Eger - hetilap, 1887

1887-07-12 / 28. szám

219

„A budapesti kereskedelmi s iparkamarától. Tek. Polerecz- ky Gyula kamarai tag urnák, Egerben. A nmeit, földmivelés-, iparés kereskedelemügyi m.kr. ministeriumnak a F r an c z i a or s z ágba való borkivitelre vonatkozó rendeletét van szerencsém másolatban oly kéréssel megküldeni, hogy annak tartalmát alke- rületének kiválóbb bortermelőivel és borkereskedőivel közölni szíveskedjék, Bpest, 1887. évi jul. 7-én. Br. Kochmeister mk. elnök; Steinacker Ödön m. k. titkár.“

Polereczky Gyula t. polgártársunk lapunk utján kívánja a t. érdekelt bortermelők- s borkereskedőkkel a kérdéses ministeri leiratot közölni, mely következőleg hangzik:

A Francziaországba való borkivitel tárgyában a budapesti kereskedelmi és iparkamara a földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi ministeriumtól a következő rendeletet vette :

Újabban ismételve fordult elő azon eset, hogy Francziaországba szállított borküldemények a franczia vámhivatalok részéről azon okból kifogásoltattak, mert a hivatalos vizsgálatból az tűnt ki, hogy ezen borok vizzel és szeszszel vegyittettek, minélfogva azok a franczia átalános vámtarifa 307. tételéhez tartozó jegyzetben foglalt kedvezményben nem részesülhetnek.

Az idézett jegyzet ugyanis különbséget tesz természetes és mesterséges borok közt, s a szerződéses, vagy hectoliterenkint 2 frknyi vámdij mellett csakis a természetes borok s ezek is csak az esetben bocsáttatnak be, ha természetes szesztartalmuk al5°- ot. meg nem haladja. A nagyobb szesztartalommal biró természetes borok pedig akkép vámoztatnak meg, hogy ezen maximumot túlhaladó szesztartalmuk után a szeszre nézve fenálló szabályok szerint kezeltetnek, illetőleg a szeszre kiszabott vámnak vettetnek alája, többi részükre pedig a természetes borokra nézve megállapított hectoliterenként 2 frknyi vámdij alkalmaztatik.

A mesterséges borok ellenben mind a szóban álló jegyzet, mind a „Comité consultatif des arts et manufactures“ 1883 évi május 2-án kelt szakvéleménye értelmében a szeszre nézve fennálló vám- és adóügyi szabályok szerint kezeltetnek, és ehhez képest a szeszre kiszabott vám és fogyasztási adó alá esnek.

Mesterséges boroknak tekintetnek mindazon bor gyanánt bevallott italok, melyek nem kizárólag a fris szőlő erjedése utján nyeretnek. A franczia fővámigazgatóságnak 1883. évi július hó 14-én 1620. sz. a. Párisban kelt rendeletében a következő, a szesztarifa szerint kezelendő, ötféle mesterséges vagy műbor so- roltatik fel:

1) Összetett borok (vins de composition) vagy oly gyártott borok, melyek vagy épen semmi, vagy nagyon csekély mennyiségű szőlőbort tartalmaznak.

2) Száraz szőlőből eredt borok.

3) Vizzel feleresztett borok (vins dédoublés).

4) Az u. n. piquettes alcoolisees és

5) Törköly bor (vins de mares). —

A szeszszel vagy vizzel utólagosan vegyitett borok tehát természetes boroknak nem tekinthetők, mert mint az előadottak-^' ból következik, a természetes borokra nézve megkiváutatik, hogy kizárólag a fris szőlő erjedése utján nyert tiszta termékek legyenek. Ha ennek daczára fordultak is elő esetek, hogy a szeszszel vegyitett borok a szerződéses vámtétel szerint vámoztattak el, az csak annak tulajdonítandó, hogy az eddigelé rendelkezésre álló eszközökkel gyakran igen nehéz apodictice megállapítani, vájjon és mily mérvben fokoztatott a bor természetes szesz- tartalma szesznek utólagos hozzáadása által, s az ily esetben azon vélelemnek adatik hely, hogy ily szeszszel való vegyítés nem forog fenn.

A franczia vámhivatali vegyészek vegyelmezései ehhez képest csupán annak vizsgálatára terjednek ki, vájjon a bevallott borok természetesek-e vagy sem, vagyis, hogy ezek utólag szeszszel vagy vizzel nem vegyittettek-e?

A vámhivatali vegyészek véleménye azonban nem bir végleges érvénnyel, mert az ellen a felek az 1881 évi május hó 7-én hatályba lépett törvény alapján az ugyanazon törvény által életbe léptetett szakértői bizottsághoz (expertise légale) felfolyamodással élhetnek. —

Ha azonban a szakértői bizottság a természetesnek bevallott bort szeszszel avagy vizzel vegyitettnek nyilvánítja, akkor az illető szállítmány elkoboztafik, s annak bevivője a hamis bevallásért igen magas birságnak vettetik alá.

Miután a franczia kormány a borok természetes szesztartalmának mesterséges utón való fokozását elvileg megengedhetetlennek nyilvánította, és a felmerült esetek alkalmából folytatott tárgyalások folyamán ismételve hangsúlyozta, hogy habár a gyakorlatban a csekélyebb mérvű avinálást, elnézik is, ez olyan, különben bármikor visszavonható türelmet képez, mely sem törvényen, sem szerződésszerű határozaton nem alapszik, sőt a Franczia- és Spanyolország közt fenálló kereskedelmi szerződésnek, a melynek alapján élvezik a Magyarországból Francziaországba bevitt borok is a két franknyi kedvezményes vámot, megkötésekor létrejött megállapodásokhoz képest, a szerződéses vámban csakis a nem avinalt természetes bor részesülhet.

Ily körülmények közt, miután a franczia vámhivatalok által követett vámozási mód megváltozását, szerződésszerű megállapodások hiányában kieszközölni nem lehet, borkereskedőink saját jól felfogott érdekükben fognak cselelekedni, ha a Francziaországba szállítandó borküldeményeiknél kiváló gondot fordítanak arra, hogy magukat a szeszszel való vegyités ellen támasztható kifogásokból eredő veszélynek ki ne tegyék, s boraink jó hírnevének fentartása és borkivitelünk biztosítása érdekében a franczia kormány részéről kívánt követelményekhez lehetőleg alkalmazkodjanak.

ségi párt egyik legkiválóbb szónoka, nem egyszer hallatta s még az ellenpárt előtt is gyakran élvezetessé tudta tenni az ő sajátságos, szerem, élez, . umor és néha a satyra fűszereitől is ízes beszédeit; de tulajdonképen, mint mondám, a megyei terem volt azon hely, hol ő 1867-től a 70-es évek közepéig, a lángész, az ékesszólás, az elvszigor és a politikai bátorság éles fegyvereivel úgy szólva erkölcsi hatalommá lett. De bár sokszor éles s néha vérig ható volt gunyora, és ezt némelyek szive rovására Írták fel: voltak esetek, melyek szive jóságáról fényesen tanúskodnak, mint azon eset is, midőn egy előkelő megyei embernek, kit ő is barátjának nevezett, s kinek javára úgy szólván az egész gyűlés kedvezöleg volt hangolva, egy ismeretlen szegény emberrel szemközt fenforgó ügyében, egyikét mondotta a legszebb beszédeknek, melylyel mindenkit meggyőzött, sőt elérzékenyitett s melylyel a szegény ember igazságos ügyét egyszerre győztessé tette.

De judiciosus mérsékletének s a kellő határokon túl nem lépő politikai tapintatának is jelét adta nem egyszer, különösen akkor is, midőn a megyére küldött második kormánybiztosság kezdetét megelőző értekezleten kijelölte a határt, meddig menni lehet, s keresztülvitte, hogy a megyei tisztikar le ne köszönjön.

Emlékező tehetsége rendkívüli volt. Amit egyszer-kétszer elolvasott, könyvnélkül tudta. Arany Toldiját képes volt szóról-szóra elmondani. A romai klasszikusokból lapszámra idézett. Minden alkalomra száz adoma állt rendelkezésére. Kedvencze is volt ezért a társas összejöveteleknek, hol azonban egészségügyi scrupulusai és szeszélyes szokásai miatt hosszasabban nem maradhatott,

A politikai élet s a megszokott országgyűlési légkör volt éltetője, s midőn az utóbbi időben a képviselőházból kimaradt, ezen körülmény szellemére is oly deprimálólag hatott, hogy — hozzájárulván még testi betegsége is — pár év óta már nem volt. többé sem a régi hatalmas szellem, sem a régi imponáló alak, s akik őt a hatvanas években s a hetvenes évek elején ismerték, mély fájdalom nélkül nem közelíthettek hozzá.

Ily fájdalom kisérte sirjába is őt, ki egykor e zöld asztalnál a leghatalmasabbak egyike volt, de hová már régóta nem kívánkozott, mintha azt is elfeledte volna, hogy e hely volt dicsőségének színhelye.

De mi nem feledkezünk meg róla. Ily fényes tehetség, ily lánglélek, ily kiváló s annyi nagy eseményekkel és elismert sikerekkel összekötött közpálya megérdemli, hogy híven őrizzük emlékezetét.

*