Eger - hetilap, 1887

1887-11-15 / 46. szám

366 — Népgyülés Egerben, — Pár nappal ezelőtt egy szálas, szurtos, mezitlábos suliancz, piros plakátokat ragasztott ki népe­sebb utczáink sarkaira, mindmegannyi „felhivás“t városunk mun­kás népéhez, egy, vasárnap f. hó 13-án tartandó munkás nép- gyűlésre, a „rendezőség,‘‘ aláírással. Hogy tulajdonképen kikből állt ezen rendezőség, azt voltaképen tudni még ma sem lehet (hacsak maga Szabó Sándor t. polgártársunk nem képviselte azt), miután a tisztelt rendezőség magasabb eszmékkel foglalkozván, nem tar­totta méltónak azokról a helybeli lapokat előre értesíteni, csakis a budapestieket. F. hó 13-án délután két órakor csakugyan meg is tartatott a népgyülés mintegy 60—70 főre menő, nagyobb­részt kis iparosaink részvéte mellett, az „Arany Szőlő“-höz czim- zett vendéglő helyiségében. Csiky Sándor üdvözölve az egybegyűl­teket, eléadja a népgyülés czélját, s kéri egy elnök választását, mire a népgyülés Csiky Sándort egyhangúlag elnökké választja. (Jegyzőről szó sincs). — Ezután Szabó S. iparos polgár olvasta fel a következő budapesti táviratot : „Hol jogokért küzdenek, ott győzni is szoktak. Éljen az általános választási jog. A pártvezetőség.“ Ezután kimondatni kívánja, bogy a munkások érdeke védelmére az ő befolyásuk biztosíttassák. Az általános választási jog — úgymond, — mely már a legtöbb államban be van hozva, mért ne lehetne nálunk ? Nem olyan-e a munkás ember itt, mint más államokban ? A munkás tar­tozik ugyan hazájáért meghalni, anélkül azonban, hogy jogokkal birna. Hol itt az igazság ? Már maga az emberi jog, az emberi méltóság hoz­za magával,hogy szavazati-joggal bírjon. Munkás nélkül a hatalmasabb osztály sem élhetne, mert a munkás-osztály állítja elő a föld rö­geiből — úgymond — mindazt, amire a hatalmasok gazdagságukat alapítják, s mégis a hatalmak azok kik ellenünk törnek. A nép­nek nem czélja azonban a hatalmakat megtörni; a népnek nincs más czélja, csak a megélhetés. Szóló nem félti a magyar államot attól, hogy az általános szavazati jog behozatala annak hátrá­nyára lenne, s azért egy az országgyűlés elé terjesztendő felter­jesztés ügyében kéri indítványát elfogadni. Az indítvány nagy éljenzéssel elfogadtatván, Csiky S. kijelenti, miszerint az általános választási jog, a gyári ipar-törvény s a vasárnapi munkasziiuet tárgyában felterjesztés fog intéztetni az országgyűlés elé. Mihez Vidlóczky D. iparos polgár még azt kívánja csatoltatn;, hogy a jelenleg 5—7-ig tartó munkaidő regg. 6. órától este 6 óráig tart­son, mint ez a nagyobb városokban szokásban van. Ezután Hizsa Alajos és Kovács János iparos polgárok jegyzökönyv-hitelesitok- ké választatván, a gyűlés véget ért. (Kerülő utón jutott tudomá­sunkra, hogy a jegyző Becskei József iparos.) — Az Eger folyó tisztántartása ügyében, a m. kir. belügy- ministerium a következő rendeletet intézte Hevesmegy törvényható­ságához: „Magyar királyi belügyminisztérium. Heves vármegye kö­zönségének Egerben. Fekete Herman egri lakos tímár üzlettelepének helyszíni megvizsgálása végett, általam kiküldött szakközegemnek beterjesztett jelentéséből arról győződtem meg, hogy az Eger vizébe, a két part hosszában, az egyes házakból, — melyek kö­zött kórház, szeszgyár, gőzmalom is van — a szennyvizek leve­zetésére szolgáló csatornák nyíltan vezettetnek és több helyütt az árnyékszékek a vízre szabadon vannak építve, mi által a kü­lönben is állandóan sekély viz folyton fertőzve van. Tekintve, hogy az Eger vize úgyszólván a város egész területén keresztül foly, és mosás-, mosdás-, sőt amint értesültem, főzés- sőt ivásra is használtatik: ez által az egész város légkörének megrontása, va­lamint az ürülékeknek a vízbe jutása által fertőző betegségek terjedése is állandóan akadálytalanul történhetik. Ezen az egész város közegészségi érdekeit oly közel veszélylyel fenyegető ügyre nézve felhívom a vármegye közönsége figyelmét, és szigorúan utasítom, hogy az Eger vizének lehető tisztán tartása és igy a város levegőjének, és magának a viz tisztaságának megóvása czél- jából, az oda ömlő csatornák elzárása, — valamint a vízbe állati, növényi hulladékok behordásának állandó megakadályozása iránt, mielőbb saját ügykörében erélyesen intézkedjék, és intézkedésének eredményéről annak idején hozzám tüzetes jelentést tegyen. — Budapesten, 1887. évi október hó 22-én. A miniszter helyett: Beniczky s. k. államtitkár. — Gyászhir. Bernálhfalvi Földváry Sándor, egykori heves­megyei földbirtokos, e hó 10-ikén 74 éves korában meghalt Bu­dapesten. Fiatal korában nagy vagyon örököse volt; előbb egy Monfort grófnővel lépett házasságra, s annak ausztriai birtokain élt. Második neje báró Lenpruch Róza, hires szépség volt valaha, és ünnepelt az osztrák arisztokraczia köreiben. A vagyon elfo­gyott, s Földváry Sándor kénytelen volt terem-őri hivatalt vál­lalni a képviselőházban. Ott lehetett látni esztendők óta, nap-nap mellett a főrendiház karzata melletti külön karzaton. Az utolsó esztendőben gyorsan hanyatlott egészsége. Budapesten érte utói a halál. F. hó 12-én szentelték be hült tetemeit, s 13-án szállítot­ták át Szűcsibe, Hevesmegyébe, a családi sírboltba. — Hitszónoklati próba. Múlt szombaton, f. h. 12-én Gab el N. nagyváradi izr. iskola-igazgató és hittanár, a próba-előadásra meghívott második pályázó, tartotta szónoklatát, a helybeli izr. templomban. Szép, férfias alakja, rokonszenves hangja, jó benyomást tett a hallgatóságra; azonban előadása, mely alakjára nézve in­kább a régi rabbik modorát követi, alig képes részére többséget szerezni. Magyar kiejtése tiszta, folyékonyan beszél, azonban nyel­vezete pongyola, és inkább közönséges társalgási nyelv, és nem hitszónoklatnak megfelelő. Ma már hitszónoktól magasztosabb gondolatokat, válogatottabb kifejezéseket, és klassikus formát várunk. Megválasztatását, Weisz ellenében, nagyon kétesnek tartjuk. (d. s.) — Gyerek-kézbe nem való a puska, — tartja a példaszó, — — még ha FIobert-pu s ka is. Több oldalról érkezett hozzánk panasz, hogy a vásártéren lakó családok közöl számosán, ideje­korán, k o c z a-p uská sokká kívánván fiaikat nevelni, Flobert- fegyvereket vettek nekik; a jeles ficzkók aztán egész sportkedv­vel űzik a mulatságot, naphosszat lövöldözve a verebeket és var­jukat, még vásár idején is, mikor a vásártér telve van vásá­ros néppel, s nem egyszer megtörténik, hogy a golyó egyik vagy másik jámbor vásáros atyafi füle mellett sivit el. Isten csudája, hogy eddig komolyabb szerencsétlenség nem történt. Ajánljuk rend­őrségünk pártfogó figyelmébe e vitéz koczapuskásokat, s amennyiben, tudtunkkal, tanuló ifjak is vannak közöttük, kikre nézve pedig az iskolai törvények szigorun tiltják a lövő fegyve­rek használatát, — a tanintézetek elüljáróinak becses figyelmébe is. Lapunk zártakor értesülünk, hogy tegnap délután e koczapuská- sok egyikének Flobertgolyója a papnevelő intézet abla­kát zúzta be. — Czigarettázók figyelmébe. Dr. Krause vegyészeti lapjában érdekes czikket találunk a czigarettázásról dr. Soyka prágai né­met egyetemi egészségügyi tanár tollából. Ismert tény, hogy a czi- garettapapir minősége nemcsak a szivar finomságára mérvadó, ha­nem egészségügyi tekintetben is jelentőséggel bir. Mig azonban általánosan az a nézet van elterjedve, hogy a papír jóságára néz­ve az elégésnél hátramaradó hamu menyisége a mérvadó, Soyka tanár más álláspontot foglal el. Soyka tanár ugyanazon papirne- meket vonta összehasonlító vegyelemzés alá, melyeket annak ide­jén Polli tanár Bécsben és Liebermanu tanár Budapesten vegy- elemeztek, s abból a szempontból indult ki, hogy a czigarettapa­pír minőségére nem annyira a hamu-alkatrészek, mint amaz al­katrészek csekély mennyisége irányadó, melyek eléghetők és az égésnél a dohányfüsttel egyesülnek. Egyebekben a Soyka tanár által végzett vegyelemzés ugyanazon eredménynyel járt, mint az előbbiek. Most is a Braunstein Fréres párisi gyár „Les derniers Cartouches“ és „Dorobantul“ papírfajtái a lehető legkönnyebbek­nek és legjobbaknak nyilváníttattak. Kitűnt, hogy e papirok 28—75 százalékkal könyebbek és a dohányfüsthez 28—77 szá­zalékkal kevesebb idegen anyagot vegyítenek, mint a többi vegy- elemezett papir. — Rendőri hírek. Megdöbbentő ál-hir tartotta izgalomban e hó 9-én a „Czifra-hóstyai“ békés lakosok kedélyeit. — Kérdéses nap reggelén az egész negyedben rohamosan terjedt a fáma, hogy Pálinkás András fiatal házas ember, szép ifjú nejét az éjszaka agyon ütötte. — Titokszerüleg suttogták az emberek egymás közt, hogy úgy kell a dolognak állnia, hisz az este semmi baja sem volt, virradóra mégis halva találták. — Rendőrségünk az eset tu­domásul vétele után az állítólagos gyilkos férj ellenében azonnal vizsgálatot indított, a mely reá nézve fölötte kedvezőleg ütött ki mert beigazoltatott, hogy akkor éjjel othon sem volt, hanem a korcsmából hitták haza hirtelen kimúlt neje teteméhez. — A fenti rágalom hihetősége leginkább azon alapúit, hogy a fiatal házas­pár közt nem a legbékésebb családi egyetértés uralkodott. — Ezt forcirozta a szerencsétlen asszony rokonsága is, mihez képest a hulla felbonczolása vált szükségessé, melynek eszközlése után az orvosrendőri bonczolat agyszélhüdés által bekövetkezett természe­tes halálozást konstatált. — Pálinkás András a rágalom terjesz­tői ellen keresetet fog indítani. — Baleset. Biró János egri földmives legényen egy borral telt három akós hordó, a mint azt másodmagával a pinczetorokban lefelé eresztette, társa gondatlan­sága folytán keresztűlszaladt s fejét és mindkét kezét összezúzta. — A boldogtalan fiatal ember életéhez kevés a remény. Felelős szerkesztő: Sza/bó Ignácz.

Next

/
Oldalképek
Tartalom