Eger - hetilap, 1887

1887-03-01 / 9. szám

66 Egy képviseleti ülés, melyben a valóságos hiányok felfedeztetnek. Kaczolat: irta Ábrahám a Santa Clára junior. Nevezetes nap a febr. 27-ike mint gyűlés napja, de a gyű­lés története nem e napon kezdődik. Minden nevezetes eseménynek van előzményi eseménye is. A szónoklat sem ott kezdődik ám. hogy: „t. képviselő testület!“ Oh — nem. Előzmény: a felkelés, körültekintés, egy kis köbin- cselés-forma stimmelése a hangnak, aztán kezdődik az excusatió, hogy miért kényszerül szólni az illető akkor, midőn bölcsen hall­gathatna, s megkímélhetné a jegyzőket a drága idővesztegetéstől, a publikumot pedig a sok absurd eszméktől satb. és csak ezután jön a valóságos közvetlenség — de igy van ez mindennél, még a keresztelésnek is vannak sokszor lakodalom előtti keletű ante- actái. Mátyás napja volt, az idő dél tájt. Elek Ferencz hajdú Úr nagy sebességgel rohant az asfalton, kezében egy iv papirossal. Hová Ferencz ? — Litográfia alá adom a vasárnapi gyűlés tárgysorozatát — ezt mindenkire bizni nem lehet, én viszem. Kényes dolog ez uram! holnap készen kell lennie, mert a he­lyettes polgármester ur nem akarja, hogy a megye formahiány végett semmisítse meg a képviseleti határozatokat, mint legutol­jára is történt. — Siessen hát! — Elszáguldott. Ferencz litteratus ember. Az „Eger és Vidékének“ két évig volt kihordója, s a nyomdában kisegitőképen a kereket is haj­totta, tehát a szerkesztőségi segédszemélyzethez tartozott. Innen a mély tudomány és jártasság a törvényekben. Hiába! a ki egyszer az irodalom szolgálatába szegődött, arra úgy ragad a tudomány, mint bundára a súlyom. Ha Ferencz nem jár el pontosan nagy jelentőségű missiójában, mi lett volna a 27-ki ülés eredményéből? — a megye megsemmisítette volna azt — s ki kellett volna jobb meggyőződés ellenére mondania, hogy a 27-ki gyűlés eredménye semmis: van pénz — van ész és van jellem, s ekként a felmerült históriát — nem átalános pénz-, részletes ész-, és szórványos jellemhiány okozta. Még a megye is absurdumra kényszerittefett volna ! Ferencz nagy aquisitio — legalább a jelen eset azt bizonyította, mert a 16 sorból álló par­tecédula, már 25-én szétosztatott; tehát a határozat most már meg nem semmisíthető. 27-én szép napos idő volt. Egy kis szellő lengett dél-dél- nyugoti irányból. Két — nem: Orsolya-, hanem korcsolya-szűzzel találkoztam, kik Mátyás uraságot szidalmazták. — Ha eltetszettek volna kisérni Lőrinczfyt a Tschjeljicskin fokhoz — ott korcsolyázhatnának egész nyáron át. — Ne mond- a! s honnan tudja azt, hogy ő ott van? it- ' ■ . — ... f őbb liadura által törvényesen kinevezett magyar minisztérium parancsolatának engedelmeskedni, s a magyar alkotmányra az es­küt letenni. Szegedről a magyar minisztérium a Bácskába kül­dötte Rapaicsot, hol a rácz hordák ellen folytatott véres küzdel­mekben tevékeny részt vön, s magát, különösen a Szent-Tamás ellen intézett támadó harczokban, ritka bátorsága s hadi tudo­mánya által annyira kitüntette, hogy a magyar kormány Rapai­csot 1848. okt, havában a 22-ik (borsodi) honvédzászlóaljhoz őrnagygyá nevezte ki, s zászlóaljával együtt a Kárpátok észak­keleti határvonalának megvédésére, mint Bereg, Ung, TJgocsa és Märmaros megyék fohadparancsnokát s kormánybiztosát Mármaros- Szigetre helyezte át. Minő erélyt fejtett ki e nagy fontosságú ál­lásában, hazánknak e minden részről ellenséges áramlatok által körülvett határvonala megvédésére, — méltán magasztaló sza­vakban jegyezte föl szabadságharczunk története, — s hálás sorokban örökítette meg annak egy érdekes epizódját pár év előtt a Rapaics-hadosztály egy ifjú harczosa — irodalmunk jelese: Vadnay Károly, a Kisfaludy társaságban tartott egyik felolvasásában, melyet annak idején az „Eger“ lap is közölt. Rapaics ez exponált és válságos parancsnoki állásában örök­becsű érdemeket szerzett magának. Alapos katonai ismeretei, páratlan ébersége, nemes szigorral egyesitett fegyelme, s ki­vált jó példája által nemcsak mindig főn tudta tartani a katonai rendet és szellemet hadosztályában annyira, hogy az ellenségnek, egy pár csúfos kudarczczal végződött kísérlete után, mindenkorra meg tudta óvni csapatait a további meg­lepetésektől, hanem katonáinak törhetetlen ragaszkodását is kivívta magának. De nem csupán ez volt a legfőbb vívmánya. Ritka ne­mes és szelid lelkülete, páratlan igazságossága és humánus bá­— Irt onnan, jövő számban közzé teszem az Egerben, de ma még titok, mert már körözik külföldön is, egy-két hét múlva Montevideoban lesz. Ah ? ! ! Bementem a városházára. A terem jó tele volt. Dusárdy olvasott. Pár kévéssé érdekes tárgy röviden intéztetet.t el. Most jött az árvatári hiány érdekes kérdése. Épen 11 órát ütötte. Ejfélelőtt egy órával szokták a mocsárok széleire kárhoz­tatott rósz lelkek bilincseikből felszabadulva, a koboldokkal jár­ni vad tánczukat, most nappal, tehát az ellenkező időszak van — bonum omen — most a város tátikái tánczoltatják itt jól ido­mított szellemeiket. Szilaj táncz — ez is, az is, érdekesnek mutatkozik. Gás- párdy Géza részletes és általános pénzhiányt constatál. Imre Miklós Gáspárdy nézetét osztotta, de óvást tett az ellen, hogy ezt valaki az osztás folytán úgy magyarázza, mintha a megosztás folytán csak fél pénzhiány léteznék, ezért ő dupla pénzhiányt constatál. Petravich Antal a pénzt, mely nincs, az adóhivatalba kívánja elhelyezni; — Gáspárdy a kamatot kevésli. Jobbágyi teljes ékesszóló modorban jellemtelenséget censtatál, s ezért nem bízik az adóhivatalnokokban, kik gyakran változnak, s ha a pénzhiányból mimlenik elvisz valamit, mi marad akkor a város kasszája részére ? 0 indítványozza, hogy a pénzhiány úgy adassák át az adóhivatalnak, hogy annyi hiányt adjon vissza, mennyit átvett. Nagy Bernát a pénzhiányt azon 30 képviselő nyakába kí­vánja dobni, kik Tavasynak bizalmat szavaztak. Átalános mozgás, mert az idők viharai elmosták sok városatyának leikéből a múlt idők emlékeit, és sokan nem tudták: vajon nincsenek-e a 30, a város rozzant épületét támogató conservativ szelleműek között. Petravich Antal ezen kérdés eldöntését az illető bíróságnak tartja fel, aztán felhozza hogy ő a fennforgó bajok elkerülése végett már évvel ezelőtt tett egy indítványt, de az nem fogadtatott el, mert sokan nem látták be az ajánlatba hozott intézkedések liord- erejét; constatálta tehát, hogy sokaknál a belátás — tehát ész- hiány volt az irányadó. Hangsúlyozza, a particularis észhiány constatálása után, a gyors intézkedés szükségességét. Gáspárdy gyors intézkedés szempontjából küldöttség kikül­detését ajánlja, hogy ekként még e század vége előtt a javas­lat alapján intézkedés tétethessék. Végre miután constatáltatott hogy ezen általános dupla pénzhiány, többeknél észhiány, némelyek nél pedig jellemhiány, mint uralkodó faktorok, okozták a jelenlegi bajokat s okozhatnak még többet is — elhatároztatott, hogy a ministernek, egy hozzá intézendő felirattal alkalom adassék, hogy magas politikai szempontok figyelemben tartása mellett, kedvezöleg leírhasson. Nevezetes e nap arról is, hogy kéthárom képviselőnél több csak agyülés vége felé beszélt egyszerre. násmódja annyira lefegyverezte még az ellenséges érzületű la­kosságot is, s annyira megnyerte az összes környék becsűlését és szeretetét, hogy nevét ma is emlegetik azon a vidéken. Nem cse­kélyebb érdeme Rapaicsnak ama ritka ügyessége, hogy emez, a hadi szertáraktól oly távul eső, elzárt helyen, tudott gondoskodni, hogy hadosztálya lőszerben hiányt ne szenvedjen. E czélból a „Ferencz-völgyben“, melyet az ő emlékezetére ma már általán „Rapaics völgyinek neveznek, lőpormalmokat'rendezett be; utóbb pedig Munkácson ágyú ön tő-möh el y e t állított s sze­relt föl. E rendelkezéseinek hírére a kormány őt, mint tüzérezredest, hasonló rendelkezések czéljából, az 1849-ik év derekán Erdélybe küldötte, hol azonban már, a világosi katastrófának csakhamar történt bekövetkezte miatt, ebbeli feladatának nem felelhe­tett meg. A szabadságharcz szomorú vége s a fegyverletétel őt is Vi­lágoson érte, honnét, mint fogoly, többi törzstiszt társaival együtt, kiknek nem volt alkalmuk elmenekülhetni, s kiket még addig le nem gyilkoltak, — Aradra kisértetett. Ide érkezett Haynau pa­rancsa, mely Rapaicsra s többi fogolytársaira kötél általi halált szabott. De a katonai parancsnok, kire a Haynau-féle Ítélet végre­hajtása bízva volt, — Rapaics egykori tiszttársa és barátja, — maga is megsokalta már az iszonyú gyilkolást. Rögtön lóra ül­tette hadsegédét, s küldte Bécsbe az uralkodóhoz, az embertelen ítélettel együtt, melynek foganatosítását hadsegéde visszatértéig elhalasztotta. S a hadsegéd néhány nap múlva csakugyan meg­hozta az uralkodó parancsolatját, mely a halálitéletet megsemmi­síti, s a foglyok elitélését a hadi törvényszékre bízza. — így ■

Next

/
Oldalképek
Tartalom