Eger - hetilap, 1887
1887-10-18 / 42. szám
334 „Gyakorlati tót nyelvtan, dr. Alin F. tanmódszere szerint, saját második német kiadása után átdolgozta Glósz Miksa főgymn. tanár (208 1.) Ara 80 kr. Ajánlásra méltó, alaposan s könnyű módszerrel készült nyelvkönyvek. „A magyar szent korona országainak megyei térképei. Rajzolta Ha esek Ignácz, a magyar kir. statiszt. hivatal térképésze. Méret 1:500,000. Egyes térkép ára nagyság szerint 20—40 kr. Minden darab külön kapható. A 81 darab térkép összes ára 19 írt. Ehhez csinos bekötési tábla kapható 1 frt 50 krért. De ha az egész 81 térképből álló atlasz egyszerre rendeltetik meg, disz- kötésben 18 írtért szerezhető meg. — A térképek, a megyék kiterjedése szerint, egész, vagy féliven vannak rajzolva. A járások külön színek által vannak jelölve; a nyomás tiszta, csinos; a földrajzi helyek, hegyek, tavak, folyók stb. könnyen olvasható betűkkel nyomvák; s egyéb geográfiái tudnivalók is alkalmas jelek által vannak szemlélhetőkké téve. A sükerült, korrekt térképek, már rendkívüli olcsóságuknál fogva is különösen ajánlásra méltók, úgy magánosok, mint hivatalok, községek és iskolák számára. — Az Egyetemes Regénytár. a budapesti Singer és Wolfner könyvkiadó ezég e derék vállalata, mely két éven át valóban hézagpótlónak bizonyította magát, s úgyszólván nélkülözhetetlenné vált a magyar olvasóközönségre nézve, megkezdette harmadik évfolyamát. Az új sorozatot, mely iránt az első két évfolyam méltó reményekre jogosít, Beniczkyné Bajza Lenkének, a küföld^n is folyvást nagyobb méltánylásra találó kitűnő Írónőnknek „Ó az“ czimü legújabb regénye nyitja meg. A két kötetes regény tárgya a magyar főúri világból van véve, s érdekes meséjét finom, köny- nyed előadási modor, s a „high life“ valódi ismeretére valló jellemzés teszi vonzóvá. A mű értékének jelzésére legyen elég fölemlítenünk, hogy épen most jelenik meg német fordításban is, a kényes Ízlésű bécsi Fremdenblatt tárcza-rovatában. A második kötethez ugyancsak a szerzőnek egy igen csinos elbeszélése van csatolva „Lydia“ czimmel, melyben két női alak van festve az igazi költőiség ecsetjével. A két kötet ára, díszes piros vászonkötésben, együtt 1 frt. — Az álgróf Dégenfeld, Wenkheim, Török stb. igazi nevén Goldberger László ismert szélhámos fenyitő ügyében, az egri kir. törvényszék előtt, tegnap, f. hó 17-én a délelőtti órákban lefolyt végtárgyalás sokkal, kevesebb érdekest nyújtott, mint amennyit egyelőre Ígért. Oka ennek főkép az volt, mert a beidézett, körülbelül 20—22 vádló közöl mindössze csak négyen jelentek meg: Müller alezredes, Herbst, dzsidás-százados, N e u w i r t h kadét- szakaszvezető, s B r o n c s András egri vendéglős. A többi vádlók, névszerint: Rakovszky Guidó, Boczkó Pál, Fáy Zoltán, Melczer Béla, Ullmann József, ifj. gr. Teleky Domokos, Szögyény Nándor, Turcsányi Lajos, gr. Dégenfeld József, gr. Szirmay Alfréd, Pur- mann, stb., kiket az álgróf urnák szintén sükerült kedélyesen „megpumpolni“, s kiknek vallomása sok érdekes és pikáns részletet tárt volna fel a ritka ügyességű szélhámos álgróf közelmúltjából, — nem jelentek meg a tárgyalásra, mely azonban igy sem folyt le minden érdek, s néhány mulatságos és pikáns epizód nélkül. A végtárgyaláson Szuhányi János kir. tszéki biró elnökölt.. Szavazó bírák voltak: Szilágyi és Farkas. A vádló kir. ügyészséget Markovics kir. alügyész képviselte. Védő ügyvéd a tárgyaláson nem szerepelt. Vádlott meggyőződése szerint — úgymond, — fegyelmi ügye egyszerű kihágási vétség, oly bagatelle, hogy azt maga is alaposan meg tudja védeni, s igy védő ügyvédre semmi szüksége sincs. A mai végtárgyalást megelőzőleg azonban a vizsgálati aktákat elkérte a vizsgáló bírótól, s úgy ezeket, valamint a büntető törvény- könyvet is, gondosan áttanulmányozta, s önvédelméhez a vizsgálati iratokból bőséges kivonatokat készített, melyeket a tárgyalásra magával hozott. A tárgyalás, nagy számú hallgatóság jelenlétében, 9 órakor nyílt meg. Az elővezetett vádlott, Goldberger László, egy 24 — 25 évesnek látszó, alacsony termetű, szőke fiatal ember, dandy- módra nyírott fürtökkel, szőrtelen, sima arczczal, s meglehetősen markirozott sémita vonásokkal ugyannyira, hogy nagyon erős képzelődő tehetség kell hozzá, hogy valaki magyar mágnást hihessen el benne. Öltözéke kissé kopott ugyan, de kifogástalan. Czipői felett az obiigát havanna-sármentő. Irományait maga mellé helyezi, s a tárgyalás folyama alatt szorgalmasan kutat bennök, majd a tanúvallomások közben jegyzeteket csinál rajzónjával, melyet folyton játszian mozgat kezeiben. Mikor ideje van, komoly kíváncsisággal nézdel körül a hallgatóság soraiban. Az előzetes kérdésekre elmondja, hogy neve Goldberger László stb. Az egyik biró ama kérdésére: mi czélból használta a gróf Dégenfeld, Wenkheim, Török álneveket? — nem minden im- pertinenczia nélkül azt feleli, hogy ehhez a mai tárgyalásnak semmi köze. Müller csász. és kir. alezredes, az első kihallgatott vádló,, idegen ajkú létére, minden elismerésre méltó szabatos magyarsággal, katonai pontosság- s részletességgel adja elő megismerkedését vádlottal, s ennek, irányában elkövetett szélhámosságát, melynek az alezredes úr jóhiszeműsége mellett, 60 írtja esett áldozatul. Vádlott meg nem állhatja, hogy vádló elbeszélése alatt titkon markába ne nevessen, s nem is igen ügyekszik magát a felhozott vád ellen védelmezni. Annál erősebben védekezik azonban Herbst dsidás-százados ellen, ki vallomásában azt állítja, hogy Goldbergernek nem kölcsön, hanem megvizsgált katonai marche-routeja alapján adott a tovább utazásra, utólagos hivatalos elszámolás kötelezettsége mellett, 5 frtnyi úti költséget. Vádlott védelmében, melynél a magyar és alkalmilag a német nyelvet is használta, s melytől a foajakát, nehogy szóljon önkéntelenül valamit. — Ekkor az értelem egy sugara csillant meg homályos fényű szemeiben, de el is halt rögtön. — Egy ócska kést vett ki zsebéből, mellyel enni szokott, kinyitotta pengéjét, aztán megindult lakása felé lábújjhe- gyen, nagyokat lódulva jobbra — balra. — A konyha ajtajához ért, mely nyitva volt sarkig, - belépett, tapogatódzva a falon, hogy elérje szobája ajtaját. — Ott megállt. — Hallgatódzott. — Nem hallott semmit, talán füle zúgásától és erős szivverésétől. — Tompa hallása nem fogta fel azt a fészkelődő, czihelődő zajt, mely tisztán hallható volt. — Ott állt sokáig visszafojtott lélek- zettel. Egy idő múlva női nevetés hangzott a szobából, — a gyönyörnek halk, szakgatott, fáradt nevetése. Összerezzent, kiáltani akart, de nem bírt, egy nagyot lépett, — és arczczal lebukott a földes konyhában, estében nagyot ütve öklével akaratlan az ajtó kilincsére. — Bentről zavaros nesz hallatszott, aztán a kulcslyukon át világitó vékonyka fénysugár is eltűnt. — Eloltották a gyertyát. Nem volt annyi ereje, hogy felkeljen. Kiabált: — Éva, Éva! . . . nyisd ki! . . . nyitod ki Éva? . . . Ott feküdt tehetetlenül a földön, mint egy halom sár. — Bosszút állok ............Jer ide Márton .... hadd öljelek meg! . . . . Nem jösz ?............Megyek én.............. Lec söndesült egy perezre. Dünnyögött: — Rozi néni mondta .... A késem! . . . hol a késem ? . .. Kotorászott szanaszét kezeivel, a hogy bírt. A kést elejtette volt estében, — nem találta. — Nem szeretőd neked? .... az én feleségem .... Ne í ez a tied .... Paskolta a földet ártatlan haraggal . . — Vérrel öntöztök ? . . . . Nagyon meleg .... jaj, jaj .... ne bántsatok! Éva! . . . Sírni kezdett, mint a gyermek. — Hagyjatok! ... ne bánts! .... Ha nem szeretőd, hát . . . . jól van! . . . . Megint elcsendesült egy kicsit, majd ismét feldühödött: — Agyonszúrlak Márton!............iszom a véredet .... É s csakugyan vért ivott. Mikor elesett, a kemény földön beütötte az orrát. — Arcza épen a szoba-ajtó előtti gödörbe esett, mely gödröt a taposó lábak vájtak évek során át. Oda ömlött orra vére és szagolta, szívta a saját vérét; a kis tócsa bugyborékolt lélekzetétől, — a szája beleért. — Éva! . . te vagy? .... Jer ide ... . meg—fulladok . . . . ne . . . bántsa—tok .... Már—ton. . . . Hebegett érthetetlenül. Egyet-egyet horkantott, amint a vér behatolt a szájába. Nem bírt mozdulni. Orra, szája telement vérrel. -- - — — — Reggelre ott találták halva. Megfúlt a saját vérében. —
