Eger - hetilap, 1887

1887-06-14 / 24. szám

190

— Vizsgálatok. Az egri községi iskolaszék határozata folytán az évi zárvizsgák következő napokon fognak megtartatni: junius 14-én a vallástanból a belvárosi községi iskola ősz- szes osztályaiban; 15-én az I-ső osztályban ; 16-án a Il-ik és III-ik osztályban; 17-én a IY-ik és V-ik osztályban. Junius 17-én a „Makiár“ I. negyedben; 20-án a „Czifra-Sáncz“ negyedben; 21- kén a „Hatvan“ IV-ik negyedben; 22-én a „Hatvan“ I-sö negyedben; 23-án a „Hatvan“ II-ik negyedben; 24-én délután 5 órakor a belvárosi községi iskolába járó tanulók tornavizsgája tarta- tik meg. A vizsga mindenik iskolában reggeli 8 órakor veendi kezdetét, melyre a t. ez. szülők, különösen pedig az iskolaszéki tagok tisztelettel meghivatnak. Kelt Egerben 1887. junius 10-én

Derszib Rudolf, igazgató.

— Az egervidéki jótékony nö-egylet által múlt vasárnapra hirdetett nyári-mulatsága a közbejött párt-mozgalmak miatt elmaradt, s jövő vasárnap, junius 19-én d. u. fél 4 órakor fog megtartatni.

— Hellebronth Béla, a hevesmegyei főispán által közelebbről fölfüggesztett hevesi főszolgabíró, e fólfúggesztés ellen föleb- bezést nyújtott be a főispán utján a belügyministerhez. A fenfor- gó vád ellen, fólebbezésében azt hozza fel ,indokul, hogy az uj- jonezozási költségeknek a községektől való behajtása már évek hosszú sora óta gyakorlatban van a megyében anélkül, hogy az valaha kifogásoltajtott volna; a főispán még 1886. decz. hóban, midőn a hevesi főszolgabírói hivatalt megvizsgálta, tudta, hogy a járás községeitől ujjonezozási költségek szedetnek be, de akkor nem vonta kérdőre, hanem most, értesülvén arról, hogy a főszolgabíró az ellenzék hive, épen a választások előtt látta elérkezettnek az időt, hogy az incriminált eset miatt a főszolgabírót, minden előleges kihallgatás nélkül, hivatalától felfüggeszsze. E miatt kéri a belügyministert, hogy a hevesmegyei főispán 5 mlga ellen hivatalos hatalommali visszaélés miatt az eljárást hivatalból folyamatba tenni mél- tóztassék.

— Hatvanból Írják lapunknak: A gyöngyös-patai választó kerület választó polgárainak egy tekintélyes része Kolossváry László, hatvani közkedveltségü kir. albirót kínálta meg a kerület képviselőjelöltségével, mit azonban a megtisztelt férfiú, — párthívei nagy sajnálkozására, — ez idő szerint elfogadni nem volt hajlandó.

— Az egri polgári lövész-társulat részéről tervezett, saját helyiségében tartandó nyári-mulatság folyó hó 25-én fog megtartatni.

— Gyászhir. Gallovich János, nyugalm. állami tanítóképző intézeti tanár, élete 53-ik, második házassága 6-ik évében, f. hó 10-én Egerben, hol nyugalmi éveit élte, elhunyt. Halálát özvegyén, szül. Murányváry Amanda úrnőn kívül számos gyermekei kesergik. A boldogult temetése f. hó 12-én közrészvét mellett ment végbe.-— Zasskovszky Ferencz egri székesfőegyházi karnagyot s családját is mély szomorúság érte. Fia, Zsasskovszky Alajos. gyógyszerész-segéd, élete 22-ik évében, f. hó 12-én elhunyt, A boldogult hült tetemei ma délut. 5 órakor fognak a halottas házból a Fájdalmas Szűzről nevezett sirkertben örök nyugalomra kisértetni.

— Köszönet-nyiivánitás. Mindazoknak, [kik szívesek voltak jó férjem temetésén megjelenni, és ez által mély fájdalmunk fölötti részvétüket óhajtották kifejezni, családom nevében is fogadják — leghálásabb köszönetéin nyilvánítását.

Ozv. Gallovich Jánosné szül. Murányváry Amand.

— Hymen. Bartók Endre, helybeli fiatal iparos polgártársunk, múlt máj. hó 31-én váltott jegyet K raj cső vies Gi- zela kisasszonynyal, Krajcsovics-József makó-városi tisztviselő kedves leányával.

— A „Senki-párti“ zászló. Két sémita polgártársunk tátott szájjal bámulja a Széchenyi-utcza egyik úri házáról lecsüngő nagy nemzeti zászlót, melyen egy jelölt neve sincs fölirva. „No Schmü- le! — mondja Iczig — thonáld ki, micsuda párti ez a zászló?“ — „Nü, hát bizemosan a Jókelesz Nándoré, — feleli Schmű- le. — „Hehehe! nem thonáltál ki, mert az a Szhederkéni Moreczé.“

— A végzetes esernyő. P. A. egri ügyvéd a napokban Ap- ezon járt, hogy ifj. Schwartz Herman ottani lakoson a bukott egri gőzmalom egyik követelését végrehajtás utján behajtsa. Végrehajtás közben az ügyvéd és az ellenfél heves szóváltásba eredvén, kölcsönösen sértő kifejezéssel illették egymást, mire az ügyvéd a kezében levő esernyővel oly hevesen talált gestikulální a Schw. H. arcza felé, hogy az esernyő vasas végével az ifjú izraelita bal szeme pilláját fölhasitva, a szemgolyót is oly sulyosan sértette meg, hogy a fiatal ember rögtön ájultan rogyott össze. Az egri kir. ügyészség, hová az eset fóljeléntetett, további eljárás végett bekivánta az orvosi látleletet, mely az elkövetett testi sértést életveszélyesnek állítja.

— Herrmann bűvész, f. hó 8-án 76 éves korában, Karlsbad- ban meghalt. — Születésére nézve galicziai lengyel zsidó volt, igazi neve Komparsz, s rabbinusnak készült, mielőtt a bűvész- mesterségre adta magát, melyen minden előtte élt világhírű pályatársát: Philadelphiát, Bosco t, D ö bl er t, messze fölülmúlta. Nincs Európának nevezetesebb városa, melynek lakossága, s nincs uralkodója, aki ne gyönyörködött volna ez ezermester csudával határos mutatványaiban. Özvegyére több százezer forint össze- changeirozott vagyont hagyott hátra. De ugyanennyire, s talán többre is rúg azon összeg, melyet büvészi előadásainak jövedelmeiből jótékony czélokra áldozott. S e téren hazánkban is szép emléket emelt magának, amennyiben az árvíz által elpusztított Szeged javára Párisban rendezett bűvészi előadása tízezrekre menő segítséget hozott a legmagyarabb város árvízkárosultjainak.

Hermann nemcsak a színpadon és teremben volt nagy bűvész, de utólérhetlen főleg magánkörben, a vacsora-asztalnál. Kissé száraz humora, mely, — miután inkább cselekedni szeretett, semmint — a többi apró bűvészek módjára — fecsegni, — a nagy közönség előtt rejtve maradt, szükebb körben mindig felcsillant, s ilyenkor az öreg, minden előkészület s apparátus nélkül, nemcsak kaczagtató, de valóban csudadolgokat müveit: pezsgős pa- laczkokat huzgált ki a saját füléből, karos gyertyatartókat nyel- desett el, s megelevenítette a sült foglyokat.

Néhány év előtt nálunk, Egerben is tartott, az ó-kaszinó termében előadást, s közönségünk köréből még többen fognak emlékezni bámulatgerjesztő mutatványaira. De kétségkívül legmaradau- dóbb benyomást s emléket hagytak hátra ama mutatványai, miket az ó kaszinó éttermében szükebb társaságban egy vacsora közben láttunk tőle. Mikor mái- a kedélyek derültebbek lőnek, kértük; mutasson valamit. Elejénte szabadkozott. „Nagyon közel vannak az urak hozzám“ — monda. De csakhamar elmosolyogta magát, s egy játszma whist-kártyát kért. Mikor a szolga lehozta, s azon módon beragasztva, amint a gyárból kikerült, eléje tette, anélkül, hogy hozzá ért volna, fölkiáltott: „Az a kártya nem teljes. Hiányzik belőle a vörös ász 5“ — Fölszakitották, s a kártya-játszmából csakugyan hiányzott a vörös ász! Kérdeztük, hogy hol van a hiányzó kártya ? „Annak az urnák a zsebében I“

— s egy távul ülő, ismert asztaltársunkra mutatott, kinek belső kabát-zsebében csakugyan meg is találták a vörös ászt. — Ekkor Hermann az egyik étlapból leszakított egy szegletet, s annak tiszta hátlapjára plajbászszal néhány sort irt. Majd összehajtva a papirszeletet, az asztal közepére helyezte, s egy vizes palaezkkaí lenyomtatta. Ekkor igy szólt: „Vegye valamelyik az urak közöl a kártyát a kezébe, s szép csöndesen számlálja le egyenkint az asztalra, fenhangon olvasva, hogy: egy, kettő, három stb. Egy másik úr pedig, mikor t e t s z i k, állítsa meg a leszámolásban e szóval: „Halt!“ Úgy történt. X. úr kezébe vette a játszmát, s la- ponkint az asztalra olvasta: egy, kettő, három ... A 13-íknáí azt mondja neki S. ur: „Halt 1“ Ekkor igy szólt Hermann: „Tessék a palaczk alól a papírlapot fölvenni, s elolvasni, mi van ráírva. Fölvették, elolvasták. Ez volt ráírva: „Sie werden bei der dreizehnten Karte hald sagen.“ Ez a papirszelet talán még most is megvan B. S. ügyvéd birtokában.

Egy napon Hermann egy egri ügyvédnél volt ebéden, _s mi dón ebéd után az asztaltársaság az ó-kaszinóba tartva, a piaczon ment keresztül, Hermann egyszerre megáll. „Nini! — úgymond

— amott egy kétgarasos fekszik a foktőm Bizonyosan az a szegény öreg kofa vesztette el, aki ott árul pattogtatott kukoriczát!“ Hermann fölvette a kétgarasost, s oda adta a vén kofának, ki a pénzt zsebre dugva, elkezdett Hermannak hálálkodni. A társaság tovább ment. De néhány lépésre Hermann ismét megállóit. „Jelűink csak vissza — mondá, — kérdezzük meg az öregtől, nem vesztette-é el megint a zsebéből a kétgarasost?“ Visszatértek, s megkérdezték az öreg kofát. Ez a zsebébe nyúl, s kihúz belőle egy — darab száraz állati hulladékot, minőkkel a piacz, főleg a vásáros kocsik körül, bőven körül van gárnirozva. A társaság hómért kaczagás közt ügyekezett gyorsan távozni az éktelenül szitkozódó kofa elül. aki épen hozzá gyürközött, hogy az átkozott