Eger - hetilap, 1887
1887-09-27 / 39. szám
307 találtatott oly szer, mely e rovart részben megsemmisítette, de szenvedett azáltal maga a szőllőtőke is, s pedig olyannyira, hogy a rovar elpusztulásával a szőllőtőke maga is tönkre ment s igy a czél, a fáradalmas munka s költség kárbavesztével még sem éretett el. Egyébkint maga az eljárás a gazdára nézve oly komplikált, oly költséges volt, bogy alig lehete alkalmazni; végre oly szereket is ajánlottak, melyekről azonnal konstatáltatok, hogy teljesen hatástalanok s igy a ráfordított idő, munka s költség elveszett. Miután ez ideig a magyarországi szőllők egy negyede már részben vagy egészen elpusztittatott e rovar által, s egész vidékek a szőllőtőke jövedelme elvesztővel a koldusbotra jutottak; végre mégis sikerült oly szert feltalálni, mely hatásos anyagok vegyi összetételével, — kellő s könnyű alkalmazás mellett, — nemcsak elöli a phylloxerát ott, hol az pusztításait kezdi, hanem ott is, hol a tőke már megtámadtatott, de abban még némi élet észlelhető: a beteg tőkét meggyógyítja, uj erőre éleszti, termőerejét visszaadja s fokozza, s a phylloxera további minden támadásának ellenállóvá teszi. Ezenfelül ezen szer egyszersmind kitűnő trágya is, s a rovar elpusztításán kívül — mint azt a legsükeresebb próbák igazolták — a szellőtökének semmi ártalmára, sőt javára van; s ami a fő, árát oly alacsonyra lehete megállapítani, miszerint azt minden szőllősgazda alkalmazhatja s egyenesen könnyelműségnek bélyegezhető, ha az illető birtokos ezzel, az okvetlen elpusztulandó termő birtokát meg nem menti. Főkint azon szőllőbirtokosok figyelmét hívjuk fel e mentőszerre, hol a szomszédközségekben már konstatálva van a phylloxera-vész, — miszerint e szer alkalmazásával a vész betörése ellen birtokukat megóvják, vagy uj szőllöknél — hol ezáltal a phylloxera ellen egyszer s mindenkorra megvédhetik uj szőllőiket. Miután a szüret közeledik s ezzel a legalkalmasabb idő, hogy a phylloxerás szőllők ama tőkéi, melyek még egy-két élő gyökérrel bírnak, — a további termésre desinficiálhatók: erre a körülményre felhivatnak a szőllősgazdák — miszerint már a jövő tavaszszal meggyőződhetnek arról, hogy az oly szőllőterületek, melyek e porral desiuficiáltattak, uj életerőre élednek s gyümölcsöt fognak hozni, a nem desin ficziált területek ellenben menthetlenül el fognak pusztulni a phylloxera által. Egy-egy tőke desin fi cziálási költsége l1/*, legfel 1 e b b 2 krra rúg. E végből a gyár oly birtokosok részére, kik nagy területek azonnali desinficziálása költségeit egyelőre kétségesnek találják: kellő próba s meggyőződés végett kisebb mennyiségeket ad ki. így Letáboroztunk s egy óra múlva vígan pattogott a tűz. A bakák sürögve főzték a „menázsi“-t, mely kis szagos hús- és kevés vízből állott. — Csakhamar vig élet kezdődött, felhangzott a vidám „dana“, forogtak a kulacsok; elfeledők a napi fáradalmat, majd sorakozót fújtak s fegyverguláinkat szétkapkodtuk. Kezdődött az elszállásolás. — Én egy jómódú „matyódhoz jutottam szállásra. Szívesen is fogadott, mert úgy végig nézett, hogy fülem is lekonyult bele, s foga között ilyen forma jóestét mormogott: „Vitt vóna ee az ördög!“ De én arra mit sem adva, leszereltem holmimat, s mivel el voltam fáradva, kérdém: hol fogok hálni? Erre szives házigazdám felém fordult, s ujjával egy luczer- nával félig megtöltött kocsira mutatva, foghegyen csak ennyit mondott: „Hát ott la! — Mert biz én ágyat nem vettetek, magam is künn hálok az udvaron.“ Künn is hált ő kigyelme; de a birkabőr-bundába úgy bele- bújt, hogy még az orra hegye sem látszott ki belőle. Felmásztam hát kijelölt ágyamra. — A luczerna meglehetős nedves, az éj sötét és hűs volt. Daczára a kiállott fáradalmaknak, csak nehezen jött szempillámra az álom. Végre úgy 12 óra felé elszende- redtem, midőn locscsanást érzék arczomon. Arrafelé ütök öklömmel : hát egy ló hatalmas állkapczájával jött kezem érintkezésbe. Csak azután kezdtem elmélkedni felette, hogy mily szerencsés voltam, hogy ez a ló le nem csókolta egyik fülemet. — így el- mélkedém hajnali 3 óráig, mikor is ébresztőt fújtak. Fölkészültem és megköszöntem szives házi gazdámnak az éjjeli szállást. „Szívesen, máskor is, ha úgy esik, vitéz uram“ — mondá ő ; de a nagy szívesség akkor is kirítt, mosdatlan hangjából. A nap már magasan állott, midőn Keresztes-Nyárádon ke100 klgramm (5 — 600 tőkére) 10 frt — kr. 50 (250 — 300 „ 5 frt — kr. 20 r (100—120 „ 2 frt 50 kr. 10 (40—50 „ 1 frt 50 kr. beleértve a csomagolást s franco szállítást Buda-fokról, hajó- vagy vasúton. 10 métermázsa rendelésnél (mely 6000 tőkére elég) métermázsája 8 írtjával számittatik. Nagyobb szőllőterületek desinficziálásánál a költség tőkén- kint csak 1 krba kerül s ily nagy területek desinficziálását a gyár a teljes süker biztosítása mellett maga is elvállalja, s az illető tulajdonosnak az anyagot kell csak a helyszínére szállíttatni. Uj szőllőültetvényeknél (még oly területekre is, melyek szol lötökéit a phylloxera ölte ki), ugyanez a mennyiségű por elegendő. Ekkor aztán szükségtelenné válik idegen országbeli drága s amellett költséges veszszőket hozatni; ültetni lehet phylloxerás szőllőtőke veszszejét is, mely kellőleg gyökerezve van. Az alkalmas idő erre természetesen a tavasz. Megrendelések közvetlen a gyár-ügy vezetőséghez Budafokra intézendők, s minden megrendeléshez a teljes használati utasítás csatoltatik, mely szerint minden szőllömivelő köny- nyen desinficziálhatja a szőllőt. A phylloxerairtó-por- és trágyagyár ügyvezetösége Budafokon. Méhészet. Az „egri főegyházmegyei r. kath. néptanítók egyletének“ f. é. aug. hó 9 —10-én tartott közgyűlésén a „méhészetről“ egy másik, az előbbivel kapcsolatos előadást Czakó F ere néz tö- rök-szentmiklósi tanító, szintén kiváló méhész tartott, melyet ezennel egész terjedelmében közlünk: I. A Dzierzon-kaptárokkali okszerű méhészkedés legnagyobb vívmánya a műrajok készítése, s ezzel a méh állam fölötti uralkodás. Ha a méhész éber figyelemmel őrködik méh-családjai fölött, tapasztalni fogja mindazon átalakulásokat, melyeken egy méhcsalád, (állam) különösen a rajzási időszak alatt át szokott menni. A rajzási időszak alatt minden családban három nemet találunk : anyát, munkás méhet és herét. A raj kétféle: természetes-, és műraj, mely által az egyes családok keletkeznek. A természetes- vagy müraj-e előnyösebb ? Erre nézve eltéresztül Ábrányba értünk. Sugara nem melegített, hanem perzselt. Imitt-amott egy-egy ember dőlt el tikkadtan a nagy hőségtől. A nagy korcsma mellett levő kutat megrohantuk : ember, ember ellen küzdött, örülve, ha oly cseppvizet kaphattunk, melylyel nyelvünket kissé megnedvesithettük! Fáradtan, de nem elcsüggedve értünk Harsányba. Itt elszállásoltak bennünket. — Én egy tisztességes, jómódú paraszt- gazdához jutottam, egy jó kollegámmal. — A gazda aranyos kis Juczi leányával levest főzetett számunkra; hanem hogy-hogy nem történt? — Juczika gyakran kijött az udvarra, s ilyenkorén hosszasan elbeszélgettem vele, mert úgy vettem észre, hogy szívesen hallgatja. Ez volt talán az ok, hogy midőn a tarhonyaleves egy nagy tálban, két roppant nagy fakanál kíséretében, én és kellegám elébe került, a leves élvezhetetlen volt; egy szóval a tarhonya le- kozmásodott. Azért valahogy egy kanállal leszorítottam, melynek hatalmas illata oly hatással volt orromra, hogy egy negyed óráig a priiszszentéstől szóhoz nem juthaték. — Végre a nemezis megkönyörült rajtam, — alább hagytam a prüszszentéssel. Kérdé ekkor kollegám: „Mit tévők legyünk, mit csináljunk a levessel, hogy a leányka orrot ne kapjon atyjától, és mi mégis megszabaduljunk tőle?“ „Mit ? — mondám én határozott hangon. — E tőke, a melyen ülünk, épen alkalmas tervem kiviteléhez. Te fészkelődjél és lökd fel a tálat, majd én is segítek rajta egyet billenteni! Úgy is történt. A leves ott párolgott a földön és egy hatalmas juhász-kutya martaléka lett, mely mohón nyalta fel a földről. Én elkezdőm szidni kegyetlenül kollegámat, hogy miért oly ügyetlen, pedig milyen éhes vagyok, s azt a drága jó levest a földre döntötte! *
