Eger - hetilap, 1887

1887-10-25 / 43. szám

341

szonyban is áll, — mint halljuk, — csak a jövő nov. hó elején, szabadsága lejártával, szándékozik uj állomását elfoglalni.

— Hymen. Kosa Kálmán, egri kir. járásbiró, a múlt szombaton, f. hó 22-én vezette oltárhoz Gáspárdy Malvin kisasszonyt, Szihalmon. Tanuk voltak: Csiky Sándor, Eger városának sok országgyűlésen át képviselője, a vőlegény nagybátyja, s Imre Miklós, egri érs. uradalmi jogigazgató. A menyekző, ft. Klampaczky Alajos, szikalmi plébános, a vőlegény régi barátja vendégszerető házánál, szoros családi körben ment végbe.

— A pápai jubilaeum alkalmára kibocsátott hódolat aláírási iveken, az eddig aláiratkozott hívek összes száma 3746 -- és nem 3476, mint lapunk utóbbi számában sajtóhibából közölve volt.

— Az egri polg. lövész-társulat részéről a szokásos libalövészet folyó év október 29., 30. és november 1-én fog dij-lövé- szettel egybekötve megtartatni. Ugyanis 29. és 1-én reggel 9 órakor veszi kezdetét, és tart estig társas ebéddel egybekötve;

30-ikán pedig csak délután 2 őrá ól estig, melyre a lövészetet kedvelők, habár nem részvényesei is a társulatnak, szívesen láttatnak.

— Nagylelkű adomány. Tekintetes Simkovics Imre ügyvéd és birtokos úr, az egri önk. tűzoltó-egyletnek egy dákókkal, golyókkal s bábukkal felszerelt, jókarban lévő billard-asztalt ajándékozott., — minek folytán a parancsnokság az egylet nevében jegyzőkönyvileg fejezte ki a nemeslelkű adományozónak köszönetét.

— Hymen. Fái Fáy Zoltán, ecsédi földbirtokos, a múlt héten tartotta esküvőjét jeszeniczei és vadasi J an k ovi eh 11 o- n a kisasszony nyal, Jankovich Miklós kormánybiztos leányával, Budapesten. — Hegyessy Mari asszonyt, a budapesti nemzeti színház egyik kiválóbb drámai művésznőjét, ki, mint két év előtt a Krecsányiféle színtársulat drámai primadonnája, az egri müveit közönség részéről is méltó kitüntetésben részesült, szintén a múlt napokban vezette oltárhoz Kafka Károly, ministe- ri titkár.

— Hymen. Vörös János, az egri mélt. főkáptalan ároktői fiatal gazdatisztje, e napokban Váltott jegyet az egri hölgy- koszorú egy kedves virágával, Me go Mária kisasszonynyal, Mego Józset mélt. főkápt. urad. központi kasznár müveit és sze- retetre méltó leánykájával.

*** Az erdélyrészi magyar közművelődési egyesületnek — mint lapunk múlt számában említettük — az ez évi hivatalos kimutatás szerént: Heves megyéből, (a nagy számú „egyszerre-mindenkorra“ adakozókat s a sok bárczakönyv szelvényeit megvásárlók nagy számát ide nem értve) összesen: 19 alapító-, 256 rend es- és 144 pártoló- vagyis, összesen: 419 t a gj a van. Tisztább átnézet s nagyobb világosság okáért a részletezést szükgédebben érzők, azok, kik a csöndes házas életben lelik üdvöket mindig keserítve vannak.

Ilyen helyzetben volt az ifjú nő is, kinek férje pár hónappal házassága után, megfeledkezett ama gyöngéd kedvezésekről, azon apró figyelmességekről, melyekre fiatal hölgyek számolni szoktak. A nő ez által bántva érezte magát, s^e anigtt a féltés kínzó érzelmeinek engedett szivében helyet. Pedig a féltés ^álmatlanságot, ez pedig idegenkedést szül; s habár titkolni is akarta férje előtt fájdalmát, még sem rejthető el annyira idegenkedését, hogy a férj észre ne vette volna azt.

A férj aggódni kezdett neje Változásán, s eltökéllé magát a szebb perczek egyikében, féltékenységét szóba hozni; s ha ez nem használna, úgy nem vélt alkalomkor, ártatlan csel által elűzni bizalmatlanságát.

Az alkalom nem sokáig váratta magát.

Hímző asztala mellett ült a kedves hölgy s az előtte fekvő minta nézésébe volt elmerülve. Időnkint mély sóhajok fesziték mellét, igéző szemeiben könny-cseppek mutatkoztak. így ült hosz- szasabb ideig, mig érzelmei rajta erőt véve, hangosan kezdett zokogni. Férje akkor lépett közelébe s már több perczig szemlélve őt, igy szóla hozzá:

— Az én szép nőm könnyez? Ugyan mi adhatott arra okot, hogy e kedves szemek, melyekben a megelégedés kifejezését látni megszoktam, most a bánat könnyeivel telvék. Talán elégedetlen vagy velem kedvesem? Légy nyílt szivű, édes nőm. A házas életben vannak apróbb bajok, melyek okosan kiegyenlítve, elenyésznek, mig elhallgatva oly vésszé képződnek, hogy azok kiirtására nem lehet többé alkalmat lelni.

ségesnek tartván, közöljük, miszerént: ezen összegekből az alapító- tagoknál Ege rv árosára 8, Gyöngyösre 3, s a megye különböző községeire 8, — a rendes-tagoknál Egerre 202. Gyöngyösre 19, a megye különböző községeire 35, — a pártolótagoknál Egerre 86, Gyöngyösre 18, a megye különböző községeire 40 esik — vagyis: az E. M. K. E. Egérből összesen: 296, Gyöngyösről összesen : 40, s a megye különböző községeiből összesen: 83 taggal bír.

— A hevesi olvasó egylet saját czéljaira igen csinos uj házat épített, tágas díszteremmel ellátva, tánczvigalmak és szini előadások alkalmára. Az uj helyiség ünnepélyes fölavatása f. é. novemb. hó 15-én fog végbemenői. A megnyitási ünnep prog- rammja következő: 1. Összejövetel délelőtt 10 órakor az olvasó egylet heljdségében; onnan testületileg átvonulás az egylet uj helyiségébe. 2. Közgyűlés ugyanott. 3. Délut. 1 órakor társas ebéd a „Parti“ vendéglőben (terítés ára 2 fit. 50 kr.) 4. Táncz- estély esti 8 órakor az egylet uj táneztermében (Belépti dij : személyjegy 1 írt. családjegy 3 frt.) Az egylet rendező bizottsága megyénk értelmiségét meghívók által hívta meg az ünnepen való részvételre.

— Gyászhir. Cseika Károly, a losonczi állami főgymna- zium rajztanára, a múlt héten Losonczon elhunyt. A boldogult, városunk szülötte, az itteni hasonnevű derék polgárcsaládnak volt tagja, s mint fiatal, tehetséges festőművész, Olaszországban s Münchenben nyert kiképeztetése után, városunkban telepedett meg, hol az egri egyházmegyéből sokfelől kapott megbízást, o 1- t á r k é p e k festésére, melyek közöl néhány eléggé sikerült. A hatvanas években a losonczi gymnásiumnál nyert, mint rajztanár alkalmazást, s azóta itt működött közmegelégedésre a szelíd természetű, ritka nemes és jószivű férfiú, kinek talán ellensége sem volt az életben soha. Elhunytat itteni testvérei, számos rokonai, jó barátai s ismerősei is mélyen fájlalják.

— Köszönetnyilvánítás. Mindazok, kik felejthetetlen jó leányunk ; Szalay Margit temetésén megjelenni, úgy azon joghallgató urak, kik annál közreműködni, és részvétükkel mély fájdalmunkat enyhíteni szívesek voltak, fogadják forró hálánkat és legbensőbb köszönetünket. Eger, 1887. október 17. özv. Szalay Ágostonná mint édes anyja; özv. Galambos Lipótné szül. Szalag Jusztina, mint nevelő-anya.

— Az utczák elkeresztelése nemcsak névleg, hanem tény* leg is végre valahára megtörtént. A kis táblák, annak rendje és módja szerint felszögeztettek. Végre, vajaimra! Azoknak a kis tábláknak máris kilencz éves történetök van. Ha jól emlékszünk, még 1879-ben Luga László városi képviselőnek Írásban megindokolt indítványára a képviselőtestület egyhangúlag elrendelte hogy a névnélküli utczák (mintegy 62) és terek (7) elneveztesse’

— Gyermekség az egész, — szólt a nő, karjait férje nyaka körül fonva. Nevess fölöttem, édes férjem. Képzeld csak, oly gondolatoknak adtam helyet elmémben, melyek könnyekre b:rtak. Tudod : mi nők, ha szeretünk, a lehetetlent is valósithátónak tartjuk, és nem egyszer alkotunk magunknak rémképeket s nem egyszer könnyezünk csekélységek fölött.

Ezt mondva, férjét a hímző mintához vezette, melyen egy nőwalak volt látható, elrepült madaráért könnyezve. „Nézd, — folytató a no, —- e kép oka könnyeimnek. Azt juttatta eszembe, mily fájdalmas lehel attól megválni, ki szerelmünket bírja, kit gonddal ápolunk, kinek életéhez van kötve életünk, hűségéhez üdvösségünk; kivel megszoktunk vigadni, ha örvendett, szomor- kodni, ha szomorkodott. Ez utolsó szavánál fejét férje keblére hajtva, ismét zokogni kezdett.

Ezt látva , a férj, fájlalá nejének gyengeségét, de mégis szín- lett mosolylyal igy szólott hozzá: „Valid meg csak édes nőm, hogy egy idő óta féltékeny vagy. Lám, az én kedvesem, ki egykor azt, mondá, hogy hűbb férj nálamnál nem lehet, nem bízik többé szerelmemben. Ez vétek szerelmem ellen, s ezért bűnhődnöd kell, habár féltékenységed szerelmednek jele is. E rémet el kell Űznünk, édes nőm, ha nyugodt jövőt óhajtunk. Pár hónapos házasok, s már is bizalmatlanságnak adsz helyet szivedben.“

— Soha! — feleié a nő, — e szenvedély nem volt s nem is lesz tulajdonom, és nem is akarom hinni, hogy te alkalmat adnál arra, hogy féltékeny legyek.

— S ha fogadnék, hogy féltékeny vagy?

(Vége. köv.)