Eger - hetilap, 1887

1887-07-05 / 27. szám

212

lésére s az olvasás gyakorlására, mivel a nyelvtan, mint szemlélet alá nem eshető elvont tantárgy, igen sok időt és fáradságot vesz igénybe, holott csak annyi haszna van, hogy nehány jobb felfogású gyermek a többi rovására kevés gyakorlati értékkel biró ismeretet nyer benne. A nyelvtan jogosultságát a népiskolában némelyek azzal indokolják, hogy a tanulót képessé teszi a helyesírásra és beszédre. Igen, a gymnásiumban vagy más magasabb fokú iskolában. De egy népiskolából kikerült tanuló előtt sohasem fognak oly tisztán állni a nyelvnek sajátságai és annak szerkezete, hogy a nyelvtan szabályait tudatosan alkalmazván, azok támogatása mellett helyesen Írjon és beszéljen. Mit használ az neki a helyesírásnál, ha még úgy el tudja is számlálni a sokféle határozót, jelzőt, melléknevet, főnevet, ragot, képzőt stb? —. ez mind csak kezdet, csak alap, melyen később fel lehetne építeni azokat a szabályokat, amelyeknek tökéletes birtokában az ember tudatosan ir és beszél helyesen; ezekhez azonban már bajos volna eljutni osztatlan népiskolában. Egészen másképen áll a dolog az osztott, — tehát nálunk a belvárosi iskolákban. Ott szükséges is, kell is, hogy a nyelvtan a fontosabb tantárgyak közt foglaljon helyet; nem csupán azért, mivel ott a tanítónak csak egy osztálylyal van dolga, hanem kiválóan azért, mert onnan a gymnasiumba mennek a tanulók, tehát az alapra szükségük van. Mindezekkel azonban nem azt mondjuk, hogy a nyelvtant száműzni kell a népiskolából. Igenis tanítandó az, de nem tudományos rendszerben, nem szabályhalmazokkal, hanem részint nyelvérzéki alapon, részint az olvasásnál és Írásnál alt alom szerü- leg csak a gyakorlati értékkel biró szabályok. Osztatlan népiskolában a nyelvtan tanításának eredménye nem tüntethető fel feleletekben, hanem annak a gyermek elméjében kell észlelhetőnek lennie, midőn az ir és beszél. S ebből önként következik, hogy a nyelvtan nálunk a belvárosi iskolákban igen, de a külvárosi iskolákban a vizsgálat tárgyát nem képezheti, főleg olyan alakbaD. mint szokásban van. Hiszen már B. J.-nak a köz- okt. minisztérium által approbált és képezdei tankönyvül ajánlott tanitástana is azt mondja: „A nyelvtant nem lehet ugyan népiskoláinkból egészen kiküszöbölni, azért valami fő szerep sem illeti meg, mert . . . .“ „A nyelvtan itt csupán eszközül szolgál a megértésre és kifejezésre.“ ...............„azért nem is kell a nyelvtant önáll

ólag és elkülönítve kezelnünk, hanem egyáltalában a nyelvtartalom kifejtéséhez kötnünk.“ Pedig mikor ez a tankönyv az appro- báczión átment, a népiskolai tanterv még azt az ideális magasságú tananyagot tartalmazta, melynek feldolgozhattál! voltáról csakhamar meggyőzött a gyakorlat. Hogy pedig a reáliáknál mily eljárás volna követendő, azt könnyen lehet következtetni azon legújabb tanügyi tervezetből, mely az elérhetlen magasságú tananyagot redukálván, a reáliákat egyenesen az olvasókönyvbe szorította. A külvárosi iskolákban vizsgálati tárgyak, mint legfontosabbak lehetnének a hittan, olvasás, és olvasmányok, irás és számtan (különösen a számjegyek nélküli). Ezen tantárgyakból volna egy tökéletes, minden tanulóval egyenlően közös eredmény kívánandó. Vizsgálásuknál főképen arra irányoztatnék a figyelem,

— Pedig mi többször csalódunk, mint a férfiak.

— Lehetetlen, hogy személyes tapasztalatairól beszél nagysád.

— Én még nem szerettem, de sokat hallottam. . .

— A ki nem szeretett, az nem is csalódhatott, és a ki igazán szeretett, önzés nélkül, az nem is csalódhatott.

— Ön is úgy hallotta ezt ?

Csipős kérdés volt, kétélű fegyver, — siettem másra terelni a beszédet.

— Nagysád itt egész kis paradicsomban van.

— Igen: Éva vagyok.

Szerettem volna Ádámnak ajánlani magamat, de még korállottam.

— Örvendhet nagysád, hogy nincsenek kígyói ennek a szép paradicsomnak.

— Csak egy csúnya férge.

— És mi az, ha szabad, tudnom ?

— Az unalom.

— Nem hiszem, hogy nagysádnak ne volnának álmai.

— Alva?

— Nem.

— Ébren álmodozni kínos a szívnek.

— Én azt gondolnám, édes.

— Férfinak igen, mert törekedhetik ábrándjait megvalósítani, de egy szegény nő csak a véletlenre számíthat.

hogy a felölelt tananyagból megvan-e a tanulók egyenletes fejlettsége, haladása. Az olvasásnál megkivántatható, hogy a tanulók 80--90%_a egy év alatt, 10—20 %-a pedig két év alatt mindenesetre megtanuljon olvasni és Írni. Ha ez megtörténnék, akkor a következő öt, — illetőleg négy évben a tanulók mindnyájan elérnék azt, hogy nemcsak teljes folyékonysággal és biztossággal olvasnának, hanem az olvasmányok tárgyilagos kezelése által megértve és megítélve az olvasottakat, később örömet és élvezetet találnának az olvasásban. így azután áldásos eredménynyel lehetne életbe léptetni népünknél a most annyira felkarolt és terjesztett ifjúsági- és népiratok eszméjét; másrészről pedig a gyermek szeme a folytonos és hamar elkezdett gyakorlás által megszokná a szók kiirott helyes alakját, füle magába szedné a kifejezések sokaságát, s támogatva a tanító türelmes javítgatása, és a közben-közben alkalmazott gyakorlati értékű szabályok által, talán a helyesírást is hamarabb megközelítené, mint a sok nyelvtani elnevezés betanulása, és definiálása által, nem is szólva az értelemmel olvasás alaki képző erejéről. S ez az eredmény nemcsak a jobb felfogású tanulókkal, hanem mindegyikkel közös volna. A számtanból is mindnyájan jutnának olyan eredményre, hogy majdan egy-egy szürujj kukoricza nélkül sem lennének kitéve a megcsalattatás veszélyének. Hanem ha a tanító a nyelvtanból és még néhány tárgyból vizsgálati productiokat kénytelen tartani, akkor bajos lesz elérni azt, hogy az osztatlan-népiskola minden tanulója eljusson a készséggel- és értelemmel olvasás tökéletes fokára. Tegyük a népiskolát életrehatóvá, általános hatásúvá, különösen pedig legyen az inkább valódi jó népiskola, mint kontár normaiskola. — Mindezeket mondjuk inkább az ügy érdekében tiszta meggyőződésből, más oldalról pedig azon tanítók reputacziójára való tekintetből is, akik talán hasonló in- tenczióval működvén egész év alatt, a vizsgálatok alkalmával szorgalmoknak és jóakaratú törekvéseknek meg nem felelő elbírálásban részesültek. K. L.

— A megüresedett egri főszolgabírói állásra pályázók között, mint halljuk, kiválólag emlegetik M a c z k i Emilt, mint ki hivatalos pontossága, szakismerete s vasszorgalma által főispánunk figyelmét is annyira kiérdemié, hogy a fölfüggesztett Hellebronth Béla helyére ő helyettesittetett. — Megyeszerte közkedveltségü városunk szülöttének mi is szívből kívánunk szerencsét pályázatához.

— Gyászrovat. Kovács Zsigmond veszprémi püspök, jun. hó végén elhunyt. Temetése a jeles egyházfőt megillető pompával, f. hó 1-én ment végbe. A boldogult püspök hamvai fölött a gyászszertartást Pauer János székesfehérvári püspök végezte.

— Mezey Lajos köz- és váltó ügyvéd, az egri ügyvédi kar egyik igen tevékeny és szorgalmas tagja múlt hó 29-én élte javakorában Hevesmegye Zsadány községében jobb létre szenderült. Temetése ugyanott f. hó 1-én ment végbe. — A boldogúlt egyike volt városunk szép becsülésben álló polgárainak, egyik legszere- tettebb tagja az ügyvédi karnak s egyik legkedveltebbje az egri

Ezt mondva fölkelt és sétát ajánlott a kertben.

Egy puha gyöpkanapén foglaltunk helyet.

— Nagysád azt mondta az imént, hogy untatja ez a gyönyörű hely.

— Igazat mondtam.

— Engem elragad.

— Pedig nem hiszem, hogy ön nem látott volna már ennél szebbet is.

— Meglehet, hogy kedves érzelmeim teszik oly széppé.

— Kedves érzelmei ?

— Megvallom, hogy a tájképek közül csak azok tetszenek nekem, a hol nymphák vannak a virágok között.

— De hiszen itt nincsenek nymphák.

— Egyet látok, — mondám és szerelmesen néztem a szeme közé.

Vilma fölkaczagott.

— Csak nem engem gondol?

— Festve sem láttam szebbet.

— No már bocsásson meg, de ön igen nagyokat mond.

— Esküszöm a napra, a holdra, a piramisokra, hogy igazat mondok, hogy kegyed szebb, mint Kleopatra, büvölőbb, mint Sába királynője, igézőbb Venusnál.

— Nem ismerem ezeket az asszonyságokat.

— Én egyesülve látom bájaikat kegyedben.