, és többször tapsokra ragadták a közönséget. Nagy ügyességgel játszottak, és jó szemelyesitőkre találtak szerepeikben még: dr. Barzsó Tivadar, Marsó Gábor, Szigety Ferencz, Braun Adolf, Remenyik Pista, és Horkay Béla urak. Az egész előadás minden várakozáson felül sükerült. A közönség taps- és virágcsokrokkal tüntette ki műkedvelőinket. Nagyon czélszerü volna, ha gyakrabban fordulnának elő csöndes városkánkban ily kedélyes összejövetelek. Az előadás után mindenki sietett a városháza nagytermében áldozni Therpsichore istennőnek. Itt „Poldi“ kitűnő zenéje felvillanyozta a közönséget. Az első négyest 40 pár tánczolta. Ott voltak : Remenyik Józsefné, Braun Gáborné, Szirmayné, (P. Csász.) Dr. Danilovichné, (Eger) Dr. Blau Henrikné, Radios Istvánná, Keszlerfiné, Veisz Jónásné, Endrei Hermanné, Engel Jónásné, (Bpest,) Engel Gyuláné, (Száraz Beő) Számekné, (Vácz), Strauszné, (N. Oroszi). Ungár Salamonná, (F. Abony), Marsó Gáborné, Blau Salamonná, Mikola Károlyné, Meiszter Edéné, Hoffer Sománé, Vécsei Miksáné, Engel Károlyné Buchalter Bernátné, Gotli Janka, Hoffer Anna, Meiszter Etel, Horkay nővérek, Braun Anna, Szabó Janka, (Bessenyő), Kellner Luiza, (P. Tenk), Engel Piroska, (Dormánd), Radics nővérek, Szabó nővérek, Póta Piroska, (Dormánd), Tarcsay nővérek (Törcsöl- ről) stb. Hálás köszönetünket a t. rendező bizottságnak, melynek élén Remenyik Józsefné ő nagys. elnökné, és Petheö László űr egyleti elnök álltak. A mulatság reggel 5 órakor ért véget. Egy jelenvolt. — Hatvanból Írják lapunknak: „Önkéntes tűzoltó egyletünk, alaptőkéje javára, a múlt jun. hó 26-án tartotta első tánczvigal- mát, mely várakozáson felül jól sikerült. A mulatsággal egyszersmind a fiatal egylet ritka buzgalma főparancsnoka, közszeretetben álló járásbirónk: Kolossváry László nevenapjának nyilvános megünneplése is egybe volt kapcsolva, mely alkalomból Csépán Géza, az egylet alparancsnoka, lelkes beszédben üdvözölte a kedvelt főparancsnokot, s az egylet nevében díszes koszorút nyújtott át neki. A tánczvigalom. lankadatlan kedvvel, éjfélen túl folyt, s az első négyest 40 pár tánczolta. A díszes hölgy- koszorúból tudósítónk a következő neveket jegyezte föl: Benke Gyuláné, Fűzi Neszta, Gralovicsné, leánya-Dórával. Isaak Gyuláné, Kecskésné, Kelériné, (P.-Sápról,) Klesznerné (Hortról,) Olsav- szky Gyuláné. Rumy Ilonka és Margit (Gyöngyösről), Standen báróné, Scheidl Ágostonná, s leánya Lujza, Sperlágh Józsefné, s leánya Jolán, Szebényi Jánosné, Szénássyné s leánya Mariska, Veselyné s leánya Mariska (Hortról), Váljon Lászlóné stb. A bevétel mintegy 100 fit kői ül jár. — Bunkó Ferencz veterán hires zenészünk több nap óta időzik városunkban s játékával vendégszereplésében a régi patriarchális idők kegyeletében erősiti meg közönségünket. Az a bizonyos 12 nyüstüs „palócz-egyveleg,“ meg a „bihari-kesergő“ oly precisióval kerül elő a simpatikus öreg-művész hegedűjéből, mintha még nem is játszottak volna azok az ujjak háromnegyed századon keresztül. Dolgot is ad annak a bőrbajczú barna kontorás- nak (a Palócz bandájából), meg a kis-bőgősnek követni azokat a körmönfont variatiokat; csak a nagy-bőgős tudja megtartani flegmáját, egykedvűen bandukol az öreg Bunkó után s mintha büszkén mondaná: „hisen én felilem ákár kétsázs estendivel mehets hátrább, én bizs utánad báktatok.“ A minap e sorok Írójának is alkalma volt hallani a „régi dalt a régi dicsőségről“, elbámulni az öreg mai-napig ügyes technikáját és megsiratni „azokat a régi jó időket..“ Hej, „azokban a régi jó időkben“ beli sok kancsó és beh sok szív törött meg Bunkó hegedűjének lágy hangjain. . . Akkor tavasza és nyara volt Bunkónak, akkor szerezte a vereskűt-útczai fészket is, melynek kedvéért most fiókjával haza repült az öreg fecske. Érdekes volt látnunk, mint melengeti az ifjabb Palócz öregebb bátyja az érzelmek ősi lángja mellett. Na de szépen kifejezte az öreg Bunkó iránti mély hódolatát midőn — homlokou csókolta, mely elismerést az öreg úgy viszonzott, hogy Kálmánnal „brúdert“ ivott. Lehet, hogy ez a czimbalom-professornak, vagyis az idősb Palócz ifjabb öcscsének derogált volna. Bunkó unokájával, Miklóssal jött le Budapestről; ez a Miklós nem csak méltó utódja leend a Bunkó-generátiónak, hanem már is elsőrendű zenészeink között foglal helyet Budapesten. Az öreg Bunkó 75 éves, és fényesen bebizonyítja játékával, hogy merő rágalom állítani, hogy „a vén czigány mindennap egy nótát felejt..“ A ki nem hiszi, annak ajánljuk, menjen el a Koronába és szerezzen meggyőződést. Elmehet oda úgy a Szederkényista, mint a Jókaista. Legalább úgy járnak, mint a mi politikai szempontból vegyes társaságunk a múltkor, hogy a jó öreg kedvéért — kibékülnek. — Terményüzlet. (Sonnenschein V. terménykereskedő r. tudósitónktól.) A küszöbön álló aratás, és a Bpestről érkező folyvást lanyha irányzati íudósitások daczára piaczunkon a terményárak még mindig tartósan magasak, minek oka a csekély behozatalban, s a nagy keresletben leli magyarázatát. Múlt heti árak: t. búza (csekély behoz.) 8.20—8.50; rozs és kétszeres 7 7.60 ; árpa 6—6.60; kukoricza 6—6.20; zab 5.80—6 fit. mmkint. — Rendőri hírek. Haluska Károly, állítólag budapesti illetőségű foglalkozás nélküli kereskedő-segéd műit hó 27-én városunkba jött., és magát a tűzoltó kávéházban titkos rendőrnek adta ki, azonban mielőtt valamit elkövethetett volna, elfogatott és a rendőrségre kisértetett. — Talált tárgyak. F. hó 3-án két kisebb mennyiségű összeget tartalmazó pénztárcza találtatott. — A jogosult tulajdonos a rendőrségnél átveheti. Budapesti Hírlap. A „Budapesti Hírlap“ ujesztendőkor pályafutása hetedik évébe lépett. Megerősödve, támaszkodva a Magyarországon eddig hallatlan sikerre, melyben részesült. A „Budapesti Hirlap“-nak a hazai müveit olvasóközönség vetette meg alapját. A lap eleitől fogva megértette a magyar közönség szellemét; minden pártérdek mellőzésével küzdött nemzetünk- és fajunkért, ez egyetlen jelszóval: magyarság ! Viszont az ország leg- kiválób intelligenciája is azonosította magát a lappal, fölkarolva azt oly módon, mely páratlan a magyar újságírás történetében. A hazai sajtóban máig a legfényesebb eredményt a „Budapesti Hírlap“ érte el; legnépszerűbb, legelterjedeítebb lapja az országnak. A külső dolgozótársak egész seregén kivid, a szerkesztőségnek annyi belső tagja van, a mennyivel egy magyar lap sem dolgozik ; minden rovatot külön vezető gondoz, a helyi tudósitókon kivid, a kik a nap történetét Írják. Minden fontosabb bel- vagy külföldi esemény felől rendes levelezőn kívül saját külön tudósitó értesít közvetlenül; a távirati szolgálat immár oly tökéletesen van berendezve, hogy elmondhatjuk: nem történik a világon semmi jelentékeny dolog a nélkül, hogy a „Budapesti Hírlap“ arról rögtön ne adjon hű és kimerítő tudósítást. A „Budapesti Hírlap“ politikai czikkeit Kaas Ivor báró, Rákosi Jenő, Balogh Pál Írják más kiváló hazai publicistákkal híven a lap független, magyar, pártérdekeket nem ismerő szelleméhez. Politikai hírei széleskörű összeköttetetések alapján a legmegbízhatóbb forrásokból származnak. Az országgyűlési tudósításokat a gyorsírói jegyzetek alapján szerkesztik. Magyarország politikai és közélete felöl távirati értesülésekkel látnak el rendes levelezők, minőkkel minden városban. sőt nagyobb községben is bír a lap; a „Budapesti Hirlap“ távirati tudósításai manap már teljesen egy fokon állanak a világsajtó legjobban szervezett, hírszolgálatával. Európa összes metropolisaiban Londontól Konstautinápolyig saját tudósítók vannak, a kik úgy az ott történő eseményeket, mint az elektromos dróton oda futó híreket rögtön megtáviratozzák. A külföldi rendes tudósitókon kívül minden fontosabb esemény felől a szerkesztőség külön kiküldetésű tagjai adnak gyors és bő értesítést. „A Budapesti Hírlap“ e czélokra havonkint oly összeget fordít, mint a mennyi ezelőtt 10 évvel még egy-egy hírlap egész költségvetése volt; de skerült is elérnie, hogy ma a legjobban, leggyorsabban értesülő orgánuma a sajtónak. A „Budapesti Hirlap“ Tárcarovata Teleki Sándor gróf, Tóth Béla, Rákosi Viktor (Sipulusz) és több kiváló irók közreműködése mellett, a lapnak egyik erőssége s mindig gondot fordít rá, hogy megmaradjon előkelő színvonalán. A napi rovatokat kitűnő zsurnaliszták szerkesztik, s a helyi értesülés ismert legügyesebb tudósítókra van bizva. Rendőrségi és törvényszéki rovatai külön-külön szerkesztői a főváros sötét eseményeit is mindig oly hangon tárgyalják, hogy a „Budapesti Hírlap“ helyet foglalhat minden család asztalán. A köz- gazdasági rovatban a magyar gazda, birtokos, iparos, kereskedő megtalálja mindazt, a mi tájékozására szükséges. A regénycsarnokban csak kiváló irók legújabb müveit közöljük. Az előfizetés föltételei: Egész évre 14 frt, félévre 7 frt, negyedévre 3 frt 50 kr., egy hóra 1 frt 20 kr. Az előfizetések vidékről legczélszei libben postautalványnyal eszközölhetök következő czim alatt: A „Budapesti Hirlap“ kiadóhivatalának, IV. kerület, kalap-utca 16. szám. 3-3 Felelős szerkesztő: Sza/bó Ignácz.
