Eger - hetilap, 1887
1887-12-13 / 50. szám
398 — Az Új -Kaszinó helyiségeiben f. hó J 5-éu (csütörtökön) esti 7 órakor a cs. és kir. 60. sz. gyalogezred zenekara, változatos műsor mellett, zene-estélyt rendez, melyre az egyesület tagjai családjaikkal együtt meghivatnak. A tagok által bevezetett vendégek is szívesen fognak láttatni. — Az egri törzs-kaszinó f. hó 8-án tartotta rendes évzáró nagy-gyűlését, melyen a jövő évre az egylet részére megrendelendő lapok állapíttattak meg. Azon indítvány, hogy a farsangi bálokra a teremdij 100 írtról 65 írtra szállíttassák le, — az elnök szavazatával lett kedvezőtlenül eldöntve. — Az orsz. keresztény önsegélyző s fogyasztási egylet egri fióktelepe f. hó 8-án, a városház nagy-termében, Csiky Sándor elnöklete alatt népes közgyűlést tartott. Az egri tagok megbotránkozással értesültek, hogy az orsz. keresztény önsegélyző-egylet bpesti központi elnöke, Zboray Béla orsz. képviselő, — szabadkőműves. E minősége egy „keresztény“ egylet elnökségével összeférhetlen lévén, az egri fiók-egylet gyűlése elhatározta föliratban kérni fül az egylet bpesti központi igazgatóságát, hogy az elnököt mozdítsa el ez állásától, ellenkező esetben az egri fióktelep kilép a bpesti egylet kötelékéből. E határozat folytán egyéb indítványok tárgyalását e határozata eldöntésétől tette függővé. — Esküvő. Ifj. Fejér Alajos csányi földbirtokos nov. hó 26-án vezette oltárhoz Csányon, Dán kő Margit kissaszonyt, Dankó Zsigmond ottani birtokos kedves és müveit leánykáját. A násznagyi tisztet Petheő Ferencz csányi és Ttiomka Gusztáv tari birtokosok teljesítették. Nyoszolyóleányok: Hamar Erzsiké és Ágoston Ilona urhölgyek: vőfélyek: Petheő, András és Farkas Károly urak voltak. — Az egri jogakad. polgársága kebelében fennálló jogász- segélyző-egylet tisztikara, illetve választmánya, a f. hó 10-én tartott közgyűlés alkalmával a következőleg alakúit meg: Elnök: Csaplaky Lipót; alelnök : Szabó Béla; titkár: Porubszky Sándor; pénztáros: Csuppay Ferencz; jegyző: Biró József; választmányi tagok: Békefy Iván, Simonyi Károly, Tamasy János, Porubszky István, Grotz Boldizsár, Bertha János, Barchel ti Károly, Fülöp József, Galambos János, Erdélyi József, Frantz Gyula és Wagner László joghallgatók. Három hónapi vajúdás után tehát végre megszűnt a szakadás, a pártoskodás, kiegyenültek a különböző néné föl ma, a ki e körülményt figyelemmel kisérte, mennyire tisztult, finomult és nemesült magyar kath. templomainkban az egyházi népének, mióta a Tárkányi-Zsasskovszkyféle énektár liaza- szerte el van terjedve! S nemes büszkeséggel mondhatjuk el, hogy Tárkán.vi-Zsass- kovszkyék e téren is jóval megelőzték a külföldet. Az „Énektár“ rég forgalomban volt már, midőn ennek nemes példáján buzdulva, a kölni, mainzi stb. egyházmegyékben Moor, Piel stb. megkezdték hasonló kath. egyházi népénektáraik (,,Cantionale“-ik) kiadásait a német kath. kántorok, részére. A „Manuale“ és az „Énektár“ oly szükséges két mű, mint a mindennapi kenyér a magyar kath. kántorokra nézve, s létrehozásuk csakis oly ember lelkében foganhatott meg, ki maga is egykor kántor lévén, személyes tapasztalatokból ismerte ezen állás legkiáltóbb zeneszükségleteit. É müvek, tudtunkra, más nyelvekre lefordítva is megjelentek, ugyancsak a Zsasskovszkyak kiadásában. A „Manuale“ s „Énektár“ kiegészítéséül még két derék egyházi énekes kézikönyv jelent meg Zsasskovszky Ferencztöl, mindkettő méltó pendantja az említett két nagy szabású jeles műnek. Ezek a „Cantica sacra“, mely főleg a papnövelő intézetek énekkara által, a nagyobb egyházi ünnepek alkalmával előadni szokott énekek harmonikus előadására kívánt kézikönyvül szolgálni; — és a „Funebrale“, mely a gyászistentiszteleteknél a kántorok által énekelni szokott, saját szerzeményű, czikornyás dallamu, s többnyire izetlen — nem ritkán komikus — szövegű úgynevezett „búcsúztatók“ mellőzésével, a gyászszertartás komolysága- s méltóságához illő egyházi gyász-énekeknek egy gazdag gyűjteményét adta kántoraink kezébe. Mindkét mű nagy mértékben hatott a kath. egyházi istentisztelet énekes functióinak művészi niveaura emelése-, finomítása- s megnemesitéséhez. S mig mások, azért, mert a magyar népdalról egy pár iitött- kopott czikket írtak, s régi kath. énektárakból egy pár éneket kiböngészve, modern alakban kőtára szedtek — a magyar tud. akadémia által kitüntetve, s magas polczra emelve, mint cory- haeusok szerepelnek a magyar zeneirodalom terén : addig a mi Zsasskovszky Ferenczünk, a magyar zenekultúra, s a zetek, s helyre állott a régi jó viszony, halad a segély-egylet is a régi kerékvágásban. Legközelébb megalakúi az olvasókör tisztikara, sőt valószínű, hogy a bálbizottmány is. — Az egervidéki jótékony-nöegylet által legközelébb rendezett Katalin-tánczestély múlt számban közölt felülfizetői közöl tévedésből kihagyattak: Gröber Ferenczné 5 frt, Kovacsóczy István kanonok 5 frt, Sivampel József 50 kr., és Wolf Károly 4 írttal. E jótevő adakozók fogadják az egyesület hálás köszönetét. Özv. Mészáros Istoánné, elnök. *** Az erdólyrószi magyar közmüvelödési-egyesület czéljaira Dobos József ur, a szatmári püspökség uradalmi mérnöke Puszta-Hidvégről, (Hevesmegye) Kapácsy Dezső megyei árvaszéki jegyző és előadó utján, a napokban 5 osztr. ért. forintot adományozott, mely összeg rendeltetési-helyére juttatás czéljából Kapácsy Dezső által Sándor József egyleti titkárnak Kolozsvárra már el is küldetett. Követendő példa azokra, kik e téren eddigelé még le nem rótták ez elsőrangú, honfiúi és li o n m e n t ő kötelességet. — Kövér Gyula, Hevesmegye kir. tanfelügyelője, az ellene elrendelt csőd következtében, ez állásától közelebbről hivatalosan felfüggesztetett, s — mint értesültünk — a kir. tanfelügyelőség ideiglenes vezetésével Scossa Dezső kir. tanfelügyelőségi toll- nok bízatott meg. — Szurmák Rezső, felfüggesztett egri árvaszéki ülnök, legközelébb állásától fegyelmi utón végleg elmozdittatott. — A legnagyobb borivó megye egész Magyarországon a kis E sz te r g om megy e, ahol a hivatalos statistikai kimutatás szerint egy-egy lakosra átlag több jut nyolczvan liternél évenkint. Az ország egyéb vidékein általán egy férfiúra; negyvennégy s egy nőre átlag kilencz liter bor esik évenkint. Árva és Turócz alig ismeri a bort. Trencsénben egy-egy liter bor esik egy hazafira évenkint. — Érdekes még megjegyeznünk, hogy az ország legerősebb borfogyasztó megyéje, Esztergom mellett, az ország legerősebb pálinka fogyasztó megyéje Kis-Küküllő Erdélyben, ahol egy-egy elkeseredett hazafira évenkint negyvenegy liter pálinka esik. — Ennyit mond a statistika. De hogy e mennyiségből hányán isszák el mások elül sok mások illetőségét: azt bajos volna a statistikának kikutatni. Jő Beöthy László egykor hazafias bujában igy kiáltott fel: „Fényes Elek kimutamagyar egyházi zeneirodalom terén szerzett hervadhatlan érdemeivel, az illetékes irodalmi hatalmasságok részéről csaknem teljesen ignorálva, szerény elvonultságban élt körünkben, nem vág37va országos kitüntetésekre, hanem egjmdül hivatása, nemes hajlamai, s feladata fáradhatlan, buzgó teljesitésében lelve egyedüli örömét s jutalmát! S a ki az utóbbi években, a súlyos családi csapások által testben erősen megtört, de még gyakran derült kedélyű öreg urat utczáinkon lassú, kimért lépésekkel végig ballagni látta, ki hitte volna, hogy a hazában mily zenekulturális mozgalomnak kiinduló rugóját hordozza magával gyors hanyatlásnak indult kebelében ? Zsasskovszky Ferencz, bár erre hajlamai s tehetségei bőséges mértékben megvoltak, — kevésbbé volt productiv erő, mint testvére, Andor. De néhány zeneszerzeménye valóban sükerült,. s maradandó becscsel bir. Az „Egri Dalnokiban megjelent „Járjatok be minden földet“ szövegű indulóját országszerte elterjesztették az ifjúsági énekkarok. „Regina coeli laetare“ férfi-négyese méltó helyet foglal a szebb egyházi énekkarok közt, s a „Jó atyánkért esdeklünk“ népéneke egyike az „Énektár-legked- veltebb s legelterjedtebb énekeinek. Az „öreg ur“ igen szépen kezelte az orgonát, s rögtönzött változatai egyes dallamok fölött, valóban élvezetesek voltak úgy a laikus, mint a zeneértő előtt. Mint képezdei zenetanárt tanítványai igen szerették, mert. kivált a tehetségesebbek, s ügyekezőb- bek, igen sokat tanultak tőle. Az egri egyházmegyének mai nap- ság már csaknem minden kántortanitója mesterét s tanárát tiszteli személyében, ki 40 év óta volt az egri tanító képző intézetben mint zene- és énektanár foglalatos. — E mellett páratlan jó szivéről is széltiben ismeretes volt a boldogult, Mindenkor hálásan emlékezve vissza a mások jótéteményeire, melyekben, mint szegény tanuló, ki egyedül saját erejére volt utalva, — részesült; valahányszor csak alkalma nyílt, s tehette, mindig szives készséggel segített másokon; s kivált a felső megyékből ide került szegény tanuló földiéi találtak benne mindenkor buzgó jóltevőt s pártfogót! Legyen áldott emlékezetei Arnóthi. 1
