Eger - hetilap, 1887

1887-08-02 / 31. szám

245 közönségének általános részvéte mellett, f. hó 30-án délután ment végbe. Pillér Ede, Hevesmegye árvás törvényszékének tehetséges és szorgalmas fiatal ülnöke, úgy látszik, nem kegyelt­je Hymen istenasszonynak. Első jegyesét esküvőjük előtt fosztot­ta meg tőle, s most, alig egy évi boldogság után, a legszeretet­reméltóbb hitvest, s a legpéldásabb nőt ragadta ki karjaiból. A mélyen sújtott ifjú özvegynek nyújtson vigasztalást azon tudat, hogy fájdalmában a közrészvét osztozik. — Masíroznak a katonák. Az Egerben állomásozó 60 sz- csász. és kir. Appel-gyalogezred jövő pénteken, f. hó 5-én utazik el Kassára, hogy a felvidéken több hétig tartandó nagy hadi­gyakorlatokban részt vegyen. Az egri m. kir. honvédzászlóalj pé­pig e hó közepe táján megy a kassai hadgyakorlatokra. — Az egri minaret rekonstrukcziójának ügye valahára meg­mozdult. Windt István építészmérnökünk az állásokat mái az ab­lakpárkányig emelte, s most eszközli a vall. és közokt. ministe- rium által bekivánt méreteit a török-mecsetnek. Közohajtása az e czélra adományaival járult közönségnek, hogy ez adatok mielőbb beterjesztessenek, s hogy igy a styiszerü átalakítás az egri vár visszavételének százados évfordulójára, f. é. decz. hó 12-ére tel­jesen elkészüljön. — Hymen-hirek. Tormássy Gizela kisasszonyt, városunk­ban lakó özv. Tormássy Mihályné úrnőnek müveit társas köreinkben is ismert szeretetreméltó leánykáját múlt jul. hó 25-én vezette Budapesten az erzsébetvárosi templomban oltárhoz Ambrus Zoltán, a magyar földhitelintézet tisztviselője, és az „Ország­világ“ belmunkatársa. — F r a 11 a Vilma kisasszonyt, a budai színkörben működő színtársulat egyik első rangú énekesnőjét, ki, mint a Krecsányiféle színtársulat primadonnája, a múlt nyári egri szini évad alatt nálunk is köztetszést vívott ki magának, a na­pokban nőül vette Her teleti dy Lajos, hajós-kapitány. — Depretis Ágoston, Olaszország minister-elnöke, s egyik legnevezetesebb államférfié, múlt jul. hó 29-én 73 éves korá­ban elhunyt. — Dr. Arányi Lajos, nyug. egyetemi tanár, a magy. tud. akadémia tagja, Vajda-Hunyadvár restaurácziójának buzgó létesitő- je, jul. 30-án 75 éves korában Nagy-Maroson elhunyt. — Koch Istvánná, szül. Krek Emma, élete 36-ik, boldog házassága 15-ik évében, jul. hó 31-én elhunyt. Temetése közrész­vét mellett, f. hó 1-én ment végbe. — Felhívás adakozásra, a segesvári csatatéren ál­lítandó Petőfi-sir-emlék javára. A következő sorokat kaptuk : A Petőfi-emlék-egyesiilet által, a fehéregyházi téren ál­landó Petőfi-sir-emlék eszméje közel áll a megvalósuláshoz. Az emlék felállításának költsége, azonban meghaladja az egyesület ál­tal, hazánk e kis részében összegyűjtött tőkét, habár ez felül áll a 4000 írton. Minthogy az egyesület, a czélba vett síremlékben, hazánk nagy költője iránt a magyar közönségben élő eleven ke­gyelethez méltó kifejezést óhajt állítani, s e czél eléréséhez na­gyobb összeg szükséges: kénytelen lett, eddigi szükebb köréből kilépve, szélesebb körben, a nagy közönség áldozatkészségéhez folyamodni. Mert Petőfi nemcsak a miénk, kik naponkint látjuk jeltelen sirhantját, hanem a nemzeté, melynek minden egyes tag­ja örömmel fog járulni, ha alkalom adatik a kegyelet e munká­jához. Hiszszük, hogy a magyar közönség tényleg is bizonyítékát adja annak, hogy nagy fia és költőjével szemben, nem lett sem feledékeny, sem — hálátlan! A segesvári Petőfi-emlék-egyesület végrehajtó bizottságának Segesváron 1887. junius 10-én tartott üléséből. Bethlen Gábor gr. s. k., elnök. Balás Imre s. k., titkár. (A pénz Szoboszlay Károly alispánhoz küldendő 1888. jan. 1-ig.) Adományokat szerkesztőségünk is elfogad, s azokat illető helyére juttatja. — A bpesti kereskedelmi muzeum létesítése alkalmiból a m. kir. keresk. miuisterium a következő fölhívást intézte He­vesmegye alispánjához: „T. Alispán úr! Tudva van tek. alis­pán úr előtt, hogy a kormány közreműködésével és támoga­tásával a budapesti kereskedelmi muzeum megalakúit és prog- rammszerű feladatainak első részét, azaz a hazai termékeknek ál­landó kiállítását létesítette. Ezen állandó kiállítás czélja: bemu­tatni a hazai és külföldi közönségnek, termelőinknek, iparosaink­nak és gyárosainknak készítményeit; képét nyújtani termelő ké­pességünknek, és felvilágosítást adni az egyes czikkek minőségé­ről, mennyiségéről és azok áráról. Új piaczokat akarunk szerezni hazai termékeinknek, de mindenek előtt saját fogyasztó közönsé­günket arra bírni, hogy szükségleteit az országban szerezze be. És minthogy állandó kiállításunkban az országban létező nagyobb czégek máris szép számban képviselve vannak, és idővel előre­láthatólag még tökéletesebben képviselve lesznek : a muzeum igaz­gatósága képesítve lesz kisebb és nagyobb mennyiségű szükség­letek fedezése körül közreműködhetni, és ezáltal úgy a termelő, mint a fogyasztó közönség érdekeit előmozdíthatni. Egy hathatós eszközt e czél elérésére képezendi, ha a muzeum igazgatósága, a törvényhatóságok és az alattuk álló intézmények, kórházak stb. nagyszámú szükségleti czikkeinek fedezése körül közreműködhetni fog. Tudjuk, hogy a törvényhatóság nagy súlyt fektet arra, hogy szükségleti czikkeit a termelő által fedeztesse, és hogy a szál­lításokban oly iparosokat részesítsen, kik készítményeik minősége és menyisége tekintetében egyaránt képesek az elvállalt munkát végrehajtani. A kereskedelmi muzeum első sorban képes annak megítélésére, vájjon egyes czégek csakugyan a termelők sorába tartoznak-e vagy nem, tudja azt is, vájjon termelő képességük arányban áll-e az elvállalt munkával. A közvetítők kizárása által nem csupán termelő és iparos fog nyerni, hanem a t. törvényha­tóság is jutányosabb árakat fog elérni. E czélt szem előtt tartva, elhatározta az igazgatóság, hogy úgy az egyes ministeriumokat, és ezek szives közbenjárásával, az alattas kormányközegeket, vala­mint a törvényhatóságokat, közlekedési vállalatokat és intézeteket, végre pedig a katonai hatóságokat tisztelettel felkérendi, szíves­kedjenek mindennemű szükségleti czikkeik beszerzésére vonat­kozó felhívásait, szállítási hirdetményeit stb. egy példányban a kereskedelmi muzeum igazgatóságának idejekorán megküldeni, és oly szükségleti czikkek re nézve is, melyek beszerzése nem törté­nik szállítási vagy ajánlati tárgyalások útján, a kereskedelmi múzeumot igénybe venni. A muzeum a szóban lévő hirdetménye­ket kifüggesztendi, és az illető termelőket levélileg is figyelmez­tetni fogja. Ennélfogva van szerencsénk tk. alispán urat felkérni, szíveskedjék az ez irányban szükséges intézkedéseket megtenni, és erről a muzeum igazgatóságát értesíteni. Budapest 1887. jú­lius hó 5-én. Matlekovics s. k. 8019/a. 1887. Az összes főszolgabirák, polgármesterek, gyöngyösi közirgalmasok, egri, — és egri alapítványi női kórház igazgatóságának, hevesmegyei gazdasági egyesületnek, és az egri borász-egyletnek másolatban a bennfoglaltak figyelembe vétele végett kiadatik, és a megye hivatalos lapjában közzététetik, a főszolgabirák és polgármesterek pedig felhivatnak akként intéz­kedni, hogy a megkeresés tartalma lehető széles körben köztudo­másra jusson. Eger, 1887. julius 16-án. Kaszap s. k. alispán. — Uj posta-hivatal. Hevesmegye egri járásába tartozó Felső-Tárkány községben f. é. aug. hó 1-től kezdve posta­hivatal lépett életbe. — A magyarországi borbélyok országos értekezletet tartanak f. aug. hó 23-án Bpesten az orsz. ipar-egyesület nagytermében. Az értekezlet czélja a borbély- és fodrász-ipar szabályozása és különösen, hogy a borbélyok által gyakorolt kisebb sebészeti fog­lalkozások, mint nadályrakás, sebkötés, érvágás, foghúzás stb. ne szorittassanak meg még jobban. — Az egri gőzmalom több mint féléve hogy gazdát cserélt, s mindenki reményteljesen várta, hogy az uj tulajdonosok a vá­rosunkra és vidékére nézve oly nagy fontosságú üzletet mielőbb mozgásba hozzák, s elébbi fényes virágzására emelik. Itt az ara­tás, és az egri gőzmalomban még folyvást síri csönd uralkodik, égnek meresztve kihamvadt óriási kéményét, szomorú fölkiáltó jeleni gazdasági s üzleti pangásunknak! — „Hárman valának együtt“: az iskolamester, a nótárius, meg egy kereskedő. Mind a három vidéki. (Nevüket kíméletből elhallgatjuk.) Helyszín : egy egri vendéglő. Ebéd után megunták a kvaterkázást, s egy kis „csöndesére fogták a dolgot. De az indítványozó nőtárasnak csakhamar kifogyván a „vizi-“re való apró pénze, „hozom-viszem-teszem-áll“-ra kezdett játszani, mit a kereskedő megunván, felhagyott a játékkal. A jegyző dühösen ugrott föl belyévől. „Ez szemtelenség! — kiáltá — elnyerni az ember pénzét, s nem játszani tovább. Ez gyalázat, piszkosság.“ „Nem uram, — viszonzá a kereskedő nyugodtan — én szívesen játszottam volna tovább is, de „hozom“-ra nem szokás játszani. Ebben nekem mindenki igazat ád.“ - „Majd adok én magának igazat, — vágott vissza dühösen a falu bősz pennája, s egy vélet­len pillanatban úgy arczúl vágta a kereskedőt, hogy az elszédült, de gyorsan magához térve megrohanta megtámadóját, s bizonyá­ra súlyosabb következményei! lesznek a harcznak, ha a pinczér meg egy színész szét nem választja a viaskodókat. (Beküldetett.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom