Eger - hetilap, 1887
1887-07-05 / 27. szám
213 társadalomnak, jótévője a szegényeknek, mint ezt az egervidéki jótékony nőegylet is, melynek hosszú időn át fáradhatatlan titkára volt, — érzi, s mely valóban egy buzgó, áldozatkész tagját vesztette el benne. Mint ügyvéd lankadatlan szorgalmú, ameny- nyiben épen munkássága közben érte a halál, — és mint fiú példányképe volt a szerető gyermekeknek, öreg édes anyjának egyetlen támasza lévén. — Toronyi János, az egri mélt. főkáptalan egerszalóki gazdatisztje, hosszas szenvedés után a múlt héten elhunyt. — Puks Ferencz a városunkban is előnyösen ismert zseniális ének- és zenetanár, ki előbb a pécsi székesegyház orgonása, s ugyanott tanítóképzői tanár, majd a budapesti népszínház karnagya, aztán az orsz. konzervatórium ének- s öszhangzattan tanára, végre magán ének- s zenemester volt, a múlt héten Bpesten elhunyt. A boldogult egyike volt honunk legelőkelőbb zenepeda- gógjainak. Nemcsak a zeneszerzés terén szerzett babérokat, hanem főleg mint énektanár a jelesen képzett művészek egész sorával dicsekszik. Az ő tanítványa volt a többek közt Blaha Luiza, Pálmai Ilka, Hegyi Aranka, Komáromi Mariska, Szilasi Irén, Héti Laura, Vadnai Vilma, Kovács Endre stb, stb. Koszorús dalkörünknek is szivéhez volt nőve az elhunyt maesztro, ki rövid napok múlva követé az ö egyik legszeretettebb tanítványát, Ru- dassy Lászlót a sírba, hogy a földi szenvedések után együtt gyönyörködjenek a mennyei karok zengedezéseiben. Az ö. v. f. n. — Az egervidéki jótékony nöegylet által folyó évi junius hó 29-én az érsekkertben az eperjesi és nagy-károlyi tüzkárosultak javára tartott nyári mulatságon bevétel: 368 frt 60 kr.; kiadás: 50 frt. 60 kr. Tiszta jövedelem 318 frt. o é. Mely összeg fele az eperjesi, másik fele a nagy-károlyi tüzkárosultak javára fog elküldetni. — Felülfizetni szíveskedtek: Özekkel János 40 kr., Vancsóné 30 kr, N. N. 20 kr, Makkay húsz. hadnagy 60 kr, Szabó János 20 ki', Dobos N. 20 kr, Menyhárt N. 80 kr, N. N. 40 kr, Matzki Valér 20 ki', Verner E. 40 kr, N. N. 10 kr, Sivampel J. 80 kr. Békefiné 1 frt, Barna Manó 75 kr, Fischer 40 kr, Vass Ágoston 60 kr, özv. Kelemen Ignáczné, 60 kr, ifj. Samassa János 5 frt 60 kr, Szabó László 2 frt, Póka István 80 kr, Szabó B. 80 kr, Ivádi Gergely 20 kr, Károly Rudolfné 40 kr, Markasoly 40 kr, Adamcsek Györgyné 1 frt. 80 kr, Hellebrontlí 30 kr, Holczer 30 kr, Schőnerné 60 kr, N. N. 20 kr, N. N. kap.;60 kr, Tóth Sándor 20 kr, N. N. 30 kr, Berko Aladár 1 ft. 40 kr, Weisz őrn. 20 kr, Greksa Kázmér 80 kr, özv. Nánássy Gyuláné 2 frt. 60 kr, Petravich Antal 80 kr, N. N. 30 kr, Mego József 1 frt 80 kr, Répásiné 40 kr, Baba hdnagy 30 kr, Sárosy 1 frt, Babocsay S. 80 kr, Kőuigné 1 frt, Krugné 40 kr, Radino- vicli 80 kr, Ürményiné 40 kr, Zsendovich József 5 frt, Farkas Vincze 1 frt, Panoss k. 1 frt, Kerekes Árvéd 80 kr, Mészáros Istvánná 3 frt, Szentkirályiné 1 frt. 60 kr, Földváry Árpád 80 kr, Szabó Rafael 30 kr, Orondy 80 kr, Remenyik Kálmán 80 kr, Dr. Glósz 1 frt, Csiky Sándor 80 kr, Zwiebergné 20 kr, Szolcsá- nyi Gyuláné 60 kr, Fischer 20 kr, Dr. Fekete (tanár) 1 frt, Dr. Vilma letépett egy fahéjrózsát és igy szólt: — Ismeri ennek a virágnak a jelentését? — A virágnyelv szerint bátorítást magyarázok belőle. — Csalódik; azt jelenti: „Nekem nem szabad ilyen dolgokat hallanom.“ — Zsarnok, a ki mondja, hogy kegyed ne nézzen tükörbe. — Azt nem mondja senki. — Én tükröt tartottam kegyed elé. — Nem hittem soha a tükörnek. — Pedig soha oly igazán nem mutatott, mint most. Az igaz, hogy én nem vagyok foncsorozva, de a lelkem tisztán mutat. — Hát jó, én elhiszem, hogy úgy beszél, a mint érez, de azt engedje kijelentenem, hogy ön legalább is optimista. — Olyan angyallal szemben, mint kegyed, nem is lehet más az ember. Vilma láthatólag boldognak érezte magát. Én megfogtam az egyik kezét. — Nézze, nagysád, például ezt a kis kezet. Hol az a magyar szobrász, a ki ennél szebbet tudjon előállítani? Oh! én életem legboldogabb perczét élvezném, ha megengedné nagysád, hogy ajkaimhoz emeljem. Vilma nem tudta, mit tegyen, — hallgatott. Én pedig letérdeltem eléje és két kezembe vevén kis kacsóját, lágy puszit nyomtam rája. Aztán ajkaimon volt már az a szó, a mi ezután szokott köPátz 80 kr, Sikhegyiné 30 kr, Ötömösy Ödön 80 kr, Beniczky Sándor 80 kr, Plank Gézáné 60 kr, Dr. Martinovichné 2 frt, Kobza Lajosné 60 kr, Kemény 1 frt. 20 kr, Szőke N. 20 kr, N. N. 20 kr, N. N. 20 kr, Rosenberg Lajos 80 kr, Kovács N. (Mis- kolcz) 2 frt, N. kapitány 40 kr, Póka Zsigmond 80 kr, Fischer Soma 80 kr, Fenyvessy Sándor 1 frt, Kiss Gábor 30 kr, özv. Farkasné, Hellebrontlí Ottilia 2 frt. 60 kr, Nyilánszky Flórián 60 ki; Tamasiné 80 kr, N. N. 80 kr, Sajósyné 70 kr, Göndör Ignácz 40 kr, Ury Józsefné 1 frt, Dr. Danilovichné 60 kr, Répássy L. 80 kr, Landesmann 20 kr, Bubna ezredes 60 kr, llatlinger föhdgy. 80 kr, Nagy László fhdgy. 80 kr, N. N. 40 kr, Simonyi- né 1 frt, Turcsányi M. 1 frt, Imre Miklósué 5 frt, Pátz Szidike 60 kr, Dr. Brünauer A. 80 kr, N. N. 30 kr, Stankóczy 80 kr, Wind István 80 kr, Kósáné 50 kr. Végh Gerő 40 kr, Katinszky 80 kr, Csécsey Kázmérné 60 kr, Staud 20 kr. Murczko 20 kr, Dr. Végh Jenő 1 frt 20 kr, Vavrik Sándor 80 kr, özv. Frantzné 5 frt, Köllnerné 40 kr, Vavrik Endre 80 kr, Babies Aladár 80 kr, Kaszap Bertalan 80 kr, Babies Béla 80 kr, Dr. Akantiszné 2 frt, Steinfeldné 60 kr, Tavasy Antalné 80 kr, Fekete János 60 kr, Plank Kálmán 60 kr, Horváth József 40 kr, Mátékovich Mór 40 kr, N. N. 40 kr, Szederkényiné 60 kr, Keleti Izsó 30 kr, Polonkay Endréné 60 kr, Frank Gyula 80 kr, Littmann 20 kr, Csernyus K. 20 kr, Kászonyi 8Ó kr, Gr. Keglevich 60 kr, Zalár 1 frt, Hám Gyula 80 kr, Szederkényi Nándor 80 kr, Kiasánszky 80 kr, Dr. Alföldi Dávid 1 frt. 60 kr, Dr. Brünauer Bálint 80 kr, Grober Ferenczné 2 frt, Majzik Viktorné 1 frt, Gyulayné 2 frt, özv. Bozsik Jánosné 2 frt. — Mely kegyes adományokért, úgy szinte a helybeli ezredparancsnokságnak azon nemes tényeért, hogy a zenét ez alkalomra minden dij nélkül engedte át, őszinte köszönetét szavaz: özv. Mészáros Istvánné elnök. Eger, 1887. julius 3. — Hevesről Írják lapunknak: „ Az orsz. vörös-kereszt-egy- let hevesi fiókja, daczára annak, hogy pár héttel ezelőtt elhatározta, miszerint a tüzkárosultak javára gyüjtőiveket fog kibocsátani, hogy a szerencsétlen tüzkárosult családok nyomorán né- miképen segítsen, ismét uj jelét adta humánus czéljának, a menynyiben múlt hó 26-án a v i zk áro sulta k javára, tánczczal egybekötött műkedvelői előadást rendezett, mely minden tekintetben fényes sikerről dicsekedhetik. Színre került Lukácsi Sándor „Vereshajú, és Veréb Jankó a falu bolondja“ ez. népszínműve 3 felvonásban. Az egyes szerepek tapintatos kiosztása, és betanítása a jelenleg városunkban időző Csiszér Kálmán színigazgató érdeme, ki a nemes irányt szem előtt tartván, mindent elkövetett e feladat helyes megoldására. Mint első szereplő Góth Janka k. a. említendő, ki a czimszerepben valóban kitüntette magát. Pompás hangja- s annak művészi kezelésével mindvégig lekötötte a közönség figyelmét. Nagy gonddal és meglepő ügyességgel játszott, s szerepét minden ízében érvényre tudta emelni. Engel Armin (Veréb Jankó) természetes humorával nagyon sokszor derültséget keltett, s méltán megérdemelte a tapsokat. Hoffe r Anna k. a. (özv. Sajgóné), Ve i s z Jónásné (Boglár Ágnes), vetkezni, midőn valami fenevad kiugrott a bokorból és a nadrágomnak legkényesebb pontjába beléharapva, kiragadott belőle egy tenyérnyi széles darabot. Vilma fölsikoltott, aztán rákiáltott a kutyára: „Hektor, Hektói'! Nem takarodsz el! A kutya diadalmas morgással rohant el, szájában lebegtetve a ruhadarabot. Képzelhetni, milyen kritikus helyzetben maradtam. Vilma nem merte kérdezni, hogy níncs-e bajom, én pedig nem tudtam folytatni szerepemet. Bementünk a kastélyba; persze én mindig úgy álltam, hogy csak elölrül lásson, ő pedig nem mert rám nézni. Megmutatta, hogy melyik lesz a szobám, és a „holnapi viszontlátásig“ ajánlotta magát. Egyedül vacsoráltam és alig vártam, hogy éjjel legyen. Éjféltájon kiszöktem a szobámból és megkerestem a veloci- pédemet. Aztán ráültem és — usgyé mars! — úgy kikarikáztam az udvarból, mintha soha sem láttam volna azt a helyet. A tizenhetedik Vilmának csakugyan igaza volt, mikor azt mondta, hogy szerencsétlenek azok, a kik hozzá szerető szívvel közelednek. De hát úgy kell neki, minek tart a galamb kutyákat. Gárdonyi.
