Eger - hetilap, 1887

1887-11-08 / 45. szám

356 dik vagy harmadik gyűrűt, de a két gyűrű közé elválasztó s oly nagyságú deszkát teszünk, milyen a gyűrű körfogata, s mely 15—20 — 1 cm. átméretű lyékakkal látandó el, melyen a mé­hek, sőt az anya is minden fónakadás nélkül föl és le járhatnak, így eszközöljük a harmadik gyűrű alkalmazását is. Midőn a két gyűrű beépíttetett — fölhelyezzük a mézkam­rát a már említett módon. Az építmény megújítása szempontjá­ból minden harmadik évben — mindig a felső gyűrű elvétele ál­tal eszközölhető, mely gyűrű a méz kiszedése után alulra teendő. Ezen műtét a leggazdagabb mézelési idény alatt történjék, hogy igy alkalmuk legyen a méheknek a vesztett hiányt pótolni. Különfélék. — Halottak emlékét, az ünnep előestéjén, nov. 1-én, szokott kegyelettel ülte meg városunk kath. közönsége. A főszékesegy­házban tartott esti istentiszteleten számos ajtatoskodók vőnek részt. E közben a sirkertekben kigyultak a sírok fölött a lám­pák ezrei, s a kegyelet koszorúkkal halmozá el a kedves halot­tak hantjait s emlékkeresztjeit. A hálás gyermekek, testvérek s rokonokon kívül ez estén a baráti szeretet is meghozta a maga kegyeletének emlékkoszorúját. Ezek sorában láttuk megkoszorúzva a hatvani temetőben nyugvó jeles egyházi költőnk, Mindszenty Gedeon síremlékét is, melyet a nemesszivű költőpap kebelba­rátja, s költő-társa, Kapácsy Dezső, hevesmegyei árvaszéki jegyző s előadó ékesített föl, mint minden évben, úgy ez úttal is — a baráti kegyelet virágaival. — Az egri kir. törvényszék elnökévé — a kir. táblai tanács­elnökké kinevezett dr. Vavrik Béla helyére — Hunyor Sán­dor, budapesti kir. Ítélőtáblái bíró neveztetett ki. — Wollnhoffer Emil, m. kir. honvéd-százados, az egri honvédzászlóalj legközelébb kinevezett parancsnoka, a múlt héten városunkba érkezett, s parancsnoki állását elfoglalta. — Búcsúvét. Mindazon t. barátaim- s jó ismerőseimnek, kiktől, sürgős eltávozásom miatt, személyesen búcsút nem vehet­tem, e helyütt mondok szives „Isten kozzád“-ot, kérve mindnyá- jokat, hogy engemet baráti jó indulatukban s szeretetökben to­vábbra is megtartani kegyeskedjenek. Egei', nov. 6, 1887. Jánosi Pap Emil, m. kir. honvéd alezredes. — Az egri rom. kathol. iskolaszék f. hó 1-én ülést tartott. Egyházi elnök örömének ad kifejezést, hogy a tagok oly szép szám­mal jelentek meg. Ezután az ülés gazdag tárgysorozata elinté­zéséhez látott. Néhai Kubik Ná ndor halála folytán megürese­dett iskolaszéki pénztárosi tisztségre egyhangúlag Kovács Fer­dinand, egri polgár, egyik legbuzgóbb iskolaszéki tag válasz­tatott meg. A boldogult pénztáros lelkes odaadással, időt és fá­mely egész életem szerencséjét képezné, s ön nem akarja, hogy boldog legyek. — Én akadályozom boldogságodat! ? Meg fogod talán en­gedni, hogy van egy kis élettapasztalatom és egy kis orvosi pra­xisom. A szerelem nem egyéb, mint betegség, még pedig igen ve­szélyes betegség. Szerencsére 25 éves vagy; bajod még gyógyít­ható. Ha beleegyezném, hogy Termine kisasszonyt nőül vedd, ez épen annyit jelentene, mint ha léghuzammal akarnám gyógyítani a torokgyuladást. Mi történnék az esetben ? Te eleinte túlságo­san szeretnéd feleségedet, de a természeted alapját képező ide- alismus csakhamar elpárologna s ekkor már hűtlen lennél hozzá; ha pedig e kiábrándulás túlságosan késnék, testi s szellemi mun­kára képtelen, ideákkal táplálkozó (álomkép lenne belőled. Pedig nem ez az ember rendeltetése. Érted? Nem? Annál roszabb rád nézve. Az unokaöcs válaszolni akart, de az öreg úr boszúsan ki­ment a szobából; nem hallotta, a mit öcscse mormogott magában: — Vén hóbortos! Dumont orvos a szerelem iránt némikép indokolt ellenszenv­vel viseltetett, melyet röviden megfogunk magyarázni. Ő nem hitt a szerelemben, de hitt a vonzalomban és ragaszkodásban; ez utóbbi pedig okvetetlenül kifejlődik két lény között, kik egymást tisztelik s egy bizonyos időn keresztül együtt élnek. Csak rá kell hagyni, megjön magától. A megszokás szükségszerüleg egymásra utalja a házasfele­ket, úgy annyira, hogy férj és nő, kik reggeltől estig porolnék radságot nem kímélő buzgósággal töltötte be hivatalát több éven keresztül; meg vagyunk győződve, hogy nevezett uj pénztáros méltó utódja leend. A népiskolák uj ügyrendi szabályzata, miután már érsek ő excja jóváhagyta, ezen ülésen emeltetett jogérvényre, ezen ügygyei kapcsolatban és a szabályzat értelmében megejtetett az igazgató-tanitó választása. Egyhangúlag Dan assy Antal belvárosi tanító választatott meg. Szívből gratulálunk ezen intéz­kedéshez. hivatva van u. is ezen intézkedés a kathol. tanítóink­ban kétségkívül meglevő szak-buzgóságot, értelmi erőt egyesíteni, és városunk elemi nevelés-tanítás ügyének előnyére intensive ér­vényesíteni. — Olvastatott érsek ő ecxjának leirata, melyben a tanköteleseknek a kiilv. iskolákban arányos megosztását és az iskola-kerületeknek szervezését sürgeti ő exja. Ezen ügy tanul­mányozásával az igazgató-tanitó bízatott meg. A tanköteleseknek arányos megosztása a külv. iskolákban fontos kérdés, megoldása pedig fölötte üdvös volna, mert igen sajátságos az az állapot, hogy mig egyik iskolában alig 60—70 iskolázó van, addig a má­sikban 100—120. A mi sajátlagosan az iskolakerületek megoldá­sát illeti, az valószínűleg még egyelőre nem látható jövő titka marad; mert jól tudjuk, ma városunkban minden kathol. külv. is­kola mellett egy-egy községi iskola is van, külön felügyeleti rendszer-, külön intentióval s igy az iskolakerületeknek város­szerte való megállapítása csak óhaj és a városunk elemi oktatás­ügyének nem kevés kárára, — „status quo“ marad. — Az egri szépészeti bizottság, Mednyánszky Sándor h. ügyvédet, ügyvédi karunk s városi képviselőtestületünk egyik előkelő s ügybuzgó tagját választotta meg elnökéül. — Lenk Gyula, az egri művelt körökben is széles körben is­mert budapesti kir. alügyészt, legközelebb törvényszéki biróvá ne­vezik ki a budapesti törvényszékhez. — Ház-avatás. Ismeretes dolog, hogy a Rózsa-utczai Danilo- vichféle ház nem rég gazdát cserélt, s Fenyvessy Sándor egri ájt. alapítványi ügyész birtokába ment által. Az uj házi gazda csak imént költözött be családjával együtt az újonnan szerzett házba, melynek felavatását, szoros családi s benső baráti körben tartott magyaros lakomával, a múlt szombaton, f. hó 5-én este ün­nepelte meg. A lucullusilag gazdag estebéden a ház volt tulaj­donosa, dr. Danilovich Pál hevesmegyei tiszti főorvos is jelen volt, családjával együtt, s ép oly lelkes, mint kedélyesen szellemes pohárköszöntőben fejezte ki jó kivánatait az uj házi úr iránt, kí­vánva egyszersmind, hogy a Rózsa-utczában, miként elődje, ő is „méltó rózsakirálya“ legyen ama nagy számú remek fajrózsáknak, melyeket szóló annyi gonddal, s szeretettel gyűjtött össze a föld­kerekség minden részéből, s annyi fáradsággal ápolt, s most valamennyit itt kellett hagynia. (Reporter közbeszól: „Nem igaz, mert a legdíszesebb s legpompásabb fajt: a „Rosa Vik­toria Regiát“ elvitte magával!) A házi úr igen szép, szónoki fordulatokban gazdag pohárköszöntőben viszonozta kedves ven­dégeinek jó kivánatait. Estebéd után rázendítette Palócz Kálmán egymásra, inkább darabokra vagdaltatnák magukat, mint hogy elváljanak egymástól. A szerelem, az orvos szerint, a legosto­bább és legkárosabb, szenvedély. Házasság előtt idővesztegetés, házasság után valóságos csapás. A szerelem őrültség, melyet leg­jobban jellemez az, hogy kigyógyulunk belőle, mihelyt az általa fölidézett vágyakat kielégíthetjük. Általában a szerelem nem létezik; azt hiszszük, hogy sze­relmesek vagyunk; de csak hiszszük azt. A szerelmesek kép­zeletükben mindenféle jó és szép tulajdonságokkal ruházzák föl szerelmük tárgyát, mint az őrültek, kik a konyhakuktában is bí­borából kivetkőzött királyt látnak. De eljön az idő, midőn a sze­relmes, e szánalomra méltó beteg, kigyógyúl bajából; s kigyó­gyulva, lábbal tiporja a konyhakuktát, kit kevéssel előbb „sire“- nek nevezett, mintha bizony ennek a hibája volt volna, hogy egy bolond őt királynak vélte. A házasságban az ilyen eset mindig szomorú következményekkel jár; mert ha a szerelem eltűnt, a há­zassági kötelék megmarad s e kötelék szomorú s kénytelen együttélésre kárhoztat két lényt, kik nagyon boldogok lehettek volna, ha egymást nem „szerették“ volna, s egymást ideális s csak képzeletükben létező tulajdonságokkal kölcsönösen föl nem ruházták volna. Az ifjú Dumont Edgar azonban nem igy gondolkozott. Hogy nagybátyja, ötven évvel hátán, a philosophia és anatómia segé­lyével ítélt a szerelemről, az nagyon természetes; de a 25 éves Edgar is saját szemével nézte az életet és saját szempontjából igaza volt, hogy visszautasította a nagybátyja által feleségül aján­lott Darlon kisasszonyt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom