Eger - hetilap, 1887
1887-12-06 / 49. szám
387 számos remek költeményei szerezték meg homlokára a halhatatlanok örök hervadhatta» babérját'“ Az összes közönség egyhangn lelkesedéssel kiáltá: „Éljen Zalái' József!“ S Tolnai Lajos e nyilatkozatával kétségtelen tanúbizonyságát adta annak, hogy müveit, és különösen - tapintatos és hálás ember. Mint körültekintő embernek mindjárt első pillanatra be kelle látnia, hogy Egerváros müveit közönsége a Tolnai felolvasó estélyét a — Za 1 ár kedvéért tette ily impozánssá. Zalárért rajong Eger müveit közönsége, és méltán. Ezt tudja mindenki, s ezt éreznie kell mindenkinek, mihelyt társadalmi viszonyainkba betekint. Tolnai e nemes és igaz nyilatkozatával a legszebb kötelességét rótta le Eger müveit közönsége, s felolvasási estélyének ritka buzgalma rendezője : Zalái' József iránt. Tolnainak ez estélyen való harmadik föllépéséről legkevesebb a mondani valónk. Ebben viint föl leginkább, hogy úgy orgánumát, mint előadását tekintve, a legszerencsétlenebb felolvasók közé tartozik. Egy saját szerzeményű, erősen Zola-irányú rajzot, vagy genre-képet olvasott — jobban mondva: hadart el előttünk. Amennyire alig érthető előadásából kivehettük, egyik régi ismerőséi, Bölcskey bukott kereskedőt igyekezett élénk rajzolni, egy jó családból származott, együgyű férfiút, kit bárgyusá- gán kívül, főkép az juttatott csődbe, mert föltétlenül hitelezett a szomszéd gymnázium tanárainak, kik aztán soha se fizettek meg neki. (Felolvasó a képet bizonyára gymn. professorkorából merítette !j. Most felesége a kórházban fekszik, gyermekének elfagyott lábairól az ujjakat metszegetrk, maga pedig fiskálsoknak irkái ivét nyolcz krajczárért! . . . Felolvasó, úgy látszik, buzgó hive s követője a Zola-iránynak; azért rántott oly hevesen kardot szabad előadásában a Zöldféle reál-materialistikus irodalmi irány mellett. Gusztus dolga. A felolvasás-közöket zongorajáték s szavalat pótolta ki. Galambos Jesephine k. a. Liszttől játszott egy rhapsodiát, sokkal több elismerésre méltó technikával, semmint hatással. Azt hisszük, sokkal jobban sikerül vala egy fülbemászó salon-piéce; — mert még a mi müveit közönségünk se képes élvezni a nagyobb szabású bravourconcert-darabokat. Kétségkívül legsiikerültebb száma volt az estélynek Lipcsey Adám szavalása, ki Tolnaitól adta elő, „A szegény vándorlegény“ ez. hangulatos költeményt. Lip cs ey Adám, e szép tehetségű fiatal költő, kinek néhány sükerült lyrikus verse már is méltó feltűnést keltett, ma, mint szavaló is kiváló erőnek mutatta be magát. Orgánuma behízelgő, előadása érzelem- s bensőségteljes, tele hévvel s közvetlenséggel, mely magával ragad, s hódit. E mellett alakja s szerény külső megjelenése vonzó, megnyerő. Kár, hogy nincs alkalmunk többször hallani. Záradékul az egri dalkör zengette el, szokott praecizioval, Them K. „Bordal“-át. A felolvasó estélyt a törzskaszinó belső termeiben vidám lakoma követte, melyben a felolvasáson jelenvolt hölgyek is kivétel nélkül csaknem valamennyien részt vettek. S örömmel elmondhatjuk, hogy az egész estélynek ez volt a legszebb társas- szellemi vívmánya, melyért a rendezőséget a legméltóbb elismerés illeti meg. Mert a legritkább esetek közé tartozik, hogy társas lakomáinkon müveit hölgyeink is részt vesznek! Hogy lakoma közben a toasztoknak egész serege indult meg, köztök jelesbnél jelesb pohárköszöntőkkel, melyeknek sorában maga az ünnepelt felolvasó, Tolnai, mint. lakoma-szónok is ritka gyakorlottságú s tehetségű férfiúnak mutatta be magát, — mondanunk se kell. De a lakmározó asztaltól csakhamar a tánezterembe csalta a nemes fiatalságot Palócz Kálmán bandájának rázendített sup- pée-csárdása. S mig a fiatalság járta növekvő animóval éjfél utánig, — addig az ékesebbek növekvő lelkesedéssel folytatták a terített asztaloknál a hazafias — ivó dal mi vitát. Égyszer csak azt veszem észre, hogy szomszédom, egy különben rendkívül kedélyes és csöndes nyárspolgár, végtelenül erős töprengésbe van merülve. — Mi bajod ? — Sehogy se bírom kitalálni, akárhogyan töröm rajta az eszemet, miféle közmondással fejezi ki a magyar azt a franczia szólamot hogy: Quel bruit pur une omelette!“ — Nos — válaszolóm, — hát úgy, hogy : „Mennyi sok hűhó semmiért!“ — Különben remélem, nem akarod ezt a mai estélyre alkalmazni? — Isten őrizz; — viszonzá barátom. Hisz a mai estély mindenki részére a legpompásabban sükerült. Tolnainak busás jövedelmet hozott. Mi férfiak, hatalmasan ettünk-ittunk. A höLyek pedig akár agyontánczolhatták volna magokat!“ — vagy nem? — tudja isten! Annyi azonban még ma is megmagyarázhatatlan előttem, miért hagyták már oda 2 órakor a táucztermet, mikor a terem reggelig ki volt véve, a czigánynak hajnalig kellett húznia, a hely tágas volt. a teremben (megjegyzendő hogy a négyest 16 pár-'járta) s a mi a fő: az animo is meg volt a tánezhoz. Hölgyeink közül ott voltak: Erdélyi Gizella (pardon ! . most jut eszembe, hogy azt mondta: „ki ne tegyen az újságba“!) Erdélyi Marianna, Frantz Etelka és Piroska, Galambos Margit és Jossika, Gáspárdy Anna és Coeleszta, Horváth Ilonka, Huberth Anna, Imre Leonka, Jekelfalussy Etelka és Ilona, Mészáros KorFöldön és föld alatt, vízen s vizek felett, Ki van immár adva a kemény rendelet, Madár is dalolja, ágról ágra szállván: Hogy és mit parancsol erős Tisza Kálmán. Azért ti is,' jámbor városi czimborák, Megfordíthatjátok a pipacsutorát,*) Mert énreám ugyan hasztalan lármáztok, Czinkeháti dohányt soha nem pipáztok. — Menjetek trafikba, s ha ott rosszat mérnek, Öröme hizlaljon zsíros „jövedéknek“ : S enyhüljetek meg a trafikos hölgy báján. . . . Ezt tán megengedi erős Tisza Kálmán ? Csillagh Mór. Milyen volt a szöllö-kultura Egerben a XVI-ik században? Szederkényi Nándor, monographiai jegyzeteiből, melyek már szép halmot tesznek ki eddig is, lapunk számára egy töredéket engedett át mely érdekes világot vet a cziműl írott kérdésre. De hadd szóljon maga a jegyzet: . .’. „Jer Ossián, ködös homályos énekeddel . . mondjuk Aranynyal mi is. Az a 16-ik század, a mohácsi vész után, egymást. űző viszályai, rémletes harczaival, sürü ködlepellel burkolva, csak homályos alakjai látszódnak az eseményeknek. Egy-egy porlepte akta tiinedezik fel, fakult papírján alig olvasható saját ir*) Mint a szegény ember, dohánya fogytán, szájába fogja a pipaszár édesebb végét. modor ; de mily fény sugárzik le az alig olvasható sorokból a sötét múltba . . . egy derii a század egy évére, vagy épen egy napjára . . . Megeleveníti a borzasztó múlt egy rövidke képe, melyből egy élet tárul elő, koleodoskopi kép. Eger, Gyöngyös, Apcz, Visonta, a Debrő völgye, rég visszhangoznak a szüreti danáktól, ha ugyan a természet kedvező esélye által megkímélt termést le nem gázolták a futó lovak, s az ádáz csaták marezonái el nem űzték lakhelyükről a földét verejtékkel munkáló szegény lakost ................ 1 577-et Írtak. Kevésbbé háborgatott év; a dikatorok s deci- mitorok teljesíthették kötelességüket, szedték az évi segélypénzt,s a termés tizedét is pontosabban behajtották: Egerben, (.Felnémetben, Czegléden, Kövesközy Márton a decimitor, Kelemen Zy egri, s Bor Mátyás felnémeti bírák ellenőrzése mellett ... Az őszi s tavaszi búza termés Egerben 707 kalangya, melyből a tized 74 kalangya (egy kalangya 30 kévéből áll), Felnémetben 276 az őszi, 1672 kalangya a tavaszi tized, az összes termés tehát 2760 őszi s 160 kalangya tavaszi. Czegléden (nem ama pestmegyei, hanem az, melynek emlékét egyik szőllőhegyünk őrzi. Szerk.) 35*/* kalangya a tized, s igy 350 az egész termés........................................... A szüret kedvezően ütött ki ez évben. Eger szőllőhegyei átlagos borterméséhez az ez évi decimális összeírása, összehasonlítva más évekéhez, a bortermelés mérve megállapításához, pontos adatokat szolgáltat. A következő hegyeken folyt a szőllő-kultura Egerben. Meg kell még jegyezni, hogy Eger határának egy része a tizedet s földesúri kilenczedet szolgáltatta; a város úgynevezett Harangozó *
