Eger - hetilap, 1887
1887-11-22 / 47. szám
370 polgároknak ezen utálatos kémkedés folytán felmerülő veszélyes kellemetlenségeket, melyek igen sokakat a dohányzás és szivarozással való végleges felhagyásra is kényszeríteni fognak, — mindezeket, mondom, tekintetbe véve, az állam jövedelmeit nemcsak hogy nevelni nem fogja ezen, a polgári szabadságot és tulajdon szentségét lábbal ti pró tjavaslat, de sőt inkább a most meglévő állami jövedelmet is tetemesen alászállitandja. Ha tehát a miniszter e tjavaslatával, nem a kancsal mészáros módjára, a ki máshova néz, és máshova vág, saját minden- hatóságának kiállhatatlan növelése, hanem az állam jövedelmeinek szaporítása volt kitűzött czélja, ennek igazolását csak úgy eszközölheti, ha tjavaslatát a napirendről azonnal leveszi, és ha helyette kiállít, egy másik tjavaslatot, melyben világosan kimondva lesz, hogy dohányt minden földbirtokos, és haszonbérlő, a ki az úgy is igen terhes földadót fizeti, szabad tetszése szerint termelhet; a ki azonban boltokban vágott dohányt, és burnótot is árúi, arra a kereset-adón felül, még félannyi osztály szerint meghatározott fogyasztási adó vettetik ki, mennyi az italmérési jogért fizetendő, és aki ezen felül még szivart is árúi, az az italmérési jogért fizetni kellő adót nem csak felében, hanem egészben viselni köteles. Ezt követve joga lészen az államnak, dohánybeváltási hivatalokat is ország-szerte fölállítani, és a termelőknek azokban terményeiket tetszések szerint elárúsitani, vagy ha az azokban meghatározott ár igényeiket ki nem elégítené, más vevőnek is, legyen az bár bel- vagy külföldi, tetszésük szerint eladni. Ezúton elérhető leend azon czél, hogy az államnak jövedelmei a termelők zaklatása nélkül, és a kezelési költségek kímélete mellett szaporittathatnak; a gyűlöletes, és költséges kémkedési kiadások beszüntethetnek, a közigazgatási tisztviselők végre tekintélyüket fentartva, hivatalukat egész buzgalommal folytathatják. Csiky Sándor. Viszonválasz Tek. Dr. Schwartz Dávid úrnak. Megnyugvással, sőt köszönettel vettem Uraságodnak a f. hó 15-én az „Eger“ czimü lapban adott válaszának azon részét, melyben el van ösiuerve, hogy engemet a legkomolyabb szándék és legönzéstelenebb jó akarat vezérelt, midőn nem a magam eszméjét, hanem az egriekét diadalra kívántam emelni. — Ennél én többet nem vártam, nem kívántam. S most napirendre is térhetnék, mert azon meggyőződésben élek, hogy nagy ipart hírlapi szóváltással sem nem teremtünk, sem elő nem mozdítunk. — De mivel Uraságod úgy, mint mindenki, félreértett, s mivel uraságod még a svájcziakra is kiterjeszti figyelmét, nem ugyan valami hi- zelgőleg, mi ezeknek nem nagyon árt, szükségesnek tartom a Az „EGER“ tárczája. Öszszel. Bolyongok a rózsák között. . . Meghervadtak, hullanak, S még mosolygnak enyelegve Rajok a napsugarak. . . Édes órák, szép emlékek, Hervadt, hulló virágok! A reménynek nap-sugara Sziutigy mosolyg tirátok. . . Elmúltatok ... de a sugár, De a remény megmaradt! Hő szerelmem, forró napom Hoz még virágos nyarat! K. J. Kényszerű házasság. (Beszcly.) Irta: Gabriel Prevost. Praiieziából fordította: Szabó Samu. (Folytatás.) Egy becsületes asszony, midőn férje első hűtlenségét fölfedezi, megfoghatatlanuak találja, nem érti, s nem is értheti, hogy következőket elmondani, a melyekkel talán még azt is bebizonyíthatom, hogy Szederkényi Nándor urnák semmi névvel nevezendő joga sem volt a legsértőbb, a legkihivóbb gorombaságok nyilvánítására, melyekre azért nem reflectálok, mert dorongokkal, melyek az immunitás aegise alá bújnak, szóba állni méltóságom alattinak tartom. Kijelentem tehát, hogy én arra, hogy Egerben az elejtett eszmét felvegyem, igen tisztességes és tekintélyes urak által lettem felszólítva. Kijelentem, hogy kapva kaptam az alkalmon, mert külföldi barátaimnak komoly elhatározása volt — és az ma is, — hazánkban tért foglalni, hogy a pamut-ipart meghonosítsák; igen természetes, hogy nem afféle Szederkényi Nándor úr által használni szokott gorombaságok árán, nem is csalási utógondolattal, mint azt az a „művelt angol munkavezető“ (iszonyú tévedés, és a dolgok teljes ismeretlensége) eszközölni megkísértette. Kijelentem, hogy a „Makó és Jeruzsálem“ közötti különbség az európai politikai constellátiókból származott, mert olyan bolond embert csakugyan nem lehet találni, ki akkor, midőn egész Európa fejétől sarkáig fegyverkezik, s egy szikra elég egy világot rendítő háborúra, pénzeit minden garantia nélkül ide dobja. Kijelentem, hogy azon dolgozat, melyet aug. 26-án felolvastam, s elég gyenge voltam ott hagyni adott szóra, hogy az fel nem használtaik, — arra való volt, hogy a tanácskozás substra- tumáúl szolgáljon. — Ezt a tanácskozást tartottak az urak feleslegesnek, osztozván Szederkényi Nándor úr gyanúsító, általam teljes megvetéssel visszautasított nézetében, hogy én „ömlengezé- seimmel“ mint boldogító akartam Egerben szerepelni. — Es ez volt a baj. — Sajnálom, hogy igy történt; sajnálom, de nem halok bele, hogy Szederkényi N. úr gorombaságait — állásom és koromnál fogva, de meg azért is, mivel azon becsülésböl, melyben azok előtt részesülök, kikre igen sokat tartok, — ezen eclatáns támadás miatt mif.sem veszitek, — zsebre kell raknom. — Majd az idő fogja igazolni azt, hogy én akartam-e jobbat, vagy Szederkényi úr tévedett-e, midőn egekre ható népszerűséget hajhászó mániájában engemet egy halmaz gyanúsítással, a tények elferdítésével tisztel meg. Szederkényi N. úr igy szól válasza végén: „Ha Péterffy úr komoly számba akar vétetni általunk, ezennel felhívjuk (kik?) adja elő e lapokban most már (fenyegetés akar ez lenni?) mily terjedelemben, stb.“ szóval: terjesszem elő Szederkényi Nándor úr kegyes bírálata alá egy európai czég — (mert nem rólam van szó, ezt jó lesz megjegyezni) — nézeteit, sőt concrét terveit. Kijelentem, hogy erre is kész vagyok, ezt akartam is tenni, — de nem Szederkényi úr goromba parancsára, és méltatlan támadására. — Se szerint lesz szerencsém legközelebbi dolgozaférjének, kit ő szeret, mi szüksége van egy más nő szeretetére. Naivságában nem érti, nem is képzeli, hogy az érzékek gyakran oly útra térnek, hová az érzelem nem követi őket; ő nem lát, csak egy dolgot, a szerelmet, melyet tőle a hűtlen elrabolt, és más nőnek ajándékozott. Nem tudja, hogy létezhetik szerelmi kicsapongás szerelem nélkül: nem tudja, hogy létezhetnek szerelmi gyönyörök, melyekhez a szívnek semmi köze. Jól kisírva magát s megvizgálva szivét, meggyőződött a szegény fiatal asszony, hogy még jobban szereti Edgard-t, mint eddig hitte. Azután bátorságot erőszakolt magára s még az nap a legelső vonattal az orvoshoz utazott Bougival-ba. — Egyedül jösz ?! kiáltott az orvos, midőn meglátta unoka- öcscse feleségét. — Fájdalom! — felelt a fiatal asszony sírástól vörös szemeire mutatva. Én nem vagyok szép; ő oly szép, ö! — 0 nem szép, és férjed ostoba, — felelt az orvos, azt vélve, hogy Termine kisasszonyról van szó. — Tegnap még hitegettem magamat, de ma láttam őt vele egy kocsiban! Ez borzasztó! — Kocsiban ? Halljuk csak, halljuk, hát mint van a dolog ? — Nagyon egyszerű. 0 nem szeret engem, mert én csúnya vagyok; hanem azt a másik nőt szereti, mert az szép. — Micsoda másik nőt? — Mit tudom én ? Egy nő rikító színű toilette-ben, ölében egy kutyával. — Rikító szinü ruhába öltözött nő, kutyával ölében ? Mi az
