Eger - hetilap, 1887
1887-03-01 / 9. szám
66 Egy képviseleti ülés, melyben a valóságos hiányok felfedeztetnek. Kaczolat: irta Ábrahám a Santa Clára junior. Nevezetes nap a febr. 27-ike mint gyűlés napja, de a gyűlés története nem e napon kezdődik. Minden nevezetes eseménynek van előzményi eseménye is. A szónoklat sem ott kezdődik ám. hogy: „t. képviselő testület!“ Oh — nem. Előzmény: a felkelés, körültekintés, egy kis köbin- cselés-forma stimmelése a hangnak, aztán kezdődik az excusatió, hogy miért kényszerül szólni az illető akkor, midőn bölcsen hallgathatna, s megkímélhetné a jegyzőket a drága idővesztegetéstől, a publikumot pedig a sok absurd eszméktől satb. és csak ezután jön a valóságos közvetlenség — de igy van ez mindennél, még a keresztelésnek is vannak sokszor lakodalom előtti keletű ante- actái. Mátyás napja volt, az idő dél tájt. Elek Ferencz hajdú Úr nagy sebességgel rohant az asfalton, kezében egy iv papirossal. Hová Ferencz ? — Litográfia alá adom a vasárnapi gyűlés tárgysorozatát — ezt mindenkire bizni nem lehet, én viszem. Kényes dolog ez uram! holnap készen kell lennie, mert a helyettes polgármester ur nem akarja, hogy a megye formahiány végett semmisítse meg a képviseleti határozatokat, mint legutoljára is történt. — Siessen hát! — Elszáguldott. Ferencz litteratus ember. Az „Eger és Vidékének“ két évig volt kihordója, s a nyomdában kisegitőképen a kereket is hajtotta, tehát a szerkesztőségi segédszemélyzethez tartozott. Innen a mély tudomány és jártasság a törvényekben. Hiába! a ki egyszer az irodalom szolgálatába szegődött, arra úgy ragad a tudomány, mint bundára a súlyom. Ha Ferencz nem jár el pontosan nagy jelentőségű missiójában, mi lett volna a 27-ki ülés eredményéből? — a megye megsemmisítette volna azt — s ki kellett volna jobb meggyőződés ellenére mondania, hogy a 27-ki gyűlés eredménye semmis: van pénz — van ész és van jellem, s ekként a felmerült históriát — nem átalános pénz-, részletes ész-, és szórványos jellemhiány okozta. Még a megye is absurdumra kényszerittefett volna ! Ferencz nagy aquisitio — legalább a jelen eset azt bizonyította, mert a 16 sorból álló partecédula, már 25-én szétosztatott; tehát a határozat most már meg nem semmisíthető. 27-én szép napos idő volt. Egy kis szellő lengett dél-dél- nyugoti irányból. Két — nem: Orsolya-, hanem korcsolya-szűzzel találkoztam, kik Mátyás uraságot szidalmazták. — Ha eltetszettek volna kisérni Lőrinczfyt a Tschjeljicskin fokhoz — ott korcsolyázhatnának egész nyáron át. — Ne mond- a! s honnan tudja azt, hogy ő ott van? it- ' ■ . — ... f őbb liadura által törvényesen kinevezett magyar minisztérium parancsolatának engedelmeskedni, s a magyar alkotmányra az esküt letenni. Szegedről a magyar minisztérium a Bácskába küldötte Rapaicsot, hol a rácz hordák ellen folytatott véres küzdelmekben tevékeny részt vön, s magát, különösen a Szent-Tamás ellen intézett támadó harczokban, ritka bátorsága s hadi tudománya által annyira kitüntette, hogy a magyar kormány Rapaicsot 1848. okt, havában a 22-ik (borsodi) honvédzászlóaljhoz őrnagygyá nevezte ki, s zászlóaljával együtt a Kárpátok északkeleti határvonalának megvédésére, mint Bereg, Ung, TJgocsa és Märmaros megyék fohadparancsnokát s kormánybiztosát Mármaros- Szigetre helyezte át. Minő erélyt fejtett ki e nagy fontosságú állásában, hazánknak e minden részről ellenséges áramlatok által körülvett határvonala megvédésére, — méltán magasztaló szavakban jegyezte föl szabadságharczunk története, — s hálás sorokban örökítette meg annak egy érdekes epizódját pár év előtt a Rapaics-hadosztály egy ifjú harczosa — irodalmunk jelese: Vadnay Károly, a Kisfaludy társaságban tartott egyik felolvasásában, melyet annak idején az „Eger“ lap is közölt. Rapaics ez exponált és válságos parancsnoki állásában örökbecsű érdemeket szerzett magának. Alapos katonai ismeretei, páratlan ébersége, nemes szigorral egyesitett fegyelme, s kivált jó példája által nemcsak mindig főn tudta tartani a katonai rendet és szellemet hadosztályában annyira, hogy az ellenségnek, egy pár csúfos kudarczczal végződött kísérlete után, mindenkorra meg tudta óvni csapatait a további meglepetésektől, hanem katonáinak törhetetlen ragaszkodását is kivívta magának. De nem csupán ez volt a legfőbb vívmánya. Ritka nemes és szelid lelkülete, páratlan igazságossága és humánus bá— Irt onnan, jövő számban közzé teszem az Egerben, de ma még titok, mert már körözik külföldön is, egy-két hét múlva Montevideoban lesz. Ah ? ! ! Bementem a városházára. A terem jó tele volt. Dusárdy olvasott. Pár kévéssé érdekes tárgy röviden intéztetet.t el. Most jött az árvatári hiány érdekes kérdése. Épen 11 órát ütötte. Ejfélelőtt egy órával szokták a mocsárok széleire kárhoztatott rósz lelkek bilincseikből felszabadulva, a koboldokkal járni vad tánczukat, most nappal, tehát az ellenkező időszak van — bonum omen — most a város tátikái tánczoltatják itt jól idomított szellemeiket. Szilaj táncz — ez is, az is, érdekesnek mutatkozik. Gás- párdy Géza részletes és általános pénzhiányt constatál. Imre Miklós Gáspárdy nézetét osztotta, de óvást tett az ellen, hogy ezt valaki az osztás folytán úgy magyarázza, mintha a megosztás folytán csak fél pénzhiány léteznék, ezért ő dupla pénzhiányt constatál. Petravich Antal a pénzt, mely nincs, az adóhivatalba kívánja elhelyezni; — Gáspárdy a kamatot kevésli. Jobbágyi teljes ékesszóló modorban jellemtelenséget censtatál, s ezért nem bízik az adóhivatalnokokban, kik gyakran változnak, s ha a pénzhiányból mimlenik elvisz valamit, mi marad akkor a város kasszája részére ? 0 indítványozza, hogy a pénzhiány úgy adassák át az adóhivatalnak, hogy annyi hiányt adjon vissza, mennyit átvett. Nagy Bernát a pénzhiányt azon 30 képviselő nyakába kívánja dobni, kik Tavasynak bizalmat szavaztak. Átalános mozgás, mert az idők viharai elmosták sok városatyának leikéből a múlt idők emlékeit, és sokan nem tudták: vajon nincsenek-e a 30, a város rozzant épületét támogató conservativ szelleműek között. Petravich Antal ezen kérdés eldöntését az illető bíróságnak tartja fel, aztán felhozza hogy ő a fennforgó bajok elkerülése végett már évvel ezelőtt tett egy indítványt, de az nem fogadtatott el, mert sokan nem látták be az ajánlatba hozott intézkedések liord- erejét; constatálta tehát, hogy sokaknál a belátás — tehát ész- hiány volt az irányadó. Hangsúlyozza, a particularis észhiány constatálása után, a gyors intézkedés szükségességét. Gáspárdy gyors intézkedés szempontjából küldöttség kiküldetését ajánlja, hogy ekként még e század vége előtt a javaslat alapján intézkedés tétethessék. Végre miután constatáltatott hogy ezen általános dupla pénzhiány, többeknél észhiány, némelyek nél pedig jellemhiány, mint uralkodó faktorok, okozták a jelenlegi bajokat s okozhatnak még többet is — elhatároztatott, hogy a ministernek, egy hozzá intézendő felirattal alkalom adassék, hogy magas politikai szempontok figyelemben tartása mellett, kedvezöleg leírhasson. Nevezetes e nap arról is, hogy kéthárom képviselőnél több csak agyülés vége felé beszélt egyszerre. násmódja annyira lefegyverezte még az ellenséges érzületű lakosságot is, s annyira megnyerte az összes környék becsűlését és szeretetét, hogy nevét ma is emlegetik azon a vidéken. Nem csekélyebb érdeme Rapaicsnak ama ritka ügyessége, hogy emez, a hadi szertáraktól oly távul eső, elzárt helyen, tudott gondoskodni, hogy hadosztálya lőszerben hiányt ne szenvedjen. E czélból a „Ferencz-völgyben“, melyet az ő emlékezetére ma már általán „Rapaics völgyinek neveznek, lőpormalmokat'rendezett be; utóbb pedig Munkácson ágyú ön tő-möh el y e t állított s szerelt föl. E rendelkezéseinek hírére a kormány őt, mint tüzérezredest, hasonló rendelkezések czéljából, az 1849-ik év derekán Erdélybe küldötte, hol azonban már, a világosi katastrófának csakhamar történt bekövetkezte miatt, ebbeli feladatának nem felelhetett meg. A szabadságharcz szomorú vége s a fegyverletétel őt is Világoson érte, honnét, mint fogoly, többi törzstiszt társaival együtt, kiknek nem volt alkalmuk elmenekülhetni, s kiket még addig le nem gyilkoltak, — Aradra kisértetett. Ide érkezett Haynau parancsa, mely Rapaicsra s többi fogolytársaira kötél általi halált szabott. De a katonai parancsnok, kire a Haynau-féle Ítélet végrehajtása bízva volt, — Rapaics egykori tiszttársa és barátja, — maga is megsokalta már az iszonyú gyilkolást. Rögtön lóra ültette hadsegédét, s küldte Bécsbe az uralkodóhoz, az embertelen ítélettel együtt, melynek foganatosítását hadsegéde visszatértéig elhalasztotta. S a hadsegéd néhány nap múlva csakugyan meghozta az uralkodó parancsolatját, mely a halálitéletet megsemmisíti, s a foglyok elitélését a hadi törvényszékre bízza. — így ■
