Eger - hetilap, 1887

1887-02-15 / 7. szám

53

Dhalaupek Domokos, Steiner Móricz, Fischer József, di:. Udvardy László, Glück Jószef, Broncs András, Sirk János, Reincz Mór, Begovcsevich Róbert, Schvarcz Henrik, Straosz Károly.

— Dr. Samassa József, egri érsek ő exja, a Szent-László- társulat buzgó támogatása, különösen pedig a bukaresti magyar katliolikusok magyar ajkú áldozárok által, s magyar nyelvű oktatással való lelki gondozásának pártolása czéljából, egyházmegyéje papságához a következő fenkölt szellemű fölhívást intézte, magas lelkének, s nemes szivének állandó szokása szerint, bőkezű adománya követésre méltó példájával maga járván legeiül: „A Szent-László-Társulat múlt évi deczemberhó 6. és 7-én ülte meg negyedszázados fennállásának emlékünnepét. Az ország összes ka- iholikus lakosságának rokonszenvére és áldozatkész érdeklődésére méltó társulat ez. a mely hármas czéljából kifolyólag Pápa 0 Szentségét a szeretet filléreivel segélyezi, a szűkölködő keleti keresztényeknek s köztük első sorban az ott telepedett magyaroknak nevelő, oktató, s egyéb jótékony intézetek felállítása--és fen- tartására segédkezet nyújt, és hazánkban is a szegényebb sorsú egyházakat s jótékony intézeteket gyámolitja. Ezen hármas czél fenségét tartva szem előtt, országunk Herczeg-Primósa, egyik fővédnöki beszédében, méltán állíthatta fel azon kívánalmat, hogy annyi tagja legyen a társulatnak, a hány teljes korú katholikus lakosa van az országnak.

A Romániában lakó magyarok sorsa akkor még alig indított valakit tevékeny részvétre, midőn a Szent-László-Társulat már azok istápolását első rendű czéljává tette, viszonyaikat a hely színére küldött tagjai által alapos tanulmányozás alá vétette s vallásuk és nemzeti nyelvük megőrzése végett őket korlátolt anyagi képessége szerint mindenkor segélyezte. Az utóbbi években egyszerre fellobbant a részvét lángja országszerte, az elszakadt testvérek hazatelepitése érdekében nagy hévvel megindult a mozgalom és megalakult a Csángó-Magyar Egyesület. Az anyaország hivó szava lelkes visszhangot keltett á távollevők hazavágyó sziveiben, és a testvéri szeretet első buzdulatával sikerült is az elszakadtak egy töredékének a hazában uj otthont teremteni. Az intézőknek azonban csakhamar be kellett látniok, hogy a kitűzött czél teljes valósításának ideje el nem érkezett még, s boldogabb idők bekövetkeztéig most csak arra szorítkozhatunk, hogy a lelkesülés nagyságával eddig lépést nem tartó közadakozások segélyével az idegen népek és sanyarú viszonyok közt tengődő- ket az elzüllés és enyészet veszélyétől mindenképen megóvjuk s vallásuk és nemzeti nyelvök megőrzésében őket az eddiginél hatályosabb módon testvérileg gyámolitsuk. A feladat biztosabb megoldása végett a Csángó-Magyar Egyesület érintkezésbe lépett a Szent-László-Társulattal, melynek ez irányban úttörő működése, daczára a segédszerek csekélységének, a múltban oly áldásosnak bizonyult, mely azonban, bár vérző szívvel látja is a hiányokat, nagyobb szabású tevékenységre csak úgy határozhatná el magát, ha az ország katholikus lakossága is a múltnál hasonlithatlanul fokozottabb és kitartóbb buzgósággal gyámolitja az ő hatványo- zottabb igyekvését.

A társulat elnökségének múlt évi deczember 27-én 145. sz. a. kelt előterjesztése szerint hiteles értesülés és a bukaresti érsek úrral folytatott személyes szó- és Írásbeli tárgyalások alapján minden kételyt kizáró ténynek mondható, hogy csak Bukarestben az ott lakó 36 ezer magyar ajkú között vagy 20 ezer katholikus, nagyobbára szegény sorsú hivő vau, kiknek lelki gondozása a bukaresti érsek urnák egyik fógondját képezi. Az érsek úrban megvan a legkészségesebb jóakarat, és ő hajlandónak ígérkezett 400 franknyi évi segély fejében három magyar ajkú papot kizárólag hit- és vérrokonaink lelki gondozására alkalmazni és állomásaikat állandóan szervezni, ha e tekintetben a Szent-László- Társulat részéről állandó segélyre számíthatna. Azonfölül égetően szükséges a bukaresti angol kisasszonyok intézete számára egy magyar tanítónő, kinek díjazására csak évi 800 frankot kérnek. Turn-Szeverinben továbbá évi 1275 franknyi segély szükséges, hogy az ottani 260 tanköteles raagyarajku .kath. gyermek részére kath. jellegű és magyar tannyelvű iskola fentartassék.

Az ország katholikus lakosainak erkölcsi kötelessége a Szent- László-Társulai uak ezen fenséges feladatok sikeres megoldására segédkezet nyújtani. Magam részéről megígértem, hogy az előterjesztésben felsorolt czélok előmozdításához, kiváltképen a bukaresti magyar katliolikusok magyar ajkú .áldozárok által s magyarnyelvű oktatással való lelki gondozásának állandó biztositásáhoa évenkint 1200 frankkal, vagyis 600 forinttal fogok járulni. És nincs semmi kétségem abban, hogy egyházmegyém t. papsága is teljesen át lévén hatva az ügy kiváló fontosságának tudatától, minden jó eszközt fel fog használni arra, hogy a közreműködésre a szószékről is lelkesen felhívandó hívekkel egyesülve, a keresztény testvéri s hazafiui szeretet eme kötelességének, részint a társulati tagok szüntelen szaporítása, részint adományok időn- kinti gyűjtése, részint, a hol ez czélszerünek mutatkozik, külön persely felállítása által is, nem a pillanatnyi lelkesülés tünékeny hevével, de az élénk kötelességérzet állhatatos buzgalmával megfelelhessen, s a hazatelepités végső czéljának előkészítéséhez egész lélekkel hozzájárulhasson.

Nagyok ugyan és sokfelé ágazók a világegyház szükségletei, s minden szent missio gyámolitása megtenni áldásos gyümölcseit. De minket egy missio-czél sem érdekelhet közelebbről, mint a keleten vallásuk s nemzeti nyelvök fennmaradásáért elszigetelten küzködő szegény magyar hitsorsosaink támogatása, kiknek a jó Isten kegyelmén és a mi testvéri szeretetünk áldozatkész felbuzdulásán kívül nincs egyéb gyámoluk, és kik fölött épen azért benső meggyőződésem szerint az isteni Gondviseléssel együtt mindvégig őrködni fog a magyar katholikusok lelkiismerete.

Tájékozásul megjegyzem még, hogy az egyházmegye területén a társulat székhelyi igazgatója Begovcsevich Róbert apátkanonok, a ki az egyházmegyei hivatalhoz, vagy közvetlenül hozzá juttatott összegeket a társulat központi közegeinek átszolgáltatja.

— Gróf Szapáry Gyula,ő exja, az egri szabadelvű párt képviselő- jelöltje, mint teljesen biztos forrásból értesülünk,— a jelöltséget elfogadta.

— Előléptetés. — Dr. Samassa Tivadart, ifj. Samassa János, egri érs.-uradalmi jószágkormányzónak, művelt társasköreinkben előnyösen ismert fiát, eddig díjas fogalmazó-gyakornokot, pénzügyminiszter ő exja a Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye és Kecskemét sz. kir. város területén működő adófelügyelő mellé

II. oszt. pénzügyi fogalmazóvá nevezte ki.

— Kitüntetés. Rapaics Radó, osztálytanácsos a keresk. ministeriumban, az országosan tisztelt nevű Rapaics Dániel, 1848/9-iki szabadság-harczunk hírneves honvédezredese, — jelenleg Hevesmegye tiszti pénztárosának fia, közelebbről a minis- téri tanácsosi czimet és jelleget díjmentesen nyerte.

— Helyreigazítás. „A h evesmegyei szabadelvű párt, értekezlete Egerben“ ez., lapunk múlt számában megjelent közleményben, visontai Kova eh László megnyitó beszédének reproductiójában, azon passus, hogy: „a megye közönségé- nék két harmada a szabadelvűpárthoz tartó zi kétévesen van közölve, mert a t. szónok azt monda: „hogy az ország lakosságának két harmada tartozik a szabadelvű párthoz,“ — mit is a t. pártelnök ur óhajtására ezennel helyre- igazitunk.

— Az egervidéki jótékony nő-egylet által farsang utolsó napján tartandó álarezos és jelmez-bálra nagyban készülnek; a meghívók vidékre már elküldettek, mint hírlik, a bál alkalmával igen

csinos tárgyak fognak kisorsoltatni; — egy sorsjegy ára 10 kr. lesz.

— Piknik. Fesztelenül kedélyes kis mulatságot rendezett e

hó 12-éu a helybeli legényegylet helyiségeiben néhány városunk közkedvességben álló családja. De nem . . . — nem is családok rendezték talán, hanem fiatal menyecskék, mert mikor széjjelnéztem a helyiségben, azt vettem észre, hogy kétszer annyi a menyecske, mint a leány — s igy hölgyeim, azt hiszem, nem" veszik tőlem rossz néven, ha elkeresztelem a kicsikét „menyecske- piknikének. A háziasszonyt ? szerettem volna kipuhatolni, s utoljára is arra jöttem rá, hogy ennek szerepét Simáczius Gusztáv- né és Szokolay Lajosné úrnők, a harmadik, a tulajdonképeni háziasszony : László Jánosné úrnővel vitték a legpáratlanabb figyelem és előzékenységgel. Hanem hát beszéljenek a tények. Az első csárdás 12-én esti 8 órakor vette kezdetét, az utolsó 13-án reggel 8 órakor érte végét. Czigány? a Rudié. Jókedv? Határtalan a maga nemében, folyton növekvő animóval, minek bizonyítására csak a soupert említem, mely nyolezszor lett megujrázva. Lakoma? Végtelen, mely után bizony jól esett volna a korhely leves, — de ez nem volt. Négyes? ez volt négy. S a hölgyek? Bóday Aurelné, Danielik Románka, Galambos Margit, és Jossika, Hubert Anna, László Jánosné, Markovich Lajosné, Nékám Erzsiké, Petravieh Bertalanná, Petravieh Irénke és Ilona, Simáczius Andorné, Simáczius. Gusztávné, Szokolay Lajosné, Ujszászy- né stb.' úrhölgyek. <’>.