Eger - hetilap, 1887
1887-06-21 / 25. szám
198 véli maga elé, az útjába gördülő akadályok leküzdésénél elveszti kedvét, türelmét. Hogy ez nem helyes, vagy legalább is általánosságban nem alkalmazható felfogás, bebizonyította Szőke, vizsgálatával, ki tudvalevőleg tehetséges és eléggé termékeny művelője a paedagogiai irodalomnak. — Vizsgálata alkalmával a kikérdezés módjából, s a gyermekek feleletéből lehetett látni, hogy előtte az egész iskolai évben mindiga nevelés-oktatás valódi czélja lebegett, mi nem pusztán az ismeretek szerzésében, hanem kivá- lólag a szellemi tehetségek fejlesztésében áll. Az eddig divó vizsgálati recitálás helyett inkább az úgynevezett szokratikai, párbeszédes alakot alkalmazta, mely kizárólag a dolog lényegére szorítkozik, a gyermeknél bizonyos önállóságot tételez föl a szabad előadásban, s a tanuló szellemi fejlettségét és ismereteinek mennyiségét a legvalódibb alakjában tünteti föl. A tanulók feleleteiben oly mindegyikükkel közös eredmény vala szemlélhető, mely, — tekintve a tananyagnak itt már magasabb voltát, a leghelyesebb methodusra, s a legkitartóbb türelemre és erélyre enged következtetni. Még inkább emeli érdemeit azon körülmény, hogy az V-ik, Vl-ik osztályban gyenge tehetségű, vagy csekély szorgalmú gyermekekkel állunk szemben, amennyiben ide leginkább azon tanulók kerülnek, kiket a gymnásiumba való felvételre nem találtak elég erősnek, vagy akiket tehetség-, szorgalomhiány miatt szülőik az iparos pályára szántak. Ilyen körülmények mellett oly eredményt elérni csak vasszorgalomnak és jeles szakképzettségnek lehet. Méltányos dolog tehát, hogy a nyilvánosság terén is kifejezzük iránta elismerésünket. Egy tanügybarát. — Méhészet. Kovács Antal központ-kerületi méhészeti tanító junius és julius hónapokban előadásait a következő sorrendben tartja meg: Júniusban beutazza a magyar államvasutak vonalrészei közöl: Puszta-Pó,-Szolnok, Czegléd- Török-Szt-Miklós-, Kőbánya-, Hatvan-, Hatvan-Miskolcz-, Vámosgyörk-G-yöngyös-, Fü- zesabony-Eger. Júliusban előadást tart: Hatvanon 5-én, Vámos- györkön 6-án-, Árokszálláson 7-én-, Viszneken 8-án-, Nagy-Füge- den 9-én-, Adácson 10-én-, Gyöngyösön 11 —12-én-, Gyöngyös-Oro- szin 13-án-, Nagy-Rhédén 14-én-, Gyöngyös-Patán 15-én-, Apczon 16-án, Pásztón 17-én. — A hevesmegyei nőegylet részéről ezennel folytatólag köz- zététetik, hogy az általa fentartott árvaház javára f. é. május 22-én megtartott nyári mulatság tiszta jövedelme 94 frt. 90 krt tesz. Fogadja a megjelent és felülfizető igen tisztelt közönség a nőegylet mély köszönetét. Özv. Nánássjné Cserngus Amália, elnökiiö. — Zeneestély. Az egri ujkaszinó választmánya által, az itteni csász. és kir. helyőrség zenekarának közreműködésével, az egylet kerti helyiségeiben még múlt szombatra, f. hó 18-ára tervezett, de a közbejött kedvezőtlen idő miatt meg nem tarthatott társas zene estély, holnap, szerdán, f. hó 22-én fog ugyanott a kijelölt időben megtartatni, melyre a kaszinó-egylet t. tagjait családjaikkal s közelebbi ismerőseikkel együtt szívesen látja Az elnökség. — Majális-értesités. Az egri kath. legényegylet ez idei r.yári mulatságát szokás szerint Felső-Tárkányon juniushó 26-án fogja megtartani. Reggel 5 órakor az egylet helyiségéből vonúl végig a városon. Azután kocsikon folytatja útját Felső-Tárkányra. Odaérve szentmise, mely után gyalog vonóinak az erdőbe, Azt hisz- szük, hogy miként más években, úgy az idén is jól fog mulatni a közönség, mert e mulatságot a vidámság, jó kedv jellemzik, melyre egész tisztelettel meghívja Egerváros tisztelt közönségét. az egyleti etüljáróság. — A polgári lövelde f. hó 25-én (szombaton) saját helyiségében tánczmulatságot rendez, melyre a meghívók szétküldése folyamatban van. Kezdete d. u. 4 órakor. Bejépti dij személyenkint 30 kr. Feliilflzetések köszönettel fogadtatnak, s hirlapilag fognak nyugtáztatni. Etelek s italok pontos kiszolgáltatásáról gondoskodva leend. A rendezőség. — Eperjesről a következő sorokat kaptuk: „Kedves Barátom. Hálás köszönettel értesitlek. hogy az eperjesi tüzkárosultak részére általad gyűjtött 23 frt 40 krt. megkaptam s az eperjesi polgármester kezeihez átszolgáltattam. Melegen üdvözöl, Siroka. (Sárosmegye) 1887. jun. 15. tisztelő barátod: Hedry Bódog s. k. a „Sárosm. Közlöny“ szerkesztője. • — Gyászhir. — Assakiirti Práznovszky Lajos, nyug. urad. pénztáros, élete 68-ik, boldog házassága 41-ik évében, f. hó 16- kán Egerben elhunyt. A boldogult hült tetemeit f. hó 17-én közrészvét kisérte az örök nyugalom helyére. Szentkirályi László, egri fó-gynm. VII. oszt. tanuló, rugaczi Szentkirályi Ödön verpeléti birtokos szép reményű fia, serdülő kora 17-ik évében, hosszas szenvedés után, f. hó 14-én Verpeléten elhunyt. Temetése ugyanott f. hó 16-án a rokonság és a vidék közönségének tömeges részvéte mellett ment végbe. — Az egri országgyűlési képviselő-választás alkalmával, szavazatképes izraelita polgártársaink soraiból, az ellenzéki jelöltre szavaztak: dr. Fischer Soma, hit. ügyvéd, Fischer Lajos, kereskedő, és Domán József ékszerész. Méltó, hogy neveik, mint törhetetlen ül elvhű polgároké, példakép, tisztelettel emlittessék. — Albumlapok. (Az egri, 1887-iki országgyűlés képviselő- választás élményeiből. Beküldte Kortes Bandi, bópárt.) — Az elvhüség és ragaszkodás egy megható példája. Haldokló ágyán feküdt az öreg G . . . derék iparos polgártársunk, ki egész életén át tántoríthatatlan hive volt az egri ellenzéknek. Nála is tettek kísérletet, hogy megvegyék, mint „Mhi van el- adhú phurtékát.“ Ez a dolog az öreget rendkívül fölingerelte. Hasztalan kapaczitálták, hogy nem szükség szavaznia, anélkül is biztos a Szederkényi többsége, — nem tágított; felöltöztette, kocsira tétette magát, két polgártársa támogatásával ment be a terembe, s leszavazott. Ekkor nyugodtan feküdt haldokló ágyába visza, s elszenderült. Egyszerre hangos lárma ébreszti fel. „Éljen Szederkényi!“ — riadozza a győztes néptömeg. „Micsoda zaj ez? kérdi az öreg izgatottan. „Szederkényit éltetik. Megválasztották képviselőnek 1“ — S az agg polgár szemeiben föl villan az utolsó szikra, s arcza még egyszer kiderül. „Csak még ezt akartam megérni életben! — mondá elhaló hangon, — egy végsőt sóhajtott, — s megszűnt élni. Erősen kapaczitálja a feő-kortes B. U. pógártársun- kat; szorongatná is a kezét tele marokkal, de a B. ökölre szorított tenyere ez úttal sehogy sem akart szétnyílni. „Engedjen meg a tekintetes ur, — mondja — én mindig bópárt voltam, az is maradok.“ — „Hát legalább ne menjen szavazni.“ — „De elmegyek, mert van szavazatom.“ — „Legyen beteg, s maradjon itthon.“ — „De nem vagyok beteg.“ — „Majd irok magának orvosságot, amitől lefekszik.“ — Erre B. pógártársunkat is elhagyta a türelme. „írjon az ur, ha tetszik, — mondá, — de aztán vegye be maga!“ Hogyan jutottam én egy kis kormánypárti pénzhez? X. Y-né asszonyságnak, — ki, közbe legyen mondva, a Jókai fogadtatására kivonult „Damenzug“-nak is egyik kiváló (terjedelmű) tagja volt, — hitelezője vagyok, s miután üzletök (a férje, talyóka szitakötő az istenadta, kit a Jókai-párt taligán vitt szavazni,) nem valami fényesen megy, csak nagy nehezen birok, garasonkint tőkéhez s kamatokhoz jutni. Most azonban, nyomban a választás után, büszkén áll elém a fentisztelt asszonyság, örömmel jelentve, hogy tüstént fizetni akar, — ámbár még csak pár hét múlva lesz a fizetés határideje. Jól van — mondám. Hát talán nagyon jól folyt az üzlet a választás alatt? (Sok szita kellett!) kérdérn. — Jól, hális- tennek!“ — „Ugyan mondja meg — kérdem négy szem közt — mennyit kapott a férjéért? —r Á t. asszonyság nekem megsúgta a ropogós bankó numerusát. De miután én, gavallér ember lévén, hűséges őrzője vagyok a női titkoknak, — nem árulom el, akármilyen kiváncsi is rá a t, olvasó. - (A többi albumlapok szintén igen érdekesek s talpra-esettek ugyan, de mint könyen ingerültséget kelthető recriminátiók, a papírkosárba vándoroltak. Szerk.) Budapesti Hírlap. A „Budapesti Hírlap“ ujesztendőkor pályafutása hetedik évébe lépett. Megerősödve, támaszkodva a Magyarországon eddig hallatlan sikerre, melyben részesült. A „Budapesti Hirlap“-nak a hazai müveit olvasóközönség vetette meg alapját. A lap eleitől fogva megértette a magyar közönség szellemét; minden pártérdek mellőzésével küzdött nemzetünk- és fajunkért, ez egyetlen jelszóval: magyarság ! Viszont az ország leg- kiválób intelligenciája is azonosította magát a lappal, fölkarolva azt oly módon, mely páratlan a magyar újságírás történetében. A hazai sajtóban máig a legfényesebb eredményt a „Budapesti Hírlap“ érte el; legnépszerűbb, legelterjedettebb lapja az országnak. A külső dolgozótársak egész seregén kívül, a szerkesztőségnek annyi belső tagja van, a mennyivel egy magyar lap sem dolgozik ; minden rovatot külön vezető gondoz, a helyi tudósítókon kívül, a kik a nap történetét Írják. Minden fontosabb bel- vagy külföldi esemény felől rendes levelezőn kívül saját külön tudósító értesít közvetlenül; a távirati szolgálat immár oly tökéletesen van berendezve, hogy elmondhatjuk : nem történik a világon semmi jelentékeny dolog a nélkül, hogy a „Budapesti Hírlap“ arról rögtön ne adjon hű és kimerítő tudósítást, A „Budapesti Hírlap“
