Eger - hetilap, 1887

1887-02-08 / 6. szám

45

Albert, Völgyi Lajos, Kürtliy Ferencz, Devera János, Gáhy Fe- rencz, Kuczora Ferencz, Morvay Sándor, Hibay György, Komáromi József, Pájer János, Petravich Antal, Ruzsin Ignácz, Csókás István, Ruzsin Manó, Nánásy Ferencz, Dálnoky János, Rsmenyik Kálmán, Erhardt János, Simonyi Károly, Sád Jakab, Kormos András, Biró Béni, Stand Ferencz, Bodó Antal, Visontai Ignácz, Bessenyei Sándor, Csőké Bernát, Kajdácsy Rafael, Szeredi Tamás, Pap András, Gömöry Marton, Kocsis Ferencz, Varga József, Barta Mihály, Czeglédi Antal, Koncz János, Kolozsi Ágost, Szolcsányi Gyula, Szabó Ignácz, id. Murányvári János, Kánitz Lipót, Horánszky István, Wolf Károly, Kovács Ferdinánd, Steinhäuser Rá- fael, Imre Miklós, Pásztor Bertalan, Pozsgay Antal, Kovács János, Biró János, Vas János, Fiser Soma, Lang Sándor, Poltcsek Ferdinand, Lengyel András, Keller József, Hanzelli József, Al- torjai Sándor, Szeredy József, Balázs Ignácz, Nagy Ferencz, Tót Bernát, Farkas Mihály, Balog János, Kocsis János, Lepres Fe- jencz, Barta József, Vancsay Ferencz, Erdődi István, Kelemen Antal, Zeleznik István, Vas Antal, Simon János, Farsang Antal, Farkas Vincze, Bognár Ferencz, Szemán Mihály, Szerdi Adám, Angyalosi János, dr. Fodor László, Mózer Antal, Chalaupek Domonkos, Brünauer Ambró, Lájer János, Angyal Zsigmond, Mihályi Imre, Berta József, Huszár Mihály, Károly Rudolf, Keresztény Imre, Mélái Dániel, Balkai István, Kaiser János, Musenicz Béla, Tolvaj Jenő, Sulcz József, Viberánszky Mór, Mező Ignácz, Geiger Sándor, Fischer Lajos, Horánszky Bertalan, Tury Mihály, Füst Ferencz, Lang László, Hám János, Perger Ignácz, Fógel Ágoston, Danasi Antal.

— Válasz. — „Közigazgatási hatóságaink tévedései“ czimü, •e lapok f. évi 4. számában közölt czikkemre valaki „helyreiga- zitó“ sorokat küldött. Igaz ugyan, hogy e közlemény névaláírás nélkül jelent meg s igy nem lennék köteles azt figyelembe venni; az is igaz, hogy a „helyreigazító" sorok nem vonják kétségbe az általam közölt törvénytelenségek megtörténtét, sem okaim alaposságát nem czáfolják meg, s igy annak a szüksége sem forog fenn, hogy czikkem tartalmát a közlemény névtelen Írójának megjegyzéseivel szemben megvédjem, azonban annyit mégis kénytelen vagyok megjegyezni, hogy nekem nem volt tudomásom arról, miként gróf K. Gy. nem fogadta el jegyzővé történt kineveztetését. Egyébiránt az nem tette törvényessé a főispán ur rendelkezését, hogy gr. K. Gy. ur tapintatos eljárása az elkövetett törvénytelenséget orvosolta.

Ami pedig czikkemnek a regalejogra vonatkozó részét illeti az a hivatkozott miniszteri rendeletekből vett idézések által sokkal inkább meg van okolva, semhogy azt egyszerű kijelentéssel meg lehetne erőtleniteni. Azt elhiszem, hogy a czikkemben felvetett kérdés, annak megjelenése után „megvitattatok s megvilá- •gittatott;“ de hogy olyan „szakértő“ akadt volna, akinek véleménye szerint a megtámadott rendelet helyessége az általam idézett rendeletek helyes felfogásában gyökerezik: azt kétségbe vonom. Az általam idézett rendeletek oly világosan s félreérthetetlenül szólnak az alispáni határozat törvényessége ellen, hogy nem lehet szakértő, aki az alispán ur álláspontját ezen rendeletek alapján helyesli. Ha czikkemnek „helyreigazitója“ okokkal támogatta volna állításait, úgy én is a legnagyobb készséggel felvilágosítom vala őt kijelentésem alaposságáról.

Végül megjegyzem, hogy tévedésben van czikkiró ur a sajtó hivatása tekintetében, ha azt hiszi, hogy valamely hatóságnak káros rendelete hírlapi czikk tárgyává nem tehető. A sajtónak egyik főhivatását az képezi, hogy a törvények megtartását ellenőrizze. Különösen nagy a sajtó feladata a közigazgatási ügyek ellenőrzése körül, mert e téren törvényeink semmi garantiát sem nyújtanak az ügyek alapos és lelkiismeretes elintézésre nézve, elannyira, hogy az is megesett, miként egyik felebbviteli forum olyan határozatot hagyott helyben „indokaiból,“ amelyet az alsófokú hatóság elfelejtett megokolni. Ha valaki ebben kételkednék, bővebb felvilágosítással szolgálhatok.

Dr. Alföldi Dávid.

— Estély. Sokan azt állítják, hogy a bálok f alkotják a kellő közepét a rózsaszínű világnak, a hol mulatnak. Én azt mondom, hogy az estélyek. Higyjék el hölgyeim, hasonlítani sem lehet azt a fesztelen kedélyes jókedvet, a mely a bálokon uralg (bármenynyire családias jelleggel bírjon is az a bál,) egy oly valóban kedves, házias estély hangulatához, mint milyenben f. hó 5-én szombaton Gröber Ferencz úr vendégszerető házánál részeltetünk. Elmondtam már hatszor, mily örvendetes fejlődésnek indult az idén a társas élet elite-közönségünk körében; elmondtam hatszor hat estély után, hogyan mulattunk itt, hogyan ott, meddig voltunk

itt, meddig ott, milyen lucullusi lakoma volt itt, milyen ott, hogyan jártuk a csárdást itt, hogyan ott, erről ugyanazokat mondom miket az előbbiekről, csakhogy ehez még azt teszem hozzá, hogy méltó befejezése volt az idei estélyeknek. Különben ki tudja, mit hoz a jövő, lehet hogy még több is akad, hanem az bizonyos, hogy ennek mindeu legkisebb részén meglátszott, hogy itt páratlan háziasszony keze működik. Hogyne! mikor nem csak mi reánk, de még a fertálymesterekre is kiterjedt a figyelme, mert ez estély tulajdonkép fertálymesteri letétel volt. Gazdag vacsora után, melyen a toasztok nem hiányzottak, elkezdődött a táncz, mely reggeli 8 óráig tartott a Rudi talpalávalói mellett, a legfesztelenebb fokozatosan növekvőanimóval. De minek mondjak még többet?.— hisz akik ott voltak, azok úgyis tudják az egészet, akik meg ott nem voltak, azoknak megazért nem mondom el, mert csak fölcsigáznám az étvágyaikat, ha elmondanám, milyen pompás „korhely levest“ ettünk regeel felé, s hogy mily nagyszerű „snapszot“ ittunk utána, a minek csak az az egy baja volt, hogy hamar elfogyott. A négyeseket 10—12 pár tánczolta. A házi asszonyon és a kedves házi kisasszonyokon, Anna, Berta, és Jolán kisasszonyokon kívül ott voltak: Nemcsikné, Gröber Irén, dr. Danilovich Pálué, özv. dr. Frantz Alajosné, Frantz Etelka és Piroska, Mészáros Istvánná, Mészáros Kornélia, dr. Négyessy Lászlóné, Petravich Bertalanná, Petravich Irénke, Sajósy Alajosné, Sajósy Margit, Schöner Odilóné, Szabó Ella urhölgyek. Istenem! . . . milyen kár,hogy a végére jutottunk. Eddig egymást érték a szebbnél szebb estélyek, — de hát ezutáu mik érik egymást? . . . ördög vigye el azt a sok kalandáriumcsinálót, hogy nem tudtak az idén is olyan hosszú farsangot csinálni, mint tavaly! No! de se baj! — végig tánczoltunk hét estélyt, (nagyon szerencsétlen szám!) meg öt bált,

a mi még hátra van, azt is lejárjuk s aztán

................jöhet a

m u s z k a. —ö.

— Soirée. — Páratlan kedvességig családias jellegű kis összejövetelnek volt színhelye múlt hó 31-én özv. Okolicsányi Ödön- n é sz. Okolicsányi Lujza úrnő ő nga vendégszerető háza. Alkalmat ez összejövetelre, mint a szeretetne méltó háziasszony meg- jegyzé, kedves rokonai adtak, kik átutazóban voltak vendégei. Pompás vacsora után még táncz is volt (zongora mellett) majd egész éjfélig, mikor aztán szétoszlott a társaság. Ott voltak a háziasszonyon kívül: Okolicsányi, Lajosné (Szabolcsból), Eliz és Gizella leányaival, özv. Erdélyi Józsefné, Gizella és Marianna leányaival, Gáspárdy Gézáné, Coeleszta és Margit leányaival, Okolicsányi Lajosné, Okolicsányi Józsefné, Beniczky Etelka stb. stb. úrhölgyek.

— Az egri ujkaszinó választmánya f. hó 5-én szombaton igen szép estélykét (kräuzchen) rendezett tombolával egybekötve. Az estélyen, mely Va 3 órakor ért véget, a helybeli katonai zenekar játszott. A négyeseket 18 — 20 pár tánczolta; a tánczoló hölgyek közül ott voltak: Akantisz Jusztin drné, Borhy Ilona, Brösztlné, Danielik Románka, dr. Fekete Ferenczné, Fekete Jánosné, Klemm Irma, Huberth Anna, Horánszky Irma, Jekelfalussy Etelka és Ilona, Menner nővérek, dr. Szolcsányi Hugóné, Széchényi Jólán- ka, Vas Ilona stb. stb. urhölgyek.

— Meghívó. Az egervidéki jótékony nőegylet által Egerben 1887. február 22 én a törzskaszino termeiben árvaháza javára tertandó jötékonyezélú álarczos és jelmezestélyre belépti dij 1 frt. 50 kr. álarczosnak a pénztárnál 1 ft. Karzati ülőhely 1 frt 50 kr. Kezdete 8 órakor. Felülfizetések köszönettel fogadtatnak, s hirlapilag nyugtáztatnak. Jegyek előre válthatók Köllner Lő- rincz gyógy tárában, Szolcsányi Gyula könyvkereskedésében s este a pénztárnál. — Eger, 1887 február 1-én. Az elnökség.

— Az egervidéki jótékony nöegylet által f. hó 22-én tartandó álarczos bálra a rendezőséget a következő urak voltak szívesek elvállalni : Beniczky Sándor, Békefy Iván, Dobrányi Lajos, Elek Árpád, Eötvös József, Farkas Gyula, Góth Ferencz, Götz Boldizsár, Horváth Béla, Hranilovic Kálmán, Kállay Sándor, Kelemen Ernő, Keleti Izsó, Mészáros Kálmán, Pick N, Pilepic Rudolf, ifj. Simonyi Károly, Szabó Béla, Tahy Márton, Ury Lajos. E szép számú bizottság elég garantia a bál sikerére.

— légünnep. Igen szép ünnepély folyt le e hó 6-án vasárnap délután a korcsolyázó egylet pályáján, A tó jege alig látszott, annyira ellepték a korcsolyázók, a katonai zenekar andalító zenéje mellett korcsolyázva egyedül, páronkint (a kinek ez is akadt) és kolonneokban, ki a hogy tudott (ki meg a hátán!..) Óriási tánczterem volt (nem tehetek róla, de az idén már mindent. tánczteremnek nézek) ez a versenytér. Igen! versenytér, melyen hölgyeink versenyeztek először gracieuse mozdulataikkal, jól tudva, hogy sehol sem lehet a karcsú termetet, a csinos öltő-