Eger - hetilap, 1887

1887-08-30 / 35. szám

276 Ennyit most a kezelőknek a méhészetről, még hozzá teszem: szerezzék meg Kühne Ferencz méhészkátéját 1 fit. és a Délma­gyarországi méhészegylet „Magyarméh“ lapját egész évre 2 frt. melylyel az egyletnek is tagjaivá lesznek, s ha valamire szük­ségük lesz, ezen egylet által megszerezhetik jutányosán, felvilá­gosítással is szívesen szolgálnak. Isten önökkel, kedves pályatársaim, kívánom, hogy jövőben mint már nem kezdő méhészek üdvözölhessük egymást. Gréger Endre, ostorosi k.-tanító. Különfélék. — Kitüntetés. Királyunk ő felsége dr Párvy Sándor- az egri érseki egyházmegye titkára- és zsinati vizsgálónak az ud va­ri kápláni czimet díjmentesen adományozta. Őszinte örömmel gratulálunk a megyénkszerte köztisztelet- s szeretetben álló, tudós egyházférfiu-, s lapunk jeles munkatársa fejedelmi kitüntetése fölött. — Jágocsi PéterfFy József, m. kir. ipar- s kereskedelemügyi minist, biztos, a múlt héten Bpeströl pár napra városunkba jött, hogy itt az Egerben létesíteni szándékolt szövőgyár ügyében ál­tala egybehívott s f. hó 27-én megtartott intéző bizottsági érte­kezleten részt vegyen. — Az egri szent Ferencz-rendi templom főoltárának díszíté­sére kegyesen adakoztak: Nm. dr Samassa József Érsek ur ő Exc. 81 irtot, Szele Gábor érseki helynök ur ő nsga 50 irtot, Juhász Norbert ur ő nsga 20 irtot, Kozma Károly kanonok ur ő nsga 10 frtot, egy névtelen 8 irtot. Mely kegyes adakozásokért hálás küszönetet mond, Egerben. 1887. aug. 29-én. Darák Konstantin, házfónök. — Lajos napján, f. hó 25-én, az esti órákban, díszes társa­ság gyűlt egybe a „Korona“ vendéglő kerthelyiségeiben, hogy la­komával ünnepelje meg nagy hazánkfia, Kossuth Lajos neve- napját. A banketten, melynek ízletes fogásai dicséretére váltak a vendéglősnének, az egri 48-as honvédegylet tagjai köré szép számmal csoportosultak városunk hazafias polgárai, sőt ez alka­lommal hölgyeket is láttunk az érdekes estély mozzanataiban gyö­nyörködni. Az összejövetel czélja, a lakoma, Palócz Kálmán szív­derítő nótái, — de légióként az „egri koszorús dalkör“ szebbnél szebb hazafias, és lelkesítő dalai, melyek közt különösen kiemelkedtek: a „Marseillaise;“ „Ne sírj, ne sírj, Kosutli Lajos!“ „Kosuth Lajos azt üzente;“ — a „Honvéd-dal,“ Them „Bordal“-a stb. csakhamar fölvillanyozták a kedélyeket, s megeredt a talpra­esett, lelkes, hazafias pohárköszöntők hosszú sora, melyet Szeder­kényi Nándor, Eger város országgyűlési képviselője, a magyar nemzeti szabadság nagynevű megalapítója, Kosuth Lajos lelke­sült, s kitörő lelkesedéssel kisért éltetése nyitott meg. Utána felugrottam, és kezeit csókzáporr.d boritám el. Felségesen töltöt­tük a délutánt. Bucsuzáskor Spalanzani meghitt, hogy látogassam meg. Labienus közbevág: „Midőn megtudta, hogy több mint fél millió tulajdonosa vagy! . . — Ne zavarj, szólt Hoffmann, itt nem a szerelem uralta a helyzetet. Egy 20 év előtti visio : nyilvános álombéli intés; olyan, mint József álma volt, hogy a gyermekkel Egyptom földjére meneküljön ! Labienus : „S a gyermek a kereszthalált még sem kerülte el. No, de beszélj, Hoffmann, már a jövőről.“ — Még nem értem a jelenig, felelt Hoffmann. Ha nem sza­kitál félbe, már túl volnék rajta. Elég az, hogy elmentem Spalan- zaniékhoz, szerelmet vallók Ólympiának. Most már jegyesem, s áldom a sorsot, mely vele összehozott. Labienus: „Bizony elhiteted velünk, hogy hazánk is áldani fogja a sorsot, mely Austriával összehozta.“ — Igen, felelt Hoffmann, ez meggyőződésem. — Én osztrák nőt vettem el, azon nőt, kit 20 évvel ezelőtt álmomban láték, s ki nekem a forradalmi, és azt követő viszon­tagságaim közt vigasztaló angyalként jelent meg éji, s éber álma­im közepette, s most, midőn hazánkban a kiegyezés inaugurálta- tik, a valóságban jelenik meg ezen nő, s egy szép, egy boldog- ságos jövője a szeretet, az egyetértés, és családi boldogságnak, tündöklik előttem. Olympiám velem egyetértve gazdálkodik, segit gyarapítani Csiky Sándor, ősz polgártársunk, az 1848—49-iki egri honvéd­egylet elnöke, a szabad eszmékért, majd Kapácsy Dezső, megyei árvaszéki jegyző s előadó tartott a szabadságharcz elhunyt s még életben levő bajnokaiért, fenkölt szellemű beszédeket. A ha­zafias áldomáson részt vett fiatalság köréből Klasánszky László, s Lipcsey Ádám mondottak sok szónoki hévvel, figye­lemre méltó pohárköszöntőket. — Hymen. Beöthy Ilona kisasszony, Beöthy Lajos jászapátii birtokosnak az egri müveit társas körökben is előnyö­sen ismert kedves és müveit leánykája, e napokban váltott je­gyet dr. Tóth Gyula, huszár-ezredorvossal. — Az egri honvédzászlóalj, P a p p. Emil alezredes parancs­noksága alatt, f. hó 25-én reggel indult el Miskolcz felé, hogy a kassai hadgyakorlatokon részt, vegyen. — Jutalomjáték. Réthy Laura k. a., a Jakabféle kassai színtársulat népszínmű- s operette-primadonnája, közönségünk kedvenczének mai jutalomjátékára ismételve fölhívjuk müveit kö­zönségünk figyelmét, nemcsak azért, mert a ma estve előadandó „Bőregér“ ez. operette, úgy élénk, bohós jelenetei, mint ked­ves, fülbemászó zenéje miatt nem mindennapi műélvet Ígér, hanem főleg azért is, mert e mai előadással a t. művésznő búcsút vészén Eger lelkes közönségétől, mely oly szeretettel karolta fel őt, kinek csálogánybáju énekében ez évadban ma fogunk utoljára gyö­nyörködni. — Az egri polg. lövésztársulat részéröl folyó év augusztus 20 és 21-én tartatott meg a szokásos sz. Istvánnapi verseny­lövészet, mely alkalommal 3 első, 3 második, és 3 harmadik juta­lom volt kitűzve, melyek közül a 3 elsőt Polereczky Gyula, Komá­romi József, és ifj. Murányvári János, a 3 másodikat Polereczky Gyula, Gröber Ferencz, és ismét Polereczky Gyula, és a 3 harma­dikat Martonffy László, Makay Félix, és Gröber Ferencz urak nyerték el. — Tűzoltóink, kik a fiumei országos tűzoltó kongressusra utaztak, s a velenczei kirándulásban is részt vettek, hol a ma­gyar tűzoltókat, a hírneves olasz város megható tüntetésekkel s szívességgel fogadta, — kirándulásukból e napokban mindnyájan szerencsésen, tapasztalásgazdagon s fris jó egészségben vissza­tértek, és sok érdekeset beszélnek az itthon maradottaknak uta­zási élményeikről. — Gyászhir. Puky Miklós, Hevesmegye egyik kimagas- lóbb vezérférfia, f. hó 23-án, 81 éves korában, végelgyöngülés követ­keztében, Karácsondon elhalálozott. — Puky Miklós már a karmincz- és negyvenes években, mint a megyei ellenzék egyik tehetséges és erélyes fiatal tagja, feltűnő szerepet játszott megyei s közéletünkben. E tevékenységét folytatta a magyar szabadság­harcz alatt is, mint országgyűlési képviselő, kormánybiztos stb. mely utóbbi minőségében főleg Komárommegyében fejtett ki nagy tevékenységet, amiért az absolut kormány a világosi fegyverleté­vagyonunkat, hogy gyermekeink egykor, mint mi, gazdagok legye­nek. Gyermekeinket a leggondosabb nevelésben részesítjük; szel­lemi, testi, és lelki tehetségük fejlesztésére mindent elkövetünk; ő az én kedvemért magyar nő, én az övéért osztrák leszek, szó­val a kölcsönös boldogitás lesz minden törekvésünk. így lesz ez most már honunkban is. A nemzet testvéri szeretettel öleli magá­hoz a többi népeket, s ezek e szeretetet viszonozzák. A nép er­kölcsileg javul, anyagilag gyarapodik, olyan lesz itt az élet, mint egy jól berendezett nagy uradalomban, hol ha az egyik majorban a széna kevés, a másikból, hol az bőven termett, visz­nek oda; az pedig például bort, vagy búzát, minek bőviben van, ád amannak, de szükség soha sincs, mert a termés, a jövedelem közös, s mindenik javára esik. így lesz ez a felszabadult, kiegye­zett Austriában is, erkölcsiség, vallásosság, munkásság; ennélfog­va jólét, ezzel karöltve jár a személyes jog, szabadság, egyenlőség azon garantiája, melyet a törvény a birodalom nemzeteinek úgy, mint egyes polgároknak biztosit. Nem is lehet ez máskép, hol a nép intézi saját sorsát, hol egy parlament ellenőrzi a kormány minden tettét, lépését; hol a tudomány, érdem, tehetség, és jel­lem az egyedüli irányadók, hol a minister, ha a nép akaratával daczolni merészel, porba hull, mint egy férges alma, és nem a történetiró, melyre némelyik mit sem ád, de a „souverain nép“ a — bírája. így képzelem én hazámat, amint leírtam jövőmet. Arámat 20 évvel előbb álmom mutatta meg. Megjelent ő nekem a szabad­ságharcz fázisaiban. Küzdöttem hazám szent jogáért, de küzdöt­tem eszményképemért is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom