Eger - hetilap, 1887
1887-12-06 / 49. szám
389 készítenek hasonló kitiinőségű ekéket, s e részben ajánlhatók a babna-prágai Umratli és t-saczég Universal- és mély- járatu ekéi, melyek a legelső rangú angol és németországi ekékkel méltán versenyeznek. Az egészen vas- és aczélból készült Umrathféle universal- és mélyjár a tu ekék, anyaguk, s a hozzájok tartozó mellék-alkatrészek daczára sem túlságosan súlyosak; igy péld. egy 3 - 7“ mélyjáratú eke súlya, csoroszlyával s szeldelővel együtt csak 90 kgrm., egy 6—10“ mélyjáratué 100 kgrm. Ez ekéket azért nevezik universál-ekéknek, mert, mert különféle alkatrészeik kicserélhetek, s aszerint tetszeleg, tarlózó, öt, vagy hétágú burgonyaásó, répaásó, vagy öt metsző késsel réttiszti tó (carificator) stb. ekékké alakíthatók. — Meghívó. Az egri növendékpapság magyar egyházirodalmi társulata által 1887. évi deczember 11-én d. e. 10 órakor az érseki papnevelő intézetben tartandó Már ia-ü n n e pé 1 y r e. Műsor 1. Buzdító, Beckertől; előadja növendékpapság énekkara. 2. Elnöki megnyitó beszéd; mondja Urálik Ferencz, IV. é. hittanhallgató. 3. La Regatta veneziana, (Notturno) Rossinitől; zongora és harmoniumra átírta Liszt Ferencz. 4. Szeplőtelen, Pály Edétől; szavalja Török Kálmán, I. é. hittanhallgató. 5. Ima Silbertől; előadja a növendékpapság énekkara. 6. XIII. Leó pápa élete és működése, értekezés; olvassa Králik Ferencz, IV. é. hittanhallgató. 7. L’lnvito, (Bolero)„ Rossinitől; zongora és harmoniumra átírta Liszt Ferencz. 8. Óda, XIII. Leó aranymiséjére, Králik Ferencz IV. hittanhallgatótól; szavalja Lukácsovics Bertalan II. é. hittanhallgató. 9. La Sirene, (caprice) Székely Imrétől. 10. Eger visszavételének kétszázados örömünnepére, Králik Ferencz IV. é. hittanhallgatótól; szavalja Major Béla, Vili. o. növendék. 11. Csendes éj, Silbertől; előadja a növ. papság énekkara. 12. Induló, Ketterertől. 13. Leó-hymnus, Thilentől, előadja a növ. papság tnekkara. 14. Jegyzői zárszó; mondja Énekes János, IV. é. hittanhallgató. 15. Zárdalok, előadja a növendékpapság énekkara. — Az egri székes-föegyház ének- és zenekaránál a karmesteri állást, néh. Zsasskovszky Ferencz székesfőegyházi karnagy «lhunytavai, megürülvén, addig is, mig ez állás, pályázat utján betöltet nék, az egri mélt. főkáptalan az egri székesfőegyház én ekés zenekarának ideiglenes igazgatásával ft. Zsaskovszky József érd. alesperes papnövelő intézeti lelki fölügyelőt bízta meg. 34 k. után 6l/s k. 4'/s, p. Moro Mátyás 9V2 k. után 1V2 k. 6 p. Báthori György 15 k. után 3 k. Bebek Pál 15 k. után 3 k. Szorany Mátyás 17 k. után 3 k. 6 p. Mészáros Péter 2x/8 k. után V* k. Ennyien voltak az egedallyi tizedfizető termelők. Meg kell jegyezni, hogy ezen hegy quintalis hegy lévén, a termés két tizeddel vétetett. Az egyszerű tizedfizetők között, például a Szánomtető termelői között a következő nevekre találunk: Mészáros János 5 k. után V« k. Lakatos Ambruzs 3 k. után 41/, pint; Balogh János 16 k. után l‘/2 k. 1V2 pint. Toor Bertalan 25 7» után 2‘/s k. */4 pint. Batho f Mátyás 14 k. után 1 k. 6 p. Csorba Dénes 5 k. után 1/2 k. Éles Jakab, Varga Mátyás, Szabó Péter özvegye, Bondi Benedek, Thuska Pál, Veres Balázs, Szabó István, Kispéter György stb. Legtöbb terméssel találjuk Verebély Boldizsárt a Pipis- begyen 73 köböllel, Veres Sebestyént, a Szent László hegyen 75 köböllel, Kovács János özvegyét a Szelhegyen 561/, köböllel. Ezen időben azonban Eger határa nem az volt, amely most, s igy szőllő-területe is szőkébb kört foglalt el. Felnémet, Czeg- léd, Almagyar, Szöllőske, Tihamér külön községek voltak saját szőlőhegyekkel. Felnémet különösen nagyobb terjedelmű volt, s határában több mint 360 tizedfizető lakott, Czegléden pedig mintegy 75. E két helyről magából 1506 köböl tizedkor jött be. A két helynek együttes decimáló helye volt, a két helyről bejött bor együtt számoltatott el, s tizedszedőik ez évben (1577) voltak Szabó Ambruzs és Batho Mátyás. Czegléd inkább Felnémet tartozéka volt, a felnémeti biró volt a czeglédi is, s a lelkészi negyed-illeték Czeglédről a felnémeti papnak adatott ki. — Rendkívül népes közgyűlést tartott városunk közönsége, a múlt vasárnap, f. hó 4-én. Az ez alkalomra egybegyült egri szőlőbirtokosok és szölömüvelők nagy tömege a szorongásig megtölté a városház tanácskozási termét. A tárgy, mely miatt Grónai Sándor, városunk tevékeny h. polgármestere a népgyülést egybe- hitta, a városunk határában mindegyre aggasztóbban terjedő p'iilloxera-vész ellen való védekezés megbeszélése volt. Grónai S. h. polgárnagy a gyűlést megnyitván, fölkérte Ferk Miklós itteni borászati szaktanárt: adja elő véleményét s javaslatát: mik azon módok és eszközök, melyeket a philloxera tovaterjedésének meggátlása, s esetleg kiirtása czéljából mulhatlanul és sürgősen tennünk kell? A felhívott Ferk Miklós szaktanár terjedelmesen ismertette az eddigelé elfogadott, s lehetséges védekezési módokat; különösen annak egyik, legsükeresebb nemét: a szénkén eg gél való gyérítést. Előadását közelebbről tüzetesen fogjuk ismertetni. A közgyűlés helyesléssel vette tudomásul a borászati szaktanár előadását; a szénkéneggel való gyérítés, foganatosítását kimondotta, s a szénkéneg lehető legolcsóbb beszerez- hetése czéljából az illető szakmiuisferiumhoz kérvény intézésé elhatározta. — Tolnai Lajos felolvasó estélye oly fényesen sükerült, hogy az ott jelen volt díszes közönség körében egyhangúlag! nyilvánult a közohajtás: vajha Z a 1 á r József, megyénk szeretve tisztelt főjegyzője, — kinek a Tolnai-estély e ritka szép s ükerének elérésében oroszlánrésze volt, — permanenssé tenné a rendező bizottságot, melynek aztán, az ő szerencsés elnöklete alatt, feladata lenne, a téli estéken, minél több hasonló sükerült felolvasó estélyeket rendezni, Közreműködő, városunk nagy számú tudósai s művészei köréből, — mint biztosan tudjuk, — szives készséggel vállalkoznék elég, s hogy müveit közönségünk részéről is a legmelegebb pártolásra találna, bizonyítják a cist. főgym- násiumban néhány év előtt a müveit közönség számára tartott népszerű felolvasások, melyeknek hallgatósága napról napra feltűnő mértékben szaporodott. Csak vezér kell tehát, hogy a legszebb terv létesüljön, mely a Jegmüvelőbb szórakozás mellett, egynémely humánus intézményünknek, igy péld. a szegény tanulókat ruházattal segítő stb. egyleteinknek is jelentékeny hasznára vál- hatik; — se vezér csak Zalái- József lehet. Legyen hát jelszava: „Én avant!“ S vezessen bennünket — kérjük szeretettel. — Gyászhir. Zsasskovszky Ferencz, egri székesfőegyházi karnagy, képezdei zenetanár, több hazai s külföldi zeneegylet tiszt, tagja, élete 68-ik, boldog házassága 35-ik évében, f. hó 2-án váratlanul elhunyt. A boldogúlt a magyar kath. egyházi zeneirodalom, a kath. nép-énekkultusz művelése s magas fokú fejlesztése, valamint az iskolai ifjúságnál a műének nemeKényszerü házasság. (Beszély.) Irta: Gabriel Prevost. Francziából fordította: Szabó Samu. (Vége.) Egy szóval Madame Petit-David minden nehézség és bán- kódás nélkül férjének ajándékozta „mind azt az epedő szenvedélyt melylyel előbb Edgard-t szerette. Öt azon zenélő órákhoz lehetne hasonlítani, melyek csak egyetlen egy szép dalt játszanak s egyszer fölhúzva és megindítva eljátszák azt bárkinek, nem törődve azzal, a ki hallgatja. Ez a durva, egyszerű Petit-David boldog volt, hogy Termine kisasszony szerelmének tárgyául szolgálhatott, büszke volt a mesterkélt gyöngédségre, melylyel felesége őt elhalmozta; pedig szegény ember a szánalomig nevetséges benyomást keltett az emberben. Olyan volt, mint a legotrombább elefánt, melynek farkára csengettyűket kötnek. Észre is vette nem soká, hogy Endymion szerepe, melyet vele felesége játszatni akart, nem neki való; belátta, hogy elvakúltsága nevetségessé s ostobává tette. Késő volt; nem segíthetett többé a dolgon. Madame Petit-David anyai örömöknek nézett eléje. Tudatta férjével óhaját, hogy a Como-tó partján szeretné megszülni gyermekét. — Páris éghajlata nagyon rideg, — mondá férjének. A narancsok hazájába vágyom! — Legyen a mint óhajtod, mondá férje. Menjünk Olaszországba. * * r ( •{• Ábrándos első szerelmének emléke végkép elmosódott Ed- gard lelkében. Minden gondolata, egész szive feleségéé volt, ki
