Eger - hetilap, 1887
1887-11-15 / 46. szám
362 sere számítani nem lehet. — Ez ugyan nem volna magában nagy baj, ha a dolog csak a hatalmasságokat érdekelné. De igen is komoly baj és szomorú dolog azért, mivel ha van egy város az országban, melyre igen is reáférne, hogy a benne lakó közel 450 foglalkozás nélküli n 5 munkát kapjon, hogy a városban pár száz ezer forint forgalom teremtessék, úgy ez Eger. — Dixi, et salvavi animam meam. Kiváló tisztelettel t. szerk. úrnak kész szolgája Jagócsi Péterffy József s. k. Jagócsi Péterffy ur eme, hozzánk intézett nyílt levelét közöltük az ügy iránt közelebbről érdeklődőkkel. Válaszul két közleményt kaptunk, melyeket olvasóinknak e kérdésben való alapos tájékozására, egész terjedelmükben bemutatunk. I. Válasz Jágócsi Péterffy József úr nyílt levelére. Tiszta meggyőződéstől áthatva, kötelességének ismeri e válasz Írója mindenekelőtt kijelenteni, hogy, — amennyire ő a kérdéses ügyet ismeri, s ezzel foglalkoznia bő alkalma is volt, — Jagócsi Péterffy József urat a legkomolyabb szándék, s a legönzetlenebb jó akarat vezérelte, midőn semmi fáradságot és időt nem kiméit, hogy a kérdéses egri szövőgyár létesítését előmozdítsa. Engedje meg azonban egyúttal azt is nyíltan kijelentenem, hogy mindazon okok, melyeket nyílt levelében mint olyanokat hoz fél, melyek az egri szövőgyár létrehozását akadályozták voln?, — alaptalanok, sőt mi több, okul nem is szolgálhattak arra, mert sokkal alárendeltebbek és csekélyebbek, semhogy egy ily iparvállalat létesítésénél akadályul szolgálhattak volna. Sokkal fontosabbak, és mélyebben rejlők azon okok, miket azonban Jagócsi Péterffy József ur, mint az itteni helyi viszonyokkal egy- átalán nem ismerős, rövid itt tartózkodása alatt föl sem fedezhetett. Engedje meg tehát a „Nyílt levél“ t. Írója, hogy ez okokat lehető rövidséggel s objektivitással felsoroljam, annál inkább, mert elvégre szükséges is, hogy ez ügyet végleg tisztába hozzuk, különben azon t. olvasó, ki az egri viszonyokban nem bir kellő tájékozottsággal, a „Nyílt levél“ olvastára bennünket nem is egrieknek, hanem abderitáknak találna tartani. Egy szövőgyár létrehozására Egerben az első impulsust mi helybeliek adtuk. A város legtekintélyesebb polgárai összejöttek, tanácskoztak, s az ügyet minden oldalról megvitatva, egy oly tökéletes tervet készítettek, melyet több szaktekintély, köztök az itt megfordult Rejtő Sándor úr is, a legkorrektebbnek, s a legpontosabb számításon alapulónak ismert el, melynél jobbat kívánni sem lehet . . Ennek alapján indult meg Egerben a további mozgalom. A végrehajtó bizottság, melynek tagjai iránt a közönség határtalan bizalommal viseltetett, a szükséges tőke megszerzésére egy lelkes fölhívást, s ezzel kapcsolatban részvény-aláírási iveket bocsátott ki. A részvénytőke egyelőre 150,000 írtban lön megállapítva. A terv, melynek részletezését, rövidség okáért, itt mellőzöm, — 1000 nyomtatott példányban lett körözve. Ismerte mindenki. Még most is szolgálhatunk az érdeklődőnek belőle. — Azonban a legnagyobb erőmegfeszitéssel sem sikerült 40,000 írtnál több aláirt összeget összehozni. És miért? Két oknál fogva. 1. Mivel azok. kik nálunk Egerben, jelentékenyebb vagyon fölött rendelkeznek, és ez a kath. klérus, — egy-két kivétellel, — egy ilyetén részvény-iparvállalatba bocsátkozni nem mutatkoztak hajlandóknak, amennyiben sem életmódjukat, sem foglalkozásukat, de hivatásukat sem tartották egy ily vállalkozással összeférhetőnek. 2. Mivel az egri középosztály inkább bortermelő lévén, vagyona a föld alatti pinczékben hever, s azt a mai körülmények közt, a nagy kiviteli vám, s a törvényileg megengedett bőrgyártás miatt értékésiteni nem tudván, forgó tőkével nem rendelkezik, minélfogva ily iparvállalatokban részt venni, ha akarna, sem képes. Hiányzott tehát a pénz. A pénz, ez a nervus rerum gerendarum hiánya volt e szerint fő oka annak, hogy a kérdéses iparvállalat, — melynek részére pedig az alkalmas helyiség már ki is volt szemelve, mig a szövőszékekre nézve az illető gyárosokkal az egyesség létre is jött, — s melynek fontosságát, életrevalóságát, sőt jövedelmezőségét is mindenki belátta, kudarczot vallott, és a végrehajtó bizottság kénytelen volt további működését beszüntetni annyival inkább, mivel a magyar kormány, egy közege által Egerben kilátásba helyezett 20,000 frtnyi subventiót is később katego- rice megtagadta. Csaknem egy év telt el azóta, midőn a folyó év nyarán városunk helyettes polgármestere újból értekezletre hívta össze az érdekletteket, azon értesítéssel, hogy t. Jagócsi Péterffy József ur, e téren kiváló szaktekintély, városunkba érkezett, s az Egerben létesitni szándékolt szövőgyárra vonatkozólag egy uj javaslattal kíván föllépni. Én az értekezleten nem vettem részt; de akik jelen voltak, közölték velem azon körülményt, hogy az Uj-pesten már fenálló szövőgyár uj tulajdonosai, az úgynevezett svájczi társulat, itt Egerben is akar egy szövőgyárat létesíteni azon föltétel alatt, ha az egriek is hajlandók lesznek bizonyos arányban részt venni e vállalatban. A terv ily módon való keresztülvitelét részemről nemcsak lehetségesnek, de bizonyosnak is tartottam, és midőn a f. é. aug. havában Jagócsi Péterffy József úr azon megtiszteltetésben részesített, hogy az aug. 24-ére egybehívott értekezletre, névjegyén külön is meghívott, sajnálkozásának adván kifejezést amiatt, hogy a végrehajtó bizottságban nem látja nevemet, — e megtisztelő meghívásnak engedve, az ott J. Péterffy J. úr által felolvasott javaslatot én is meghallgattam. De miután ez semmiben sem különbözött attól, melyet mi magunk készítettünk, és azt ép oly kevéssé találtuk realizálhatónak, mint a mienket, amennyiben a J. Péterffy József úr javaslatának valósítása is csak a pénz kérdéAz „EGER“ tárczája. Kényszerű házasság. (Beszélv.) Irta: Gabriel Prevost. Fraucziából fordította: Szabó Samu. (Folytatás.) II. Igazat szólva, az új menyecske nem volt szép. Már a rómaiak alkottak egy udvarias szót azon nők külsejének jellemzésére, kikre az ember azt szokta mondani, hogy sem nem szépek, sem nem csúnyák, s,.kiknek láttára a férfi-sziv nyugalma nem szokott fölzavarodni. Ok az ilyen nőkre azt mondták, hogy „feleségnek valók;“ talán jelezni akarva ily módon azt, hogy a szép feleség veszedelmes dolog, a mint hogy úgy is van. A mi azonban Edgard nejének egészségét illette, mindenki láthatta róla, hogy az orvosnak igaza volt. Nyitott, nagy fekete szemei, széles halántékai, piros pozsgás, gömbölyű arczocskái, domború melle, széles vállai egészségének szemmel látható bizonyítékai voltak. Egyszóval Edgard felesége, mint mondani szokták, jól megtermett csinos kis menyecske volt. Az esküvő estéjén, vacsora után, Edgard a legközönyösebb hangon „jó éjt“ kívánva feleségének, szobájába zárkozott, hol kiszámíthatatlan mennyiségű czigarett elszívása után elaludt; még álmában is folytatva a szomorú összehasonlítást jelenlegi sorsa és azon sors között, melyet ő Ígért magának. Másnap délben a házastársak együtt ebédeltek; Edgard udvarias volt nejéhez, de különben hideg és tartózkodó maradt. A különben mindig jókedvű orvos — meg kell vallanunk, — bizonyos nyugtalanságot érzett, látva, hogy várakozása ellenére a házasfelek temperaturája zérus alatt áll. — íme, megházasodtam. Meg lehet velem elégedve — mondá Edgard az orvosnak. De nem szeretem feleségemet, hanem az ön theoriája daczára is csak Termine kisasszony után sovárgok, csak őt szeretem. Ezt akarta ? ! Ez volt a czélja ?! Eh! — felelt az orvos — biztosinak, hogy szeretni fogod feleségedet. Nem élvezed a mézes heteket ? Annál jobb! Ha majd összeszokol feleségeddel, majd ha megjön a kölcsönös vonzalom, akkor sem lesz késő; majd kárpótolod magad a mézes hetekért. Tudom én nagyon jól, hogy ha reggel esik, az nap nagyon szép idő lesz. Borúra derű! Az orvos alighanem megváltoztatta volna véleményét, ha állandóan a házasfelek társaságában maradt volna. De erősen bízva rendszerében, Párisban hagyta őket s visszatért bougivali villájába. Házassága után egy héttel Edgard fölvéteti magát egy club-ba s igy indirecte kiviszi, hogy estéit nem kell otthon töltenie. Az étkezés idejét kivéve, sohasem volt együtt feleségével. Még ez sem tartott soká; Edgard csakhamar egészen elkülönítette lakosztályát és háztartását, s mondhatni, csak véletlenül látta néha egy pillanatra a feleségét. A szegény asszony nem panaszkodott. Azzal a bámulatos
