Eger - hetilap, 1887

1887-02-22 / 8. szám

60

Nincs kétségünk benne, hogy e nemes czélra városunk t. közönsége, kivétel nélkül, szives készséggel fogja filléreit áldozni, és pedig annál inkább, mert városunk ez évi deczember havában kell, h ogy meg ün n e p élj e Kg er városának és vidékének a török járom alul való fölszabadulása két százados fordulóját. — Megünnepli-e? — Azt- hisszük: igen. De bármi történjék is, egy bizonyos, s ez az: miszerint Eger város reputácziója, jó hírneve követeli, hogy a török járom alul való felszabadulásának százados évfordulójára, az egri török min árét, mint a török hódoltságnak ez egyetlen, monumentális műemléke városunkban, teljes épségben ésdisz- benálljon azidegenszemléíőelőtt. — —S ez az egyik körülmény, mely teljes reménynyel biztat bennünket, hogy városunk hazafias, áldozatkész polgárságának körében, — főleg ha e fontos ügyet, derék ifjú, lelkes h. polgármesterünkkel élén, a városi elül- járóság is kezébe veszi, — az e nemes czélra való gyűjtés teljes síikért fog elérni.

A másik körülmény pedig, mely a süker biztosságával kecsegtet bennünket, az: hogy a gyűjtés eszközlését az e téren hazafias, lelkes, és fáradhatlan buzgalmáról országszerte ismert, tisztelt barátunk, Kapácsy Dezső, hevesmegyei árvaszéki jegyző s előadó, a gyűjtők királya, vette a kezébe, kinek ebbeli szives, nagybecsű közreműködését a legmelegebben, s a legbuzgóbban ajánljuk t. közönségünk minden szép-, nemes-, és jóért lángoló, hazafias, áldozatkész, pártoló figyelmébe.

Szerk.

A városházáról.

Krancz József, ministeri tanácsos a belügyministerium- ban, az egri városi árvaügyek megvizsgálása czéljából a múlt hét elején érkezett városunkba, s úgyszólván az egész hetet a városházánál töltötte, holott Hevesmegye alispánjának, a megyei árvaszéki elnöknek, s a város helyettes polgármesterének részvéte mellett a városi árvaügy kezelését, könyv- és ügyvitelét behatón megvizsgálván, — mint hitelesen értesültünk, — ezekben mindenütt a legnagyobb rendszertelenséget, s rendetletlenséget constatálta annyira, hogy azoknak teljes rendbehozása, helyes kerékvágásba terelése, s a szakavatott vizsgálat alapján az esetleges hiányok, és sikkasztások teljes földerítése hónapok munkája leend. Miniszteri tanácsos ő mlga, — ki ez alkalommal megyénk alispánjának kedves vendége volt, — egyelőre a városi árvaügyek vezetésére nézve egy egészen uj, s a czélnak teljesen megfelelő ügykezelési s könyvelési rendszer életbeléptetését rendelte el, s erre nézve a szükséges útbaigazításokat, s utasításokat megadván, múlt szombaton Bpestre visszautazott azon kijeA korszaknak, melynek leginkább szeretünk tolmácsai lenni, legkiválóbb szereplői a szerzetesek voltak, kiknek buzgalma többnyire sokáig, még akkor is fentartotta és ápolta monostoruk elzárt magányában az odahozott szent tüzet, midőn körülöttök az már régen kialudt.

Azon szerzetesek között, kik a középkorban Egernek vagy vidékének szent Benedekjei, Bernárdjai, Ferenczei, vagy remetéi voltak, talán a legkevesebbet a tárkányi „néma barátokról“1 tudunk,*) Ha nem csalódom, a lovagias lelkű olvasóra ez elég indokul fog szolgálni abban, hogy őket a megérdemlett figyelemre méltassa.

I. Tárkány mellett a segedelem-, másképen nyugalom-völgy.

(Vallis auxilii seu refrigerii prope Tharkan.)

Felső-Tárkány nem csupán közel fekszik Egerhez, hanem ennek egyszersmind kiránduló helye is. Ma is és annak előtte még inkább a tavaszi hónapokban nem igen volt Tárkány egri kirándulók nélkül. Az ózont nevéről nem ismerték, és mégis miatta Eger tömegesen kereste föl. Eljöttek Tárkányba, mint mondani szokás volt: mulatni.

Volt idő, midőn nem sajnált idejönni az egri ember épülni is, és ez még régebben, a karthauziak korában esett meg, midőn ugyanis itt „s egedelem avagy nyugoda 1 om völgye“ nevezeten sokáig otthona volt a mondott néma barátoknak.

Az már való igaz, hogy, akár ők választották maguknak lakóhelyül ezen völgyet, akár más (ez utóbbi valószínűbb) jelölt *)

*) In valle hac peramoena (Tárkányiensi) jiixta Catalogue Pe ri Pazman «lim eraf Coenobium CarthuBianorum, d e cuius fatis nihil constat —mondja a kitű ocn szerkesztett 1865-iki egyházmegyei Névtár (1 í?4. 1.)

leütéssel, hogy az egri árvaügyek tüzetes megvizsgálására nézve a belügyminiszter fog, vagy bpesti, vagy helybeli szakközegek kiküldése által, intézkedni.

Már a ministeri tanácsos közbejöttével történt vizsgálat folyamán, a Sehwartz-árvát illető, 19,643 frt. 02 krnyi összeget tevő újabb sikkasztásnak jöttek nyomára; minthogy pedig ezen összeg, mintavizsgálatból kiderült, a takarékpénztárból árvaszéki utalvány alapján szolgáltatott k i, Hevesmegye alispánja nyomban elrendelte,hogy T a v a s s y Antal felfüggesztett polgármester s árvaszéki elnök, Csiky Atilla, városi számvevő, Babócsay Sándor városi főügyész, Cseh Bertalan vár. alügyész, végre Szurmák Rezső és Jankovics Dezső árvaszéki ülnökök összes vagyonúira, a közpénztár biztosítása végett, az egri árvapénztár javára 20 — 20,000 frt. előjegyeztessék, melynek foganatosítására az egri kir. törvényszéket kérte föl. Egyszersmind annak kiderítése végett, hogy kit és mennyiben terhel a mulasztás ezen, s netalán még továbbra is kiderítendő sikkasztási ügyekben: a föntnevezettek ellen, a fegyelmi vizsgálatot megelőző hivatalos vizsgálatot, s a kik ellen e vizsgálat már folyamatba tétetett, azt az újabban fölmerült, vagy fölmerülhető esetekre nézve is kiterjeszteni elrendelte s a vizsgálat foganatosításával M á r t o n ff y László megyei tiszti főügyészt bízta meg.

Alig távozott a minist, tanácsos, a hiv. vizsgálat tegnap ismét egy újabb sikkasztás nyomára vezetett, mely Friedmann Róza árva kárára, 3260 frt. 25 krnyi összegben, még a múlt. év folyamán követtetett el. A pénz szintén az egri takarékpénztárból vétetett ki. Hová fog ez vezetni?

Mi, eddigelé, azon erkölcsi elvből indulva ki, hogy egyesek bűnéért, egész testületeket kipellengérezni nem lehet, — mind e napig nem helyeselhettük ama, még nem igazolhatott eljárást, mely, egy árvagyám sikkasztásaiért úgy szólván az egész városi tisztikart a vádlottak padjára vonta. De e legutóbb fölmerült sikkasztási esetek szövedékeinek szálai oly kapcsolatos összefüggésbe hozzák egymással azokat, kik városunknál az árva-ügyek intézésére hivatalos minőségükben befolytak, hogy itt nemcsak mulasztásról van szó többé, hanem a bfinp al ás tol ás és bünré- sz esség úgyszólván evidenter áll előttünk, s be kell látnunk, hogy a Tavasy-regime alatt a városháza csakugyan Augiás- istállóvá fejlődött. No hát ki kell söpreni! Még pedig a lehető legnagyobb szigorral, hogy nyoma se maradjon benne a piszoknak. A bűnösök pedig bűnhődjenek példásan! S magunk leszünk az elsők, kik a szigorú megtorlást a legerélyesebben fogjuk sürgetni.

ki benne monostorhelyet számukra, az egész vidéken nem találkozott volna alkalmatosabb „chartusianum.“

Ezen hely távol a „hadi úttól“1 (miként őseink az országutat nevezek), oldalt esve a források és a tó messze kilátást nyújtó tájékától, hegyektől környezett, melyeket nyáron szelídít, télen még ridegebbé tesz a műveletlen talaj ős szülöttje: az erdő.

Innét nem esik oly gyönyörű kilátás, mint a czisztercziták völgyeiből és még kevésbbé, mint a benczék halmairól. Ide csak egyik oldalán vezet néminemű szűk torkolat, avagy a régiek nyelvén szólva: vaskapu, mely a nép ajkán régi nevén neveztetik ma is.

De nem is lehettek más erőditésüek a lemondásnak azon lovagvárai, melyeknek elszáut hősei a haragvó ég irgalmát és könyörületét kiostromlani sereglettek össze.

Valódi segedelem-völgy, hol a gondviselés kenyérhozó hollóira kétszeres szükség vagyon. Valódi nyugodalom völgy, mert az élet hajótörése közben ide kivetett halandóhoz immár távol esének a hullámok dagályban és apályban való szeszélyes változatai.

A völgyet azelőtt Tarkő völgyének hívták, és csak szerzeteseink nevezték azt el segedelem és nyugalom völgyének, Az ő idejökben volt ennek értelme, és hogy csak az ő idejűkben, abból látszik, hogy ma már nem e néven ismeri a föld népe.

Hajói tudom, most Miklós völgyének hívják, meg barát r é t n e k.

Különben ezek is történelmi nevek.

1