Eger - hetilap, 1887
1887-06-07 / 23. szám
181 nek vallás-erkölcsi nevelésére irányzott törekvésemben mindig oly szivesen támogatott, támogasson is. Végül áldást kívánt „ezen, alispánjában méltán büszkélkedő megyére, és a küldöttség és a körül álló nép éljenei között,de egyszersmind kisérve a küldöttségtől, Miskolcz felé hajtatott. A város határán a városi küldöttség Soltész N. Kálmán polgármesterrel élén fogadta, hol már nagy néptömeg gyűlt össze. A polgármester rövid, de szép beszédére az érsek hosszasan válaszolt, és ez alkalmi beszédben felhasznált vallás-bölcsészeti fejtegetés nem csak mint ilyen volt nagyon érdekes, hanem mint szónoki objectum is. A menet innen folytatta útját a városon végig, melv a verestemplomi diadalkapunál állott meg, hol Párvy A. plébános fogadta, melyre az érsek kocsijából állva válaszolt. A megyei küldöttség ezután még egészen a vasgyári befordulóig elkísérte, mig az azonnapi ünnepélyes fogadtatások Diósgyőrben értek véget, hol az érsek a plébániára szállt, s vasárnap ott, hétfőn pedig a Hámorban végezte a bérmálást. Miskolczra hétfőn este tért vissza, mely ezúttal körútja második központjává lett, s innen kedden ment ki Zsol- czára, majd Szent-Péterre. — Miskolczon — mint tudva van — az ünnepek alatt fog bérmálni, midőn itt tiszteletére diszebéd a mindszenti plébánián, fáklyászene sat. lesz rendezve. Az egri érseket diósgyőri tartózkodása alatt Melczer Gyula alispán, az ugyancsak Miskolczon tartózkodó ifj. Ábrányi Kornél képviselővel meglátogatta, s egy ebédet együtt töltöttek. Ez alkalommal az érsek újra kifejezte, hogy a Borsodmegyében és Miskolczon tapasztalt fogadtatás nem csak meglepte, de meg is hatotta. Az egri érsek, kedden, midőn F.-Zsolczára ment a bérmálást végezni, lerándult A.-Zsolczára is, báró Vay Béla főispán látogatása czéljából. „Egy általános ünnepeltetés volt ez; mindenkit magával ragadó, melynek magyarázatát e négy szóban találjuk : szellem, jóság, jellem és hazafiság. Kinek e tulajdonokból oly bő mértékben jutott, mint dr. Samassa József érsek urnák, az minden müveit társadalomban számíthat az emberek tiszteletére és szeretetére, annyival inkább Miskolczon, hol a szellemi és erkölcsi nagy tulajdonok bárkinél is a legőszintébben ünnepeltetnek. — A bérmálási kőrútról ezeket Írja laptársunk: „Bámulatos kitartással teljesítette feladatát (a főpásztor.) Minden reggel korán kelt, s már 6 órakor útban volt azon község felé, melyben a bérmálást volt végzendő. Miskolczra minden nap vissza tért, s e közben időt vett magának e város rom. kath. iskoláit, s nevelő intézeteit nemcsak meglátogatni, hanem azoknak úgy szellemi, mint oekonomikus ügyeiről a legrészletesebb tudomást szerezni. E látogatások közt legkiemelkedőbb volt az érseki leánynevelő intézet, és a gordoni népiskola megtekintése. Mindkét iskola érsek ő exjá- nak köszöni létét vagy legalább újra épülését. — Az ünnepélyességnek egyik kiváló pontja volt a serenád, melyet a miskolczi dalegylet szombaton estve adott. Ennek előre hire menvén a városban, roppant nagy intelligens közönség gyűlt a plébánia elé, hol az érsek szállva volt. A dalárda egész csöndben jelent meg 9 órakor s az érsek ur nyitott ablaknál, a közönség pedig lenn mély csöndben hallgatta végig a dalárda gyönyörű dalait. Daczára a nagy közönség jelenlétének, az egésznek bizonyos diszkrét jellege volt. Az érsek úr kiváló kegygyei fogadta a dalárda figyelmét. — A bérmálást városunkban ünnep első és másod napján végezte az érsek ur. Mind két napon regg. 6 órakor maga végezte a templomban a misét, s utána mindkét Ízben egyházi beszédet is tartott. Egyházi beszédei magas szelleméről, mély vallásosságáról, de a mellett bizonyos formák által nem nyűgözött szabad gondolkodásról és szónoki képességről tesznek fényes tanúbizonyságot, s amit még e mellett különösen ki kell emelnünk, az lángoló hazaszeretete. Ez nyilatkozik egyházi beszédeiben is erősen, s természetesen az ő ajkairól nagy hatással. Az ünnep másodnapján elmondott egyházi beszéde az anyák hivatásáról, a mai családi növelésről és a családiasság eszméjéről szólott, mely beszéd a szónoki hatás oly gazdag kincseivel volt fölszerelve, hogy a templomban levők kivétel nélkül megindultak, nagyobbrészt könnyeztek. — Ünnep első napján az érsek ur tiszteletére a mindszenti plébánián, Foltin János esperes plébános pompás disz-ebédet adott, melyen jelen volt városunknak majd minden no- tabilitása, sőt megyénkből is többen. Ott voltak br. Vay Béla főispán, Melczer Gyula alispán, Lévay József, főjegyző, Kun Bertalan ref. püspök, és a keresztény hitfelekezetek többi papjai; Fiedler és Pechió tábornokok, a két ezred-parancsnok, Soltész Kálmán polgármester, Horváth Lajos, Ábrányi Kornél, Bottlik Lajos orsz. képviselők, Ortvay Miksa kir. törv. elnök, stb. mintegy 90 vendég a városi különböző hivatalok főnökei, nevezetesebb emberek. Az ebédnél az attikai sót természetesen az elmondott toasz- tok képezték. Ezektől előre nagy élvezetet vártak a meghívottak, s nem is csalatkoztak, mert az ebéd e tekintetben sokáig felejtketlen, majdnem páratlan emlékű leend. — Az első toasztot maga az érsek mondotta. Beszéde, melyben a religio hatásáról, felemelő, meggyógyító és megáldó erejéről emlékezett, remeke volt a szónoki beszédeknek. Telve erős bölcsészeti refleksziókkal, mint általában minden beszéde. Felköszöntőjét aztán a vallás egyik hiv szolgájára, a ház urára: Foltin János esperesre for- ditá, mit harsány éljen követett. Le sem ült, és második toaszt- ját szép megyénkre, s ennek székvárosára Miskolczra mondá, kiemelvén polgárainak hazafias erényeit. Utána Lévay József, a költő emelt poharat, és gyönyörű, még az ő toasztjai közül is kiváló szép beszéddel köszöntötte fel az érseket. Az érsek rögtön válaszolt, reflektálva különösen a Lévay beszédjének azon részére melyben emez mondá, hogy nem akarja őt magasztalni, melylyel tudja, hogy őt megbántaná, a következő emlékezetes mondattal válaszolt. „Az ő nagy szelleme — mondá Lévayról szólva — néhányszori találkozásunk után is felismerte bennem lényem jellemét, ügy van, a magasztalás engemet csak bántana, mert ki az, a ki büszke homlokkal meg tudná mutatni a határt, hol végződik a kötelesség, s hol kezdődik a magasztalás ? Szerintem a magasztalás ott kezdődik, a hol a kötelességnek végződik a határa. — Utána B. Vay B la főispán mondott sikerült szép felköszöntőt a hazáért, majd Soltész Kálmán polgármester és Kun Bertalan püspök az érsekért. A Kun Bertalan szintén igen sikerült toasztjára az érsek még egyszer válaszolt, némi burkolt politikai vonatkozással, de nagy szónoki hévvel és szívélyességgel. Ezzel aztán a toasztok sora s csakhamar az ebéd is véget ért, s az érsek a vendégek sorfala és éljenzése között szobájába vonult. — Múlhatlanúl meg kell emlékeznünk azonban az ebédnek azon részéről is, melyet nem a szellem, hanem a test élvezett, s mely a Foltin János esperes plébános mint házi urnák szives bőkezűségéből valóban egyike volt a magyaros lakomák egyik nagyszerű példányainak. Ebéd közben egy szomszéd sátor alatt a katona-zenekar játszott szebbnél-szebb dalokat. — A fáklyás zene, pünkösd első napjának estvéjén volt a rom. kath. hivek által az érsek úr tiszteletére rendezve. A menet a városházától indúlt ki, s a mindszenti plébánia elé érve félkörben állott fel, a hol már ezernyi néptömeg gyűlt azalatt össze. Petro József ügyvéd és egyházgondnok volt a felkért szónok, ki szépen átgondolt beszédben üdvözölte a szeretett főpásztort, kiemelvén annak a miskolczi egyházért tett számos jótékonyságát. Az érsek úr az emeleti nyitott ablakban állva, messzehallható szóval köszönte meg a megtiszteltetést, többször riadó éljenektől szakittatván félbe. — Az érsek úr városunkban időzése alatt több magán látogatást is tett, u. m. Melczer Gyula alispánnál, Lévay József főjegyzőnél, Soltész Nagy Kálmán polgármesternél, Molnár Emil főszolgabírónál, Ortvay Miksa törvényszéki elnöknél, Kun Bertalan ref. püspöknél stb. — Szép és emlékezetes napok voltak mindenesetre Dr. Samassa József egri érsek ő nagyméltóságának Miskolczon időzése napjai. A legnagyobb becsii momentum kétségtelenül azon erkölcsi nyereség, mely a hitfelekezetek vallási tolerantiájában nyilvánult, a legtisztább intentiókkal minden oldalról. Miskolcz város közönségének műveltségére ez mindenesetre nagyon szép jellemvonás. Lehet azonban, hogy ez a hódolva megtisztelő, mi több: lelkesedő magatartás ily intensivitással csak a Samassa személye iránt nyilvánúlt, kinek magasröptű szelleme, szabad gondolkozása, jósága és számos más tulajdonai minden müveit ember önkénytelen hódolását követelik; mig más oldalról az ő valódi keresztényi erényei sem zárnak ki senkit szeretete közösségéből. Kívánjuk, hogy őt magas polczán a mindenható sokáig egészségben tartsa meg. — Dr. Samassa József, őjexja városunkból való távozása alkalmával egyes intézetek és társulatok javára szép összegű adományokat tévén, jó szivének és atyai gondoskodó szeretetének ez által is fényes tanújelét adta. Adományai a következők: a miskolczi szegények részére 300 frtot, a tűzoltó egyletnek 130 irtot, a gordoni népiskola építési költségeiből még fennmaradt 500 frt tartozás kiegyenlítését magára vállalta, a miskolczi daláregylet- nek 60 frtot, a katonai zenekarnak 60 frlot, a megsebesült Varjú József városi hajdúnak 25 frt; a vasgyári munkásoknak 300 frtot, a szirma-bessenyői orgonára 350 ftt, a görömbölyi iskola nagyob- bitására 300 frtot adott. Jutalmat kaptak a községi bandérium tagjai is. — Gr. Bethlen Gergely, a kápolnai kerület ellenzéki képviselőjelöltje, múlt szombaton, f. hó 4-én városunkban tartózkodott, s Imre Miklós urad. ügyész vendége volt. A gróf képviselőjelölt vasárnap, f. hó 5-én távozott városunkból kápolnai választói körébe.
