Eger - hetilap, 1887
1887-10-11 / 41. szám
325 legsükerültebb compozicziói közé tartozik. Az egyik betétet Cherubini gyönyörű „Ave Mariá“-ja képezte, magán-soprán-hangra, Pfeitfer Irma k. a. által énekelve, — magánbugósip (clarinet- solo) kíséretében. — Az ünnepet megelőző estén az itteni csász. és kir. sorkatonaság zenekara disztakar odóval vonult végig városunk főbb utczáin. — Okt. 6-át, az Aradon vértanú-halált szenvedett 1848/9-iki szabadsághősök kivégeztetésének évfordulóját szokott kegyelettel ünnepelte meg városunk hazafias közönsége. A mondott napon ugyanis a minorita szerzet templomában, regg. 10 órakor ünnepélyes gyászistentisztelet tartatott, mely alatt az egri koszorús dalkör, szokott szabatossággal, s megható előadással, egy nagyobb szabású gyászmisét énekelt. A szabadságharcz hős honvédéinek jelvényeivel ékesített gyászravatalt az 1848'9-iki honvédek egri egyletének hadastyánai vették körül, s a gyászajtatosságon városunk hazafias polgárainak köréből is számosai! vettek részt. — Dr. Vavrik Béla, kir. tanácsos, az egri kir. törvényszék elnöke — mint biztos forrásból értesültünk, — legközelébb a ma- rosvásárhelyi kir. Ítélőtábla tanácselnökévé fog kineveztetni. Amily őszinte szivből örülünk, városunk jeles szülötte, a kiváló jogtudós e kitüntető előléptetésének, ép annyira fájlaljuk távozását Egerből; mert a távozóban nemcsak az egri Törvényszék veszti el páratlanul erélyes, tapintatosan szigorú, s egyhamar méltólag alig helyettesíthető elnökét, kinek a legnagyobb mértékben köszönheti törvényszékünk, hogy tekintélyre, s reputáczióra nézve, a hazai törvényszékek közt az elsők sorában áll; hanem sajnáljuk azért is, mert dr. Vavrik Bélában közművelődési, közgazda- sági, s mindennemű politikai, társadalmi s humanitárius intézményeink egy ritka buzgalommal, fáradhatatlan tevékenységű s szakavatott vezérférfiut fognak nélkülözni. — Dr. Horváth Géza, az országos philloxera-kisérleti állomás főnöke, a múlt csütörtökön városunkba érkezett, s Zsendo- vics József apátkanonok ő nsga kedves vendége volt. A t. főnök ur ugyaneznap délután a város közháza tanácstermében érdekes előadást tartott a szénkéneggel való philloxera-gyéritésről, melyet lapunk mai számában egész terjedelmében ismertetünk. A délután folyamán pedig megtekintette az egri szőlészeti s borászati egylet vásártéri szőlőtelepét. — Az egri egyházmegye köréből. Az elhunyt Csete György, thasi lelkész helyébe, thasi plébánossá Boda Vendel egri belv. elemi isk. hitoktató, — ennek helyére Szemes Kálmán egri káplán neveztetett ki. Kápláni minőségben áthelyeztettek: Weis z- pek Géza Mezőkövesdről Egerbe, — Hamza József Arokszál- lásról M.-Kövesdre; Boros István Sírokról Arokszállásra; F ü 1 e ky Lajos Gyöngyös-Tarjánból Sírokra; Han Ferencz Recskről Gy.- Tarjánba; Huszár János Recskre. — A kolozsvári „Ellenzék“ czimii politikai és társadalmi lap folyó évi október-hó 4-én megjelent 226-ik számában következőket olvassuk: „Néhai Balogh István tiszafüredi (Hevesmeföldek megválasztása, átaljában a lőporgyártás gyorsítása végett. Május végén már mint tüzérezredest látjuk öt óriási erőfeszítéssel mulkálkodni. Utóbb az egész ország lőporgyárainak főinspectorává neveztetvén ki, lőpormalmok felállítása végett Erdélybe küldetett, de még Kolozsvárig sem ért, midőn visszarendeltetett Görgey táborába, s ott érte őt a világosi catastropha. És jöttek a gyásznak, a szei’encsétlenségnek irtózatos napjai. Rapaics szeptember végén, Aradon, többi ezredes bajtársával együtt állitatott haditörvényszék elé. Nov. 24-én mondatott ki a kötél általi halálra s vagyonvesztésre szóló haditörvényszéki ítélet, moly Haynau által 10 évi szigorított várfogságra változtathatott. Az aradi fogságban 1850-ik évi Február közepéig volt, a midőn több fogoly társával Olmützbe szállíttatott, a honnan 0 felsége kegyelméből már 1851-ik évi Február 26-án kiszabadult. Ezen alig 1 és fél évi fogság után történt szabadlábratétel által nyilvánult legmagasabb kegyelem kieszközlésénél bizonynyal kiváló rész jutott forrón szeretett nejének. Hartung Eufrozinának, Hartung Kristóf császári tanácsos és fő-törzsorvos leányának, a kivel 1843-ban Milánóban lépett házasságra. Hartung, Radeczk}'- nek évek során át volt házi orvosa, s én magától Hartungtól tudom, hogy Radeczky hatalmas pártfogása szerezte meg Rapaics- nak a császári kegyelmet. Azt hiszem, tisztelt bajtársak, hogy csorbát ejtenék kegyeletünk jelen nyilvánításán, ha, midőn a nőről, az anyáról, a csagye) ügyvéd 100 frt. hagyatéka tárgyalása ügyében egyesületünk képviselőül fáradhatlan barátunkat Kapácsy Dezsőt kérvén föl, Hevesmegye mindnyájunk előtt ismert kiváló árvaszéki jegyzője és előadója, oly lelkesen felelt meg e fölkérésünknek is, hogy Tisza György tisza-igari jegyző, mint általános örökös és végrendeleti végrehajtó nemcsak sajátjából vállalta kifizetni a kivetendő százalékot, hanem ünnepélyesen megígérte, miként az alapítványt, a végrendeletben kitűzött 3 évi határidő lefolyása előtt, mindjárt az első évben befogja egyesületünknek küldeni. Természetesen, ily nemes érzületü örökös mellett, még másnak is könnyű, nem hogy Kapácsy melegítő szavai ne győznének; — mert igaz az, hogy: nem csak a vetőmagnak kell tisztának lennie, hanem a földnek is jónak.“ — Az erdélyrészi magyar közmüvelödési-egyesületnek, ez évi auguszt. hó 28-án Szepsi-szent-Györgyön tartott második rendes közgyűlése elé terjesztett s az egylet nagyérdemű titkára: Sándor József arany-tollából folyt, valóban nagyszabású s nyomtatásban is imposans kötetet képező jelentéséből, a társulat ez évi halottaira vonatkozó kegyeletes szép részt, mely m e- gyénk elhunyt két jelesét is érinti, következőkben ismertetjük: „Egyesületünk halottai fölsoroltatnak a választmányok jelentéseiben s megvannak jelölve névsorunk folyamán. Különösen véssük azonban szivünkbe e helyen azok neveit, kik végső lehelletükkel gondoltak a küzdő hazára, s bár nem nagy összegekkel, de az egyesület szentségét jelképező végső üdvözlettel megemlékeztek az E. M. K. E.-ről, a nemzet lelkesedése kedves gyermekéről. Immár csak néhai Balogh István tiszafüredi ("Hevesmegye) ügyvéd 100 frtot, dr. Földy János Budapestről 100 frtot, Horváth József Budapestről 500 frtot, Hunyady Zsófia Kábáról (Hajdumegye) 5 frt, Kanizsay Károly tisza- örsi plébános (Hevesmegye) 200 frtot, Macza János borkereskedő Nagy-Szebenből 500 frtot, Soltész-Nagy János kercesorai (Foga- rasmegye) birtokos 2000 frtot, Sörös Imre dunapatai ny. r. kath. lelkész 100 frtot, Szilágyi Mihály Kolozsvárról 100 frtot hagytak végrendeletileg. Legyen nyugalmuk csendes, emlékezetük áldott, kiknek emlékezésük utolsó perczben is a nemzetről vala.“ *** Sándor József ur-, az erdélyrészi magyar közmüvelö- dési-egyesület fáradhatlan, lelkes titkárának — írja a kolozsvári „Ellenzék“ f. é. október 4-iki száma, — az egylet körül szerzett valóban nagy érdemeiről, sokszor volt már alkalmunk megemlékezni. Ez érdemek elismerése foglaltatik abban az átiratban is, melyet az E. M. K. E. brassói választmánya intézett a titkár úrhoz, mely igy szól: „Tekintetes titkár ur! Fiókegyletünk választmánya f. é. szeptember-hó 30-án tartott ülésében vevén tudomásul a közgyűlés elé terjesztett évi jelentést, ugyanakkor, csodálatát fejezte ki azon valóban ember feletti munkáért, melyet tek. Titkár ur ezen honmentő egyesületünk s igy: hazarészünk magyarsága érdekében kifejt. Elvezettel s örömmel vett tudomást a nagy munkát igényelt szép évi jelentésről s jegyzőkönyvileg fejezte ki elismerését tek. Titkár urnák ezen fáradságos munlád geniusáról, Rapaics őrangyaláról szólok, meg nem emlékezném Rapaicsnnk hasonlag nagy és kedves kincseiről: a boldog házasság méltó gyümölcseiről. Rapaics gyermekei: Raimond, egri fő egyházmegyei pap, hittudor, magy. tud. egyetemi nyilvános rendes tanár. Rikárd, hajózási felügyelő; Radó, ministeri tanácsos a közmunka és köziek, minisztériumban; Róbert, vasúti állomási főnök; Róza, özvegy Zsendovics Endréné; Romeo, adófelügyelő helyettes; mindnyájan hű, munkás fiai a hazának, mindnyájan méltók atyjok szép, nagy nevére. A szabadság visszanyerése, s a szeretett család viszontlátha- tása által támadt örömöket csakhamar beárnyékolták a megélhetés, a családfentartás komoly gondjai. Rapaics előbb Miskolczra, azután Apátfalvára ment, hol majdnem egy évig az ottani kőedénygyár rendezésével foglalkozott; de e munka nem felelvén meg nagyobb tevékenységhez szokott lelkének, Tisza-Füreden, utóbb Tisza-Igaron haszonbérelt birtokon kezdett gazdálkodni, — rendkívüli szorgalommal, de annál kevesebb szerencsével. 1873-ban Egerbe költözött s 1878-ban Hevesmegyei ellenőrré, utóbb pénztárnokká választatott meg, és e tisztét folyó év Február hó 24-ik napján, a boldog házasság és családi élet 44-ik évében bekövetkezkezett haláláig híven, pontosan teljesítette. Az általa kiérdemelt tiszteletnek, közbecsülés- nek Hevesmegye jegyzőkönyvi elismeréssel adott kifejezést. *
